Szabók Szaklapja, 1928 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-18 / 1. szám

XXXVK évfolyam wm? 6 W v. hi aA fi Budapest, 1928 január 15 mam A MAGYARORSZAGI SZABOMÜNKASOK ES MÜNKASNOK SZAKEGYLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kér., Almássy-tér 2. Telefon: József 416—70. A lap ré­szére közlemények és előfizetések ide küldendők MegjelfgniK minden hő/ Közepén Előfizetési dij: Egész évre 2 pengő 40 fillér, fél­évre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szer­kesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között Meghívó. I A Magyarországi Szabómnnkások és Munkás- ' nők Szakegyesülete budapesti csoportja 1928 január 22-én, vasárnap délelőtt V* 10 órakor, a szakegyesület helyiségében (VII, Almásey-tér 2) taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választása az 1928. évi veze­tőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyek. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét min­denki hozza magával. A csoport vezetősége. A csoportok közgyűlései. Újpesten január 23-án, hétfőn este 7 órakor. Debrecenben január 29-én, vasárnap délelőtt 9 órakor. Pécsett február 6-án, hétfőn este 6 órakor. Miskolcon február 12-én, vasárnap délután 3 órakor. Szombathelyen február 19-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor. __________________ Szakszervezetünk 1927-ben. Az elmúlt év kezdetén joggal biztattuk ma­gunkat azzal, hogy a különböző iparágakban, főleg az építőipari és azzal kapcsolatos szak­mákban mutatkozó konjunktura-javulás nyo­mán a szabóiparban is kedvezőbb munkaalkal­mak következnek. Sajnos, hogy ez a reménysé­günk mindeddig nem vált. valóra. A tavaszi idényben, husvét előtt, eléggé kedvezően meg­indult ugyan a munka, rövid idő után azonban újból hanyatlás következett be és szaporodott a munkanélküliek száma egészen az év végéig. Hozzájárult a rossz viszonyokhoz — kormány­zatunk ipar- és kereskedelemellenes gazdaság- politikáján kívül — a szabóipari termelés szer­vezetlen volta, a munkáltatóérdekeltség szét­tagoltsága, valamint ennek következtében a legális és illegális kontárkodás s a velejáró szennykonkurrencia elharapódzása. Mindezeken kívül még az elmúlt év folyamán jelénkezett drágulási hullám növelte az életbizonytalansá­got és tette nehezebbé a megélhetést. Egymás­utáni rossz esztendők gazdasági viharaiban megrongált szakszervezeti életünk terén nehéz volt ilyen körülmények között helytállani és előbbrejutni. Szakegyesületi életünk az erőgyűjtés jegyé­ben zajlott le az elmúlt évben, hogy a rossz viszonyok következtében 1923 óta e tekintetben mutatkozó visszafejlődést meggátoljuk és a szakszervezetünkhöz fűződő érdekeket igy előbbrevigyük. Ez a munka nem volt sikerte­len, sőt a szaktársaink anyagi helyzetének ja­vítása tekintetében is vannak némi sikereink. Az eddigi leromlást — sajnos — még nem pó­tolhatta a legutóbbi időkben mutatkozó siker, biztatás azonban arra, hogy fokozott munkával ismét az előrefejlődós útjára juthatunk. Válsá­gos időkben nem először tapasztaljuk, hogy megszűnnek vidéki csoportjaink olyan helye­ken, ahol többszöri ujraalakulás után is csak jó konjunktúrák idején és időlegesen lehetett azokat együtt tartani Mozgási szabadságunk megkötöttsége mellett ez egyébként a vidék kulturális és ipari elmaradottságának is jel­lemzője. így az előző év végén kimutatott 22 helyicsoportunk közül 1927-ben újabb négy cso­port szűnt meg. Ezzel szemben alakult egy uj csoport és igy az év végén 1 fővárosi és 18 vidéki csoportja volt Egyesületünknek. Az évi átlagos taglétszám 2410 volt 1927-ben, az előző évi 2508 taggal szemben, s ezek közül 1778 férfi és 632 a nőtag. Az összes tagok közül 1252 férfi és 580 nő van Budapesten, 526 férfi és 52 nő pedig vidéken. Amint a számok mutatják, 1923 óta az elmúlt évben kerültünk először abba a helyzetbe, hogy az évi átlagos taglétszám már nem mutat számbavehető csökkenést. Figye­lembe kell venni ennél a megállapításnál, hogy 