Szabadalmi Ujság, 1904 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-15 / 1. szám

fi. évfolyam. Budapest, 1904 január 15, 1. szám. ÚJSÁG IPARJOGI SZAKLAP A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Feléíős szerkesztő : J Dr. HALÁSZ ALADÁR 1; frrhn . Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VII., ERZSÉBET-KÖRUT 26. SZ. Megjelenik minden hó Í5-én és utolsó napján. Főszerkesztő : HALÁSZ DEZSŐ ^Előfizetési ára a »HAZAI :|PAR«-ral együtt ■ egész évre 14 korona, félévre 7 к Á Feltalálók Országos Egyesületének tagjai tagsági dijuk fejében ingyen ka toXfci'aogg J Ö T A N A C ÍTO |{^r. . 1S6S ^ tapasztalatlan fö:taldlók részére. A tanácsból, jóakaratu figyelmeztetésből a sok is kevés. Mi, a kik következetesen szolgál­juk a felvilágosítás munkáját, lapunk uj év­folyamának beköszöntőjét a legméltóbban azzal kezdhetjük, ha ismételve figyelmeztetjük a fel­találókat arra, hogy találmányaiknak szabadal­maztatása tekintetében a legnagyobb óvatos­sággal és józan gondolkodással járjanak el. Sajnos, szabadalmi intézményünk egész rend­szer nélkülözi azon intézkedéseket, a melyek ' ^tapasztalatlan feltalálók érdekeinek tolnának hivatva. 34. §-ának az a kitétele, a mi a elrendelő végzésekben is bent van, "szabadalmi hivatal a bejelentést helyes­nek és a szabadalom engedélyezését lehetőnek találja,“ a jogrendszert nem ismerő feltalálót a találmány értéke tekintetében megtéveszti és egyenesen okozója lesz annak, hogy a feltaláló a külföldi szabadalmak megszerzésére irányuló csábításnak engedjen. Pedig ha a jámbor fel­találó tudná, hogy a m. kir. szabadalmi hivatal a bejelentésnek csak a czentiméterek, fekete tussfesték, rendes, értelmes leirás és hasonló külsőségek pusztán formai vizsgálatát végezte, és a helyesség és az engedélyezhetőség soha­sem vonatkozik a találmány értékére, mert azzal a mi szabadalmi ^hivatalunk édes-keveset törő­dik, bizony kétszer is meggondolná azt, hogy a külföldi államok szabadalmainak megszer­zéséért törné magát, áldozná nehezen össze- kuporgatott pénzét, vagy adósságba verné család­ját, félrevezetvén jóhiszemüleg és akaratlanul a szabadalmi hivatal végzésével másokat is. Az ily módon anyagilag tönkretett embe­rek száma igen nagy s azon közgazdasági veszteség, a mit ez jelent, nem erT meg azt a csekély pénzügyi hasznot, a melyet a csalódott feltalálók bejelentési, bélyeg- és évi dijakban az állam pénztárába fizetnek. Jól tudjuk, hogy minő nehézségek állják útját annak, hogy a mai szabadalmi jogrendszer gyökeresen, pl. a német mintára, megváltoztat­tassák. Ahhoz nekünk ez idő szerint úgy az anyagi, mint a szellemi tőkénk hiányzik. A bajon azonban segíteni kell, módot kell nyújtani a feltalálóknak arra, hogy a külföldi szabadalmak elhamarkodott, meggondolatlan megszerzésével járó anyagi koczkázat alól a lehetőség szerint meneküljenek. Ennek a lehetőségét az adott viszonyok kö­zött egyedül az ipari tulajdonjog védelmére alakult nemzetközi Unióba való belépés által lehet elérni. Tudomásunk szerint az erre vonat­kozó törvényjavaslat a kereskedelmi minisz­tériumban készen van. Ennek a kérdésnek a megoldását tehát legfeljebb halasztani, de vég­leg elejteni nem lehet. Az a pénzügyi kár, a melytől a belépés esetén az illetékes tényezők a szabadalmi hivatal pénztárát féltik, hogy t. i. viszonosság lévén, a külföldi bejelentések száma csökkenni fog, akadályt nem képezhet, mert ezzel szemben feltétlenül számottevő közgazda- sági hasznot jelent az, ha a hazai feltalálóknak is egy egész évig idejük lesz találmányuknak gyakorlati értékét kipróbálni, azt esetleg töké­letesíteni vagy értékesíteni, s alapos megfon­tolás után határozni el magukat arra, hogy érdemes-e ezreket áldozni ismeretlen viszonyok­kal biró külföldi államok kétes értékű szaba­dalmaiért. Majdnem az egész világon biztosított tizenkét

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék