Szerelőipar, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

Előfizetési díj 1 évre P 24.— Egyes szám ára — P 1.— Megjelenik havonta egyszer. Dübörgő, kavargó, világokat formáló események kellős köze­pén forgat egy lapot a krónikás, s az új oldal fejére feljegyzi — 194.­1. Vájjon mit rejt mellében az idő, mikor tör át gomolygó vé­szes felhők ködén az első nap­sugár, mikor hangzik el végre a komoly bíztató szó, melyből sor­sunk megváltását várjuk, talán erre fog választ adni a titokza­tos szám — 1943. Sok-sok gondot, fejtörést, ideg­őrlő feszültséget, reményt és csa­lódást jelentett a lepergett esz­tendő, s ma az évforduló napján nyugtalmul mérlegeljük, mit ad­­hat, mit követelhet a kisiparos­ságtól az előttünk álló rejtelmes év — 1943. Bizonyos fokig az ország mi­niszterelnöke adott a közelmúlt­ban irányítást, midőn a nemzet nagy sorskérdéseiről beszélve a következőket mon­dotta: „Európa fogalma, akár a ve­lünk küzdő és baráti, akár a sem­leges és talán még inkább az el­lenséges országok elhatározásá­ban semmikép sem mondható ki­alakultnak. Nekünk pedig ebben az új Európában a helyünk kijelölve és sorsunk kiszabva. Az önálló, a sajátos, az öncélú, a mi­nél erősebb és magyarabb Ma­gyarországot ebben a­ világban kell kialakítanunk“. Adva van tehát az összesség, s az egyén kötelessége. Mindent meg kell tennünk, ami erősebbé, felkészültebbé, és szá­mottevőbbé tesz bennünket, ösz­­szes belső erőinket fel kell tár­BUDAPESTI BÁDOGOSOK, GÁZ-, VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFŰTÉS SZERELŐK IPARTESTÜLETE — MAGYAR KÖZPONTI FŰTÉS-, GÁZ-, VÍZVEZETÉK SZERELŐ — VÁLLALKOZÓK EGYESÜLETE — BÁDOGOS ÉS SZERELŐMESTEREK IPARI SZÖVET­KEZETE — HIVATALOS LAPJA *­nunk és fel kell használnunk, összes erkölcsi értékeinket moz­gósítanunk kell, s minden csele­kedetünkkel szolgálnunk kell a kulturális,­ a szociális és a szak­mai haladás és fejlődés gondola­tát. Mindenkinek — hangsúlyoz­zuk, kivétel nélkül mindenkinek — kezet kell nyújtani a nagy nemzeti és­ speciálisan a közös szakmai célok elérésére irányuló együttműködésre. Szükségünk van a józanok, az önzetlenek, a dolgozni akarók ak­tivitására, az elégedetlen, s a gáncsoskodók helyett szükségünk van fanatikusokra, akik hisznek egy jobb jövőben, s akik részt kérnek a téglahordásból, hogy ennek a szebb jövőnek az ottho­nát felépíthessük. A magyar kisiparosság általá­ban, de szakmai kartársainak is kivétel nélkül olyan páratlan erő­kifejtést mutattak fel a most múlt esztendők minden megpró­báltatásával szemben, hogy ez teljes értékű biztosíték az ország sorsának intézésére hivatott ösz­­szes tényezők előtt a jövőre néz­ve, s a mai évfordulón csak azt kérjük, ne lankadjon el senki az áldozatvállalásban, s ne torpan­jon meg az erőkifejtésben. A magyar iparos mindenkor szorgalmas, öntudatos és büszke hordozója volt a nemzeti gondo­latnak és a magyar ipari kultú­rának, kell hogy ebben a reánk következő, s talán még újabb nagy megpróbáltatásokat jelentő és további nekifeszülést kívánó esztendőben még őszintébb és na­gyobb egységbe forrva még job­Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili., RIGÓ UTCA 6—8- SZ. Telefon: 130—500 és 130—507. ban szorítsa sors és kartársai ke­zét s így legyen személye ígéret és biztosíték a nagy nemzeti, s azok keretében a szakmai érde­kek kiharcolásában. Ne építsünk légvárakat, de ve­gye ki részét mindenki a közös munkából, fogjunk össze a ma­gyar ipar fejlesztésére irányuló nagy nemzeti munkára, teljesítse mindenki kötelességét, mellyel önmaga és családja irányában tartozik, de legyen tekintettel ugyanakkor a közösség s a kar­­társak összességének édekeire is. Támogassuk az elesetteket, fej­lesszük a bajtársi szolgálatot, áll­junk minden erőnkkel és segítő­készségünkkel a sok-sok ezer ki­lométerre messze idegenben ér­tünk, valamennyiünkért harcoló kartársak visszamaradt családja, elárvult műhelye mellé. Ez nem­csak társadalmi, hanem a legne­mesebb értelemben vett feltétlen erkölcsi kötelezettség mindenki számára. Senki sem tévessze szem elől, hogy ezt a jelen helyzet paran­­csolóan írja elő, a jövő kialaku­lása pedig csakis a szociális fej­lődésben és a szociális kiegyenlí­tődésben található meg. Az új esztendő fegyelmet, munkát, összetartást és szociális áldozatvállalást követel minden­kitől. A háború élesen határozza meg kötelességeinket és a legna­gyobb teljesítményt kívánja meg. De fel kell készülnünk ebben az évben az átmeneti időr­e és a békegazdálkodásra is. A kéz­művesipar, mely e sorsdöntő U3EV*

Next