Rádió Technika, 1944 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1944-01-01 / 1. szám
Rádió Technika A hangrezgések, azaz a levegőrezgések hatására a rugalmas fémhártya hol közelebb, hol távolabb kerül a fémtömbhöz, miáltal a kettő közötti kapacitás a hangrezgések ütemében változik. Minél kisebb tömegű a hártya, annál hívebben képes követni a hangrezgéseket és annál kevésbbé hajlamos rezonanciára. A hang okozta kapacitásváltozást gyakorlatilag kétféleképpen alakíthatjuk elektromos váltóárammá, amit megfelelő erősítés után hangszóróban tehetünk ismét hallhahatóvá, vagy alkalmas berendezés segítségével rögzíthetünk film- vagy hanglemez-felvétel alakjában. Oszcillátoros előerősítő kapcsolása. Ha rezgő oszcillátorkörbe kapcsoljuk mikrofonunkat, akkor a sugárzott hullám a hangfrekvenciák ütemében változtatja hullámhosszát (frekvenciamoduláció). A sugárzott hullámot rádiókészülékkel felfogva, máris hallhatóvá tehetjük az eredetileg kondenzátorral felvett hangot. Ez a módszer, bár rendkívül egyszerű, gyakorlatilag kevésbbé használható. A kondenzátor okozta modulálás ugyanis kismértékű még akkor is, ha a hullámhosszt a rövidhullámok birodalmában választjuk. A vevőkészülék erős „állomási-vételét (varázsszem) jelzi, de ehhez képest a tulajdonképpeni hang gyenge, elég erősek azonban a nem kívánatos mellékzavarok, a vevőkészülék és adókészülék szűrési fogyatékosságai, csőzaj stb. Van azonban a mikrofonerősítés céljára olyan oiszcillátorkapcsolás is (1. 2. ábra), ahol a hasznos jelek feltűnő tisztasággal és erősséggel jelentkeznek. Ez a kapcsolás nem új, már évekkel ezelőtt napvilágot látott lapunkban, de, úgy látszik, a gyakorlati adatok mellőzése folytán nem fogott senki a sokat ígérő kivitelezéshez. Most röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a kapcsolás az októda elektródáinak káros egymásrahatását haszhálja ki, mégpedig az oszcillátor és modulátor vezérlőrácsainak elkerülhetetlen elektroncsatolását. Megfelelően hangolt rezgőkörökkel elérhetjük, hogy az oszcillátorkörben terjesztett és modulált jelek a modulátor vezérlőrácsán multiplikálva (sokszorozva, vagy ha úgy tetszik, erősítve) jelentkeznek, mintha a modulátorcsövet erősebb jelekkel vezérelnénk. Az októda természetéből adódik még, hogy a rádiófrekvenciás jelek egyenirányítására sem kell külön csövet beiktatni, mivel az anódpóluson már egyenirányított feszültségek is mutatkoznak, tehát hangfrekvenciák. A rádiófrekvenciák kiszűrése egyszerű szűrőlánccal (2X100 cm, 001 Mphm) teljesen biztosítható. Első pillanatban talán komplikáltnak, kényesnek tűnik fel a kapcsolás, pedig sokkal egyszerűbb, mint egy nagyszuper „egytengelyes“ hangolása. De minden dolog csak addig nehéz és kritikus, amíg nem tudunk róla pontosan mindent. Ezúttal pedig rajta leszünk, hogy rámutassunk mindenütt a lényegre. A mikrofon induktive csatolt rácsköre 45—47 méteres hullámhosszon dolgozik. Minél rövidebb a hullám, annál jobban érvényesül a kondenzátorhatás (változás). A gyakorlat azt mutatta, hogy 45 m. körüli hullám már kielégítő átvitelt nyújt, viszont elég stabil is állandó használatra (nem kell naponta utánállítani). Minthogy a mikrofon önkapacitása elég tetemes (ki), 500 cm, ami szokatlanul nagy érték „két lemeztől“, de századmilliméter a légrés) alapos visszacsatolásról kell gondoskodni. E célból van a visszacsatoló menetszám nagyra választva és rátekercselve a rácstekercs „hideg“ felére (3. ábra). A két tekercs között kb. 1 milliméter vastag papír csökkenti a kölcsönös kapacitást. A rezgőkör hullámhosszát egy normál rádiókészülékkel ellenőrizhetjük, minden vezető csatolás nélkül is észlelhető, ha a serleg nélküli előerősítőt a vevőkészülék közvetlen közelébe visszük. Mellékesen jegyezzük meg, hogy nem jó a 49 méteres „bandica“ beállni, mert az erős állomások a csak kicsit is hiányos árnyékolás következtében gyenge interferenciát okozhatnak, 1. ábra.