Szabók Szaklapja, 1926 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-15 / 1. szám
r 1926 SZABÓK SZAKLAPJA A közszabadságok helyreállítása volt a következő napirendi pont. Ezt Propper Sándor elvtárs ismertette tartalmas és lendületes beszédben. Általános politikai amnesztiát, az emigráció likvidálását, a kivételes hatalom megszüntetését, az esküdtbíráskodás és a sajtószabadság visszaállítását, valamint az egyesülési és gyülekezési jog törvényes biztosítását követelte beszédében és határozati javaslatában Propper elvtárs, természetesen a kongresszus egyhangú hozzájárulásával. A pártsajtó ügyének előadója Szabó Imre elvtárs különösképen a Népszava és általában a pártirodalom és pártsajtó terjesztésének kérdésével foglalkozott beszédében. Az itt elfogadott határozati javaslatban a kongresszus tiltakozott a munkássajtó kivételes üldözése ellen és a munkásság támogatására apellál a védekezésben. A kongresszus határozatának utóbbi része így hangzik: „minden párttag előfizetője és olvasója legyen a pártsajtónak; minden vezető tisztséget betöltő párttag, aki a munkásmozgalom nagy ügyének szenteli munkáját, előfizetője és olvasója legyen a párt tudományos lapjának. A pártgyűlés kötelességévé teszi minden párttagnak, hogy a polgári lapoknak a munkásmozgalomra gyakorolt befolyását a Népszavának fokozottabb elterjesztésével ellensúlyozza, végül kötelességévé teszi minden szociáldemokratának, hogy a pártsajtó ellen folyó üldözésre fokozott áldozatkészséggel, a szervezés és az agitáció szélesebb kiterjesztésével feleljen. A nőmunkásmozgalom, a pártszervezeti szabályzat módosítása, továbbá a pártprogram módosítása és agrárprogram kidolgozása voltak még a pártgyűlés fontosabb tárgyai. A két utóbbi pontnál két bizottságot választott a pártgyűlés, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy a következő pártgyűlésre a programokra vonatkozó javaslatokat kidolgozzák. A pártgyűlés jegyzőkönyve nyomtatásban megjelent és 30.000 koronáért kapható a Népszava-könyvkereskedésben és szakegyesületeinkben a könyvárusnál. A 300—320 oldal terjedelmű könyv ,a munkásmozgalom értékes történeti és agitációs becsű irata, ezért minden szervezett munkás szerezte meg. Törődjöm le az ifjúmunkásokkal! Alig van ország Európában, amelyben olyan könnyen kezelnék az ifjúmunkáskérdést, mint nálunk. Bármerre tekintünk, sehol sem látjuk azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek más államokban már életbe léptek, sehol sem látjuk jelét annak, hogy az ifjúmunkások ügyében szükségesnek mutatkozó törvényes intézkedések mielőbb napvilágot fognak látni. Ebben a fontos szociális kérdésben is tehát ott kullogunk az utolsók között, ami európai viszonylatban semmikép sem jelent hírnevet és dicsőséget. A mindennapi életben az ifjúmunkáskérdés több szempontból bír nagy fontossággal, amelyeknek mindegyike időrendszerinti fölosztásban szinte kézzelfogható magyarázatát adja annak a lehetetlen állapotnak, amelyben az ifjúmunkások nagy zöme él. Az iskolai évek, amelyek előfutárjai azoknak a nehéz napoknak, amelyekbe az elemi osztályok elvégzése után az ifjúmunkás kerül, szoros összefüggésben állanak rá későbbi szenvedésekkel. Magyarország sajátos viszonyai hozzák magukkal, mert a munkásszülők rettenetes szegénysége miatt az iskolaköteles gyermekek nagy százalékban nem látogathatják rendszerint az iskolákat, hanem már ebben a korban a piszkos, egészségtelen műhelyekben nehéz munka mellett szívják