Szabók Szaklapja, 1937 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1937. március-április / 3-4. szám
XLV. évfolyam Budapest, 1987 március—április hó 3—4. szám SZABOK SZAKURA A RUHÁZATI MUNKÁSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE — - —.——■ ■*——— -------------------------------------------——— Megjelenik minden második hónapban Szerkesztőség: Budapest VII. kerület, Almássy tér 2. szám. Telefonszám: 1-416-70. A lap részére való közlemények ide küldendők Az Egyesület tagjai a lapot tagilletményként kapják Maf#110 £*Hst**4!A4 minden szabómunkás f 1 M&J $UL 3OACT/CJI / Harc a szabad Májusért Tébolyult világban élünk, a mindenki harca mindenki ellen. Egy egész világ van elmúltban, hogy helyeibe megszülethessen ,egy igazságosabb, egy szebb, szabadabb világ, ahol nem lesznek elnyomók és elnyomottak, ahol majd mindenkinek egyformán főig jutni az élet asztaláról. Ez a gondolat hat át bennünket, szervezett munkásokat akkor, amikor harcolunk a szabad május megvalósulásáért. Nagy és nehéz volt az út az 1889-i párizsi kongresszustól napjainkig. Ezen a kongresszuson mondották ki a munkásság képviselői, hogy a május 1-ét munkásünneppé avatták. Ezen a napon kell, hogy hangot adjon azoknak a követeléseknek, amely minden szabadságszerető embernek élethivatása. " A kongresszus fölszólította a világ munkásságát, hogy szálljon harcba a nyolcórás munkaidő megvalósulásáért. Merész gondolat, bátor cselekedet volt ez a múlt században, amikor az üzemekben 12—14 órás napi munkaidő volt. A mimikáiatok irtóbadjáratot indítottak még a gondolat ellen is és azokat a munkásokat, akik szembeszállni mertek a munkáltatóikkal, kiközösítették a munkahelyeikről. A munkásság állta a harcot és viselte az üldözést, mert látta tisztán, hogy igaz ügyet képvisel. Ezekből a harcokból a szabómunkásság elődei is kivették a részüket. Sokan voltak azok a szaktársak, akik szenvedtek, nélkülöztek az igazság megvédéséért. Nem volt ritkaság,, amikor a munkahelyük elvesztését vonta maga után a szaktársaknak ezen bátor cselekedetük. A régi május 1-én, amikor a szervezett munkásság tengernyi sokasága zárt sorokigban vonult föl Budapest utcáin a jogai és követelései mellett, mindig ott volt a szervezett szabómunkásság is, hogy részt kérjen a küzdelmekből. Azóta egy világháború zajlott le, minden borzalmával. Különféle rendszerek eltűntek. A szervezett munkásság áll mint a szikla, mert történelmi hivatása lesz a jövőben és ezt a történelmi hivatását semmiféle fél- és egész fasizmus sohasem tudja tőle elvitatni. Lehet a dolgok menetében itt-ott apró gátakat rakni, de a fejlődést megállítani soha semmi és senki sem tudja. Május 1-e a világ munkásságának ünnepe, amikor lélekben egyesülnek a munkások. Mi, szabómunkások is mélységes megihletődéssel, a szabadság iránt sohameg nem ingatható hittel ünnepeljük a A május 1-ét A szabómunkásság helyzete és a nyolcórás munkaidő Már a háború előtt kemény küzdelmet folytatott a szabómunkás a munkaidejének szabályozása érdekében. Már akkor látta, hogy csak úgy lehetséges a munkáltatói kapzsiságnak gátat vetni és a munkanélküliséget enyhíteni, ha a munkaidő megfelelően szabályozva lesz. Azóta, több évtized elteltével, még nagyobb mértékben jelentkezik megoldásra a munkaidő rendezése. A háború előtt kollektív szerződésekben biztosította magának a szabómunkás a rendezett munkaidőt. A különféle szakmai csoportoknál meg volt a 9 óra, illetve a 10 óra munkaidő. Háború után a 8 órás munkaidőt biztosítja a szabómunkás a maga részére. A rossz gazdasági viszonyok miatt a munkáltató kapzsisága s a munkás védetelensége folytán a nyolcórás munkaidő megsemmisült. Amióta a nyolcórás munkaidő nincsen meg a szakmánál, azóta a munkanélküliség állandósult. Amíg a szabómunkások egyrészének szezonban 12—14 órát is kell dolgozni, ugyanakkor százával vannak szabómunkások munka nélkül. Egész generációk nőnek fel, akik felszabadulásuk után kikerülnek az utcára és évszámra nem tudnak műhelybe jutni. Amikor egy ilyen munkás végre munkához jut, addig mesterségét teljesen elfelejtette. A munkáltató, — akinek módjában áll a munkások között válogatni, — az ilyen munkást párórai munka után elküldi vagy már előbb a munkakönyvét megnézi s ha a könyvében nem tud igazolni állandó elfoglaltságot, nem is állítja munkába. A munkás a közszabadságok hiánya folytán nehezen tudja magát védeni. Az államra hárul az a feladat, hogy a munkásnak, mint gazdaságilag gyöngébb félnek, segítségére legyen. Ne nézze közömbösen az államhatalom azt az egyenlőtlen harcot, amit a munkás folytat a munkáltatóval szemben. *A fejlett gépi technika, — amely ma már a szabóságba is bevonult, — szükségessé teszi azt, hogy a munkaidő 8 órában állapíttassák meg. A termelés a konfekció ágazatokban óriási nagy arányokban van fölfokozva a gépi erő segítségével, de ez a fölfokozott termelés megvan a mérték utáni szabóság mindkét ágazatában is. A szabóság mindig szezonszakma volt, de ennek dacára azért az év nagyobbik felét munkában töltötték el a munkások, ezzel szemben most még az a munkás is, aki állandó műhelyben van — az év nagyobb felét munka nélkül tölti el. Neon szabad, hogy mindegy legyen az államhatalom részére az, hogy egy szak,mánál milyen munkaviszonyok mellett vannak foglalkoztatva a munkások. A szabóságnál éppen nem mindegy a munkaidő, mert ebben a szakmában dolgozik a legtöbb fiatal munkásnő, akiknek hivatása nem szabad, hogy abban merüljön ki, miszerint egy egészségtelen, piszkos helyiségben dolgozzanak napi 12—15 órát is. Az évek óta szaporodó munkanélküli tábor szeretne munkához jutni, hogy ők is hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. A kormányhatalomnak látnia kell, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag milyen pusztítást vitt végbe a munkásság soraiban a több év óta húzódó munkanélküliség. Szabómunkások, akik mindig a szakmánk legjobb munkásai voltak, ma már ott tartanak, hogy sem lakásuk, sem munkájuk nincsen, hanem ehelyett ki vannak lakoltatva szükséglakásokba, tengenek-lengenek. Nem igaz, hogy a szabóságnál nem lehet bevezetni a nyolcórás munkaidőt, már csak azért sem, mert hiszen már évekig megvolt s nem látta kárát sem a munkás, sem a munkáltató. Igaz azonban, hogy egyes munkáltató még nem érdemelt hasznot húz a rendezetlen munkaidő következtében. A minimális órabér-rendelet több hibája között, egyik nagy hibája a rendezetlen munkaidő, mert ugyanaz az állapot maradt továbbra is a műhelyekben, mint a rendelet megjelenése előtt s így a munkásnak nincs meg a lehetősége, hogy bátran felszólalni merjen törvényes jogainak az érdekében. A munkáltatók az egész vonalon a vevőik részére felszámították a munkabér drágulását. Ezzel szemben számtalan azoknak a munkásoknak a száma, különösen a mértékszabóságnál dolgozó munkások és munkásnők között, akik a munkabérjavításban nem részesültek. Hogy mennyire így van ez, ezt éppen az a tárgyalás is bizonyítja, amely legutóbb lefolyt a női szabóipartestületben az iparügyi minisztérium képviselője előtt. A rendelet világosan és szabatosan redelkezik az órabér tekintetében, de mert a munkáltatói érdekeltség ezt nem tartja magára nézve kötelezőnek, mindent elkövet, hogy kijátssza a rendeletét. Megteheti a munkáltató ezt annál is inkább, mert tisztában van vele, hogy a munkás vagy munkásnő nem meri kérni, miután a nagy munkanélküliség folytán módjában van ezeket a munkásokat elküldeni és másokkal pótolni. A minimális órabér-rendeletnek akkor lesz meg a kellő hatása, ha a munkás kellő védelmet tud kapni és ezt a védelmet elsősorban a nyolcórás munkaidőben látja. Tudja a munkás, hogy a munkanélküliség olyan nagymérvű, hogyha megkockáztatni merné a jogainak érvényesítését, abban a pillanatban kikerül az utcára. Az előrelátó kormányzati rendszernek mindig az lehet az érdeke,hogy nemzetfenntartó elemét, a munkásságot, nem hagyhatja nyomorúságban elpusztulni, hanem a kornak megfelelően megvédi őket. Jelenleg a szabómunkásság széles rétegének a nyolcórás munkaidő mielőbbiében-