Tejgazdasági Szemle, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

■ 1923 Január 1 hírek Több mint kétezer iparszerű tejüzem működik ma Csonka-Magyarországon, ezt jelentette ki legutóbb Tolnay Pál országos tejgazdaságunk kiváló vezetője. Ez az örvende­tes szám nagy perspektívát tár elénk és élénken igazolja azo­kat, akik a tejgazdálkodás terén minél több szabadságot és mozgékonyságot kívánnak termelőinknek és kereskedőinknek. A tejgazdálkodás legtovább szenvedett a megkötöttség alatt, csak 1921 nyarán állították vissza rendelettel a tej szabadfor­­galmát. Sajnos, a szabadforgalom még ma is csak papiros ren­delet az ország nagy részében. Minden energián­kal kell tö­rekednünk, hogy ezt a létfeltételünket megalapozó rendeletet az összes hatóságok respektálják. A kivitel kérdése is ége­tően aktuális. Még legális uton is nagy menyiségű tejtermék hagyja el kiviteli engedéllyel az országot, de a szakma előtt, amely pedig a legtöbb áldozatot hozza, még mindig mereven el van zárva a kivitel minden lehetősége. A magyar tejgazdaságnak gyásza van, karácsony heté­ben váratlanul elhunyt dr. Koeffer István nyug­­miniszt. taná­csos, a földmivelésügyi minisztérium tejgazdasági és havas­gazdasági ügyosztályának volt vezetője. Koerfer István úgy elméleti, mint gyakorlati téren kiváló érdemeket szerzett a magyar tejgazdálkodás fejlesztése körül, több alapos szak­munka szerzője és a nemrégen elhunyt Serbán Jánossal e­­gyütt alkotott kitűnő kézikönyve ma is közkézen forog. Beteg­sége miatt idő előtt vonult nyugalomba, de ezután is szere­tettel foglalkozott szakkérdésekkel, a Budapesti Általános Tej­csarnok R.-T.-nak mindvégig igazgatósági tagja volt. Váratlan elhunytét a szakkörök osztatlan részvéte kísérte. Megindult a szalámigyártás A magyar szalámigyá­rakban a sok ankét és minisztériumi tanácskozások után vég­re megindult az új gyártás. A gyárak egyelőre tartózkodóan viselkednek és a sertéspiac hús és zsir árai stagnálást mutat­nak. A vételkedvet kedvezőtlenül befolyásolja a cseh valuta esése, mert ily körülmények között a szalámi export előre­láthatólag elmarad, annál is inkább, mert a megszállott területe­ken lévő gyárak teljes gőzerővel dolgoznak. Kívánatos volna, hogy a kormány a szalámigyáraknak nehéz helyzetükben bizo­nyos könnyítéseket engedélyezzen. A márkázás és az export. A földmivelésügyi minisz­térium — ahogy ezt legutóbb megírtuk — tervezetet készít elő a kivitelre kerülő tejtermékek márkázásának törvényben és rendeletben való szabályozására. Egyebekben azonban a sajtóban és közvéleményben még mindig a legzavarosabbak a fogalmak a tejtermékek kivitele körül. Ami végső eredmé­nyében kereskedelmi mérlegünk passzivitásában érezteti a ha­tását. A Tejgazdasági Szemle e mindannyiszor hangsúlyozott álláspontját megerősíti az OMKE is, amely ugyancsak rekri­­mináció keretében említi, hogy a világgazdagság, a világter­melés, a fogyasztás olyan finom műszerek, annyira ismerni kell az áruk forgalmának minden csinját-bunját, hogy ember legyen a talpán, aki az egész világ konkurenciájának hatal­mas küzdelmében megállja a helyét. És a magyar kereskedő kitűnő nevet szerzett a magyar föld terményeinek. Két vesz­teséget leszünk kénytelenek elviselni, ha kiviteli politikánk so­káig folytatódik. Két veszteséget, amelyek — nagyságukat ítélje meg ki-ki maga — nehezen lesznek visszaszerezhetők. Elveszítjük jó hírnevünket. Hiszen nem tudják már azok az importőrök odakint, akik közül soknak üzleti tevékenysége a magyar termények behozatalára specializálódott, hogy tulaj­donképen hányadán vannak. Arra számítottak, hogy a háború végével ismét felvehetik régi összeköttetéseiket. Csakugyan lassan-lassan kezdett az export megindulni. De a régi instru­mentum, a termelés és kereskedelem együttműködő gépezete, sehogy sem akart ismét rendesen működni. Egy eddig isme­retlen erő lépett fel, amely a gépezettel kénye-kedve szerint bánik, most meglassítja, majd megállítja, aztán egy-egy kis időre megindítja. A hozzákapcs­olódó kerekek, a nyugateuró­pai kereskedőházak azonban, amelyek nem látnak mást, csak hogy ők sohasem tudják egyik pillanatban, hogy a másikban nem jön-e onnan Magyarországról egy váratlan változás, kény­telen-kelletlen átorientálódnak és kikapcsolódnak a magyar termények értékesítésének gépezetéből. De van még egy má­sik veszteségünk is. Hogy is állunk csak azzal a kereskedel­mi mérlegjavítással. Mindenáron ki kell küszöbölni a mérleg deficitét. Igen ám, de a zöld asztal mellől, egyszer egy héten tartott üléseken tárgyalják a kivitel megengedésének vagy meg nem engedésének kérdését, ilyen módon nyúlva bele egy olyan finom gépezet működésébe, mint amilyen a világforga­­lom. Hogy közben nem hetek, de napok, sőt órák késedelme is teljesen lehetetlenné teheti az exportot, az mellékes. Ehhez a strófához bizony a tejipar is elzenghetné a maga panaszát. | Dr. Koeffer István | r i T 4 T 1 c 1 • j • P • • 1 • • rr r 1 kézihajtásra W­estTalia-ten­d­ezőgépek v.r %J C. y 1 mennyel és golyóscsapágyazású erőhajtásra 1000—5000 liter óránkénti teljesítménnyel LnyDefiernferuzar­irigorrizációi. Magyarországi vezérképviselő : STANGA JÓZSEF tejgazdasági, gépkereskedelmi és műszaki irodája Budapest, II. Keleti Károly (volt ziestai)­utca 26. sz. Telefon 188—20. Legjobb beszerzési forrás mindennemű tejgazdasági gép, eszköz, bádogáru valamint gépalkatrészek stb.-re, melyek kizárólagos szakvállalat. Legelső referensük, elsőrendű minőségben kaphatók. ||||pppp||^p­p|pp||pp||pp|p|^|||||p|ppp|||||pp TEJGAZDASÁGI SZEMLE5

Next