tüdejükre a tüdővész egészségrontó bacillusait. A nyári iskolai szünet alatt a különféle cikkeket gyártó pinceműhelyek mind megtelnek gyermekekkel, de az otthonmunka mellett is szintén igen sok gyermek görnyed a munka igájában. Az emberi élet kezdeti stádiumában így kapcsolódik bele a munkába a gyermek, mint munkás és mint kizsákmányolásra alkalmas tényező. Egy másik fontos szempont akkor válik tüzetesen észrevehetővé, amikor a gyermek elhagyja az iskola padjait és kenyérkereső pályára lép, vagyis kifejezetten ifjúmunkás lesz. A pályaválasztás elbírálása szintén igen nagy megfontolást igényel, mert a pályaválasztástól a felszabadulásig olyan hosszú az út, hogy a rajta való haladás — legyen az bármennyire óvatos —, csaknem egyenlő a kálváriajárással. Az élet nehézségei nem engedik, hogy a gyermek a pályaválasztás jogával szabadon éljen, azaz, hogy olyan ipari pályára lépjen, amelyre őt tehetsége és tudása a legjobban predesztinálja. Történik pedig ez azért, mert nincsen idő a várakozásra, válogatásra. Az ifjúmunkás abban az iparban vállal munkát, amelyben legkönnyebb az elhelyezkedése és ily módon siet a munkabér formában kapott alamizsnával a családi háztartás költségeinek fedözéséhez hozzájárulni. Pedig a megtanulandó ipar megválasztásánál igen fontos szempontok esnek latba, mzért a tapasztalat szerint ettől függ későbben a munkásember további boldogulásának lehetősége is. Más államokban mindezt már régen megértették és erre a célra olyan intézményeket tartanak fönn, amelyekben egy emberöltő tapasztalataival rendelkező orvosok és tanárok megfigyelései alapján utasítják az ifjúmunkásokat arra a pályára, amely testi erejüknek, egészségi állapotuknak és kézi vagy szellemi ügyességüknek a legjobban megfelel. Fontos ez nemcsak a jövő munkásgeneráció, hanem az állami boldogulása szempontjából is, mert semmikép sem lehet mindegy az, hogy egy állam polgárai jó egyéni sajátosságuknak megfelelően jó munkások-e, vagy pedig olyanok, akik helytelen pályaválasztás miatt gyöngébb szakmai tudásuk révén csak terhére vannak az iparnak és az államnak. Igen nagy jelentőségű az ifjúmunkások életében a tulajdonképeni tanoncidő, ami a mai napig sincsen törvényes után úgy rendezve, ahogy azt a körülmények szükségszerűen megkívánják. Nincsen rendezve a tanonctartás kérdése sem, és ez akból az országban a legkifejezettebb tanonckizsákmányolás folyik, aminek beteges jelenségei és káros következményei úgyszólván közismertek. A rossz levegővel teli műhely, az igásló szerep és a mester hatalmi túltengése a tanonccal szemben, mindmind olyan jelenségek, amelyek pokollá változtathatják az ifjúmunkások életét. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy intézményesen a tanonc ez időszerint semmiféle szociálpolitikai védelemben nem részesül, úgy elég érthetően adódik annak az ijesztő képnek a magyarázata, amelyet a korai elhalálozás, a tüdővész és egyéb betegségek statisztikája mutat. Egy szintén igen fontos szempont az, amely a tanoncévek leteltével jut kifejezésre. Bár az ifjúmunkás ekkor már segédként szerepel, amiben azonban vajmi kevés öröme lehet, mert a fölszabadulással rendszerint együtt jár a munkanélküliség is. A tanonckérdés rendezetlen volta, miatt a mesterek nagyrészt egy-két, vagy teljesen segédnélküli műhelyekben a tanoncok nagy számát alkalmazzák és így azok még a legjobb akaratuk mellett sem képesek a mesterségüket úgy megtanulni, ahogyan azt szeretnék. A tanonctartó