Szabók Szaklapja, 1932 (40. évfolyam, 1-6. szám)

1932-02-19 / 1. szám

A MAGYARORSZAGI SZABOMUNKASOK ES MUNKAS­OK SZAKEGYLETENEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség,és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., Almássy­ tér 2. Telefon: József 416—70. A lap ré­szére közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden két hónapban Előfizetési dij: Egész évre 2 pengő 40 fillér, fél­évre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szer­kesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között Értesítés A Magyarországi Szabóm­unkások és Mun­kásnői­ Szakegyesülete budapesti csoportja értesíti a kebelébe tartozó budapesti, férfi-, női-, férfikonfekció-, nőikonfekció-, valamint valamint a vásáriszabó munkásokat és mun­kásnőket, hogy a­ rendes évi közgyűlést ez évben, április havában tartja meg.­ A közgyűlés közelebbi időpontját később fog­juk közölni. A közgyűlést azért hívjuk ösz­­sze a szokottnál későbbi időpontra, mert az általában rossz kereseti lehetőség, valamint a holt idény Matt is,­­sok tag hátralékban van a járulékfizetéssel., Kérjük a szaktár­sakat és szaktársnőket,­­ hogy járulékháralé­­kaikat igyekezzenek rendezni, mert alap­szabály szerint a közgyűlésen csak azok vehetnek részt, akik nyolc hétnél több járu­lékkal nincsenek hátralékban. Szaktár­si üdvözlettel: a csoport vezetősége. 5JSESS3L» Tisztelt közgyűlést- Tisztelt szaktársak!­Évi jelentésünkben — az általános súlyos gazdas­­ági viszonyokat tekintetbe véve­— az elmúlt évről nem számolhattunk­­be oly ered­ményekről, amelyeket minden szabómunkás a vezetőségünkkel együtt óhajtana. Tőlünk tel­hetően mindent megtettünk az irányban, hogy szervezetünket megerősítsük. Számtalan eset­ben hívtunk össze értekezleteket, hogy az in­gadozó, vagy tépelődő szaktársakat és szak­­társnőket fölvilágosítsuk, hova kell tartozniok és­ útirányt mutassunk, hogy a jelen illők ne­héz n­yiszorpítóiból ,k ver­senek tudatot é­s erőt­­­g­ jobb ,lövőért való küzdelemhez,­ hogy így megerősödve, közös erővel védjük meg a szabómunkásság érdekeit. A szabóm­unkásság helyzete, sajnos, a súlyos gazdasági viszonyok következtében annyira leromlott, hogy ehhez hasonlóra még nem volt példa. Súlyosbítja a szabómunkásság megélhetési viszonyait az is, hogy a mindenkori reakciós kormányzati rendszer minden ténykedésével állandóan igyekezett a munkásság szociális törekvéseit keresztezni, ahelyett, hogy példát­, vett volna í­ás államok intézkedéseiről és elő­segítette volna, hogy az ezer bajjal küzdő munkásság helyzete legalább némileg javul­jon. De okulva, a múltakon, túl kellett tenni magunkat az ilyen és hasonló kívánságokon. Csak egy marad a­ számunkra, ami a szabó­­munkásság megélhetését biztosítja. Kiépíteni szer­vezeteinket, összefogni, a saját erőnkre támaszkodva és félretéve minden csodavárást, küzdve küzdeni a jobb megélhetésért, a szo­cializmus megvalósításáért. ] A munkanélküliség szakmánkban az elmúlt­­évben is súlyosbodott. Azok a szaktársak, aki­ket elbocsátottak, a­ legtöbb esetben nem tud­tak újból elhelyezkedni, vagyis a munkanél­küliség ma­ már nem egy átmeneti állapotot jelent, hanem a legtöbb esetben állandó jel­legű. Ami­­érthetővé teszi a munkanélküli­­szaktársak elkeseredését és nem csoda, hogy akik már egy-két éve munka nélkül vannak, az elkeseredésben erősebb hangot ütnek meg a költvörések terén. Vezetőségünk tőle telhetően­­foglalkozott a munkanélküliség ügyével és igyekezett a munkané­lkü­l segélyezést szorgal­mazni. Több esetben kért engedélyt a munka­­­nélküli gyűlés megtartására, ahol e kérdéssel kívánt foglalkozni, amelyet azonban a legtöbb esetben, a reakció mindenkori hű csatlósai nem engedélyeztek. Részt vettünk mindazon közös­­akciókban is, amelyeket a szervezett m­unkáé­­folytatott a munkanélküliség ügyében. Az alkalmazásban álló szaktársak helyzete , sem­ sokkal jobb, mint a munkanélkülieké. Az hogy­ alkalmazásban vannak, nem jelenti,­­hogy keresetük is van, amely megélhetésüket biztosítja. A legtöbb esetben csak időközön­ként és darabheteket dolgoznak, ami a kere­­■ sejt lehetőséget a legminimálisabb mértékre szállítja le. Néha azonban hónapokra is terjed­­ az az idő, amelyet az alkalmazásban lévők munkanélkül kénytelenek eltölteni. Gyakori eset az is, hogy keresetüknek csak egy részét kapják meg a­ bérfizetés alkalmával, ami az elmúlt, időben teljesen szokatlan volt. Érthető,­­hogy a­z ily viszonyok között dolgozó szabá­sm­unkások számára a megélhetés gondot és nélkülözést jelent. Szomorú tényként kell megállapítani azt, hogy a nagy munkahiány következtében a­ sisak­társak műhelyről műhelyre járnak munka­­­szerzés céljából. De­ nemcsak a munkások, hanem saját műhellyel és iparjoggal rendel­kező kisiparosok is ezt teszik. Ennek a lavina­szerű ajánlkozósnak és alkudozásnak eredménye egyéb okok­ mellett, a­­már többször csökken­tett munkabérek újból való leszállítása és ez­zel szemben a munkateljesítmény fúlfokozása. Sem a munkások, sem a kisiparosok nem tud­nak az így csökkenő munkabérből megélni, még munkaalkalmak esetén sem és még ke­vésbé tud a kisiparos az esetleg foglalkoz­tatott munkájának tisztessége-; bért biztosítani ebből. Ily viszonyokat­ természetesen csak a­­.nemtörődésűiséto áiwób«t4ú.v .raer-á-ba- kiülő--iuu«, értéssel mind* a két érvekért fél igyekeznék a szervezkedésben összefogni, akkor nem kellene a munka mellett nélkülözni. A fönt vázolt viszonyok természetesen az összes szabóipari szakmaágazatokra vonatkoz­nak, de legsúlyosabban mégis a konfekció­­munkákkal foglalkozók vannak ezáltal érintve. A súlyos gazdasági viszonyok és a csökken­tett bérek következtében ezek már ott tarta­nak, hogy családi műhelyek alakultak ki, vagy a szaktársak a hosszú munkanélküliség következtében társas műhelyeket­ alakítanak és így próbálnak keresethez jutni s­ajnos, siker­telenül, mert a jól megszervezett tőkével, a n­agy konfekciósokkal szemben nem érvénye­sülhet a szétforgácsolt erő és a széthúzó föl­fogások. Szilárd meggyőződésünk, hogy min­den próbálkozás hiábavaló, amely nem a szer­vezkedésen alapul. Akár családi, akár társas­­műhelyekkel próbálkoznak a szaktársak, leg­följebb tapasztalatokat gyűjthetnek a napi 16—18 órás munkaidő következményeiről, amely rövid idő alatt a kórházi ágyhoz, a megrokka­náshoz vezethet. Mint a múlt évben, úgy ez évben sem voltak tétlenek a munkáltatók a bérek csökkentésé­ben, úgyhogy a szakma minden ágazatában voltak kisebb-nagyobb mértékben bérbeszállí­­tások. A legtöbb helyen, ahol a munkások szer­vezetten tudtak föllépni, kölcsönös megegye­zéssel intézték el az ügyet. Ott pedig, ahol a munkások kevésbé törődtek saját ügyeikkel, a munkáltatók egyszerűen a bérkifizeté­snél be­jelentik a bércsökkentést azzal, hogy akinek min tetszik, elmehet. Sajnos, hogy a legtöbb ilyen esetben hallgatás volt a válasz. Vezetőségünk a szervezőbizottsággal egye­temben igyekezett a rábízott feladatokat el­intézni, amen­nyire ez a súlyos viszonyok mel­lett lehetséges volt. Az elmúlt évben ezen a téren rendkívüli sok nehézséggel kellett meg­küzdeni. A nagy munkanélküliség, az ezzel járó nélkülözések s az ezekre való hivatkozás nagy mért­ékben­ csökkentette a szervezőmunka lehetőségét. Sokan még mindig a fölemelt tag­sági járulékokra való hivatkozással igyekez­tek megokolni járulékhátralékaikat, vagy a já­rulékfizetés elmaradását. Persze, nem azzal a tárgyilagossággal, mint ez szervezett munká­sokhoz illő. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a járulék fölemelése nemcsak az egyesület anyagi viszonyai miatt, történt, ha­nem azért is, mert a munkanélküliek föl let­tek mentve a járulékfizetés alól. Ezzel szem­ben tehát azoknak kell vállalniuk a nagyobb anyagi kötelezettséget, akik dolgoznak. Kulturális téren is igyekeztünk megtenni mindazt, amit a súlyos viszonyok mellett meg­tehettünk. Az oktatási idényben minden hét­főn este tartottunk tudományos és ismeretter­jesztő előadásokat, amelyeket szaktársaink szép számmal hallgattak meg. Bővítettük a könyvtárunkat megjelent újabb könyvekkel, hogy ezzel is szolgálatot tegyünk szervezetünk tanulni vágyó tagjainak. Természetesen, to­vább kell mennünk ezen a téren, amint azt a viszonyok megengedik, szak­társainktól pedig nagyobb érdeklődést kell kérnünk úgy a könyvtár igénybevétele, mint az előadások látogatása tekintetében. A­ budapesti csoport járulékfizetési forgalma a következő volt: a férfiszabók befizettek 474­ heti jámlékot; a férfikonfekciószabók 2035 férfi­­és 655 női, összesen 2694­ heti járulékot; a vásári szabók 424 férfi- és 265 női, összesen 689 heti­­járulékot; a női szabók 718 férfi- és 455 női, összesen 1173 heti járulékot; a női konfekció­­szabók 403 férfi- és 683 női, össze® 1086 heti­­járulékot. Még befizettek 442 heti különjárulé­kot. Végeredményben tehát 8410 férfi- és 2078 női, valamint 442 heti külön járulék, összesen 10.010 hetijárulék folyt be. A­­munkaközvetítés adatai hűen igazodnak a gazdasági viszonyokhoz. Sohasem észlelt ne­hézségekkel kellett a munkanélküli szabómun­­­kásroknatr­ :negk-nerk.-niök. —amiről egyébként, évi jelentésünk más helyén már megemlékez­tünk. Munikásközvetítési adataink a­­­elmúlt évről a következők: A vezetőség kebeléből alakult különböző bi­zottságok is igyekeztek a­ rájuk háramló­ fel­adatoknak tőlük telhetőleg megfelelni. Külön meg kell emlékeznünk a vigalmi bizottságról, amely szorgos és fáradhatatlan munkájával az anyagiak előteremtésében igyekezett szak­egyesül­etünk segítségére lenni. Munkájáért csoportunk vezetősége ezúton is köszönetét fejezi ki. Hasonlóképpen minden bizottság mun­káját elismeréssel vehetjük tudomásul. Szívünk mély gyászával és kegyelettel bú­csúzunk azoktól a szaktársaktól, akik a temető csöndes birodalmába költöztek az elmúlt év­ben. Ezek: Martin Ferenc, Löffler József és Ponyokai Imre. Évi jelentésünket az alább közölt zárószám­adással együtt azzal a tudattal terjesztjük a 1. közgyűlés elé, hogy vezetőségünk a mai viszonyokhoz képest megtett mindent, amit megtennie lehetett. Kérjük a szaktársakat, ha évi jelentésünket bírálat tárgyává teszik, a jelentésben foglalt viszonyokat vegyék tekin­tetbe és hogy az évi jelentésünket a zárószám­­a­dással együtt vegyék tudomásul és a föl­mentvényt a vezetőségnek adják meg. s­zaktársi üdvözlettel a csoport vezetősége.*­­C5B ♦Jelentés a Magyarországi Szalarimun­kások­ és Mazaikásnők Szak'»­egyesülete budapesti csoportja 1931. évi működéséről Munkást kerestek Munkát, keresett Közvetitvi, esetben személy esetben lett esetb­en férfit nőt férfi nő férfi nő férfi nfi Fér­fisz­abók............. 283— 280—­­540— 277 Férfikonf. szabók . Itt. 56 134 50 344 117 158 b 5 Vásík­i szabók. . . . 60 20 38 10 117 52­­51 20 Női szabók............... 22 224 40 37 85 01 15 54 Nőikonf. szabók . . 36 47 22 23 53 70 16 g. összesen .. 550 347 514 320 1248 330 527 16­­8 117 1134 1 578 693 A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesü­lete budapesti csoportjának zárszám­adása az 1931. évről. Bevételek: (k­ü­ntasi Ujjak---------------------------------- 314.0­0* Tagkönyvek------------------------ 136.40 P Jrivdli árulatok----------------------— —--------6.412.36 P Állami munkanélkülisegélyre-------------- 5.700.— P Könyvtári bevételek — — — — — — — 20.80 P Mulatság és tánciskola---------------------------3.352.70 P Alkalmazottak adója ■----------—------------100.40 P Kölcsön — ------------------------------------------ 5.508.80 P összesen — 39.461,46 P Maradvány 3930 december 31-én — iOS.BI­­P összes bevétel — 13­79.0.

Next