Szerelőipar, 1937 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1-2. szám

riumhoz, egyes vitás és a középü­letekkel kapcsolatos kérdések meg­oldása érdekében. IV. M.­ Ipartestületi Szék ülése. A versenyvédelem és a kari tisztes­ség védelme ügyében is je­lentős eredményekről számolhatunk be. Az Ipartestületi Székhez az el­múlt év folyamán számos panasz, illetve megkeresés érkezett, melyek közül egyesek valóban komolyabb természtű vétségek voltak a ver­seny tisztessége ellen. E panaszok legtöbbször az árrombolási tenden­ciát igazolták. A Szték elnöke és tagjai, miként a megelőző eszten­dőben is lelkiismeretes tárgyilagos­sággal állapították meg a tényál­lást, s alapszabályaink szellemének megfelelően általában azt tűztük ki célul, hogy a panaszosakat meg­győzzék­­eljárásuk és magatartásuk helytelenségéről és őket a jövőre jobb belátásra bírják. Megállapítha­tó, hogy a felmerült esetekben a Szék közbelépése eredménysnek és célravezetőnek bizonyult. Örömmel­­mutatunk itt rá az új ipartörvény 28. §-ban foglalt nagy horderejű intézkedésére, mely a Szék törvényes jogkörének fenntar­tása mellett az árrombolási pana­szok ügyében a Kereskedelmi és Iparkamara kebelében egy döntő zsűrit szervezett. Amennyiben a közeli jövőre várt Végrehajtási Utasítás megjelenését követőleg ez a bizottság mgállapítja, hogy a pa­naszolt ár, illetve munkadíj nem fe­­d­ezi az önköltséget és nem felel meg az észszerű gazdálkodás köve­telményeinek, az esetben azt az ipa­rost, ki az iparűzés tisztességét sér­tő eljárást elkövette, súlyos pénz­bírsággal sújtja. A marasztalás pe­dig egyértelmű a szakmai megbíz­hatatlanság megállapításával és is­métlődés esetén az iparjogosí­tvány megvonása­­­iránti eljárás alapja ké­pezi. Ezek a szigorú intézkedések re­mélhetőleg gátat fognak szabni egyes iparosok lelkiismeretlen, ön­magukat és kartársaikat tönkrete­vő aláigérésének és könnyelmű ver­senyeinek. V. Miniumkérdés A testület vezetősége mindenké­­pem törekedett kézzelfogható ered­­­­mények elérésére a kontárkérdés­­(ad­káli® megoldásával kapcsolat­ban- A legfőbb törekvésünk egy olyan joggyakorlat kialakítására irányul, mely a tudvia kontárral munkáltatót felbujtóként, vagy bűnsegédi bűnrészesként minősítse és büntesse. Ennek érdekében min­den egyes esetben, mint szakképvi­ s selő indítványoztuk az 1879. évi XL­­­ t. c. 26.­­§-nak alkalmazását, mely törvényhely kimondja, hogy: „ki­hágás esetén a tettesen kívül a ré­szesek is büntetendők.“ Mint konkrétumról beszámolhat­­tunk/­arról, hogy a testület állandó kontárellenőre az irodába beérke­zett minden panasz, illetve felje­lentés ügy­ében a legnagyobb lelki­ismeretességgel és időveszteség nélkül eljárt. Helyszíni szemlén 343 esetben volt. A kontárbimsá­­gon feljlemzést tettünk 162 eset­ben­ A folytatólagos tárgyalások figyelembe vétele mellett mint szakképviselő 177 esetben jelen­tünk meg a­ bíróság előtt,­mely 71 ítéletet hozott, abból 59 marasztaló volt. Az elítélt kontárokról — a visszaeső tevékenység szigorúbb el­­birály­tatása céljából — pontos nyil­vántartást vezetünk. Lényeges eredményt ér­tünk el a jogosulatlanul ipari tevékenysé­get folytató házmesterekkel szem­ben. Min­t ismeretes, e tárgyiban fontos intézkedéseket tartalmaz a Lakbérleti Szabályrendelet, vala­mint az 1936. évi VII. t. c. végre­hajtása tárgyában kiadott minisz­teri rendelet. A­­„végveszély“­­fo­galmának pontos körülírására meg­tettük a szükséges lépéseket, s úgy az Ipar, mint ,a Kamara útján ja­vaslatokat tettünk e fogalom­­egy­­értelmű és törvényes meghatáro­zására. Eredményes harcot folytattunk az úgyneveztt álgyárak, illetve azon személyek ellen, kik gyári jellegű ipart űztek ugyan, de az ipartörvényben meghatározott fel­tételeknek nem tettek eleget- 53 esetben kértünk ilyteni gyári jellgű ipartelepekkel szemben a helyszíni vizsgálat elrendelését, s miután elő­zetes megállapításaink beigazolód­tak, indíványunkra a hatóság 21 esetben vonta, meg az illető úgy­nevezett gyárosoktól az iparjogo­­sítványt. Ugyancsak '­komoly tevékenysé­get­ fejtettünk ki egyes közüzemek illegitim műhelymunkáinak a be­szüntetése érdekében. Mint jelentős eredményről az Iparügyi Miniszter úrnak az Ipakhoz intézett 12313— 1936. (ez. leiratáról számolhatunk be. E leirat intézkedése szerint a közüzemek műhelyei a jövőben csu­pán az üzembiztonság érdekében végezhetnek halaszthatatlanul szük­séges munkákat, de új munkát sem­mi körülményiek között sem végez­hetnek. VI. CáSfsenc- és munkási kérdés Sxmhmmi invábbképzés A tanonc üggyel állandóan fog­lalkoztunk léte a­ kapcsolatos fontos kérdéseket napirenden tartjuk. A tamonc iskolákban a négy legjobb előm­enetelű tanonc­­jutalmazására 100 pengőt fordítottunk. A tanonc­­szabadítás mindenkor ünnepélyes keretben történik, a­mikoris a ta­­nonctartó mesterek­ jelenlétében a felszabaduló tanoncok fogadalmat tesznek s bensőséges felvilágosító szavak kíséretében bocsátjuk az uj segédeket az­­élet útjára. A nyár folyamán számos tanonc nyaralta­­tási költségeihez járultunk hozzá megfelelő összeggel és ezen akción­kat a jövőre is kiterjeszteni kíván­juk. Az idei nyaral­tatás ugyanis meggyőzött bennünket arról, hogy a tanoncok testileg és lelkileg fel­üdülve érkeztek vissza szabadsá­gukról s megújult­ kedvvel láttak hozzá munkájukhoz. Az elöljáróság önálló t­apomnaügyi bizottságot is alakított, mely a tanomé szakmai és általános nevelésügyi, társadalmi és egészségügyi problémáival a leg­­meszebbmenő , jóakarattal és szere­tetteljes elmélyedéssel foglalkozik­ A tanomélétszám 1936. január 1-én 382, a­z év folyamán új tanonc fel­vétetett 190, felszabadult 130, a megszűnt szerződések száma 77, ta­­noncléd­szám 1936. december 31-én 365 volt. Itt említjük meg, hogy az új ipartörvé­ny novella értelmében ezentúl minden tanomnénak évente két heti fizetéses szabadság jár, melyet legfeljebb két részletben kell megkapnia. Felhívjuk a Közgyűlés m. t. tagjainak figyelmét arra, hogy a tanoncok szabadságidejének kez­detét és végét minden esetben úgy a tanonciskolánál min­t az ipartestü­letnél írásban kell bejelenteni. A szakmáiban alkalmazott segé­dek létszáma 1936. december 31-én a szerelő iparokban 670, vegyesen 3

Next