Rádió Technika, 1944 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1944-01-01 / 1. szám
1944 JANUÁR X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM RADIO TECHNIKA MŰSZAKI F O L Y Ó IR A T SZERKESZTIK: JOVITZA GYÖRGY ÉS MOLNÁR JÁNOS Előfizetési óra: negyedévre MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN P 3.30, félévre P 6.—, egy évre P 12.—. Postatakarékcsekkszámla 40.200 KONDENZÁTORMIKROFON ELŐERŐSÍTŐVEL Asrta: Makai István Amatőrműhelyben jó rádiót készíteni — mond tudni könnyű, igazán jó hangszórót már nehezebb, igazán jó mikrofont művészet. Nem kell ezt hangsúlyozni mindazoknak, akik ezzel a problémával valaha is foglalkoztak, amikor az alimíniummembrános kristály-, vagy dinamikus mikrofon 800—1500 frekvenciás rezonanciáját képtelenek voltak lenyomni, vagy a szalagmikrofon »hordóhangját« nem tudták enyhíteni. Nem egészen indokolatlan a gyári mikrofonok korsós ára sem akkor, ha meggondoljuk mennyi kísérletbe, munkába kerül egy-egy darab előállítása, nem említve azt, hogy a pontos minta után készült példányok sem mind kifogástalanok. Túloznánk, ha most azt állítanák, hogy leírásunk alapján bárki a legjobb mikrofon birtokába jut, viszont ígérhetünk olyan hangminőséget, ami legalább egyenértékű a legjobb (membrános) kristály mikrofonéval azzal a különbséggel, hogy az előbb említett erős rezonancia nem fog jelentkezni. Mikrofonunk elkészítése sok türelmet és nagyon pontos munkát kíván, akinek az első adottsága megvan, annak a második követelményt már könnyebb lesz kielégíteni, mert olyan eszközöket veszünk igénybe, amelyekkel kellő pontosság lesz elérhető. A mikrofonok között a kondenzátormikrofon minőségi sorrendben kétségkívül az első helyen áll. Nemcsak a legszélesebb „hangsávot“ viszi át a hangfrekvenciákból (20 rezgéstől 10.000 fölé), hanem amit átvisz, azt egyenletesen, rezonancia-púpok nélkül továbbítja. Szerkezete talán a legegyszerűbb a mikrofonok között, használata mégis kevésebbé széleskörű, mivel a kapott áramjelek rendkívül gyengék és komplikáltabb erősítőt igényelnek. A többi mikrofonhoz viszonyítva, közel egy fokozattal nagyobb erősítés szükséges üzembentartásához, aminek árnyékolása, tápláló áramának szűrése nem kis feladatot ró a tervezőre. Sokáig nem is gondoltak a hálózati táplálására, míg nem adódtak olyan megoldások, csövek, amelyek mellett ma már biztosítható a teljesen búgásmentes hangátvitel. A kondenzátormikrofon, mint neve is sejteni engedi, leginkább egy légszigetelésű kondenzátorhoz hasonlítható. Itt is megvan a két fegyverzet, csak éppen különleges kiképzésben. Az egyik fegyverzetet (vagy elektródát) súlyosabb fémtömb képezi (1. 7a, h ábrákat), amely előtt igen kis távolságban (egyszázadmilliméter) egy rugalmasan megfeszített fémlemez alkotja a másik fegyverzetet. A kettő egymástól gondosan szigetelve van. 1