Szabadalmi Ujság, 1908 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-07 / 1. szám

VI. évfolyam I. szám. 190. évi jai^V hó 7. SZABADALMI Miwm­IPARJOGI SZAKLAP A TALÁLMÁNYOK, VÉDJEGYEK ÉS MINTÁK VÉDELMÉRE. A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VIL, ERZSEBET-KÖB.ÚT 26. TELEFON 826. Felelős szerkesztő : Dr. HALÁSZ ALADÁR Főszerkesztők: HALÁSZ DEZSŐ és PÁRTOS MIKSA ________ gépészmérnökök.___________ ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... 1.1 korona Félévre .... 6 korona MEGJELENIK HAVONKÉNT KÉTSZER. Segítsünk a szegény emberen. A kinek valamikor találmányhoz va­lami köze volt, az tapasztalhatta, hogy milyen keserves feltalálónak lenni. Akad az embernek egy ideája, azt megtestesíti, áldoz reá időt — mert pénze az a legritkább esetben van — és mire készen a nagy mű, kezdődik a kálvária. Szó sincs róla, nem minden talál­mány — találmány, de akad a kincses házban az értéktelen kavicsok között tiszta vizű gyémánt is. Ezt a gyémántot kellene már most értékesíteni. A gyémánt boldogtalan gazdája szalad fühöz-fához kezdetben к pzelt gazdagsága tudatában önérzetesen, később mindinkább lohadó bátorsággal, mert vagy egyáltalában nincs számára, illetve találmánya realizálásához pénz, vagy pedig oly szégyenletes aján­latokkal, követelésekkel lépnek fel, hogy ezek elfogadása minden egyéb, csak nem értékesítés. Es mégis nagyon sokszor meg­történik, hogy a veszett fejsze nyelét meg­mentendő, a feltaláló elfogadja azt az alamizsnát, a melyet felkínálnak és a sors különös kegyelméből pénzembernek szü­letett valaki, a kinek rendszerint egyedüli érdeme, jó tulajdonsága, hogy pénze van, vágja zsebre a hasznot. És ez a mai viszonyok között a mai szabadalmi törvények mellett máskép nem is lehet. A találmány megtestesítése időbe, pénzbe kerül, szabadalmaztatása, kivált szegény emberre nézve szintén nagy te­her, pénzbeli áldozat, melynek gyümölcsét vagy soha vagy csak nagy későn élvezheti. A jelenleg még érvényben álló, a ta­lálmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvénAczikk VI. fejezete a sze­gény feltalálókról gondoskodni kíván a mennyiben ; „Oly feltalálóknak, kik szegénységüket szabályszerű szegénységi bizonyitványnyal igazolják, vagy kik mint munkások a napi keresetre vannak utalva, a bejelentési és az első évi dij, valamint a leírások kiiga. zitásáért járó dij hitelezhető és ha a sza­badalom a második óv kezdetén megszűnt teljesen el is engedhető. Ez azonban se­gítségnek egyáltalán nem nevezhető, mert egy esztendő, még pedig az első, egy szabadidőm életében nem számit. A be­jelentéstől a szabadalom megadásáig, ha egyébként minden simán ment félesztendő sőt gyakran egy egész esztendő is eltelik. Ez a segítség tehát csak látszólagos; se­gítségnek csak az tarthatja, a ki a dolgok mélyére nem lát, hiszen a hitelezés idő­tartamát a szabadalmi hivatal úgyszólván magának foglalja le és ebben nem a sza­badalmi hivatal, hanem a törvény szűk­keblű intézkedése a hibás. A bajon segíteni csak úgy lehet, ha a hitelezési idő lényegesen, nézetünk sze­Lepunk ■•közelebbi száma január 25-6n jelenik mag.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék