Szerelőipar, 1940 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Szakmai problémák ■ , I rr | ■■ ■■ | r az új esztendő küszöbén. Rendkívüli időkben élünk. Vihar dúl a fél világon. Zúgása, mely a lapokból tudomásunkra és az elektromos hullámok útján érzékelhetően fülünkbe jut, elképeszt bennünket. Siegfried—Maginot betonépítmények, repülőóriások, bombavetők, vadászgépek, anyahajók, mágneses aknák. Pusztulás—győzelem! Térképátrajzolások — és a legszentebb módon történő hősi ellenállások . . . Borzalmak — csodák dobpergésszerűen tüneményes gyorsasággal váltják egymást . . . Rohanó, dübörgő, viharos, rendkívüli időkben élünk és mégis itt a méltóságteljesen hömpölygő Dunamentién hálatelt érzés tölt el minden magyart bölcs Kormányzó Urunk, ő főméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós fenkölt személye iránt, akinek megadatott, hogy sokat szenvedett hazánk rendkívül viharos élet tengerén hányódó hajóját révbe vezérelhesse. Jöhet-e, vehetjük-e számításba ily időkben a szakmai problémáink megoldását?• Ne várják tőlem kartársaim, hogy azt mondjam — nem. Sőt, a fenti soraimban vázolt rendkívüli idők köteleznek bennünket a fokozottabb munkára. Igenis, meg kell, hogy oldjuk a szakmai problémákat. Ánkérdés. Tanonc-segédnevelés. Kontárkérdés, stb., stb. . . . mindmind megoldásra vár és nemzetgazdasági szempontból elsőrendű fontosságúak. Családjainkra , a jövő nemzedékre gondoljunk. De ne, mégse menjünk oly messze a jövőbe, maradjunk csak a mánál. Fogadjuk meg itt, hogy erős bittel, összeszorított fogakkal akarjuk és meg is oldjuk minden problémánkat, miket az elmúlt év, sőt az elmúlt évtizedek hagytak ránk örökül. Azt mondottam fentebb és mondották előttem sokan: „Méltóságteljesen hömpölyög a Duna . . .” így igaz is ez! Kartársaim, bizonyára urmányojan láttuk már az áradó, medréből kilépő, piszkosan zavaros, hordalékokkal telített, tajtékzó Dunát. És ha megfigyeltük, tudtuk azt is, hogy mindez csak napokig tartó vakarni, melynek múltával akár napsütésbe i, akár szélben, vagy szélcsendben, sőt holdvilágnál is, tovább mint eddig, sok ezer év óta változatlanul méltóságteljesen hümpölyög a Duna, így vagyunk az élettel és így vagyunk a szakmánkkal is. Az idő örök és változatlan. Míg mi, emberek dolgunk végeztével megyünk, a generációk jönnek-mennek. Mind-mind dolgozva épít a folytonosan remélt szebb jövőért. Most tehát az új év kapujában erőteljes kezünkben szerszámainkkal, építeni dolgozni akarunk és fogunk. Hazánk.. Családunk... Szakmánk szebb jövőjéért. Klein Mihály ipt. ügyvezető elnök. Ipartestületi hivatalos órák naponta 8-1-ig kedd és péntek d. u. 5-*1, 8 Szombaton inspectio 9-12 Anyaoolulalás csupán naponta Ml. Ügyi, elnök fogad kedd, pániek d. u. 57.IJásácafyufth Utcd&tUnUiet! 2 S Z E U E L Ó I P A K n ] * Az Önsegélyző karácsonya. A szeretet ünnepe alkalmából az Önsegélyző Egyesület a szokásos módon karácsonyi segélyt juttatott azoknak a szakmabelieknek, akik reászorultak. Ugyanakkor számos elhunyt kortárs özvegyét is ellátta kisebb-nagyobb támogatással. A segélyezettek mindegyike a legszűkösebb anyagi körülmények között él és ünnepük szebbé tétele, gondjaik némi képen való enyhítése a legszebb kartársi kötelezettség volt. Az Önesegélyző Egyesület elnöksége hálatelt szívvel mond köszönetet ama kartársaknak és cégeknek, akik lehetővé tették a karácsonyi szeretet akció lebonyolítását. Jól esik tudni, hogy még nem veszett ki a szívekből az a meleg érzés, amely a szakmai társadalmat baj esetén összekovácsolja. Az adományozók önkéntes juttatásait legközelebb ezen a helyen nyilvánosan is nyugtázni fogja az Önsegélyző vezetősége, amely arra kéri mindazokat, akik a karácsonyi akcióhoz bármely okból még hozzájárulni elmulasztották, szíveskedjenek az Egyesület segélyalapját bármily csekély összeggel gyarapítani. A segélyezés szüksége továbbra is fennáll. Üres kézzel senkit sem szabad elbocsátani, aki megokolt szükségben ilyen segítséget kér. És azért karácsony elmúltával is szükség van a kartársak jószívű támogatására. Önkéntes adományokat az Önsegélyző Egyesület 9819. sz. postatakarékpénztári számlájára lehet eljuttatni, vagy az Egyesület irodájában vagy az Ipartestületnél lehet átadni. 4 *