Szerelőipar, 1938 (4. évfolyam, 1-22. szám)
1938-01-01 / 1-2. szám
SZERELŐIPAR tízezer pengőn aluli közszállítási iparos követelések lefoglalása ellen Az adóhivatalok és a pénzügyi hatóságok a utóbbi időben a kisiparosok közszállítási járandóságait a köztartozások fejében mind gyakrabban teljes egészében lefoglalják. A sérelmek orvoslása érdekében felterjesztéssel fordult az IPOK a pénzügyminiszterhez. Felterjesztésében többek között kiteti, hogy az utóbbi évek gazdasági konjunktúrája a kézművesiparnak nem hozta meg azt a fellendülést, melyet a többi foglalkozási ághoz viszonyítva méltán remélt. Ez a gazdasági fellendülés a gyáripar munkaalkalmait és kereseti lehetőségeit szaporította, a kézművesiparét azonban nem, sőt egyes iparágaknál olcsó termelvényeivel hatalmas versenyt támasztva, a kézművesipar egzisztenciális lehetőségeit is megtámadva, annak keresetét a létminimum alá szorította. E súlyos helyzetben a kézművesiparosság a közmunkákból remélt kevés, de biztos keresetet. Újabban azonban még ettől a csekély keresettől is elüti a pénzügyi hatóságok ama ténykedése, hogy a kisebb, pár száz pengős közmunkák utáni járandóságait köztartozás fejében teljes egészében levonják. Ez az iparosságra azzal a súlyos következménnyel jár, hogy nem tudja kifizetni a feldolgozott anyag árát, nem tud fizetni munkásainak, nem is szólva arról, hogy magának semmi sem marad. Ilyen körülmények között természetes, hogy az olyan kézművesiparos, akinek köztartozása van, közmunkára nem fog pályázni, nehogy ki legyen téve annak, hogy munkája után semmit se kapjon, sőt arra ráfizessen. Ezzel kapcsolatban hivatkozik az IPOK a miniszter korábbi 152.115 1936. számú leiratára, melyben tudatja a Központtal, hogy a közadó kezeléséről szóló 1927. évi 600. P. M. sz. hivatalos összeállítás 53. §-ának 12. pontja értemében a pénzügyi hatóságok a vállalkozókkal szemben a visszatartási jogot csak az ezer pengőt meghaladó közszállítás esetén gyakorolják. Ezzel szemben gyakoriak a panaszok amiatt, hogy az illetékes adóügyi hatóságok a rendelkezés méltányossági szempontjait figyelembe nem véve, köztartozások fejében a közmunkák után járó ezer pengőn aluli járandóságokat is fel Mint ismeretes, a nagy mértékben elharapódzott árrombolás leküzdésére az iparügyi miniszter az 1936. évi VII. tc. 28. §-ában, valamint annak végrehajtása tárgyában kiadott 27.000/1937. Ip. M. sz. rendeletben foglaltak alapján kamarai választott bíróságokat állított fel. Egyben elrendelte, hogy panaszok esetében az ipartestületi elöljáróságnak az érdekeltek kérelmére, az illetékes kereskedelmi és iparkamara kebelében felállított választott bírósághoz kell az ügyet továbbterjeszteni, amely azután a szóban lévő ügy megvizsgálása után 100 pengőig terjedhető pénzbírságot róhat ki. A rendelet életbeléptetése után az iparosság nagy számban élt is az említett törvényhelyben foglaltakkal. Az eljárás során azonban azt tapasztalta, hogy részben a zsűribizottságok nehézkes összetétele és működése folytán, részben a költségek szükséges előlegezése miatt a kamarai árrombolás elleni választott bíróságok munkássága a gyakorlatban nehézkesnek bizonyult. Ezek után az árrombolás hatékonyabb leküzdésére az iparosság részéről felvetődött az a gondolat, hogy az árrombolási eseteket az ipartestületi szék hatáskörének kibővítésével a székre kellene ruházni. Az ipartestületi székek az 1932. évi VII. tc. életbeléptetése óta teljes mértékig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és a kart tisztességes egészében visszatartják. Miután nem tartja méltányosnak az IPOK, hogy párszáz pengős munkánál a köztartozások összege teljes egészében ,egyszerre vonassák le, azzal a kéréssel fordult a pénzügyminiszterhez, rendelje el, hogy az ezer pengőt meg nem haladó kisebb közmunkák esetén köztartozások fejében a pénzügyi hatóságok a munkálati díj összegének maximálisan 10 százalékát vonhassák le és az adóügyi hatóságok a jövőben az 1927. évi 600. P. M. sz. rendelet 53. §-át pontosan tartsák be , hatékony őreinek bizonyultak. Ennek igazolásául az 1937. évi VII. tc. az ipartestületi székek által kiszabható pénzbírság összegét 20 pengőről 100 pengőre emelte fel. A magunk részéről a javaslatba hozott megoldást, főként a kiszabandó pénzbírság legmagasabb összegének 100 pengőben való meghatározását nem tartjuk alkalmas és hatékony eszköznek a rendkívüli veszedelmet jelentő árrombolás megakadályozására. Nem tartjuk elegendőnek különösen a közmunkáknál, ahol igen bő tere nyílik az irreális ajánlattételnek, mellyel — tekintve az egyes kiíró hatóságoknál kialakult azon gyakorlatot, hogy a legolcsóbbnak ítélik a munkát, — erősen növelik pályázatuk sikerének esélyeit. A közmunkák rendszerint jelentősebb összegre rúgnak, néha százezer pengőt is meghaladnak. Ilyen komoly vállalati összeg mellett jelentéktelenné zsugorodik az a kockázat, hogy viselni kell a maximális 100 pengős bírságot. Hatékony és célravezető lenne árrombolás esetén az árrombolót a vállalati összeg 10%-át meghaladó pénzbírággal sújtani, ami nemcsak meggondolásra késztetné az árrombolókat, hanem minden bizonnyal visszariasztaná őket káros tevékenységüktől. A büntetésből befolyt összegek felerészben az államot illetné, másik fele kézművesipari szakoktatási és jóléti célokat szolgálnának. Utalják az ipartestületi szék elé az árrombolási panaszokat Fontos előterjesztés az iparügyi miniszterhez .