Repülés, 1924 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1924-01-15 / 1. szám

Repülés Élénken emlékezik mindenki a motornélküli repülőgépekkel elért eredményekre, melyeket először a németek mutattak fel, majd utánuk az angolok és franciák is. A motornélküli repülésnek tagad­hatatlanul óriási vonzóereje van s mindazok, akik a repülősport s általában az aviatika fejlesztését tűzték ki célul, — mint a repülés gyakorlati elsajá­títására s általában egy szélesebb alapokra fektet­hető aviatikai sportmozgalom létesítésére alkalmas eszközt — számításba kellett venniök. Ez a programm különösen Németországban kitűnően bevált a múlt­ban. A négy éven át megismétlődő rhéni versenyek meghozták a maguk eredményeit. A versengés szellemén kívül a leghatalmasabb lökőerőt az ántant­­tilalom adta. Öt év előtt indult meg az impo­záns mozga­lom, melynek jelszava az volt, „ha elvették motorjainkat, úgy motor nél­kül kell repül­nünk“. A múlt év augusztusában megtartott ihé­ni verseny, bár a résztvevők száma a százat meghaladta, a rekordjavítások ellenére is bát­ran mondhat­juk, hogy holtpontra jutott.’Mindenki érezte azt, hogy az emelkedő áramlatok kihasználásával való vitorlázás rendkívül korlátozott repülési lehetőséget nyújt úgy távolságban, mint az időt illetőleg. Nagy hátránya a motornélküli gépeknek, hogy főleg nagyobb távrepülések után a kiindulási helyre való visszajutás nem egyszer még egy napnál is több időt vett igénybe, nem is szólva annak rendkívül fáradságos voltáról. Könnyen belátható, hogy a vitorlázó repülés, mint sport, a jövőben ily körül­mények között fejlődésképességgel nem bír s csupán mint kísérleti eszköz juthat szerephez a turbulenciák hatásának további vizsgálatában. A vitorlázó repülőgépekkel lefolytatott kísérletek gyakorlati értéke elsősorban abban foglalható össze, hogy bizonyságot tett arról, hogy egy ember lebeg­tetéséhez szükséges teljesítmény minimuma a felü­leti terhelés és a formák helyes megválasztása mellett körülbelül két lóerő. Ezen eredménynek tárgyilagos mérlegelésével megindultak az első kísérletek Angliában, melyek kismotoros repülőgép építését célozták. Az Englis Elektric Co. „Wren“ nevű három lóerős motoros vitorlázógépe az első hírnöke az új irányzatnak. Az első repülőpróbák bizonyságot tettek arról, hogy a kismotoros géppé­ való repülés lehetséges. A későbbiek során felületi terhelést a repülőtulajdon­ságok javítása céljából növelték, ezzel együtt a lóerő­­számot is, ami a felületi terhelés velejárója, vala­mint a húzóerő fölösleg céljából is szükséges. A „Daly Mail” által rendezett kismotoros gépek versenye volt az első bemu­tatója a külön­böző géptípu­soknak. Nem sokkal utána Lympne-ben tartott verse­nyen egész so­rozata vonult fel a kismoto­ros gépeknek. Köztük egy francia és belga gép is. Elren­dezés és mére­tek tekinteté­ben a verse­nyen szereplő gépek rendkí­vül változatos képet nyújtottak s az eredményeket a gépek rendelke­zésre álló adataival egybevetve a konstruktőr rendkí­vül értékes következtetéseket vonhat le. A gépekbe épített motorok az angol motorkerékpáripar ismert termékei, csupán a teljesítőképesség növelése végett kompressziójukat fokozták. A legáltalánosabban használt a 600 és 750 cm3 es Douglas, a 698 cm3 Blackburne és a 398 cm3-es ABC. motor volt. A gazdaságosság és teljesítőképesség legkedvezőbb egyesítését az ANEC­ (The Addleston Aeronautical Associacion) gépen látjuk. 12—14 lóerős 698 cm3-es Blackburne motorjával 120 km/óra sebességet ért el, az üzemanyag-fogyasztási versenyt a kis 398 cm3 gépekkel szemben megnyerte,­ sőt a magassági ver­senyben is első helyre jutott 4400 m­-es magassági Motornélküli vagy kismotoros repülőgép? Kismotoros gépek a si­mone-i versenyen. Az előtérben az A.N. E. C. gép fordulóban. 11 gallon (ck. 4­5 lit.) benzinnel 141 km távolságot repült be. 2­ 1. szám.

Next