mester a tanoncévek letelte után rögtön szabadulni igyekszik tanítványaitól, hogy helyükre ismét másokat alkalmazzon. Más mesterek viszont azért nem állítják munkába az elbocsátott natal segédeket, mert azok a már föntebb említett okok miatt igen gyönge munkások. Az ezirányú statisztikai kimutatások szerint ebben a korban legtöbb a bűnöző, ami egymaga, is eléggé bizonyítja a helyzet fonákságát és azt a nemtörődömséget, amely az ifjúmunkáskérdésben kifejezésre jut. Röviden összefoglalva tehát, így bosszulja meg magát az, hogy az ifjúmunkáskérdés minden más kérdéssel szemben eddig teljesen a háttérbe szorult. Minthogy ez időszerint közeli megoldásra alig van kilátás, úgymint minden más fontos szociálpolitikai kérdésben, úgy ebben a kérdésben is a szervezett munkások összeségére hárul az a feladat, hogy az emberiség legértékesebb rétegét, a jövő munkásgenerációt megmentse a pusztulástól és a káros behatásoktól. Bár ez a munka csak átmenetet képez az ifjúmunkáskérdés törvényes rendezéséhez, a műhelyekben, az utcán és gyülekezeteken egy percre sem szabad megszűnni az erre irányuló agitációnak. Elismerjük, hogy ez igen nehéz munka, de el kell ismernünk azt is, hogy ezzel a munkával minden munkás önmagának, családjának és annak a jövő munkásnemzedéknek tartozik, amelyre az a fenkölt hivatás vár, hogy fölszabadítsa az emberiséget a kizsákmányolás járma alól. 4 |1 A budapesti csoport 1926 január havában megkezdte az oktató-előadásokat. Az előadások, ünnep kivételével, minden hétfőn és kedden este 7 órakor lesznek megtartva. Egyelőre a következő előadások vannak programba véve: Imperializmus. Egy előadás. Előadó: Dr. Bárd Imre. A munkásmozgalom főbb irányai. Egy előadás. Előadó: Dr. Bárd Imre. A munkajog. Egy előadás. Előadó: Dr. Kiss Jenő. A világháború okai. Egy előadás. Előadó: Stromfeld Aurél. Magyarország legújabb történetének főbb korszakai. Egy előadás. Előadó: Dr. Révész Mihály. H. tr. Wells. Anatol France. Két előadás. Előadó: Bresztovszky Ede. A család, a magántulajdon és az állam, Engels Frigyes könyve nyomán. Egy előadás. Előadó: Farkas Imre. A csoport vezetősége. ész 3. oldal A szolgálati szerződés természete* A rabszolgaság és jobbágyság megszűnése óta szolgálati viszony csakis szerződés útján jöhet létre. A szolgálati szerződés tehát kétoldalú szerződés. A szerződés létrejötte általában véve nincs alakszerűségekhez kötve, tehát nem kell íráis, nem kellenek tanúk. A szolgálati szerződésen épp úgy történhet változás, mint más szerződésen. A változtatás létrejöhet kifejezetten vagy hallgatólagosan, amikor is előzetes újabb megállapodás nélkül a munkáltató és a munkavállaló a változásnak, illetve módosításnak megfelelően teljesíti azt. A szolgálati szerződés kétoldalúságának hangsúlyozása fontos és időszerű, mert ebből a gyakorlati életben igen sok következik. Néhány példa: A munkabért a főnök sem közvetetlenül, sem közvetve egyoldalúan nem csökkentheti. Sem az órabért, sem az akkordbéreket, sem a heti vagy havi fizetést nem szállíthatja le, ha pedig bármi címen, külön juttatások is részei voltak a szolgálati szerződésnek, úgy annak folyósítását nem tagadhatja meg, például lakbér, különmunkadíj, villamospénz. Ha remunerációt a főnök már azelőtt több éven át adott, akkor ez az évente egyszer esedékes összeg külön kikötés nélkül is a szolgálati szerződés részévé vált és így az egyoldalúan a következő évben épp úgy nem vonható meg, mintha évekig fizetett volna