Szabók Szaklapja, 1929 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-19 / 1. szám
3. oldal A betegségi, öregségi és rokkantsági biztosítás járulékai és a betegségi segélyek A folyó évi január elsejével életbe léptették az öregségi és rokkantsági biztosítást szabályozó törvényt, ettől, az időtől kezdve tehát a betegségi biztosítási járulékokon kívül az öregségi biztosítás járulékait is fizetni kell. Egyidejűen megváltoztatták a betegsegélyezési járulékokat és segélyeket is, mégpedig külön osztályozva a munkásokat, a magánalkalmazottakat és a háztartási alkalmazottakat. Az öregségi biztosításnál az átlagos napibér 3,43%-a a munkások járuléka, míg a magánalkalmazottak járuléka az átlagos napibér 4.28%-a. A betegsegélyezési járulék a munkások és a magánalkalmazottak részére egyaránt az átlagos napibér 5.2%. Az alanti táblázat, a munkásokat illetően, mindkét biztosítási ágazat napibérosztályait és járulékait ismer teti. -A-- ■ ----- vij y Á biztosítási járulékok. Az önkéntesen biztosítottak betegségi biztosítási járulék fejében a tényleges keresetüknek megfelelő, illetőleg megállapított napibérosztály átlagos napibérének 5,2%-át fizetik. Az önkéntes továbbfizetéssel biztosítottak az 1927. évi XXI. tc. 18. §-a alapján megállapított napibér osztályok átlagos ■ napibérének 5,2%-át fizetik járulék elvbén. A betegsegélyezés szolgáltatásai a következők: . Orvosi gyógykezelés a megbetegedés első napjától kezdve egy évig és ezen túl is arra azidőre, amelyre táppénz jár. Gyógyszereket, gyógyfürdőket, gyógyvizeket és a szükséges nem költségesebb gyógyászati segédeszközöket (például szemüveget, haskötőt, sérvkötőt, pólyát, mankót, lúdtalpbetétet stb. és általában mindazokat a gyógyászati segédeszközöket, amelyeknek vásárlási értéke 30 pengőn alul van) a megbetegedés első napjától kezdve egy évig és ezen túl is arra az időre, amelyre a táppénz jár. Költségesebb gyógyászati segédeszközt (műkar, műláb, rögzítőtök, műfog, stb.), valamint ellátással járó gyógyfürdőt, ha ezáltal az intézet javára egyéb segély (táppénz stb.) tekintetében megfelelő megtakarítás érhető el. Táppénzt, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és 3 napnál tovább tart, akkor a keresetképtelenség 4-ik napjától számítva a k keresetképtelenség egész tartamára, de legföljebb 1 évre. Az egyévi időtartam a keresetképtelenség első napjától, számítandó. A nyújtandó táppénz összege a biztosított átlagos napibérének 60%-ában állapíttatik meg. A segélyeztetők huszonkilencedik napjától a keresőképtelenség további tartamára, de legföljebb a keresőképtelenség első napjától számított egy évre a biztosított átlagos napibé r» '• b OD U *££~ 13’S *4 2 Hetijárulék 24 3*0 N ZZ 1.5 Ebből tízet a betegségi -nzöveg:ségi firumi kaadó a munkás biztosításból V O 11 n - ben i. 1.1 -.36 -.24 -.60 -.30 -.30 i. 1.50 -.54 -.36 —.90 -.45 -.45 nr. 2.50 —.90 —.60 1.50 —.75 —.75 IV. 3.50 1.26; -.84 2.10 1.05 1.05 V. 4.50 1.62 1.08 2.70 1.35 1.35 VI. 5.50 1.98 1.32 3.30 1.65 1.65 VII. 6.50 2.34 1.56 3 90 1.95 1.95 VIII. 7.50 2.70 1.80 4.50 2.25 2.25 IX. 8.50 3.06 2.04 5.10 2.55 2.55 X. 9.50 3.42. 2.28 5.70 2.85 2.85 SAABOK »AAivLAiMA4 Március 2-án nagy jelmezbálunk lesz a Vigadóban! a rossz viszonyok kényszerhelyzete és romboló hatása ellen egyénileg minden ezartárs naprólnapra kénytelen küzdeni, mégis kevesen vannak azok, akik a céltudatos közös harcot, a szervezkedés munkáját és áldozatkészségét hajlandók vállalni jobb viszonyok megteremtéséért. A szabómunkásmozgalom története és fejlődése megmutatja pedig azt is, hogy a szabómunkásság csak aszerint, tudott tényezőként föllépni a saját sorsa irányításában, csak aszerint tudott ma is élővívmányokat kikezdeni a maga számára, amint a szervezkedési mozgalma felfejlődőben volt. A most, kezdődött n. esztendőben ezzel a tudattal kezdjük és ezzel a tudattal folytassuk a szervezés munkáját, kitűzött céljaink megvalósítását. Átmeneti sikertelenség látszata ne rettentsen vissza senkit sem. A küzdelem nehéz és látható sikerei nem mutatkoznak minden pillanatban, az óhajtott jobb viszonyokhoz azonban csak