Technika, 1940 (21. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 6. szám
Középkori lakóházak maradványai a budai Várban 175 megállóit a szerves fejlődés és a késő gótika illetőleg kora reneszánsz után, közvetlenül a késő barokk következett, mint a kor uralkodó stílusa. Új templomok, kolostorok, új paloták épülnek. A polgári házakat is átépítik. Néhány elpusztult ház helyén, teljesen újakat emelnek. 1723-ban óriási tűz pusztít a Várban, a Fehérvári-kapu mellett elhelyezett lőportorony felrobban és rombadönti a Szent György-téren levő házakat. 1848- ban az ostrom alkalmával, a krisztinavárosi oldalon levő házak nagy részét lövik össze a magyarok ágyúi. Az itteni házak az új királyi palotával együtt leégnek. Viszonylagos nyugalom következik most. De ez tetőzi be a pusztulást. Egymás után épülnek az új Királyi Palota, Hadügy- és Külügyminisztérium. Átépítik a Koronázó templomot. Felépül a Pénzügyminisztérium ésaz új Levéltár. Mindegyiknek a helyén egy darab múlt és egy csomó régi ház pusztul el visszavonhatatlanul. Szecessziós házszörnyetegek bújnak ki a földből, néhány régi házat minden érték és hozzáértés nélkül átépítenek. Az 1914-es háborúig tart ez az állapot. 1918 után a Közmunkatanács elhatározza a Vár műemlék jellegének megvédését. A Várban csak történelmi stílusokban szabad építkezni, két emeletnél magasabb építmény nem emelhető. Ettől az időtől kezdve megáll a pusztulás, ami új építmény létesül, már stílusban a környezethez alkalmazkodva épül. A háború óta két új ház épült csak a Várban, a Dísz-tér 6. és 7. szám alatt, a többi csak átépítés és alakítás. Igen sok alakítás, javítás és átépítés folyik ma már az új rend szellemében. Ezeknek köszönhető néhány középkori emlék feltárása és konzerválása, nemkülönben, néhány már ismert emlék rendbehozása és méltó környezetbe helyezése. A napokban kiadott legújabb (1940. május elsején életbelépő) Építésügyi Szabályzat pedig még jobban megszigorítja a várat védő rendelkezéseket, engedélyhez köti még az egyes javításokat, új cégtáblák elhelyezését is. Napjainkban is folyik néhány átalakítás, mikor otromba papérarchitektúrával elrontott házakon, avatott kezű, — a környezet hangulatához pompásan illeszkedő — egyszerű és mégis modern homlokzatok készülnek (2. kép). Ha most a várbeli utcák kialakulását tekintjük, észrevehetjük, hogy elosztásban a középkori középeurópai városok szerkezetének felelnek meg. IV. Béla telepesei ugyanis nagyrészt idegenek voltak. A város kialakulására a Várhegy földrajzi helyzete is nagy hatással van. Átmenő forgalomról nem lehet szó, hanem egyes piacterek körül kristályosodik ki a város. Ezek a piacok nem egyszerűen kiszélesedő utcák, hanem kialakult terek. A Várnak az a része, mellyel e tanulmányban foglalkozunk, — a Dísz-tértől északra eső rész — mondhatjuk, alig változott, az utcavonalak tekintetében. (A Dísz-tértől keletre elterülő részt jóformán teljesen újjáépítették és nincsenek is rajta kisebb polgári épületek.) Megerősítik ezt a régi ránkmaradt térképek, és a legújabb pontos felvételek és légi fényképek. Térjünk ezután az egyes helyszínen ,maradt emlékek ismertetésére. A múlt század harmadik felében még igen sok állott fenn a régi házak közül. Arányi orvosprofesszor, a műkedvelő régész, pontos listát készített (1877) az általa középkorinak gondolt 74 házról. Kézirata most is nélkülözhetetlen annak, aki a régi épületekkel foglalkozik. Ma már ezek közül csak 58 áll fenn. Közülök is mintegy tízet teljesen átépítettek és átalakítottak. (3. kép.) Az egyes maradványok vizsgálatában, induljunk ki a Dsz-térről. A szemlélő nem is sejtheti, hogy a sokszor egészen új külső alatt gyakran rejlik egy-egy értékes középkori részlet, így a Dísz-tér 10. számú házban, ha megvizsgáljuk a kapualját, láthatjuk, hogy a dongaboltozat, mely kissé nyomott, középkori eredetű. Általában a tagozatlan, egyszerű félhengerből álló dongaboltozat jellemző a régi várbeli házakra. Nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz, de ezen a helyen kell megemlékeznem egy érdekes leletről, mely az említett ház közelében van a Várfalba befalazva. Egy körülbelül 40X40 cm. gótikus, vakmérműves kőről van szó, melynek képét tudtunkkal eddig sehol sem közölték. A kő talán a mai Dísz-téren állott egykori Szent Györgytemplom maradványaiból került mai helyére. (4. kép.) A fentebb említett 10. számú házhoz hasonló dongaboltozatot találunk az Úri utca 4. számú házban is. Rendkívül érdekes a 9. számú egyemeletes ház, amelynek baloldalát mintegy félméterrel az utcavonalból visszaugratták. Az egész kiugratás védelmi célt szolgált. A félméternyi, utcára merőlegesen álló oldalon a földszinten egy egész kis ablak, az emeleten egy befalazott, valamivel nagyobb, de a mai ablakokhoz viszonyítva, szintén igen kis ablak van. Az ablakok lőrések voltak, belőlük hosszirányban tűz alatt lehetett tartani a benyomuló ellenséget. (5. kép.) A középkorban ez a lépcsős építkezés általános szokás volt, például Kőszegen egész utcasorokon épültek így a házak. Megjegyezzük még, hogy a budai Várban négy helyen találtunk eddig hasonló elrendezést. A ház homlokzatán világosan látszik a régi befalazott kapu és egy ablak. Baloldalán, a visszaugratott rész előtt pedig az utcára nyíló, régi ferde vasajtóval fedett érdekes pincelejáró. Uri utca 17. szám. A ház összeépült a 19-es számú szomszédos házzal. Kettőjüket egy alagútszerű boltozatos átjáró választja el, a mai Balta-köz. Ebbe a boltozatba a 17-es számú házból két régi kis ablak és egy fiókboltozattal ferdén a boltozatba bevágott egyszerű, gótikus keretű törés nyílik. A mellette álló 19-es számú ház volt egykor 7. Gótikus ülőfülkék az Országház u. 6. sz. házban. 8. Országház-utca képe a gótikus házzal.