Technika, 1943 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 6. szám

320 Járay-Jost Jenő sárál elsősorban a rétegvizek nyomát kellett felkutat­nunk, ill. a Szilassy-útta­l párhuzamosan befolyó víz ha­tását kellett felderítenünk. Mint az A­ alatt tárgyalt térszín geológiai kialaku­lásának ismertetése mutatja, a vizsgálat környékén igen sok és különböző ta­lajféleség fordul elő. Ha azonban az 1. ábrát figyelmesen megnézzük, lát­hatjuk, hogy a Hármas-kúttetőtől déli irányban húzódó hegygerincen édesvízű piliocén-korbeli levantei mészkő fekszik. Horusitzky szerint „a levantei mészkő alól kis sza­kaszon kibúvik a pannoni és a pontusi black vizű ülledék is, amelyben pl. a kakuk-hegy peremén akadunk. Ezen pannon-rétegeket víztartóknak mondhatjuk és elég vizet tartalmaznak is, mert hisz a mészkőtakaróra esett csapa­dék mind leszivárog a pannonba, míg vízrekesztő ré­tegre nem akad." Az előbbiekben közölt geológiai megállapítások alapján a Zugliget és Kútvölgy forrásbőségét a Zugliget nyugati határát képező Hármaskút-tető kőzettani felépí­tése magyarázza. A Hármaskúttető vízátbocsátó pliocén­­korbeli levantei mészkőrétege alatt víztartó pannon-kép­ződmények terülnek el a vízzáró budai m­árgán. E pan­non-rétegből tör elő a Disznófő és a tőle észak-észak­nyugatra fekvő Hangya-forrás. Talajmechanikai vizsgálatuk szerint a Disznófö forrás alatt elterülő talaj talajfizikai adatai: F = 26.0%, P = 20.0%. Ezzel szemben a budai márgáé: F : 93.5%, PH:46.6%. Mint láthatjuk, a két talaj fizikai adatai között igen nagy eltérés van, ami a talajok vízáteresztő képességére is jellemző. A budai márga gyakorlatilag vízátnemeresztő, míg a Disznófő-forrás alatti (kis képlékenységi mutatója szerint Mós-iszap) az említett budai márgához képest jó vízáteresztő talaj (lásd 7-ik ábrán V/b. és VI/a. jelű talajokat). A bővebb vizű Disznó-forrás foglalását még a XVIII. században építették. A Hangya-forrás foglalatosal tör elő a Tündérhegyi-úttól nyugatra fekvő korhos oldalá­ból. E két forrás vízhozama természetesen szoros ösz­­szefüggésben van az édesvízi mésztetőn beszivárgó csa­padékvizekből táplált és a pannon rétegben tárolt víz­mennyiséggel. A beszivárgó vizek a lehullott csapadéknak csupán egy hányada, ugyanis a csapadék egy része a felszínen — a terep mélyebb völgyezeteiben összegyűlve — folyik el, másik része viszont elpárolog. A lehullott csapadék hármas megoszlási kulcsa számtalan, egyenletekben nem foglalható körülmény és tényező függvénye. Igen alacsony értékkel számolunk, ha a beszivárgó vízmennyiséget a lehullott összes csa­padék 20%-ában vesszük fel. A vízgyűjtő levantei mészpad területe Horusitzky hidrogeológiai térképe alapján 1.537 km 2. A svábhegyi csillagvizsgáló meteorológiai állomásának 18 évre vissza­menő adatai alapján az évi csapadék átlag 712 mm. A beszivárgó mennyiség tehát: 1,535,000 X 0.712 X 0.2 = 218.580 nP/év. E tárolt víztömeg egyenletes lefolyását alapul véve: 218.580.000 lit. 3­6.03­­­7 lit/mp. 31.536.000 mp. vízmennyiség adódnék. A Disznófő-forrás vízmennyiségét