Technika, 1940 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám

Középkori lakóházak maradványai a budai Várban 175 megállóit a szerves fejlődés és a késő gótika illetőleg kora reneszánsz után, közvetlenül a késő barokk következett, mint a kor uralkodó stilusa. Új templomok, kolostorok, új paloták épülnek. A pol­gári házakat is átépítik. Néhány elpusztult ház helyén, tel­jesen újakat emelnek. 1723-ban óriási tűz pusztít a Várban, a Fehérvári-kapu mellett elhelyezett lőportorony felrobban és rombadönti a Szent György-téren levő házakat. 1848- ban az ostrom alkalmával, a krisztinavárosi oldalon levő házak nagy részét lövik össze a magyarok ágyúi. Az itteni házak az új királyi palotával együtt leégnek. Viszonylagos nyugalom következik most. De ez tetőzi be a pusztulást. Egymás után épülnek az új Királyi Palota, Hadügy- és Külügyminisztérium. Átépítik a Koronázó templomot. Felépül a Pénzügyminisztérium és ,az új Levél­tár. Mindegyiknek a helyén egy darab múlt és egy csomó régi ház pusztul el visszavonhatatlanul. Szecessziós házszörnyetegek bújnak ki a földből, né­hány régi házat minden érzék és hozzáértés nélkül átépíte­nek. Az 1914-es háborúig tart ez az állapot. 1918 után a Közmunkatanács elhatározza a Vár mű­emlék jellegének megvédését. A Várban csak történelmi stílusokban szabad építkezni, két emeletnél magasabb épít­mény nem emelhető. Ettől az időtől kezdve megáll a pusz­tulás, ami új építmény létesül, már stílusban a környezet­hez alkalmazkodva épül. A háború óta két új ház épült csak a Várban, a Dísz-tér 6. és 7. szám alatt, a többi csak átépítés és alakítás. Igen sok alakítás, javítás és átépítés folyik ma már az új rend szellemiében. Ezeknek köszönhető néhány középkori emlék feltárása és konzerválása, nemkülönben, néhány már ismert emlék rendbehozása és méltó környezetbe helyezése. A napokban kiadott legújabb (1940. május elsején életbe­lépő) Építésügyi Szabályzat pedig még jobban megszigo­rítja a várat védő rendelkezéseket, engedélyhez köti még az egyes javításokat, új cégtáblák elhelyezését is. Napjainkban is folyik néhány átalakítás, mikor otromba paHérarchitekturával elrontott házakon, avatott kezű, — a környezet hangulatához pompásan illeszkedő — egyszerű és mégis modern homlokzatok készülnek (2. kép). Ha most a várbeli utcák kialakulását tekintjük, észre­vehetjük, hogy elosztásban a középkori középeurópai váro­sok szerkezetének felelnek meg. IV. Béta telepesei ugyanis nagyrészt idegenek voltak. A város kialakulására a Vár­hegy földrajzi helyzete is nagy hatással van. Átmenő for­galomról nem lehet szó, hanem egyes piacterek körül kris­tályosodik ki a város. Ezek a piacok nem egyszerűen ki­szélesedő utcák, hanem kialakult terek. A Várnak az a része, mellyel e tanulmányban foglal­kozunk, — a Dísz-tértől északra eső rész — mondhatjuk, alig változott, az utcavonalak tekintetében. (A Dísz-tértől keletre elterülő részt jóformán teljesen újjáépítették és nincsenek is rajta kisebb polgári épületek.) Megerősítik ezt a régi ránkmaradt térképek, és a leg­újabb pontos felvételek és légi fényképek. Térjünk ezután az egyes helyszínen ,maradt emlékek ismertetésére. A múlt század harmadik felében még igen sok állott fenn a régi házak közül. Arányi orvosprofesszor, a műkedvelő régész, pontos listát készített (1877) az általa középkorinak gondolt 74 házról. Kézirata most is nélkülöz­7. Gótikus ülöjiilkék az Országház-u. 6. sz. házban. 8. Országház-utca képe a gótikus házzal. hetetlen annak, aki a régi épületekkel foglalkozik. Ma már ezek közül csak 58 áll lenn. Közülök is mintegy tízet tel­jesen átépítettek és átalakítottak. (3. kép.) Az egyes maradványok vizsgálatában, induljunk ki a Dsz-térroi. A szemlélő nem is sejtneti, hogy a sokszor egé­szen új külső alatt gyakran rejlik egy-egy értékes közép­kori részlet. így a Dísz-tér 10. számú házban, ha megvizsgáljuk a kapualját, láthatjuk, hogy a dongaboltozat, miely kissé nyomott, középkori eredetű. Általában a tagozatlan, egy­szerű félhengerből álló dongaboltozat jellemző a régi vár­beli házakra. Nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz, de ezen a helyen kell megemlékeznem egy érdekes leletről, mely az említett ház közelében van a Várfalba befalazva. Egy körülbelül 40X40 cm. gótikus, vakmérműves kőről van szó, melynek képét tudtunkkal eddig sehol sem közölték. A kő talán a mai Dísz-téren állott egykori Szent György- temiplom maradványaiból került mai helyére. (4. kép.) A fentebb említett 10. számú házhoz hasonló donga- boltozatot találunk az Uri-utca 4. számú házban is. Rendkívül érdekes a 9. számú egyemeletes ház, amely­nek baloldalát mintegy félméterrel az utcavonalból vissza­ugratták. Az egész kiugratás védelmi célt szolgált. A fél­méternyi, utcára merőlegesen álló oldalon a földszinten egy egész kis ablak, az emeleten egy befalazott, valamivel nagyobb, de a mai ablakokhoz viszonyítva, szintén igen kis ablak van. Az ablakok lőrések voltak, belőlük hosszirány­ban tűz alatt lehetett tartani a benyomuló ellenséget. (5. kép.) A középkorban ez a lépcsős építkezés általános szokás volt, például Kőszegen egész utcasorokon épültek így a házak. Megjegyezzük még, hogy a budai Várban négy helyen találtunk eddig hasonló elrendezést. A ház homlokzatán világosan látszik a régi befalazott kapu és egy ablak. Baloldalán, a vissz,augratott rész előtt pedig az utcára nyíló, régi ferde vasajtóval fedett érdekes pince­lejáró. Uri-utca 17. szám. A ház összeépült a 19-es számú szomszédos házzal. Kettőjüket egy alagútszerű boltozatos átjáró választja el, a mai Balta-köz. Ebbe a boltozatba a 17-es számú házból két régi kis ablak és egy fiókboltozat­tal ferdén a boltozatba bevágott egyszerű, gótikus keretű törés nyílik. A mellette álló 19-es számú ház volt egykor

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék