Szabók Szaklapja, 1926 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-15 / 1. szám

i Szakszervezetünk­ 1925-ben. Küzdelmes és várakozásteljes nehéz esz­tendők után — sajnos — a közelmúlt, 1925. évet sem sorolhatjuk még a javulás eszten­dei közé. A szanálás planétája nem vált va­lóra mindeddig és csak a terhei jutottak a dolgozóknak, akik különben sem­ hittek töz­ben az új csillagzatban. Nem a csalódás, ha­nem a­­ méltó harag keserűsége szól tehát belőlünk, amikor talmi kopottságát szemére vetjük évfordulókor a jósló táltosoknak. Szakmai szempontból bátran a sóhajok esz­tendejének nevezhetnénk az elmúltat s meg­magyarázhatatlan talány, hogy félig munka nélkül, vagy teljesen dologtalanul lézengő szaktársaink ezrei tulajdonképen miből tartják fönn máról holnapra magu­kat, és családjukat? Az egyre fokozódó gazdasági pangás kö­zepette a beígért közmunkáknak csak a hi­ré­t halljuk s megvalósulás esetén is legföl­jebb csak közvetve érezhetné ennek hasznát a szabóipar. Munk­áltatóink egymást mar­cangolják, eredmény nélkül, a megrende­lésekért, ádáz versenyre kelve egymással az árak lerontásában. Több munkaalkalmat ez sem eredményezett eddig, aminthogy nem eredményezett a bérleszállítás sem, amely­nek pedig hirdették ezt a varázserejét, mi­előtt végrehajtották. Az 1925. év első felé­ben még a férfi- és női konfekciószabóság­­ban is megszűnt a munka, ahol pedig előbb még némileg kielégítőbb volt a helyzet e te­kintetben. Némi javulás után az év végével újból ugyanez a helyzet szakmánk ezen ága­zataiban. Az általános keresethiány követ­keztében egyre csökkenő fogyasztóként­elen­­ség miatt, a mérték szerint dolgozó férfi- és nőszabóságnál már régebben beállott nagy munkahiány csak tovább fokozódott 1925- ben. Ilyen körülmények között minden vonat­kozásban nagy nehézségek elé került Szak­szervezeti életünk is. A­ rossz munkakon­­junktúrák nem alkalmasak gazdasági elő­nyök kiküzdésére, a védekező küzdelem eredményei pedig kevésbé szemlélhetők, fő­leg az indifferens szaktársak előtt. A mun­kanélküliséggel járó keresethiány miatt pe­dig a már megszervezett szaktársaink kö­zül is sokat elveszítettünk. Nem szűnt meg akadály lenni szervezetünk fejlesztése szem­pontjából az egyesülési és gyülekezési sza­badság korlátozottsága sem. Az év elején 30 csoportja volt egyesületünknek. Békés­csabán évközben előbb fölfüggesztette, ké­sőbb föloszlatta a hatóság a csoportot, mert úgy találta, hogy politikai működést fej­tett ki. Ezidőszerint ottani szaktársaink csak a központba fizethetik a járulékaikat. Székesfehérváron és Zalaegerszegen meg­szűntek a csoportjaink s igy jelenleg 27 csoportja van egyesületünknek, amelyek közül 1 Budapesten, 26 pedig vidéken van. Az átlagos taglétszám 1925-ben 3974 volt az előző évi 6244 taggal szemben. A csökkenés­­— sajnos — rendkívül nagy, hozzá kell szá­mítanunk azonban, a létszámon kívül azt a 400—500 főnyi tagot, amennyi az év folya­mán átlagosan munka nélkül volt. A tagok közül 2824 a férfi- és 1150 a nőtagok száma. Budapesten van 1839 férfi- és 1019 nőtag, vidéken pedig 985 férfi és 131 nő. Egyesületünk munkaközvetítőjénél szak­­társaink százai voltak nyilvántartva egész­­^muttdá^fc^emrt^,j?2^benBu­­dap^ster^a^ tavaszi idényben egy héten sem volt 300 főnél kevesebb a munkanélküli létszám, az őszi idényben pedig mindössze 6 héten át volt ennél kevesebb, de 200 főnél akkor is több. Az esztendő többi részében pedig ál­landóan 400—500 között váltakozott a mun­kanélküliek létszáma. A vidéki munkanél­küliekről nincsenek pontos adataink, meg­állapítható azonban, hogy főleg az elmúlt év második felében ott­ is növekedett a mun­kanélküliség. Hangsúlyoznunk kell termé­szetesen, hogy a fenti számadatok csak az egyesületi tagokra vonatkoznak, követke­zésképen a szakmai munkanélküliség terje­delme ennél sokkal nagyobb. A munkanél­küli tagok segélyezésére 263.376.000 koronát fizetett­ ki, egyesületünk 1925-ben. A tagok képzésére, tudományos és isme­retterjesztő előadások tartására, könyvtárra és lapok előfizetésére 52.363.000 koronát fizetett ki egyesületünk az elmúlt évben. Budapesten és a 18 vidéki csoport könyvtá­rában összesen 5429 kötet tudományos és szépirodalmi könyv áll a tagok rendelkezé­sére. A korona értékcsökkenésének megszűnésé­vel az életszükségleti cikkek további ár­emelkedése is szünetelt az elmúlt évben. Bár a munkabérek emelkedése mélyen alatta maradt annak idején az életszükségleti cik­kek áremelkedésének, mégis a rossz kon­junktúrák és a munkanélküliség következté­ben szünetelt a lehetősége annak, hogy a siker kilátásával bérjavítási mozgalmakat lehessen kezdeményezni. Ezért az ilyen ter­mészetű mozgalmak, egy-két­ kivételtől elte­kintve, szüneteltek 1925-ben. Budapesten a nőszabóm­unkások és minkásnők kezdemé­nyeztek 1925 áprilisában bérharcot a mun­kabérek följavítása céljából, amelyben 26 nagyobb műhelyben dolgozó 124 férfi és 405 nő vett részt. Ez a bérharc 22 napig tartott, azonban a kedvezőtlen munkaviszonyok miatt — sajnos — eredménytelenül kellett befejezni. Kecskeméten és Gyöngyösön bé­kés megegyezéssel sikerült a szérjavítást el­érni az év elején.­­A bérek alakulásában inkább a bérleszál­lítás dominált az elmúlt évben. A munkás­ság kedvezőtlen helyzetét kihasználva, ol­csóbbodás címén a munkáltatók kezdtek tá­madó harcot, 1925 nyarán, a munkabérek le­szállítása céljából. Úgy a férfiszabó, mint a nőszabó munkáltató szövetségek Budapes­ten és a vidéken is kezdeményezték a bérek leszállítását. Egységesen nem sikerült ugyan keresztülvinni eme tervüket, részlegesen azonban mégis végrehajtottak átlag 10%­­nyi bérleszállítást. Egyes helyeken munka­beszüntetésre is sor került. Kaposváron 55 szaktársunk 3 napig, Debrecenben 87 mun­kás 91 napig, Orosházán pedig 25 munkás , részben 42 napig, részben 10 napig sztráj­kolt. Eredménye csak Kaposváron volt a harcnak, amennyiben ott sikerült, egyelőre a bérleszállítást megakadályozni. Bérhar­cokban résztvevő szaktársak segélyezésére 1925-ben 139.687.000 koronát fizetett ki szer­vezetünk. Az indexszerű bérmegállapításért, illetve az esetenkénti bérmegállapításokból kifo­lyóan keletkezett bérharcokban az előbb szokásos kollektív szerződéses rendszer már régebben bizonytalanná lett, 1925-ben pedig általában megszűnt. Egyes esetekben voltak ugyan tárgyalások a munkáltatókkal és kö­zös bérmegállapodások is történtek, a szakma bér- és munkarendjét, valamint egyéb­ viszonyait azonban ezek a megállapo­dások nem ölelik föl. Normálisabb gazda­sági viszonyok beállta előtt a szakmai rend ilynemű szabályozása nem igen lesz lehet­séges. Egyik legfontosabb eseménye volt az el­múlt, 1925. évnek, hogy ez év július 28—29.­­ napjain tartotta tegerületünk IX. küldött­közgyűlését. A szokásos napirendi, ponto­kon kívül az alapszabályok módosítása, to­vábbá a munka- és bérviszonyok ügye volt a közgyűlés fontosabb tárgya. A jelenleg érvényes alapszabály előzően még 1905-ben, legutóbb pedig 1918-ban lett módosítva, a módosítások jóváhagyását azonban mind­eddig nem sikerült kieszközölni. Ezidősze­­rint a 77.000/1922. B. M. rendelet szerint elő­írt módosításokat kellett hatósági felhí­vásra az alapszabályokba beiktatni. A munka- és bérviszonyok kérdésénél a mun­kanélküliség és az ezzel kapcsolatban a munkáltatók részéről megindított bérleszál­­lítási akciót tárgyalta a küldöttközgyűlés. A közmunkák elrendelését és a munkanél­küliség esetére szóló kötelező biztosítás tör­vénybe iktatását követelte a közgyűlés az elfogadott határozati javaslatban és tiltako­zását fejezte ki a munkáltatók indokolatlan bérleszállítási törekvésével szemben. Az in­dítványok során a segélyszolgáltatás kibő­vítését határozta el a küldöttközgyűlés,ameny­­nyiben kimondotta, hogy az eddiginél hat­hatósabb temetkezési segélyalap olyképen biztosíttassák az elhalt tagok hozzátartozói­nak, hogy az egyesületi tagok m­inden el­halt tag után meghatározott különjárulékot fizessenek erre a célra. Az egyre kedvezőt­lenebbül alakuló kereseti lehetőségek­­miatt ezt a határozatot — sajnos — nem lehetett eddig végrehajtani. Fontos eseménye volt az elmúlt évnek a Sza­bómunkások és Munkásnők Ruházati Cikkeket Termelő Üzemének megalakulása. Sza­kegyesü­­letünk tagjai körében 1922-ben indult meg ez irányban az akció és 1925 ele­jén megtörtént a formális megalakulás. Jú­lius hóban az üzem működését megkezdte. Egyesületünk támogatásával 300 millió költséggel külön műhelyhelyiség épült az üzem céljára­ egyesületünk székházában. Nem mulaszthatjuk el az évi események fölsorolásánál, hogy e helyen is újból, ke­gyelettel megemlékezzünk Kálmán Miksa szaktársnak, egyesületünk helyettes elnöké­nek és a Szabók Szaklapja szerkesztőjének 1925 január 29-én történt, elhunytéról s ar­ról a veszteségről, amely szakszervezetünket az ő halálával érte. Érdemeit más alkal­­makkor több ízben méltattuk. Viszontagságos volt az elmúlt esztendő,­ ­ Fölhívás. A Magyarországi Szabómunkások és Munkás­­nők Szakegyesülete budapesti csoportja 1926 .január 24-én, vasárnap délelőtt hal6 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII. Almássy-tér 2) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választása az 1926. évi ve­zetőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyek. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét min­denki hozza magával. A csoport vezetősége. XXXIV. évfolyam , Budapest, 1926 január 15­­. szám SZABOK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., Almássy­ tér 2. sz. Telefonsz.: 1. 116—70. A lapra való közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden hó közepén Előfizetési díj: Egész évre 30.000 korona, félévre 15.000 korona. Egyes szám ára 2500 korona. A szer­kesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között Fölhívás a csoportodhoz. Fölhívjuk a csoportokat, hogy az év elején tartsák meg mindenütt a rendes évi közgyűlé­süket, amelyen az 1925. évről terjesszék elő az általános jelentést, valamint a zárszámadást és az alapszabályok 13. §-ában előírt módon vá­lasszák meg a vezetőséget. A központi vezető­ség képviseltetni kívánja magát ezeken a köz­gyűléseken, a beosztás céljából azonban arra van szükség, hogy minden csoport sürgősen, de legalább 2-3 héttel előre tudassa, hogy mikor szándékozik megtartani a közgyűlést. Véglege­sen csak a központi iroda válasza után álla­pítsák meg az időpontot. A központi vezetőség, M csoportok közgyűlései. Újpesten január 18-án, hétfő este ,­28 órakor. Pesterzsébeten január 24-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor. Szegeden február 8-án, hétfő este 1/17 órakor. Kaposvárott február 14-én, vasárnap délután 3 óraikor.­ ­■

Next