Szabók Szaklapja, 1938 (46. évfolyam, 1-10. szám)

1938. január-február / 1-2. szám

&-*• pest, 1938 január—február hő 1—2. szára A RUHÁZATI MUNKÁSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE —— i ■■■ ..... M egjelenik minden második hónapban Szerkesztőség: Budapest VII. kerület, Almássy, tér 2. szám. Telefónszám: 141—670. A lap részére való közlemények ide küldendők _____ Az Egyesület tagjai a lapot tagilletményként kapják Á nyolcórás munkaidő a szabóiparban 1938. évi február hó 7-én életbelép 1895. év tavaszán tűzte ki zászlajára a szabómunkásság a nyolcórás munkanapot es azóta egy pillanatra sem szűnt meg harcolni a rüvidebb munkaidőért. Volt idő, amikor^ börtön, üldöztetés, munkából való kiközösítés járt annak, aki követelni merte a munkaidő rövidítését. A szervezett munkás minden esetben túltette magát ezen, vaíJalía a szenvedéseket, mert tudta, hogy a haladás igazolni fogja. A szabómunkásság meglátását az idő igazolta, mert kiharcolta a maga részére a nyolcórás munkaidőt. A rendelet, amelyet alant egész terjedelmében leközölünk, 1938. évi február hó 7-én lep hatályba. Bz az a határkő, amikor a szabómunkás elérkezett harcainak egyik állomásához, s itt egy pillanatra meg kell állnunk és széttekintenünk a horizonton, hogy az őrhelyek el vannak-e foglalva, vannak-e elegendően szabómunkások, akik ott állnak keményen és védik a hosszú, évtizedes munkának az eredményét. Ha a nyolcórás munkaidőről szóló rendelet nem is jelenti kívánságaink száz- százalékos megvalósulását, de az eddig elért eredményeink egyik legjelentősebb vívmánya. A szaktársaknak lesz a hivatásuk, hogy a rendelet minden betűje a szabómunkásság ügyét szolgálja. A m. klr. iparügyi miniszternek 20/1838. Ip. M. számú rende’ete a férfiszabó és fiúruhakészítő, a fűzőkészítő, a gubás és szűrszabó, valamint a női szabó és leányruhakészítő iparban alkalmazott személyzet munkaidejének szabályozása----tárgyában. • • ’• ■ A munkaviszony egVes kérdéseinek sza­bályozásáról szóló’ 1937:XXT. te. Fáz- «.láb-, fiiakban: T.) 3—5. és 18. §-'ában foglalt fel­hatalmazás alapján a következőket ren­delem: ■1. §­A T.-nek a. munkaidőre vonatkozó ren­delkezései a férfiszabó és fiúruhakészítő, a i űzőik eszi tő, a gubás és szűrszabó, vala­mint a női szabó és leány ruhakészítő ipar tekintetében a második bekezdésben fog­lalt kivételekkel 1938. évi február hó 7-én hatályba lépnek. A jelen rendelet rendelkezései nem vo­natkoznák : 1. a T. 2. §-a alá eső üzletekre, üzemekre, vállalatokra, és alkalmazottakra; 2. a tisztviselőkre; 3. az üzemvezetőkre, a kapusokra, az őrökre, a tűzoltókra, a kocsisokra, a kocsi­kísérőkre, a, kifutókra és a gápjáróműve- zetőkre, valamint az üzemi helyiségek és berendezések felügyeletére vagy őrzésére hivatott alkalmazottakra. E rendelkezés alkalmazása szempontjából kifutó az, akit kizárólag csak szállítással foglalkoztatnak. Férfiszabó, fiúruhakészítő, fűzőkészítő, gubás, szűrszabó, női szabó, illetőleg leány- ruhakészítő iparban alkalmazottaknak kell tekinteni az ilyen üzemben alkalmazott munkavállalót abban az esetben is, ha más ipar körébe vágó munkát vagy nem is ipari munkát végez. Az iparos ipari munkával foglalkozta­tott családtagjai az alkalmazottakkal eiryenlő elbírálás alá esnek. 2. §• A jelen rendelet hatálya alá eső alkal­mazottak valóságos" munkaideje — az alábbi kivételektől eltekintve — a munka­közi szünetek beszámítása nélkül huszon­négy óra alatt nyolc óránál és hetenként negyvennyolc óránál hosszabb nem Jehet. Fia valamely üzemben a hétnek egy vagy több köznapján nyolc óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, más közna­pon a munkaidőt legfeljebb kilenc órára, ha pedig egy köznapon szünet van megál­lapítva, más köznapokon a munkaidőt leg­feljebb tíz órára lehet felemelni. A munka­idő azonban ezekben az esetekben sem le­het több heti negyvennyolc óránál. Ha valamely, .