Szabadalmi Ujság, 1905 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-15 / 1. szám
111. évfolyam. Budapest, 1905. január hó 15. I. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Budapest, VII., Erzsébet-körut 26. szám. Megjelenik minden hó 15-én és utolsó napján. SZABADALMI ÚJSÁG IPARJOGI SZAKLAP A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : Dr. HALÁSZ ALADÁR Főszerkesztő : HALÁSZ DEZSŐ gépészmérnök. Előfizetési ára a »HAZAI IPAR«-ral együtt : egész évre 14 korona, félévre 7 korona. A Feltalálók Országos Egyesületének tagjai tagsági díjuk fejében ingyen kapják. Valami a találmányokról és azok értékesítéséről. A kutatás és a feltalálás egymást kiegészítő s egymás nélkül el sem képzelhető fogalmak, s az általános emberi természetben rejlik magyarázatuk. A gyermek természetében is megnyilvánul már ez az ösztön, amidőn az ajándékba kapott játékszereit sorban eltöri, szétszedi. Nem a rombolás kedvéért, de kiváncsi rá és tudni akarja, miért mondja a bábuja „apa“ és „mama“ és mi az, amitől oly gyorsan szalad körbe az ő kis vonatja. Az emberrel vele született ösztön az, ami hajtja a jelenségek megismerésére, a tudás felé, később pedig a feltalálás felé. Hogy mi mindent találnak ki és föl mindenki talál fel, arról már vannak könyvek írva, de még mindig könyveket lehetne írni. Ami a „mit“-re vonatkozik röviden csak annyit, hogy hihetetlen sok lehető és lehetetlen dolgot találtak már fel, ami között azonban az igazán hasznos, gyakorlati értékű dolog igen kevés van. Ami pedig a „kit“ illeti, igazán nincs társadalmi állás a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, amelyikből feltaláló ki nem került volna. Érdekes csak az, hogy a feltalálók nagy része nem a saját, de idegen szakma, vagy tudomány körébe vágó dolgot talált fel, így a borbély villamos mentőkészüléket, a suszter javított borotvakést, az alföldi magyar búvárkészüléket stb. talál fel. Ezek az úgynevezett alkalmi feltalálók, akik közül sokan „megálmodják“ a találmányukat s reggel konstatálják magukon, hogy ők „feltalálók.“ Vannak azonban komolyabb feltalálók, akik valamely eszme megoldását tűzték ki maguk elé, tanulnak, sokszor évekig tartó próbálgatás, fejtörés és számítás után lépnek a nyilvánosság elé és sajnos, rendszerint kudarcot vallanak, mert találmányi eszméjök kivihetősége szellemi és anyagi erejüket messze túlhaladja. Szolgálatot tesznek sokszor a tudománynak, egyengetik s megkönyítik az utánuk haladók útját, de maguk elvérzenek, mert nagyobb fába vágják a fejszéjüket, mint amivel végezni tudnak. Ide tartoznak a kormányozható léghajó feltalálói. Igaz, hogy ennek a feltalálója rövidesen sokszoros milliomos lesz, igaz az is, hogy a kormányozható léghajó problémája elméletben már meg van oldva, de még mindig nincs meg és hiányzik egy olyan kicsi, könnyű motor, egy olyan erőforrás, amely a madarak repülésénél kifejtett erővel kicsisége és könnyűsége mellett is arányban áll. Ilyen nehéz kérdés a folyók és vízesések rengeteg erejének mikénti s igazán gyakorlati kihasználása, a tenger apályának és dagályának hasznosítása stb. stb. Mind olyan gondolat, amely csak a munka, idő és pénz elnyelésére szolgáló hírnév és gazdagság helyett a feltalálót szánalomba és nyomorba dönti. Hogy milyen nehéz ezen feltalálóknak a helyzete, azt csak mi tudjuk, akik a feltalálókkal, szabadalmaikkal és azok értékesítésével évek hosszú sora óta foglalkozunk. Azon tapasztalat szülte tanácsot adjuk tehát a feltalálóknak, hogy ne úgynevezett „nagy eszmék“ megoldásán törjék a fejüket, hanem a mindennapi élet ezer és ezer apró hiányt pótló s főleg olcsó szükségleteire gondoljanak. A pénz ma is az utczán fekszik, csak fel kell tudni emelni. A 70-es években kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési díjakat mielőbb küldjék be.