1927 első háromnegyedében még folytatólagosan csökkent a járulékfizetés az előző év ugyan­azon időszakával szerűiben és csak az utolsó hó napokban haladta tuj az előző évi járulék fizetéseket. Egyébként az agitáció sikerét és az előre- fejlődés jeleit mutat/ják a következő adatok: Az 1926. év első feléiben 512 tag iratkozott be egyesületünkbe, a második félévben pedig 824 tag. Ezzel szembeni 1927-ben az első félévben 836, a második félédben pedig 1269 volt a be­iratkozottak száma, f A tag járulékbefizetések — mint már említettük — egészen a legutóbbi időkig csökkenő aríányt mutattak, az 1927. év utolsó negyedében fazonban már több tagjáru- lék folyt be, mintj az előző év ugyanezen idő­szakában. Vagyis [az 1926. évi utolsó negyedévi 27,946 hetijárulékk/al szerűben az 1927. év utolsó negyedében 32,769 hetijárulékot fizettek be a tagok. A szokásod átlagszámítási kulcs szerint ez 3276 tag befizetésének felel meg. Tájékozásul, illetve a csoportúik részére helyes következteté­sek levonása céljából még meg kell jegyez-. nünk, hogy a járulékfizetések emelkedése — a nőszabószakma kivételével — egyelőre még csak a budapesti, val4mint az újpesti és pesterzsé­beti csoportoknál mutatkozik. Vidéken a na­gyobb csoportok 'közül csak Miskolcon emelke­dett a járulékfizetés az előző esztendőkhöz vi­szonyítva. Debrecenben stagnált, Kaposvárott, Pécsen és Szegeden pedig még mindig lénye­ges visszaesés mutakozik. Ugyancsak vissza­esés volt egyelőibe a többi vidéki csoportoknál is. Remélnünk Mell, hogy az előnyös változás legközelebb ezeknél a csoportoknál is bekövet-; kezik. Á munkaalkalmakat keresők, illetve a munkanélküli egyesületi tagok száma évi át­lagban nem emelkedett 1927-ben az előző évhez képest, az év végén azonban csaknem ismét annyi a munkanélküliek száma, mint az előző év ugyanezen időszakában volt. Lényegesen több munkást kerestek azonban az idényben a szakegyesületeknél a munkáltatók, mint 1926- ban és amíg akkor a jelentkező munkanélküli egyesületi tagoknak csak 46.6%-át tudtuk el­helyezni, ezzel szemben 1927-ben már a jelent­kezők 72.7%-át közvetítettük munkába. Szak­egyesületünk muiikaközvetitési forgalma tehát mindenesetre javult, a még mindig kedvezőtlen munkaviszonyok ellenére is. Év elején 350—380 főnyi volt a munkanélküli egyesületi tagok lét­száma, amely március végéig 100-ra, sőt rövid időre ezen alul esett vissza. Husvét után azon­ban augusztusig ismét 200-ra emelkedett a munkanélküli létszám, később pedig az esztendő végéig 300-ra. Nem mulaszthatjuk el e helyen is megemlíteni, hogy a sokszor beígért törvényes biztosítást a munkanélküliség esetére még min­dig nélkülözni vagyunk kénytelenek. Munka- nélküli tagok segélyezésére 11.000 pengőt fizetett ki Egyesületünk az elmúlt évben. Szakszervezetünk megerősítése érdekében fo­kozottabban folytatott agitációnk során a szak- társaink közönyén kívül szemben találtuk ma­gunkat a munkáltatók szakszervezetellenes agi- tációjával is. Úgy a férfi-, mint a nőszabó­munkáltatók szövetsége a propagandamunkán kívül főleg az egyoldalú bérmegállapitással a saját munkásközvetitőik forszirozásával és a keresztényszociális szakszervezet előtérbehelye­zésével igyekeztek ellensúlyozni a rossz gazda­sági viszonyok miatt nehéz munkánkat. A NOSz sóját közvetítője mellett úgyszólván ál­landóan propagálta a keresztényszociális mun­kások alkalmazását, a SzOSz pedig suba alatt kollektív egyezséget is létesített ezek úgyneve­zett szakszervezetével. Az eredmény szempont­jától jellemző, hogy mindezek ellenére például a decemberben megtartott férfiszabóipartestü- feti békéltetőbizottsági választásnál a keresz- tépyszociálisok még csak ellenjelöltet sem mertek állítani szakszervezetünk jelöltjeivel szemben, holott ezt régebbi időkben — bár si­ker nélkül — meg szokták volt tenni. Az agi- tációra és a tagok képzésére 1927-ben 3178 pen­gőt fordított egyesületünk. A szakmai agitáció I érdekében számtalan mühelyi, bizalmi