ezúton, csak az összetett erők fölfokozásával juthatunk el. Jének 60%-ában számított táppénz helyett 75%-ban számított táppénzt kap. Kórházi (gyógyintézeti) ápolást, orvosi gyógykezelést, gyógyszereket, gyógyfürdőket és a szükséges nem költségesebb gyógyászati segédeszközöket, a családtagok részére, a megbetegedés első napjától kezdve egy éven át, kórházi ápolást a családtagok részére. A kórházi ápolás tartamára a biztosított táppénzének ■ felét kapja. Szülés esetén szülészetisegédkezést és gyógykezelést, terhességi segélyt a terhesség utolsó hat hetére a biztosított nő átlagos napibérének teljes összegében, gyermekágyi segélyt a szülés napjától kezdve hat héten át, a biztosított nő átlagos napibérének teljes öszszegében, szoptatási segélyt a gyermekágyi segély megszűnését követi 12 héten át oly biztosított nők részére, akik gyermeküket maguk szoptatják, napi 60 fillér összegben. Ikerszületés esetén a szoptatási segély az ikrek számához képest többszörös összegben jár. A biztosított felesége részére a szükséges szülészeti segédkezést és gyógykezelést, úgyszintén a terhességi segélyt a szülés napjától kezdve hat héten át, végül a szoptatási segélyt a gyermekágyi segély megszűnését követő 12 héten át. A biztosított feleségének járó terhességi és gyermekágyi segélyeknek naponkénti öszszege 40 fillér, szoptatási,segélyének naponkénti összege 30 fillér. Halál esetében. Temetkezési segély az elhalt biztosított átlagos napibérének 80-szoros összegében. Táppénz-, terhességi és temetkezési segély. Az öregség és rokkantság esetén igényelhető járadékot és segélyeket más alkalommal már is értettük. Ezekre az igényjog csak legkevesebb négy év múlva (200 heti befizetés után), általában azonban csak nyolc év múlva (400 heti befizetés után) nyílik meg, ameddig még lesz alkalmunk az ismertetésre. Ezúttal e tekintetben csak arra kívánják figyelmeztetni aszaktársakat, hogy miután járadékot mindenki csak a tényleg befizetett járulékai alapján kaphat, gondosan ügyeljenek arra, miszerint ha munkában állanak, az Országos Társadalombiztosító Intézetben be legyenek jelentve és járulékaikat a munkáltató oda befizesse. Napibérosztály Napi táp- Ti llén/ 29 nap,s Napi tap-1 l’6 pénz 29 I nap után. I A napi terhességi segély A tömets kezesi segély i. -.60 —./a 1.-30.ii. —.90 1.12 1.50 45.— vi. 1.50 1.87 2.50 75.— IV. 2.10 2.62 3.50. 105— V. 3.78 3.37 4.50 135— VI. 3.30 4.13 5.50 165.— ■ VII. 3.00, . ■■•4.87 6.50 195— VIII. 150 5.62 7.50 ’ 225— IX. 5.10 6.37 8.50 255.X. 5.70 7.12 9.50' 285.— Ők MEGHÍVÓ A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete budapesti csoportja (Almássy-tér 2) 1929 március 2-án, szombaton este a Székesfővárosi Vigadó termeiben (V. Vigadó-tér) Az egyesület munkanélkülisegély - alapja javára nagy jelmezkást rendez, amelyre az egyesület, tagjait és családjaikat, valamint más hozzátartozóikat, és ismerőseiket tisztelettel meghívja a vigalmi bizottság. A mulatság este 9 órakor kezdődik és reggel 6 óráig tart. A táncokat Sugár Ödön okleveles tánctanár rendezi. A tánczenéje Sörös Béla 20 tjgu közismert jazsyband zenekara, szolgáltatja. Az étteremben fiangerősítővel szintén Sörös Béla zenekara játszik. Megjelenés tetszésszerinti öltözetben. Jegyekara vigalmi adóval együtt. Személyjegy előreváltva 2.20 pengő, a pénztárnál 2.60 pengő. Családjegy (2 nő, 1 férfi) előreváltva 5.40 pengő, a pénztárnál 6,60 pengő. Jegyek kaphatók az egyesületi irodában, a gondpóknál és az vigalmi bizottság valamennyi tagjánál. Felülfizetéseket a nemes célra köszönettel fogadunk. * * * *r A fordizmusról sokat hallhatunk és olvashatunk mostanában, már nem annyit, mint a nálunk torz alakban jelentkező és kizáróan a kizsákmányolás érdekeit szolgáló racionalizálásról. A polgárisajtó gyakran úgy igyekszik a Ford-rendszert beállítani, mint a kapitalizmus mentőangyalát, amely alkalmasnak bizonyulhat arra, hogy örökéletűvé tegye a kapitalista, termelés rendjét. Másrészt a munkáltatók részéről olyan kommentárokkal is kísérik a fordizmust, hogy az kizáróan csak az amerikai gazdasági élet méreteinek felelhet meg, de csődöt mondana nálunk, ahol az amerikai dimenziók ismeretlenek. Kétségtelen, hogy sem a kapitalista uraknak a fordizmushoz fűzött messzemenő reményei, sem pedig tiltakozásuk a fordizmus előnyeinek itteni meghonosítása ellen — egyaránt nem indokoltak. A fordizmus tudvalévően azon az elgondoláson alapszik, hogy az a bérmunkás, akinek emberi igényei bizonyos fokig érvényesülhetnek, mindig több és föltétlenül jobb munkát végez, tehát több hasznot hajt a munkáltató tökének, mint az éhbérekkel kiéheztetett robotok. Másrészt pedig a munkáltatói tökének nemcsak mint bérmunkásra, hanem mint fogyasztóra is szüksége van a munkásságra és éppen ezért a kapitalizmus önmagának tesz szolgálatot, ha munkásait fogyasztó-, illetve vásárlóképesé teszi. Mindkét cél csak olyan munkaviszonyok és olyan munkabérek útján érhető el, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a kevésbé öntudatos munkás előtt az ő bérrabszolgasorsát elhomályosítsák. De tagadhatatlan, hogy még a legosztálytudatosabb munkás is valóban ,jobb munkát végez, ha emberi munkaviszonyok között dolgozik, tagadhatatlan, hogy a rövidebb munkaidő fokozza a munkateljesítményt és tagadhatatlan az is, hogy nemcsak a munkásnak kedvez, ha bére a mindennapi kenyérén túl bizonyos kultúrigények kielégítését is lehetővé teszi, hanem ennek hasznát a termelőeszközöket kisajátító kapitalizmus is látja. Ford úr, az amerikai dollármilliomos autókirály tehát elsősorban a maga kapitalistaérdekeit szolgálja, amikor üzemeiben rövidebb munkaidőt és magasabb béreket honosított meg, mint amilyenek általában az amerikai gyárakban szokásosak. A tordizmus tehát az úgynevezett okos, meggondolt kapitalista elgondolása, akit a profit vad hajszája, nem vakít el annyira, hogy a ma fölkínálkozó nagyobb profittól meg ne lássa a még nagyobb profit holnapi lehetőségeit. A Ford-féle gyárakban egyébként már a gyakorlat is bizonyítja, hogy a magasabb bérek és a rövidebb munkaidő nemcsak az érdekelt munkásságra nézve jelent előnyt, hanem a munkáltatótőkére nézve is. A Ford-üzemek éppen ennek köszönhetik Amerikában is páratlan versenyképességüket és nem utolsó sorban azt is, hogy az a sok ezer autó, amely naponta kikerül a Ford-gyárakból, vevőkre talál. Hiszen Fordnak az a törekvése, hogy gyárainak óriási létszámú munkásságát gyárainak vásárlóivá tegye. A nyugati államoknak a jövővel számoló kapitalistái körében már követőkre is talál a fordizmus. Azok a kapitalisták, akik a holnaputánra nem is, de legalább a holnapra gondolnak, kezdik már belátni — és ezt a ’ fölismerésüket bizonyos mértékig a gyakorlatban is érvényesíteni —, hogy a munkásoknak éhbérekkel való kiéheztetése és a munkaerőknek a végletekig forszírozott kisajtolása végeredményben a munkáltatói tőkére nézve is károsodást jelent. Az orruknál messzebb látókapitalistákat tehát nem vakítja el az a tudat, hogy ezen az egyetlenegy ponton találkoznak a munkás és a munkáltatói tőke, tehát az osztályharcban álló ellenfelek momentán érdekei. Amiképen ez az öntudatos munkást sem vakíthatja el a tekintetben, hogy osztályhelyzetét és osztályharcos elhelyezkedését föl ne ismerné és ne lenne annak tudatában, hogyha magasabb is a munkabére és jobbak is a munkaföltételei, azért az ő sorsa a, kisajátító tőkével szemben mégis csak a bérrabszolga sorsa ma rád. Csak nálunk, csak a mi kapitalistáink általjak magukat azzal az elképzeléssel, hogy érdekeiket akkor istápolják a leghathatósabban, ha minél jobban nyúzzák, éhezhetik és ha minél kegyetlenebbül kisajtolják a nekik dolgozó munkaerőt. Hasonlatosak ők ahhoz a rövideszű gazdához, aki tehenétől sajnálja a takarmányt és még a legelő vizét is irigyli. Amikor pedig tehenét igyekszik megfejni és kétségbeesve látja, hogy a szükséges takarmánytól megfosztott tehénnek egyre kevesebb a teje, bosszúból addig üti, veri, kínozza a szerencsétlen jószágot, amíg az bele nem pusztul. A mi kapitalistáink sem hajlandók észrevenni, hogy az éhbérekkel, a 10—12 órás, sőt ennél hosszabb munkaidővel, a robot sörsziroziksával és a munkásság nyomorának fölfokozásával nemcsak a munkás életszínvonalát.