Tejgazdasági Szemle, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-01 / 1. szám
■ 1923 Január 1 hírek Több mint kétezer iparszerű tejüzem működik ma Csonka-Magyarországon, ezt jelentette ki legutóbb Tolnay Pál országos tejgazdaságunk kiváló vezetője. Ez az örvendetes szám nagy perspektívát tár elénk és élénken igazolja azokat, akik a tejgazdálkodás terén minél több szabadságot és mozgékonyságot kívánnak termelőinknek és kereskedőinknek. A tejgazdálkodás legtovább szenvedett a megkötöttség alatt, csak 1921 nyarán állították vissza rendelettel a tej szabadforgalmát. Sajnos, a szabadforgalom még ma is csak papiros rendelet az ország nagy részében. Minden energiánkal kell törekednünk, hogy ezt a létfeltételünket megalapozó rendeletet az összes hatóságok respektálják. A kivitel kérdése is égetően aktuális. Még legális uton is nagy menyiségű tejtermék hagyja el kiviteli engedéllyel az országot, de a szakma előtt, amely pedig a legtöbb áldozatot hozza, még mindig mereven el van zárva a kivitel minden lehetősége. A magyar tejgazdaságnak gyásza van, karácsony hetében váratlanul elhunyt dr. Koeffer István nyugminiszt. tanácsos, a földmivelésügyi minisztérium tejgazdasági és havasgazdasági ügyosztályának volt vezetője. Koerfer István úgy elméleti, mint gyakorlati téren kiváló érdemeket szerzett a magyar tejgazdálkodás fejlesztése körül, több alapos szakmunka szerzője és a nemrégen elhunyt Serbán Jánossal együtt alkotott kitűnő kézikönyve ma is közkézen forog. Betegsége miatt idő előtt vonult nyugalomba, de ezután is szeretettel foglalkozott szakkérdésekkel, a Budapesti Általános Tejcsarnok R.-T.-nak mindvégig igazgatósági tagja volt. Váratlan elhunytét a szakkörök osztatlan részvéte kísérte. Megindult a szalámigyártás A magyar szalámigyárakban a sok ankét és minisztériumi tanácskozások után végre megindult az új gyártás. A gyárak egyelőre tartózkodóan viselkednek és a sertéspiac hús és zsir árai stagnálást mutatnak. A vételkedvet kedvezőtlenül befolyásolja a cseh valuta esése, mert ily körülmények között a szalámi export előreláthatólag elmarad, annál is inkább, mert a megszállott területeken lévő gyárak teljes gőzerővel dolgoznak. Kívánatos volna, hogy a kormány a szalámigyáraknak nehéz helyzetükben bizonyos könnyítéseket engedélyezzen. A márkázás és az export. A földmivelésügyi minisztérium — ahogy ezt legutóbb megírtuk — tervezetet készít elő a kivitelre kerülő tejtermékek márkázásának törvényben és rendeletben való szabályozására. Egyebekben azonban a sajtóban és közvéleményben még mindig a legzavarosabbak a fogalmak a tejtermékek kivitele körül. Ami végső eredményében kereskedelmi mérlegünk passzivitásában érezteti a hatását. A Tejgazdasági Szemle e mindannyiszor hangsúlyozott álláspontját megerősíti az OMKE is, amely ugyancsak rekrimináció keretében említi, hogy a világgazdagság, a világtermelés, a fogyasztás olyan finom műszerek, annyira ismerni kell az áruk forgalmának minden csinját-bunját, hogy ember legyen a talpán, aki az egész világ konkurenciájának hatalmas küzdelmében megállja a helyét. És a magyar kereskedő kitűnő nevet szerzett a magyar föld terményeinek. Két veszteséget leszünk kénytelenek elviselni, ha kiviteli politikánk sokáig folytatódik. Két veszteséget, amelyek — nagyságukat ítélje meg ki-ki maga — nehezen lesznek visszaszerezhetők. Elveszítjük jó hírnevünket. Hiszen nem tudják már azok az importőrök odakint, akik közül soknak üzleti tevékenysége a magyar termények behozatalára specializálódott, hogy tulajdonképen hányadán vannak. Arra számítottak, hogy a háború végével ismét felvehetik régi összeköttetéseiket. Csakugyan lassan-lassan kezdett az export megindulni. De a régi instrumentum, a termelés és kereskedelem együttműködő gépezete, sehogy sem akart ismét rendesen működni. Egy eddig ismeretlen erő lépett fel, amely a gépezettel kénye-kedve szerint bánik, most meglassítja, majd megállítja, aztán egy-egy kis időre megindítja. A hozzákapcsolódó kerekek, a nyugateurópai kereskedőházak azonban, amelyek nem látnak mást, csak hogy ők sohasem tudják egyik pillanatban, hogy a másikban nem jön-e onnan Magyarországról egy váratlan változás, kénytelen-kelletlen átorientálódnak és kikapcsolódnak a magyar termények értékesítésének gépezetéből. De van még egy másik veszteségünk is. Hogy is állunk csak azzal a kereskedelmi mérlegjavítással. Mindenáron ki kell küszöbölni a mérleg deficitét. Igen ám, de a zöld asztal mellől, egyszer egy héten tartott üléseken tárgyalják a kivitel megengedésének vagy meg nem engedésének kérdését, ilyen módon nyúlva bele egy olyan finom gépezet működésébe, mint amilyen a világforgalom. Hogy közben nem hetek, de napok, sőt órák késedelme is teljesen lehetetlenné teheti az exportot, az mellékes. Ehhez a strófához bizony a tejipar is elzenghetné a maga panaszát. | Dr. Koeffer István | r i T 4 T 1 c 1 • j • P • • 1 • • rr r 1 kézihajtásra WestTalia-tendezőgépek v.r %J C. y 1 mennyel és golyóscsapágyazású erőhajtásra 1000—5000 liter óránkénti teljesítménnyel LnyDefiernferuzaririgorrizációi. Magyarországi vezérképviselő : STANGA JÓZSEF tejgazdasági, gépkereskedelmi és műszaki irodája Budapest, II. Keleti Károly (volt ziestai)utca 26. sz. Telefon 188—20. Legjobb beszerzési forrás mindennemű tejgazdasági gép, eszköz, bádogáru valamint gépalkatrészek stb.-re, melyek kizárólagos szakvállalat. Legelső referensük, elsőrendű minőségben kaphatók. ||||pppp||^pp|pp||pp||pp|p|^|||||p|ppp|||||pp TEJGAZDASÁGI SZEMLE5