és tag­értekezletet tartottak a csoportok, az oktatás intenzivitását pedig a megtartott előadások lá­togatottsága, valamint a könyvtárak és a könyvtári forgalom gyarapodása illusztrálják. Vidéken központi kiküldetésekkel is igyekez­tünk eme célokat előmozdítani. A szabómnnkásság munka- és bérviszonyai­nak fölkarolása tekintetében az adott rossz gazdasági és az utóbbi években kétségtelenül leromlott szakszervezeti erőviszonyaink miatt inkább csak a védekezés szerepe jutott szá­munkra 1927-ben. Egyes területeken azonban, az újabban jelentkező drágulással szemben már némi bérjavitást is sikerült elérnünk az év fo­lyamán. A már előbb csökkentett bérek meg­tartásáért februárban egy hétig sztrájkban ál­lottak Budapesten a nőikonfekciószabómunká- sok és munkásnők s ezzel a kilátásba helyezett újabb bérleszállitást sikerült meggátolniok. Az év második felében Budapesten a raktári szabók 8 napi, a vásári szabók pedig 11 napi sztrájk után 7% bérjavitást értek el. Ugyancsak sztrájkoltak Újpesten 8 napig a raktári szabók, akik 15% bérjavitást kaptak és Debrecenben egy cégnél a fehérnemüvarrónők 8 napig, akik 8—15% bérjavitást kaptak. Miskolcon egy rak­táriszabó mühelysztrájk volt 2 napig, az illetők 10% bérjavitást kaptak. Békés megegyezés ut­ján 10% bérjavitást kaptak Budapesten a női- konfekciószabóimmkások és munkásnők, to­vábbá 4% bérjavitást a férfiszabók és egy­oldalú megállapítással 5%-ot a nőszabók. Vidé­ken Szegeden a férfiszabók. kaptaJL 8?AJ>ár ja.vi-. tást békés utón és Gyöngyösön szintén a férfi- 1 szabók 8—10% bérjavitást.. Végeredményben bérharc utján 669 férfi és 202 nőszaktárs, békés utón pedig 1933 férfi és 1154 nő, összesen tehát körülbelül 3958 szaktárs kapott bérjavitást az 1927-ben lezajlott bérmozgalmaink révén. Ta­nulság okáért helyénvalónak tartjuk itt is rá­mutatni, hogy csupán ilyen kezdetleges bór- javitási akcióknál is már sokkal többen része­sülnek az elért eredményekben, mint ameny- nyien szolidáris kötelességüket teljesítik a szakszervezetünkben. ; De az elért minimális bérjavitások — sajnos — nem pótolják a hiányt, amelyet az előző években a bérlevonásokkal okoztak a munkál­tatók, sőt még a Szakszervezeti Értesítő indexe szerint az 1927-ben bekövetkezett 8.15%-os drá­gulást sem fedezik. Mindamellett például szol­gálhatnak azonban arra, hogy végre talán fordulóponthoz jutottunk el ilyen tekintetben és megnyílik a lehetőség arra, hogy szervezeti erőink fokozásával előbbrejuthassunk. Általános tájékozódásul följegyezzük itt még, hogy a leg­utóbbi bérmegállapítások szerint Budapesten az esztendő végén a szabóiparban az önálló férfimunkások minimális órabére 92—139 fillér között volt megállapítva, a férfi kézimunkások minimális órabére pedig 48—88 fillér között, önálló nőmunkásoknak a megállapított mini­mális órabére 81—92 fillér között, a kézimunkás- nőké pedig 17—87 fillér között váltakozott. A bérmozgalmak során szakszervezetünk tö­rekedett arra, hogy a múltban szokásos kollek­tiv szerződések megujittassanak. Ezt eddig nem sikerült elérni. A nőszabómunkáltatók szövet­sége — valószínűen a szakma nagymértékű le­romlása folytán — a munkáskérdés terén elért látszatsikereitől elkapatva, kifejezetten a nagy- zoló diktálás álláspontján áll és nem hajlandó kollektív szakmai rend létesítésére. Jóllehet pedig, hogy igen sok tekintetben a munkálta­tók érdekében is állana, szerintünk, hogy a szakszervezetellenes magatartás helyett az egyezkedés, vagy ahol szükséges és lehetséges, az együttműködés álláspontjára helyezkedje­nek. A férfiszabó-, valamint a férfi- és női- konfekciószabó-, úgyszintén a vásáriszabó­munkáltatók nem állnak ilyen egyoldalú állás­ponton, azonban részben a bérek miatt, részben azért, mert már életben volt munkarendi vív­mányokat visszafejleszteni szeretnének, az egyezkedő tárgyalások ezeknél a szakmáknál sem vezettek eddig; a kívánt eredményre. Külte x

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék