Repülés, 1924 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1924-01-15 / 1. szám
Repülés Élénken emlékezik mindenki a motornélküli repülőgépekkel elért eredményekre, melyeket először a németek mutattak fel, majd utánuk az angolok és franciák is. A motornélküli repülésnek tagadhatatlanul óriási vonzóereje van s mindazok, akik a repülősport s általában az aviatika fejlesztését tűzték ki célul, — mint a repülés gyakorlati elsajátítására s általában egy szélesebb alapokra fektethető aviatikai sportmozgalom létesítésére alkalmas eszközt — számításba kellett venniök. Ez a programm különösen Németországban kitűnően bevált a múltban. A négy éven át megismétlődő rhéni versenyek meghozták a maguk eredményeit. A versengés szellemén kívül a leghatalmasabb lökőerőt az ántanttilalom adta. Öt év előtt indult meg az impozáns mozgalom, melynek jelszava az volt, „ha elvették motorjainkat, úgy motor nélkül kell repülnünk“. A múlt év augusztusában megtartott ihéni verseny, bár a résztvevők száma a százat meghaladta, a rekordjavítások ellenére is bátran mondhatjuk, hogy holtpontra jutott.’Mindenki érezte azt, hogy az emelkedő áramlatok kihasználásával való vitorlázás rendkívül korlátozott repülési lehetőséget nyújt úgy távolságban, mint az időt illetőleg. Nagy hátránya a motornélküli gépeknek, hogy főleg nagyobb távrepülések után a kiindulási helyre való visszajutás nem egyszer még egy napnál is több időt vett igénybe, nem is szólva annak rendkívül fáradságos voltáról. Könnyen belátható, hogy a vitorlázó repülés, mint sport, a jövőben ily körülmények között fejlődésképességgel nem bír s csupán mint kísérleti eszköz juthat szerephez a turbulenciák hatásának további vizsgálatában. A vitorlázó repülőgépekkel lefolytatott kísérletek gyakorlati értéke elsősorban abban foglalható össze, hogy bizonyságot tett arról, hogy egy ember lebegtetéséhez szükséges teljesítmény minimuma a felületi terhelés és a formák helyes megválasztása mellett körülbelül két lóerő. Ezen eredménynek tárgyilagos mérlegelésével megindultak az első kísérletek Angliában, melyek kismotoros repülőgép építését célozták. Az Englis Elektric Co. „Wren“ nevű három lóerős motoros vitorlázógépe az első hírnöke az új irányzatnak. Az első repülőpróbák bizonyságot tettek arról, hogy a kismotoros géppé való repülés lehetséges. A későbbiek során felületi terhelést a repülőtulajdonságok javítása céljából növelték, ezzel együtt a lóerőszámot is, ami a felületi terhelés velejárója, valamint a húzóerő fölösleg céljából is szükséges. A „Daly Mail” által rendezett kismotoros gépek versenye volt az első bemutatója a különböző géptípusoknak. Nem sokkal utána Lympne-ben tartott versenyen egész sorozata vonult fel a kismotoros gépeknek. Köztük egy francia és belga gép is. Elrendezés és méretek tekintetében a versenyen szereplő gépek rendkívül változatos képet nyújtottak s az eredményeket a gépek rendelkezésre álló adataival egybevetve a konstruktőr rendkívül értékes következtetéseket vonhat le. A gépekbe épített motorok az angol motorkerékpáripar ismert termékei, csupán a teljesítőképesség növelése végett kompressziójukat fokozták. A legáltalánosabban használt a 600 és 750 cm3 es Douglas, a 698 cm3 Blackburne és a 398 cm3-es ABC. motor volt. A gazdaságosság és teljesítőképesség legkedvezőbb egyesítését az ANEC (The Addleston Aeronautical Associacion) gépen látjuk. 12—14 lóerős 698 cm3-es Blackburne motorjával 120 km/óra sebességet ért el, az üzemanyag-fogyasztási versenyt a kis 398 cm3 gépekkel szemben megnyerte, sőt a magassági versenyben is első helyre jutott 4400 m-es magassági Motornélküli vagy kismotoros repülőgép? Kismotoros gépek a simone-i versenyen. Az előtérben az A.N. E. C. gép fordulóban. 11 gallon (ck. 45 lit.) benzinnel 141 km távolságot repült be. 2 1. szám.