üzcjjiben yagy,annak e^y részében a hétnek egy vagy több köznapján anélkül, hogy nyolc óránál rövidebb munka­idő lett volna megállapítva, a személyzet nyolc óránál rövidebb időn át végzett mun­kát, ez elmaradt munkaórákat ugyanannak a hétnek más köznapján vagy köznapjain, avagy a következő hétnek valamelyik köz­napján, illetőleg köznapjain nyolc óránál hosszabb munkával lehet pótolni. A fel­emelt munkaidő azonban ebben az esetben nem haladhat meg napi tíz órát. 3. §. A 2. §, a 4. § második bekezdése, az 5. és 6. § szerint megengedett munkaidőn túl, legfeljebb további egy órán át szabad fog­lalkoztatni a személyzetnek azt a részét, amely, a munka megkezdése előtt vagy be­fejezése után szükséges előkészítési, kar­bantartási és tisztogatási, vagy más olyan munkát végez, amelynek elvégzésétől függ a munkának az illető vagy a következő munkanapon akadálytalan megkezdése. A munkaidőnek az előző bekezdésen ala­puló meghosszabbítása alatt a személyzetet nem szabad termelő munkával foglalkoz­tatni. Szakmunkások a munkaidőnek az első bekezdésen alapuló meghosszabbítása alatt csak géptisztítást és karbantartást végez­hetnek. Azt, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az első bekezdés alánján a 2. §, a 4. § második bekezdése, az 5. és a 6. § szerint megengedett munkaidőn túl nem szabad foglalkoztatni. 4. §. A munkaadó a munkaidőt erőhatalom vagy elemi csapás elhárítása, vagy követ­kezményének megszüntetése érdekében az elkerülhetetlenül szükséges mértékben meg­hosszabbíthatja, feltéve, hogy olyan mun­káról van szó, amelyet a 2. § értelmében megállapított munkaidőn bélül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet el- , végezni. A munkaadó egy-egy munkavállalóját, egyes munkavállaló csoportokat vagy egész személyzetét naponkint legfeljebb tíz órán át foglalkoztathatja, ha sürgős megren­delések teljesítése érdekében a napi munka­idő meghosszabbítása múlhatatlanul szük­séges. Ezen'az alapon azonban ugyanazt a munkavállalót egy naptári évben legfel­jebb tiznöt napon át szabad napi nyolc órán túl foglalkoztatni. A munkaadó köteles a munkaidőnek a második bekezdésen alapuló meghosszabbí­tását az e célra nyitott ellenőrzőkönyvbe (ellenőrzőlapokra a meghosszabbítás tarta­mának, okának és — ha nem az egész sze­mélyzetet, foglalkoztatta a túlmunkával — a foglalkoztatott munkavállaló nevének feltüntetésével naponta bejegyezni. A munkaidőnek a jelen §-on alapuló meg­hosszabbítását a munkaadó a munkaidő meghosszabbításának kezdő időpontjától számított huszonnégy óra alatt köteles az elsőfokú iparhatóságnak bejelenteni. A be­jelentésben a munkaidő meghosszabbítását indokolni kell. A bejelentés ajánlott levél­ben postára adását a bejelentés megtételé­nek kell tekinteni. 5. §. Az elsőfokú iparhatóság a. munkaadó megokolt, kérelmére — szükség «»étében ál’ érdekeltség meghallgatása után — meg­engedheti, hogy személyzetét egy naptári évben legfeljebb negyvenöt napon, napon­kint legfeljebb tíz órán át foglalkoztat­hassa, ba az illető üzemben beállott rend­kívüli munkatorlódás megszüntetésére szük­séges, feltéve, bogi- olyan munkáról van szó, amelyet a 2. § szerint megállapított munkaidőn belül kisegítő munkaerők al­kalmazásával sem lehet elvégezni. Az iparügyi miniszter a munkaadó ké­relmére, az érdekeltség meghallgatása után, az első bekezdésben említett, túlmunka vég­zésére legfeljebb további hatvan napot en­gedélyezhet. Ezt a kérelmet az elsőfokú iparhatóság útján kell a miniszter elé ter­jeszteni. Az első és második bekezdés alapján elő­terjesztett kérelmet a. munkaadó, amennyi­ben gyárszerű iparűzésről (78.000/1923. K. M. számú rendelet 4. § második bekezdése) vau szó, közvetlenül a. kereskedelmi és ipar­kamaránál, egyébként az ipartestületnél is benyújthatja. A kereskedelmi és ipar­kamara, illetőleg az ipartestület köteles a kérelmet véleményével együtt negyven- nyolc óra alatt az illetékes elsőfokú ipar­hatósághoz továbbítani. A jelen §-ra alapított, kérelmet több munkaadó együttesen is előterjesztheti. Az elsőfokú iparhatóság a, második be­kezdés esetében a kérelmet az általa enge­délyezett munkaidőmeghosszabbításra vo­natkozó adatokkal az iparügyi miniszter­hez felterjeszti. Az elsőfokú iparhatóság a munkaidő meghosszabbítására irányuló kérelem tár­gyában soronkívül köteles intézkedni. Az első és a második bekezdés alapján hozott határozatot az érdekeltséggel, az elsőfokú iparhatósággal és a m. kir. rend­őrség működése területén az üzem telepe szerint illetékes m. kir. rendőrkapitányság­gal (rendőri kirendeltséggel), Budapesten a m. kir. rendőrség kerületi kapitányságá­val is közölni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék