Szabók Szaklapja, 1931 (39. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-23 / 1. szám

í $ XXXIX. évfolyam Budapest, 1931 január 23 _________________________________ í. ssäro S ZAdüK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKASOK ES MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kér., § Meűfelemtt 1 Előfizetési díj: Egész évre 2 pengő 40 fillér, fél» Almássy-tér 2. Telefon: József 416—70. A lap ré-| ; j . - i.a . $ évre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20fill. A szer­szére közlemények és előfizetések ide küldendők 1 “»noen no aozepen g besztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között Meghívó A Magyarországi Szabómunkások és Műn* básnők Szakegyesölcte budapesti csoportja 1931 január 27-én, kedden este V47 órakor a szakegyesület helyiségében (VII, Almássy tér 2. sz.i taggyűlést tart a következő napirenddel: 1. Jelölőbizottság választása az 1931. évi ve­zetőség jelölésére. 2. Egyéb szervezeti ügyek. Az összes egyesületi tagokat kérjük, hogy pontosan jelenjenek meg. Tagsági könyvét mindenki hozza magával. A csoport vezetősége. A budapesti vásári szabómunkások és mun* kásriök 1931 január 28-án, szerdán este 7 órakor a szakegycsület helyiségében (VTT. Almássy ■tér 2. sz.) értekezletet ta rtajiak. Na pirend: 1. A szakmai kollektív szerződés és a munka­bérek. 2. A vásári szabómunkásság, helyzete és a szervezkedés. Minden vásári szabómunkás és munkásnő jelenjen meg ezen az értekezleten. A szerrczőjjizotfsúg. tér 2. sz.) rendes évi közgyűlést tart, amelyre a csoport kötelékébe tartozó bu­dapesti férfiszabó-, nőiszabó-, nőikonfekció- szabó-, fcrfikonfckciószabö-. továbbá a vásári szabómunkásofmt és nmnkftsn&ket ezennel meg­hívjuk. A közgyűlés napirendje: 1. A vezetőség jelentése:] a) általános jelentés; j b) pénztári jelentés; c) ellenőrök jelentése és ezzel kapcsolat­ban határozathozatal a vezetőség föl- mentése iránt. 2. Új vezetőség választása. 3. Indítványok és egyéb szervezeti ügyek. Kérjük a szaktársakat és szaktársnőket, hogy. a közgyűlésen föltétlenül rendes időben jelenjenek meg. Ugyancsak fölhívjuk az-egyesület, mindazon tagjait, akik .járulékaikkal nyolc hólen túl hátralékban vannak, hogy azt egyenlítsék ki. mari. különben a közgyűlésen nem vehetnek részt. A tagsági könyvet -mindenki hozza el. Ä csoport vezetősége. Vidéki csoportok közgyűlései: Pécs: Január 26-áu, hétfőn este Vti órakor. Sopron: Február 7-én. szombaton este Vs8 órakor. Szombathely: Február ló-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor. maaaaars A. sz&kszex" vezetünk ISHtÓ-han !C80 A válságos -esztendők inrniár végtelennek tetsző sorozatában ismét túléltünk egy évfor­dulót az 1930-ik óv elmúlásával, s még mindig neon állapíthatjuk meg, hogy a lejtő mélypont­ján túlhaladva, a fölfeléhaladás útjára jutot­tunk. Szakmai és szervezeti szempontból is csak újabb — az eddigieknél iis súlyosabb — megpróbáltatásokat hozott számunkra az el­múlt esztendő, s ugyanúgy a szak társak és szabta,renők tömegeire is. Ha a szabómunkás- mozgalom szempontjából egyenleget keli! von­nunk az elmält év eseményeiből, akkor azt kell mondanunk, miszerint a mostoha körülmé­nyek között eredménynek kell tekintenünk, hogy habár lefogyott erőkkel is, de még mindig ’hatékony tényezőként áll itt a szak szerveze­tünk. védelmi erődöt és kiindulási támpontot alkotva a szabómunkások és -munkáén ők szá­mára, akik öntudatos küzdelemmel harcolni akarnak az elnyomoroöás és igazságtalan el­nyomatás ellen. Nagy általánosságban a munka hiány volt szakmánkban az uralkodó planéta az elmúlt évben is, amelyet a munkabérek további leszo­rítására használtaik ki a munkáltatók, mármost azokban a szakmákban és olyanok is, ahol egé­szen a legutóbbi időkig tartani lehetett a munkabéreket. Közmunkaalkalmak teremtése a kormányzat és eg-yéb illetékes tényezők ré­széről inkább csak a múltra vonatkozó betelje­sületlen ígéret maradt, a nyomasztó jelen és a közeljövő kilátástalanságával szemben pedig még az ígéreteik is hiányoznak. A szakmai té­ren előforduló ilyen természetű kevés munka­alkalom pedig — sokszor panaszoltuk már — a tulajdonképpeni szaibómunkáeság számára nem jelont munkaalkalmat, amíg nem törté­nik gondoskodás róla, hogy e munkákat csak olyan vállalkozók kapják, akik nem éhbérek­kel kalkulálják az áraikat. Amilyen felelősségérzet nélkül nézik fölülről a, munkanélküliség egyre inkább növekedő ve­szedelmét, anélkül hogy megfelelő munka­alkalmak teremtéséről igyekeznének gondos­kodni: olyan csökönyösen zárkóznak el más oldalról az elől, hogy törvényes úton biztosítsák az önhibáinkon kívül kereset nélkül maradot­tak segélyezését. A munkásság szervezetei és képviselői, maguk a munkásság tömegei is, következetes és erőteljes küzdelemmel kény­szerítették a reakciós kormányzatot a munka­nélküliség enyhítése érdekében megfelelő in­tézkedések megtételére, mindez azonban kevés­nek bizonyult eddig, liogy a kormány csökö­nyösségét megtörje. Ehelyett újabb terheket ra­kott a munkásság válla ira a kereseti adó meg­duplázásával, leszállította a társadalombizto­sító intézetnél a beteg munkások járandóságait és szabad kezet biztosított a munkáltatóknak a munkabérek letörésére. Szakegyesületünk a rendkívül súlyos viszo­nyok ellenére is igyekezett teljesíteni föladatát kitűzött szociális céljai és a szabóanunkásság érdekképviselete szempontjából, amennyire ezt a ezaiktársak támogatása is lehetővé tette. Résztvett a munkanélküliség enyhítése, a mun­kanélküliség esetébe szóló törvényes biztosítás és a nyolcórás napi munkaidő megvalósítása érdekében folytatott akciókban. Sajnos, hogy az o téren folytatott küzdelmek mindeddig nem vezettek megfelelő eredményre. Védekező állás­ban harcolt a munkabérek leszállítása ellen, sőt a szakma egyik ágazatánál a munkabérek fölemelésére is történt kísértét. Februárban a budapesti iérükonfékeió- szabómu likasok és munkásnők új túr egyez­ményt létesítettek a kisi paroeokkál, amelyben a leszállított héreket rendezték; augusztusban pedig szolidáris sztrájkba léptek velük együtt, bőgj' a nagykonfekeiós cégektől a munkabérek följavítását kényszerítsék ki. A bérharc augusz­tus 11-től szeptember 8-ig tartott, amelyhez az utolsó héten a. vásár is za hó-kisiparosok és -mun­kások is csa t lakoztak. A férflkonfekciószafoók reszéről 138 kisiparos, 278 férfi- és 75 nőmunkás, 1 a vasáriszabótk részéről pedig 41 kisiparos, 92 férfi- és 28 nőmunkás, vagyis összesen 652 sze­mély vett részt ft bérharcban. Az igen kedve­zőtlen konjniilrfúm-viszony ok, valamint a mun­kálok és főleg u kisiparosok szervezetlensége következtében — sajnos — a kitartó harc árán sem sikerült a bérek följavítása. A vásári- szabó-munkások és -kisiparosok között ez altka* lommal egy minimális bóoregyezmény létesült. A téli holtidény bekövetkezésévé! novem­berben a budapesti fér fi szabó-munkáltatók kezdeményeztek egy tárgyalást á szakszerve­zetünkkel, hogy a daratiezámos bérazaibály meg* változtatásával leszállítsák a. davabszám-bére* kef a Sz. O. Sz. kebelébe tartozó azon munkál* tatoknál, akik még megfizették a bérszabály­szerű munkabéreiket, vagy a minimumon fölül fizettek. Szakegyesületünk tiltakozott az indo­kolatlan és észszerűden bérleszúllítás ellen a nagymérvű munkahiány és a szak társak nagy részének szervezetlensége következtében azon­ban nem sikerült megfelelő ellenállást szer­vezni a munkáltatóik támadásának visszaveré­sére. így, habár nem is egységesen és egyen­lően, több-kevesebb bérlevonáet vittek keresz­tül a Sz. 0. Sz. kezdeményezésére a jobbad fizető cégeknél is. Nagy erőfeszítésekre és a jelenleginél sokkal nagyobb és hatékonyabb szervezett, erőkre lesz szükség, hogy a mostani viszonyok veszt ességeit helyrepóíolni. tudjuk. Vidéken a kaposvári fórfisznbó szak társatok tettek eredményes kísérletet, a munkáltatók bér- 1 «törési igyekezetével szemben. Májusban, egy­séges munkabeszüntetéssel, háromnapi sztrájk után sikerült elérniük, hogy az előbb megvont varrókéi lékeket továbbra is természetben kap­ják és bőgj' ne sorozzák önkényesen alacso­nyabb bórbsztályba a jobb munkákat is a mun­káltatók. Ugyanott a munkáltatók azon törek­vése ellen folytattak küzdelmet, legalább is részleges sikerrel, a szaktársaink. hogy ipar­jog kiváltására kényszerítsék a munkásokat azért, hogy így ezek terhére hárítsák a társa­dalom biztosi tói járulékot és egyéb közterhe­ket. Egyedül dolgozó vásárisza-í>ó-kismesterek — tehát .nyilvánvalóan ottbonniuukások — azé ipáfjbghk vr.sszíi'a'dá sávul kTséFÁIícíi ’ inégí, ettől a méltánytalanul rájuk hárított tehertől szabadulni, sajnos azonban, hogy megfelelő erély és szervezeti ség híján egyelőre nem eb került ezt elérniük. A munkanélküli egyesületi tagok létszáma a rossz munkaalkalmak következtében állau» dóan aránylag igen nagy volt. A ho!üdénk­ben 220—280 munkanélküli tagot tartott nyil­ván egyesületünk és a legkedvezőbb idő­szakban sem csökkent a létszám 150—180 főnél •alább, ami 15—25 százalékos műnk anélküliiéi get jelent a taglétszám arányában. Az egyesü­leti munkásközvetítésünk forgalma csökkenést mutat az előző évekhez képest, ami egyrészt a taglétszám öMSk'kenésében leli magyarázatát, másrészt;azonban abban is. hogy még a szer: vezeti u»abómun kasok közül is igen sokan ve­szik igénybe — bár kevés sikerrel — az állami munkaközvetítőt és a munkáltatók két ipar- testületi közvetítőjét. Az elmúlt évben 1638 esetben kerestek munkásokat szakegyesüle-“ tünknél a munkáltatók, munkanélküli szaktárt sak és szak társnők pedig 2238 esetben jelentkez­tek, akiket 1140 esetiben lehetett elhelyezni. A munkanélküliség nagy mérvét mutatja az is; hogy a jelentkező munkanélküliek alig 50 szá­zaléka kaphatott munkaalkalmat. A segélyre jogos munkanélküli tagoknak 7953 pengő se­gélyt űzetett ki egyesületünk. A leromlott kereseti lehetőségek és a szak- szervezet gazdasági célkitűzéseinek megvaló­sítása tekintetében már évek óta mutatkozó ne­hézségek rendkívüli akadályokat támasztanak szakszervezetünk továbbfejlődése szempont­jából. Emellett a kilátástalan, válságos helyzet, a reakció« és ultraforradalmi agitáció állan­dóan gyöugítik a tömegek bizalmát a bevált, nyugati módszerekkel küzdő, higgadt öntuda­tot, szívós, türelmet és áldozatkészséget igénylő szakszervezeti mozgalom iránt. Amúgy is ala­csony kulturális viszonyaink mellett, nagyon nehéz föladat ilyen körülmények között az agi­táció és meggyőzés erejével együít-tartani, sőt fokozni szervezetünk meglévő erőit. Mégis híznunk kell benne és mindent el kell követ­nünk a viszonyok jobbra fordultáig is, hogy ez sikerüljön. Az 1930. évi végén 1 fővárosi és 15 vidék; csoportja működött egyesületünknek; évköz­1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék