Szabók Szaklapja, 1935 (43. évfolyam, 1-6. szám)

1935. február / 1. szám

­ Agitáljunk a Népszaváért A most megindítandó Népszava-agitá­­cióba nekünk szabómunkásoknak is részt kell venni. Minden szaktársnak anyagi ér­deke és erkölcsi kötelessége a Népszava ré­szére minél több előfizetőt gyűjteni, mert azzal a Népszavát és a mi mozgalmunkat erősítjük. A magyarországi szakszervezeti mozga­lom ezelőtt négy évtizeddel együtt indult a Népszavával küzdelmes útjára. Az az út, amelyet együtt megtettek, nagyon tövises volt már a kezdet kezdetén. De a hit egy boldogabb jövőben és a szabadság utáni vágy minden akadályon keresztül vitte előre a munkásmozgalmat a Népszavával együtt. A Népszava tanított bennünket, bá­torított és lelkesített, amikor utunkban nagy akadályok tornyosultak. A Népszava nem hagyott el soha és minden akadályo­kon átsegített bennünket. Ha egyes esetben a harcban elbunktunk, a Népszava segítsé­gével újból talpra álltunk, új harcra, új rohamra indultunk és a szakszervezeti moz­galomba vetett bizalmunk lelkesített ben­nünket. Meg kell állapítanunk, hogy a szakszer­vezeti mozgalom lényegesen kevesebb sebet kapott a küzdelemben, mint a szakmozga­lomnak védelmére kelt Népszava. Az el­múlt négy évtized küzdelme annyira egybe­kovácsolta, a szakszervezeti mozgalmat a Népszavával, hogy el sem tudjuk képzelni a szakszervezeti mozgalmat a Népszava nélkül. A Népszava maga is nagy változá­son esett át, amennyiben a mozgalom első éveiben a Népszava köré csoportosult elv­­társak nagy­ lelkesedéssel a hetenkint meg­jelenő Népszavát naponta jelentették meg, nem számolva azokkal a nehézségekkel, amelyekkel annak idején meg kellett kü­z­­denük. Rövid idő múlva a Népszava na­ponta való megjelenését be kellett szün­tetni és csak hetenkint egyszer jelent meg továbbra is. A m­unkásmozgalom tízéves fennállása után, amikor már a munkásmozgalom meg­erősödött, szükségessé vált a mozgalom szempontjából, hogy a szervezett munká­sok egyetlen lapja, a Népszava naponta je­lenjen meg. 1905 április 1-én jelent meg a Népszava mint napilap és azóta szünet nélkül küzd és harcol a szakszervezeti mozgalommal egy szebb és boldogabb jövőért. A Népszava napilap harmincéves fenn­állása emlékére a pártvezetőség országos előfizetőgyűjtést határozott el és ebből a munkából nekünk szabómurd-'oknak is ki kell venni a részünket. A szervezett munkásoknak egyetlen fegy­vere a Népszava, minden szervezett szabó­munkásnak tehát előfizetőjének és olvasó­jának kell lennie. Különösen a vezetőségi tagoknak, a szervezőbizottság tagjainak, a bizalmi férfiaknak és mindazoknak, akik a szakszervezeti mozgalomnak irányítói, kell és szükséges, hogy a Népszavára, előfizesse­nek és hogy naponta olvassák, mert a rájuk bízott tisztségnek csak úgy bírnak megfe­lelni, ha a munkásságot érintő gazdasági és politikai kérdésekkel tisztában vannak és ennek egyetlen feltétele a Népszavára való előfizetés. Felkérjük tehát a szaktársakat, hogy a tavaszi szezon megindulását használják fel arra, hogy a szakszervezeti tagsági járulék fizetése mellett a Népszavára is előfizesse­nek, mert a munkásságnak, nemcsak gazda­ságilag, hanem politikailag is szervezked­nie kell. Béregyezség a női­­konfekciós szakmában A gazdasági válság nyomasztó hatása alatt a munkásság ellenállása meggyen­gült és a nagy munkahiány miatt nemcsak hogy nem tudta a meglévő béreket följaví­tani, hanem minden esetben megtartani sem bírta. A gazdasági válság súlyos kö­vetkezményeit azonban nemcsak a mun­kásság, hanem a munkáltatók is érezték és így az értelmesebb munkáltatók között az a vélemény alakult ki, hogy a válság nyo­mán keletkezett úgynevezett szennykon­­kurrenciát csak a munkássággal, illetve a munkavállalókkal kötendő kollektív szer­ződéssel lehet kiküszöbölni. A megkötött kollektív szerződés a munkáltatók és mun­kások között a munkaidőt és a béreket kí­vánja rendezni és ha a munkáltatók is olyan komolyan akarják, mint a munkások, nincs kétségünk aziránt, hogy a kollektív szerződéssel sikerül rendet teremtenünk. Minthogy szervezetünknek mindig az volt álláspontja, hogy a zavartalan munka­menet biztosíttassák, azért mi is a munkál­tatókkal kötendő kollektív szerződés mel­lett foglaltunk állást. A munkáltatók részéről is mind sűrűb­ben felvetődött a kollektív szerződés meg­kötésének a szükségessége, ennek nyomán szervezetünk egy beadvánnyal fordult az ipartestülethez, hogy az ipartestület, mint a munkáltatók érdekképviselete, tegye le­hetővé a kollektív szerződés megkötését. Beadványunk alapján a rendelésre dolgozó férfiszabók, férfikonfekciószabók, vásári és gyermekruhakészítők, valamint a női­­konfekciómunkások és munkáltatók között megindultak a tárgyalások. Minthogy azon­ban a konfekcióiparban az üzletesek az el­adásra kerülő árut nem a saját műhelyük­ben, hanem otthon, a saját lakásukon dol­gozó kisiparosokkal készíttették el, először az üzletesek és a kisiparosok között kellett egy béregyességnek létrejönni és csak az­után volt lehetséges a kisiparosok és mun­kások között a munkaidőt és a munka­béreket rendezni. A rendelésre dolgozó férfiszabó-, férfi­­konfekció-, vásári- és gyermekruhakészítő­­szakmában a tárgyalások még folyamatban vannak, csupán a női konfekciószakmában jött létre a megegyezés. A női konfekció kisiparosok és munkások között létrejött megállapodás főbb pontjai a következők: A munkaidő napi 8 óra, illetve heti 48 órában állapíttatott meg. Az órabérminimumok a következők: I. oszt. gépész, vasaló és önálló előmunkás----------------------90 fillér II. oszt. gépész, vasaló-----------75­­ önálló előmunkásnő---------------55 fillér I. oszt. kézimunkásnő-----------45 „ II. oszt. kézimunkásnő-----------38 „ III. oszt. kézimunkásnő----------30 „ Kezdő kézimunkásnő---------------22 „ A szerződés életbeléptétől, vagyis 1935. évi február hó 25-től kezdődően a női kon­­fekcióiparban a darabszámos munka meg­szüntetendő és alkalmazottakat csak óra­bérrel szabad alkalmazni. Azoknak a mun­kásoknak és munkásnőknek, akiknek a szerződés megkötésekor a szerződésben megállapított órabérnél magasabb órabérük volt, a munkáltatók továbbra is azokat az órabéreket kötelesek megfizetni. A munka­­­­béreket minden szombaton déli 1 óráig kö­telesek a munkáltatók kifizetni. Ha a munka annyira lecsökken, hogy a munkál­tató az összes munkásait foglalkoztatni nem bírja, abban az esetben a feldolgozásra kerülő munka úgy osztandó be, hogy az al­kalmazottak lehetőleg egyenlő időn át le­gyenek foglalkoztatva. A 8 napi próba­idő letelte után a felmondási idő kölcsönö­sen egy hétben állapíttatik meg. A női­­konfekció-munkáltatók munkásszükségle­tüket — a szerződés pontos betartása ér­dekében — csak a szabómunkások szerve­zete útján szerezheti be, más úton csak az esetben, ha a szervezet megfelelő munkáso­kat vagy munkásnőket nem tudna közvetí­teni. A bérszabály pontos betartása fölött a szerződő felek közös bizottsága őrködik. Az árszabály minden műhelyben feltűnő helyen kifüggesztendő. A kollektív szerződés 1935. évi december hó 31-ig érvényes. A megegyezés 180 műhelyre és mintegy 1200 munkás és munkásnőre vonatkozik. A férfikonfekció-, a vásári és gyermek­­ruhakészítő szakmában folyamatban lévő tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy egész rövid időn belül a megegyezés létre fog jönni. __ A rendelésre dolgozó férfiszabóságnál a tárgyalások folyamatban vannak és azért nem sikerült megegyezésre jutni, mert a munkáltatók által kiküldött bizottságba néhány olyan munkáltató került be, akik mindig kijátszották az árszabályt és most is mindent elkövettek, hogy ilyen megegye­zés ne jöhessen létre. Az ipartestület egy rendkívüli közgyűlésen kimondotta, hogy a kollektív szerződés megkötését szükséges­nek tartja és a tárgyalóbizottságba ki is küldötte a megbízottait. Minthogy azonban a közös tárgyaláson kiderült, hogy a kikül­dött bizottságban megvan a hajlandóság a bérek rendezésére, egyeseknek azonban ez nem volt ínyükre, a közgyűlés által kikül­dött tagokat kiszorították a tárgya­lóbizott­­áá­gból és azok ültek be, akik sohasem akar­ták komolyan, hogy az egyesség létrejöj­jön. A tárgyalás folyamán kitűnt, hogy a munkáltatók az eddig érvényben levő idő­béres árszabály helyett darabszámos ársza­bályt kívánnak életbe léptetni, dacára an­nak, hogy néhány évtizede már az időbéres árszabály van érvényben. Minthogy a tárgyalások még folyamat­ban vannak, nem kívánunk a dolog érdemi részéhez hozzászólni, csupán annyit jegy­zünk meg, hogy ha a konfekcióiparban az egyesség létrejött, miért nem lehetett egy kis jóakarattal a rendelésre dolgozó férfi­­szabómunkásokkal és kisiparosokkal már megegyezést létesíteni. Mindebből pedig megállapíthatjuk, hogy nem bennünk, ha­nem a rendelésre dolgozó munkáltatókban kell az oknak lenni; úgy látjuk, hogy a munkáltatók között, olyanok is van­nak, akik az árszabálytárgyalást szándé­kosan megakasztják, hogy a rendelésre dol­gozó szabóságnál ne lehessen rendet terem­teni, mert nekik így könnyebben lehet az árszabályt kijátszani és minél alacsonyabb bárekét fizetni. • * • A munkáltatókkal való megegyezés iga­zolása annak, amit mi már oly régen han­goztattunk, hogy összetartással még a mai viszonyok mellett is meg lehet a munkás­ság gazdasági érdekeit védeni. Minden szaktársnak és szaktársnőnek tehát össze­tartásra kell buzdítani azokat, akik még eddig nem látták be a szervezkedés szük­ségességét. yfysa$aaav/ ^rVvvvYrirv Budapest, 1985 február hó 1. szám XLIII. é SZABAK SZAKLAPJA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ES MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE a—— —m——— -■ ■—. Megjelenik minden második hónapban Szerkesztőség: Budapest VII. kerület, Almássy tér 2. szám. Telefonszám: 41-6­70. A lap részére való közlemények ide küldendők

Next