Szabók Szaklapja, 1936 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1936. február / 1. szám

1936 ttímális bér. A női szabómesterek azért el­lenzik a­z órai munkaidő bevezetését, mert a mostani­­ órai munkaidő mellett na­gyon sok női szabómun­kás munka nélkül marad és ezek, miután nincsenek teljesen megszervezve, a műhelyekben dolgozók munkabérét munkára való ajánlkozás út­ján leszorítják. A legkisebb munkabér megállapítását pedig azért nem akarják elfogadni, mert abban az esetben nem lehet fiatal leányoknak heti 70 órai munkaidő mellett heti 7 —8 pengős fizetést adni. *­­ 14 NOSZ-nak nem kell szabályozott munkabér. A r­endelésre dolgozó budapesti nőiszabómesterek, mint a „Magyar Divat­iparából olvassuk, országos akciót indítot­tak a legkisebb munkabérek megállapítása ellen. A megindított agitáció folytán a székesfehérvári nőiszabómesterek azt ké­rik,­ hogy az iparügyi miniszter Székes­­fehérvárra vonatkozólag helyezze hatályon kívül a legkisebb munkabérek megállapí­tására vonatkozó rendeletet. A cikkből megtudjuk azt is, hogy a NÖSZ a székes­fehérvári női szabómesterek ebbeli kíván­ságát illetékes helyre juttatja, valamint azt is, hogy Pest, Hont és Nógrád megye, valamint több vidéki városban eljártak, hogy az ottani nőiszabómestereket a leg­kisebb munkabérek megállapítása ellen hangolja. A budapesti nőiszabómesterek eljárását nem akarjuk kritika tárgyává tenni, mert ahhoz túlságosan komolytalan az ő eljárá­suk, csak azért említjük fel, hogy rámutas­sunk arra, hogy komoly embereknek látszó uraknak amilyen gyermekjátékszer kell, és játszótársnak a nehéz kenyérgondokkal küzdő szabóiparosokat akarja megnyerni. A női szabóiparosok, ha a gazdasági vál­ság őket is sújtja, másfelé orientálódjanak és ne akarják háztartásukat munkásaik rovására deficitmentessé tenni. Meg va­gyunk arról győződve, hogy a női­ szabó­mesterek sem vidéken, sem a fővárosban nem dűlnek b­e­ egynéhány rövidlátó-egyén handabandázásána­k. Különben a minimá­lis munkabérek megállapítását a székes­­fehérvári szabómesterek is óhajtják, mert a gazdasági érdekeik megvédése szempont­jából erre múlhatatlanul szükségük van. A „Magyar Divatipar“ ne izgassa magát, nem érdemes, mert az ő véleményére senki sem kíváncsi, han nem a munkásokat érintené. A munkáltatóknak is az volna az érdekük, hogy a vállalási árakat stabilizálni lehes­sen, ezt pedig csak a minimális munkabé­rek megállapítása útján lehet elérni. A női szabómunkások ebből a tárgyalás­ból megállapították, hogy a munkáltatók jóindulatúra nem bízhatják magukat. A női szabómunkások és munkásnők csak szer­vezetten léphetnek föl a­ saját érdekeik meg­védése érdekében, a munkaidő rendezését és a minimális béreket csak szervezett mun­kások és a szervezet erkölcsi támogatása mellett lehet biztosítani. Be kell tehát látni minden női szabómunkásnak és munkásnő­nek, hogy a­ szervezetben a helye, ha azo­kat a szégyenletes állapotokat, amelyek most fennállanak, meg akarja szüntetni. Ne nyugodjunk addig, amíg minden női­­szabómunkás és munkásnő nincsen meg­szervezve. „Be a szervezetbe!“ legyen a jelszavunk, építsük ki szervezetünket, mert csak így tudunk a helyzetünkön változ­tatni. A női szabómunkáltatók és a minimális munkabér A budapesti női szabómunkáltatók a leg­utóbb tartott tárgyalás alkalmával a jelen­leg fizetett órabéreknél is kevesebbet aján­lottak fel, így természetesen a további tár­gyalásoknak nem volt célja és azokat nem is folytattuk. Az iparügyi miniszter által kinevezett bém­­egál­lapító bizottság az elmúlt héten tárgyalásra hívta meg az érdekelteket, ez alkalommal a munkások bejelentették, hogy a munkáltatókkal folytatott tárgya­lások nem vezettek eredményre. A bizott­ság elnöke a­ tárgyalás folytatására hívta fel a feleket és a miniszter által kinevezett bizottság csak a tárgyalás eredményes be­fejezése után fogja a bizottságot össze­hívni. A munkáltatók állásfoglalását nem­ ért­jük, nem tudjuk megállapítani, mi lehet az oka, hogy az 1931. évben a munkáltatók által egyoldalúan megállapított órabérek­nél miért akarnak kevesebbet fizetni. Ta­lán az élelmiszerek árai azóta leszálltak? Mi úgy tudjuk, hogy ellenkezőleg, az utóbbi években minden megdrágult, tehát nem kevesebbet, hanem többet kellene fizetniök. Az ipartestületen megtartott tárgyalá­son a női szabómunkások­­ megbízottai ezekre a körülményekre rámutattak, a munkáltatók nem is tudtak a felhozott in­dokok ellen érvelni, csupán a rossz gazda­sági viszonyokra hivatkoztak, mintha, bi­zony a rossz gazdasági viszonyok elsősor­ SZABOK SZAKLAPJA SZEMLE A módosított alapszabályainkat a bel­ügyminiszter jóváhagyta. A belügyminisz­ter a módosításra föl­terjesztett alapsza­bályt jóváhagyta. Ezek szerint egyesüle­tünk címe is megváltozik, amennyiben a Magyarországi Szabóm­un­k­ások és Mun­kásnők Szakegyesülete cím helyett a Ruhá­zati Munkások Országos Egyesülete cím alatt fog az egyesület működni. Hogy a címváltozásból félreértések ne származza­nak, közölnünk kell, hogy a címváltozta­tást a következő okokból láttuk szükséges­nek: Külföldön ,a szabómunkások már ré­gebben a Ruházati Munkások Egyesülete cím alatt működnek és ez abból a szem­pontból látszik előnyösnek, mert ebben az esetben nemcsak a szabóm­unkájukat és munkásnőket lehet az egyesület kebelében szervezni, hanem az összes ruházati ipar­ban; foglal,koliókat,­úgyhünt.­, szíre­k, sáp-, kasok,­kalaposok,­női kalapkészítők, fehér­­varrónők, sőt még a cipészeket is. Sok he­lyen már így is vannak az egyes csoportok megszervezve. Ez különösen előnyös ná­lunk Magyarországon, mert amint tudjuk a trianoni békeszerződés folytán a nagyobb ipari gócpontoktól elestünk és így a szabó­­munkások nagy tömegei helyett gondos­kodnunk kell azok pótlásáról és ezt pedig úgy gondoljuk elérni, ha lehetővé tesszük a ruházati iparban foglalkoztatottaknak a mi egyesületünkbe való megszervezését. Más­részt tudjuk, hogy a fent említett szakmák­nál olyan kevés munkás és munkásnő van foglalkoztatva, hogy azokat, ha száz szá­zalékig meg is lehetne szervezni, még az esetben is olyan kevesen lennének, hogy a gazdasági­ érdekeiket nem tudnák meg­felelő módon megvédeni. A módosított alapszabályt a központi vezetőség már ki­nyomatta és azt a tagok a központi irodá­ban megkaphatják. A Szakszervezeti Tanács és Választmány határozata értelmében május 1-től 31-ig­ „Szak­szervezeti hónapot“ rendez a Szakszervezeti Tanács, amelynek keretében nagyszabású ki­állítás, előadások, gyűlések, bemktatóesték és sajtó szemléltetnék a munkásmozgalom gazda­sági, szociális, kulturális és erkölcsi vívmá­nyait, a munkásság testi és szellemi fejlődését előmozdító tevékenységét, erőteljes kidombo­rításával annak, hogy ez a tevékenység az ipari fejlődés, a kultúra és a gazdasági élet fejlődését is szolgálja. A kiállításon bemutatásra kerülnek: 1. A szakszervezetek, a párt- és más munkás­­szervezetek történeti dokumentumai (régi és új fényképek, lapok, jelvények, céhtárgyak, jegyzőkönyvek, a szervezet fejlődésének határ­állomásai, külön feldolgozásban). 2. A munkások gazdasági és szociális ■viszo­nyai és a helyzetjavulás eredményei (bérek, munkaidő, bánásmód, egészségügyi viszonyok, sztrájkok, üzemi szociálpolitika, kollektív szerződések, üdülő­otthonok, az életnívó eme­lése, a munkanélküliség hatása, a nők és ifjú­munkások viszonyai stb.) 3. Az önsegélyezés és kultúrmunka szemlél­tetése. (Mennyi és milyen segélyt kapnak a tagok, hány %-a a bevételeknek, az út a kocs­mától a magánhelyiségig, a könyvtár, előadá­sok, szakmai továbbképzés, szakmai kultúr­­szervek munkája stb.) 4. Az ifjúsági mozgalom és nevelőmunka anyaga. 5. A fővárosi, környéki és vidéki fiatal segé­dek, tanoncok és nők által készített rajzok, festményeik, szobrászmunkák, különféle tervek, találmányok, kézimunkák, ipar- és népművé­szeti tárgyak, munkadarabok. 6. A testedző-, természetbarát- és kultúrszer­­vezetek, valamint, a termelő- és fogyasztószö­vetkezetek munkája. Ezeknek gyakorlati és népszerű szemlélte­­tése — szükség szerint — megfelelő grafiko­nok, táblázatok, szöveges ismertetések, model­lek, fényképek, rajzok, festmények stb. útján. A törekvés az, hogy úgy a munkásság munka­­és életviszonyainak, mint a szakszervezetek és kultúregyesületek eddig megtett útjának és a fejlődés eredményeinek szemléltetése ügyesen csoportosítva, ötletesen, kontrasztok szembe­állításával történjék. Felvilágosításokért Szakasits Antal elvtárs­hoz forduljanak. Grafikonrajzolók és modell­készítők a t. szaktársak rendelkezésére álla­nak. A kiállításon a könyvkötők szervezete is résztvesz. kívánatos teh­ét, hogy amennyiben a szaktársaknak van kiállítani valójuk, jelent­sék azt be a szervezőtben a titkár szaktársnál. 25 évfolyam sorakozik egymás mellett a „Szo­­cializmus“ köteteiből asztalunkon. Elmélkedünk mellette és megállapítjuk, hogy mennyi tudást, kultúrát, harckészséget nyújtott eddig is a „Szocializmus“ az olvasóknak, a munkásmoz­galomnak. Nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a munkásmozgalom egyetlen komoly szerep­lője sem nélkülözheti a Szocializmus­t, pártunk tudományos folyóiratát. Felhívjuk elvtársain­­kat, hogy ha komolyan veszik hivatásukat a munkásmozgalomban, akkor most az új évfo­lyam küszöbén fizessék elő a „Szocializmus“-t. Előfizetési ára: negyedévre : 1.50, egy hóra 50 fillér. „Népszava“-előfizetők részére csak 30 fillér havonta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili. Conti ucca 4. szám. Telefon: 30-3­80, 31,­ 32. Ki kaphat öregségi járadékot? Ez év szep­temberében az öregségi törvény intézkedései alapján megkezdik a 65-ik életévüket és a 400 heti járulékot elért biztosítottak öregségi já­radékának kifizetését. Hogy ebben és más öregségi és rokkantsági ügyekben hogyan kell eljárni, magyarázza meg a „Ki kaphat öregségi járadékot?“ című füzet, amelyet pél­­dányonkint 10 filléres és 20 példányonkint 1 pengő 60 filléres levélbélyeg ellenében meg­küldünk. Ugyancsak megjelent a bányanyag­­bérbiztosítást magyarázó „Mit kell tudni a bányanyagbérbiztosításról?“ című füzet, ame­lyet ugyanilyen feltételekkel küldünk meg. Hogyan akarsz győzni, ha nem terjeszted el a szocialista gondolatot a JVÉPS­ZÁ­ VM útján ? Terjeszd lapunkat! 3. oldal EGYESÜLETI ÜGYEK Az egyesület csak olyan mértékben tudja a tagok érdekeit képviselni és megvédeni, amilyen mértékben a tagok az egyesülettel szemben vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. Minden tag rendezze a tagságát, hogy minél több harcos álljon harcra ké­szen, mert az egyesület csak abban az eset­ben tud a minimális munkabérek és a napi 8 órai munkaidő kivívása érdekében siker­rel harcolni! A kecskeméti szabómunkások csoport­­h­elyisége V, Bocskai­ ucca 8. szám alatt van. Hivatalos órák: vasárnap délelőtt 10—12-ig, kedden este 7—9-ig.

Next