Technika, 1940 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám

Középkori lakóházak maradványai a budai Várban 175 megállóit a szerves fejlődés és a késő gótika illetőleg kora reneszánsz után, közvetlenül a késő barokk következett, mint a kor uralkodó stílusa. Új templomok, kolostorok, új paloták épülnek. A pol­gári házakat is átépítik. Néhány elpusztult ház helyén, tel­jesen újakat emelnek. 1723-ban óriási tűz pusztít a Várban, a Fehérvári-kapu mellett elhelyezett lőportorony felrobban és rombadönti a Szent György-téren levő házakat. 1848- ban az ostrom alkalmával, a krisztinavárosi oldalon levő házak nagy részét lövik össze a magyarok ágyúi. Az itteni házak az új királyi palotával együtt leégnek. Viszonylagos nyugalom következik most. De ez tetőzi be a pusztulást. Egymás után épülnek az új Királyi Palota, Hadügy- és Külügyminisztérium. Átépítik a Koronázó templomot. Felépül a Pénzügyminisztérium és­­az új Levél­tár. Mindegyiknek a helyén egy darab múlt és egy csomó régi ház pusztul el visszavonhatatlanul. Szecessziós házszörnyetegek bújnak ki a földből, né­hány régi házat minden érték és hozzáértés nélkül átépíte­nek. Az 1914-es háborúig tart ez az állapot. 1918 után a Közmunkatanács elhatározza a Vár mű­emlék jellegének megvédését. A Várban csak történelmi stílusokban szabad építkezni, két emeletnél magasabb épít­mény nem emelhető. Ettől az időtől kezdve megáll a pusz­tulás, ami új építmény létesül, már stílusban a környezet­hez alkalmazkodva épül. A háború óta két új ház épült csak a Várban, a Dísz-tér 6. és 7. szám alatt, a többi csak átépítés és alakítás. Igen sok alakítás, javítás és átépítés folyik ma már az új rend szellem­ében. Ezeknek köszönhető néhány középkori emlék feltárása és konzerválása, nemkülönben, néhány már ismert emlék rendbehozása és méltó környezetbe helyezése. A napokban kiadott legújabb (1940. május elsején életbe­lépő) Építésügyi Szabályzat pedig még jobban megszigo­rítja a várat védő rendelkezéseket, engedélyhez köti még az egyes javításokat, új cégtáblák elhelyezését is. Napjainkban is folyik néhány átalakítás, mikor otromba papérarchitektúrával elrontott házakon, avatott kezű, — a környezet hangulatához pompásan illeszkedő — egyszerű és mégis modern homlokzatok készülnek (2. kép). Ha most a várbeli utcák kialakulását tekintjük, észre­vehetjük, hogy elosztásban a középkori középeurópai váro­sok szerkezetének felelnek meg. IV. Béla telepesei ugyanis nagyrészt idegenek voltak. A város kialakulására a Vár­hegy földrajzi helyzete is nagy hatással van. Átmenő for­galomról nem lehet szó, hanem egyes piacterek körül kris­tályosodik ki a város. Ezek a piacok nem egyszerűen ki­szélesedő utcák, hanem kialakult terek. A Várnak az a része, mellyel e tanulmányban foglal­kozunk, — a Dísz-tértől északra eső rész — mondhatjuk, alig változott, az utcavonalak tekintetében. (A Dísz-tértől keletre elterülő részt jóformán teljesen újjáépítették és nincsenek is rajta kisebb polgári épületek.) Megerősítik ezt a régi ránkmaradt térképek, és a leg­újabb pontos felvételek és légi fényképek. Térjünk ezután az egyes helyszínen ,maradt emlékek ismertetésére. A múlt század harmadik felében még igen sok állott fenn a régi házak közül. Arányi orvosprofesszor, a műkedvelő régész, pontos listát készített (1877) az általa középkorinak gondolt 74 házról. Kézirata most is nélkülöz­hetetlen annak, aki a régi épületekkel foglalkozik. Ma már ezek közül csak 58 áll fenn. Közülök is mintegy tízet tel­jesen átépítettek és átalakítottak. (3. kép.) Az egyes maradványok vizsgálatában, induljunk ki a Dsz-térről. A szemlélő nem is sejtheti, hogy a sokszor egé­szen új külső alatt gyakran rejlik egy-egy értékes közép­kori részlet, így a Dísz-tér 10. számú házban, ha megvizsgáljuk a kapualját, láthatjuk, hogy a dongaboltozat, m­ely kissé nyomott, középkori eredetű. Általában a tagozatlan, egy­szerű félhengerből álló dongaboltozat jellemző a régi vár­beli házakra. Nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz, de ezen a helyen kell megemlékeznem egy érdekes leletről, mely az említett ház közelében van a Várfalba befalazva. Egy körülbelül 40X40 cm. gótikus, vakmérműves kőről van szó, melynek képét tudtunkkal eddig sehol sem közölték. A kő talán a mai Dísz-téren állott egykori Szent György­­tem­plom maradványaiból került mai helyére. (4. kép.) A fentebb említett 10. számú házhoz hasonló donga­­boltozatot találunk az Úri­ utca 4. számú házban is. Rendkívül érdekes a 9. számú egyemeletes ház, amely­nek baloldalát mintegy félméterrel az utcavonalból vissza­ugratták. Az egész kiugratás védelmi célt szolgált. A fél­méternyi, utcára merőlegesen álló oldalon a földszinten egy egész kis ablak, az emeleten egy befalazott, valamivel nagyobb, de a mai ablakokhoz viszonyítva, szintén igen kis ablak van. Az ablakok lőrések voltak, belőlük hosszirány­ban tűz alatt lehetett tartani a benyomuló ellenséget. (5. kép.) A középkorban ez a lépcsős építkezés általános szokás volt, például Kőszegen egész utcasorokon épültek így a házak. Megjegyezzük még, hogy a budai Várban négy helyen találtunk eddig hasonló elrendezést. A ház homlokzatán világosan látszik a régi befalazott kapu és egy ablak. Baloldalán, a vissz­augratott rész előtt pedig az utcára nyíló, régi ferde vasajtóval fedett érdekes pince­lejáró. Uri­ utca 17. szám. A ház összeépült a 19-es számú szomszédos házzal. Kettőjüket egy alagútszerű boltozatos átjáró választja el, a mai Balta-köz. Ebbe a boltozatba a 17-es számú házból két régi kis ablak és egy fiókboltozat­tal ferdén a boltozatba bevágott egyszerű, gótikus keretű törés nyílik. A mellette álló 19-es számú ház volt egykor 7. Gótikus ülőfü­lkék az Országház­ u. 6. sz. házban. 8. Országház-utca képe a gótikus házzal.

Next