Rádió Technika, 1947 (10. évfolyam, 1-8. szám)
1947-05-01 / 1. szám
Újra elindultunk Ezerkilencszáznegyvennégy májusában egy esztelen ember esztelen intézkedése torkunkra forrasztotta a szót: Kolosvári-Borcsa „sajtóbiztos“ betiltotta a Rádió Technikát. Meg akarta állítani azt a munkát, amit mi 9 éven át végeztünk, hogy Magyarország műszaki kultúráját emeljük. Hétezer olvasónk akkor érthetetlenül állt e ténnyel szemben, mert a szakma és az amatőrök nagy táborán kívül a hadsereg híradósai is a Rádió Technikából tanultak. Hogy miért? Nem vállaltuk az öngyilkosság felé vezető utat. Helyettünk megalapították a „Villám“ c. tákolmányt (akadt hozzá „szerkesztő“ is). Láttuk, hogy hova vitték az országot... A R. T. szerkesztő gárdája szétszéledt és soraiból bizony jó néhányan eltűntek, meghaltak. Fájóan emlékezünk rájuk, mert szép munkát végeztünk együtt. A harmonikus együttdolgozás egyik legmélyebb kapcsolat az emberek között... A romok, a szemét eltakarítása és lelkünk összeszedése után — sokat vesztettünk — most már újra neki a munkáinak! Rengeteg a pótolni való és még előre is kell menni. A háború a rádiótechnikában és rokonterületein szédítheti nagy fejlődést hozott létre. Nemsokára új anyagok, új konstrukciók, sőt új utak jönnek és nekünk nem szabad elmaradnunk. Magyarország mindig jó helyet ért el Európában rádió és villamosság terén. Rengeteget kell újjáépíteni. Sok a rádióroncs, de a demokratikus Magyarország sokkal több rádiót igényel és fog is beszerezni, mint a régi. A Magyar Közvéleménykutató Intézet statisztikája szerint a ruhavásárlás után a rádió következik sorrendben! Kereskedőinknek jól fel kell készülniük. Önálló lesz nemsokára a rádiókisipar, a szakmának vizsgával kell bizonyítania, hogy érti a mesterségét. Egy demokratikus ország irányvonala a tudásnak minél magasabb fokra való emelése, elsősorban technikai és természettudományi vonalon. Máris észrevenni ezt a vágyat a gyárak dolgozói és az új generáció jelentkezésében. Velük együtt fogunk dolgozni és a mi saját 3 éves tervünkben is túl akarjuk szárnyalni azt a szintet, ahol abbahagytuk. Ehhez kérjük olvasóink, régi barátaink és a tanulni vágyók nagy együttesének segítségét és szeretettel üdvözöljük őket. Molnár János Önálló ipar lesz a rádióipar Kezdetben — mondjuk a rádió őskorában — a készüléktervezés és készítés kizárólag az amatőrök munkája volt és ők foglalkoztak rádiójavítással is. Gyár még nem volt. A rádiózás azonban hihetetlen gyorsan terjedt, Magyarország is egykettőre túlhaladta a százezres előfizetői létszámot. Kezdett közszükséglet lenni és részt kért a nemzeti termelésben. Valahogyan szabályozni kellett a kérdést, így született meg Magyarországon az 1927-es rádiórendelet. Kialakult rádióipar még nem volt, tehát kereteket kellett csinálnihozzá. Engedélyhez kötötték a kereskedői tevékenységet és az előállító, illetve javító kisipart. Az engedélyt a posta adta és adja még ma is, de csak műszerész- és villanyszerelőiparos kaphatott (látszerész is).Ez az intézkedés észszerű volt, mert ezek a szakmák álltak legközelebb a rádióhoz. A rendelet kiadói feltételezték, hogy az ipar gyakorlói majd utólag meg is szerzik az előlegezett joghoz a szakmai tudást is. A valóság azonban mást mutatott: az egyre nagyobb követelményeket támasztó rádiótechnika és hivatásos művelői között egyre nagyobb lett a távolság, és a szakmában csak kivételek voltak azok, akik lépést tudtak tartani. De az iparosokat nem lehetett hibáztatni: senki sem tanította őket. Akik tanultak, önképzéssel jutottak előre. Egykét tanfolyam ugyan megindult, lapunk főszerkesztője is tartott egynéhányat. Most a helyzet megváltozik. A szakma önálló lesz és aki működni akar benne, annak vizsgát kell majd letennie pontosan megállapított anyagból, amely természetesen a szakmai gyakorlatban előforduló területek összes elméleti és gyakorlati ismereteit felöleli.