villamosköltséget, úgy egy elsején ennek kifizetését sem tagadhatja meg. Ha az alkalmazott fizetésének megcsonkítása ellen nem tiltakozik, úgy a föltevés ma az, hogy abba beleegyezett és a változott föltételek mellett folytatják a szolgálati szerződést. A remuneráció tehát szolgálati szerződésben a munkáltató pénzbeli teljesítése épp úgy nem ajándék, mint a teljesített munka nem szívesség. Kétoldalú szerződésben nincs ajándékozás és nincs szívesség. Csak ellenérték van, mint bármely más kétoldalú jogügyletnél, például az adás-vételnél. Amit a munkavállaló kap, azt soha nem ajándék képen kapja, hanem mint a munka ellenértékét. Az engedelmesség kérdése még mindig igen sokszor fölhangzik. Munkajogban engedelmesség nincs. Egy kétoldalú szerződés van, amelyet mint minden szerződést, jóhiszeműen és az élet józan fölfogásának megfelelően kell teljesíteni, tehát a munkafegyelemnek is megfelelőem, de mindkét oldalon, viszont az „engedelmesség“ a munkajogban nem szerepel tényező gyanánt. A munkaidő kérdése a szolgálati szerződésnek szintén egyik legfontosabb pontja. A szerződés kétoldalúságából következik, hogy a munkáltató épp úgy nincs jogosítva a munkaidőt egyoldalúan megváltoztatni vagy meghosszabbítani, mint ahogy egyoldalúan nem csökkentheti a fizetést, vagy az érvényben lévő fizetési rendszert nem változtathatja meg, például havi előzetes fizetésről nem térhet át egyoldalúan az utólagos fizetésre. Sajnos, a fentiekkel éles ellentétben áll a Kúria II. 4592/1923. számú határozata, amely egy azonnali elbocsátást érvényesnek mondott ki, mert az alkalmazott megtagadta annak az intézkedésnek a teljesítését, hogy a többi alkalmazottal együtt délutáni szolgálatot teljesítsen. Az indokolás az volt, hogy a szolgálati szerződés a munkaidő tartama és beosztása tekintetében nem tartalmaz rendelkezést és így a szolgálati adónak épségben marad az a joga, hogy az erre vonatkozó intézkedéseket joghatállyal, belátása szerint megtehesse. Amennyiben ugyanis a szolgálati szerződés a munkaidőre vonatkozóan nem tartalmaz kifejezett rendelkezést, úgy a tényleg érvényben lévő és teljesített munkaidő és keret, tekintendő a kétoldalú megállapodás feltételének, amelyen egyoldalúan változtatás nem eszközölhető. Épp úgy, mint a munkavállaló sem teheti meg azt, hogy egyszerre, önkényesen egy órával hamarabb távozzék munkahelyéről. Épp így aggályos a Kúria II. 71/1925. számú ítélete, amely az alkalmazott azonnal való kilépését munkaidőmegosztás és meghosszabbítás esetében csak azért mondta ki érvényesnek, mert az új munkaidősbeosztás egészségét veszélyeztette volna. Tehát vis maior esetét látta a Kúria fönforogni, és csak ezért hagyta helyben a szolgálati szerződés egyoldalú fölbontását. Az egészségi állapottól eltekintve, tehát ezzel a határozattal is egyoldalú intézkedéseket lett volna hajlandó jóváhagyni a kétoldalú szerződésben, bár kétségtelen, hogy a munkaidő megváltoztatásába, senki nem köteles beleegyezni és álláspontját nem köteles indokolni, épp úgy, mint ahogy a fizetéscsökkentés visszautasítását sem köteles indokolni, ahogy a munkáltató sem köteles megindokolni ma, hogy miért mond föl. A szolgálati szerződésen egyik fél sem köteles változtatást tűrni és egyik fél sincs kötelezve arra, hogy ily természetű elhatározását megindokolja. * A Szocializmus 1923 január 1-én megjelent számából. Minden vezetőségi tag és bizalmi férfi szerezte meg Jászai: A magyar szakszervezetek története című könyvet