két ízben határoz­tuk meg, mindkét esetben 0.07 lit/mp vizet mértünk. Dr Papp Ferenc műegyetemi m. tanár, aki volt szí­ves felhasználás céljából az 1937. évben végzett soro­zatos vízmennyiség méréseinek adatait rendelkezésünkre bocsátani, maximum 0.25 lit/mp vizet mért. Megjegy­zendő, hogy az 1937-es év 960 mm-es csapadéka jóval meghaladja a fenti évi csapadék átlagot. A Hangya-forrás megfigyelésünk alkalmával nem adott vizet. A víz elapadásának oka, szemben a Disznófő­­forrás vízszolgáltatásával, azzal­ magyarázható, hogy a Hangya-forrás kereken 49 m­-rel magasabban tör elő a Disznófő-forrásnál. Az 1942. évi rendkívüli csapadéksze­gény nyár és ősz következtében a tárolt víz szintje mé­lyebbre szállt a Hangya-forrás előtörési helyénél. Megjegyzendő, hogy a Hangya-forrásnak semmiféle vízelvezető árka nincsen, így a felszínre törő víz ismét a talajba jut vissza. Erről későbbiekben — az Istenszeme­­hegyi tó keletkezésének tárgyalásánál — még említést teszünk. Vegyük a Hangya-forrás átlagos vízhozamát bizton­sággal azonosnak a Disznófőnél mért maximummal. Ez esetben a két forrás vize 0.5 lit/mp-et tesz ki, ami csu­pán 7%-át, tehát elenyésző hányadát jelenti a leesett csa­padék talajban tárolt mennyiségének. A vízmennyiség számításánál azonban nem hagyható figyelmen kívül,­­hogy a Disznófő-forrás foglalása alatt a földből több helyen vizér tör fel, tehát a forrás vize a foglalást rész­ben megkerüli. A vizsgálat alkalmával a Disznófő-forrásból a for­rás­foglalásnál 70 cm'­/mp vízhozamot, míg a forrásfog­lalás alatti, attól mintegy 110 m-re a vízlevezető árok­ban már 176 cm’/mp vízmennyiséget mértünk azonos körülmények között és egyidőben. Ha ezt a vízmennyiséget is figyelembe vesszük és úgy a Hangya-, mint a Disznófő-forrás vízhozamát együt­tesen 1 lit/mp-nek vesszük, a források által szolgálta­tott víz az egész vízmennyiségnek csak 15%-ára rúg, amiből az következik, hogy jelentős vízmennyiség, mint rétegvíz folyik el. Ez a mennyiség lehet a magyarázata a Szilassy­ út 12. sz. telken levő kút tavaszi bőséges víz­hozamának. Megemlítjük, hogy ez a kút a Disznófő-for­rás alatt kb. 350 m távolságra és 85 m­-rel mélyebben fekszik. A vizsgálat eredménye két igen fontos megállapításra vezet: 1. A tárolt víz a zugligeti völgyezet „új álluviális“ eredetű völgyi talajának vízvezető rétegein, nyomás alatt, rétegvíz alakjában folyik el. A völgy felé szivárgó rétegvíz táplálja a Kútvölgy kútjait, majd a topográfiáiig mélyebben fekvő ördögárok-völgy vonulatában talál le­folyásra. 2. A Disznófő-forrás jelenlegi foglalása hibás és a forrásvíz egy tetemes része a foglaló aknát megkerülve tör elő a Disznófő környékén. A Disznófő-forrás jelenlegi foglalása a hegyoldalba alagútszerűen beépített kivezető akna, amelyet a forrás könnyen megkerülhet. Ha ez az akna galléria-szerűen a domboldal hosszában a vízzáró-rétegig lemélyítve volna elhelyezve, a forrás nem kerülhetné meg a foglalást. Az 1. pontban említett nyomás alatti rétegvizet iga­zolja az Isten-szeme nyaraló tava is, itt ugyanis a vég­

Next