Tejgazdasági Szemle, 1938 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-15 / 1. szám

2 TEJGAZDASÁGI SZEMLE vak, így nálunk elsősorban a varjak, melyek a beteg állatok ürülékéről, trágyájáról könnyen felszedhetik a ragályt és tovahurcolhatják földekre, takarmányra, szalmára, stb. stb. Miután fenáll a gyanú, hogy az őzek, szarvasok, zer­­gék, vadjuh-félék, a vaddisznó és más hasított körmű vad is lehet ragályterjesztő, mert fogékony a száj- és köröm­fájással szemben, a Német Birodalomban felhívták a vadá­szok figyelmét, hogy figyeljék a vadállományt és ha gyanú merül fel, közöljék a hatósági állatorvosokkal. A korunkban kiterjedt nemzetközi, országúti gépkocsi­­forgalom mellett elképzelhető, hogy a fertőzött, külföldről érkező gépkocsiknak is van járványterjesztő szerepük. Meg van a lehetősége, hogy az állati ürülékkel, trágyával, nyál­lal fertőzött utakon haladó gépkocsi gyorsan és messze el­hurcolja a ragályt. Angliában ezért máris rendeletet adtak ki, hogy minden, a kontinensről érkező gépkocsi csak elő­zetes mosás után hagyhatja el a belépő kikötőt. Ennek a példának követése figyelmet érdemel. A külföldről érkező vasúti kocsik fertőtlenítése mellett, mely gyakorlatban van már, a határokon belépő gépkocsik alapos tisztogatása el volna rendelendő nálunk is. Az­ ember is elhurcolhatja a ragályt ruháján, lábbelijén. A Jugoszláviába, a magyar határhoz közel, 3 községbe állí­tólag Franciaországból hazatért munkások cipelték be. Cseh­szlovákiában pedig elrendelték a külföldről hazajövő, tót mezőgazdasági munkások ruháinak a határszélen való fer­tőtlenítését. Németországban több egyént letartóztattak és a bíróság elé állítottak a száj- és körömfájással kapcsolatos intézkedések áthágása miatt. A németek, mai helyzetükben, nem ismernek tréfát, a járvány elleni küzdelemben és máris sikerült nekik, 2­2 hónapi munka után, a határterületekre visszaszorítani. Az ember és állatok lábaival, kocsikerekekkel való ragályanyag elhurcolás megakadályozása végett újabban ,,járványszoros“-okat (Leuchenschleuse) készítenek a veszé­lyeztetett helyeken. A községekbe, majorokba, vezető utak a lakóházak, udvarok, istállók, sőt a pályaudvarok, mozik és templomok bejárata elé, fakeret közé, l°/6-os natronluggal állandóan nedvesített fű­részport, vagy tőzeget helyeznek el. Badenben ma mindenfelé láthatók a „Seuchenschleuse“-k. Tüskés dróttal és fakorláttal kényszerítik az embert, jár­művet, hogy csak a „szoroson“ át haladhat tovább. A ra­gályanyag lúgok iránt igen érzékeny, hamar elpusztul azok­ban, s így a ruházat (elporlasztva), tejeskannák (forró szódaság) fertőtlenítésére is a legjobbak. Egyes kedvező határú országok, szigetek, de Svájc, Hollandia is, a fertőzött állományok teljes kiirtásához, még a húsértékesítésről is lemondva, a hullák teljes megsemmi­sítéséhez folyamodnak. Eddig sem Anglia, sem Dánia és a fent említett két más állam ezzel az eljárással még nem jutott célhoz. Ellenben a háború után az USA­-nak sikerült, dekatombányi állat megsemmisítése után, úrrá lenni a jár­vány felett. Nyílt határú országok, mint amilyen a mai Magyarroszág is, aligha ér célt ezzel a küzdési eljárással, ha szomszédos országok fertőzöttek. A németek a fertőzött és veszélyeztetett állományok szé­­rumos oltásával is védekeznek. Ezt Riems szigetén levő, a száj- és körömfájás kutatásában álló, tudományos vitére állítják elő. A vizsgálatok szerint a ragályanyag A-típus. A hírek szerint az oltóanyag a megbetegedéseket jóindula­túvá teszi. Más hírek arról szólnak, hogy az oltóanyag az afrikai ragályanyaggal szemben nem bizonyul megfelelő­nek. A riemsi intézeten végzett vizsgálatok szerint nagyon fontos szerep jut a járvány terjesztésénél, hogy úgy mint sok más fertőzőbetegségnél a „bacillusgazdák“, soká ki­küszöbölik testükből a ragályt, ez a száj és körömfájásnál is előfordul. Tehát nyilván egészséges állatok beállítása, ha azok „ragálygazdák“, okot adhat a járvány kitörésére. Ami mármost különlegesen a tejgazdaságot illeti, úgy a csökkent tejtermelés, a tejforgalom korlátozása folytán sú­lyos károkat okoz a száj- és körömfájás. Amellett sok újabb gondot, utánjárást, munkát ad a védekezés, az állategész­ségügyi intézkedések betartásával. A tej nagy mennyiségben tartalmazza a ragályt s így veszélyes terjesztője lehet a jár­ványnak. Tejüzemekből kiindulólag régen a tejeskannák­kal, a visszaadott melléktermékekkel a sugár minden irá­nyába elhurcolták a hajt. Az állategészségügyi törvények ezért mindenütt kiterjeszkednek a száj- és körömfájásos istállókból eredő tej és a tejüzemi melléktermékek miként való értékesítésére is. Számítani kell azzal, hogy ez intéz­kedések még szigoríttatni, több szempontból kiterjesztetni fognak, amint az megtörtént, azokban az államokban, ahol a járvány már felütötte fejét és azt lokalizálni igyekeznek. A fertőzött tej és a termelőnek visszaadott mellékter­mékek pasztőrözése, a tejeskannák sterilezése, továbbá meg­felelő óvóintézkedések a tejeskocsikkal, tejesjárművek­kel, azok a tényezők, melyekkel a járvány terjedése ellen szintén küzdeni lehet és kell. Ezek közül a tejgazdaságra legsúlyosabb, hogy az állategészségügyi törvény a tejnek csak forralt állapotban való forgalombahozatalát engedé­lyezi. Ez jóformán egyenlő a tej teljes elértéktelenedésével. Miután a pasztőrözéssel is megsemmisül a ragályanyag, ennek kivitele azonban a tehenészetben és sok vidéki üzem­ben is nehézségekbe ütközik, e ponton megfelelő intézke­désekkel mérsékelhető lenne a száj- és körömfájás okozta kár. Részleteiben ma még korai volna e kérdésekkel fog­ 1938. janu­. /Tarcl­ testés* szománc LUTZ Lakk és Festékgyár Rt. BUDAPEST, XIV. Őrnagy­ u. 4. — Tel: 297-229. Országos SÜRGÖNYCÍM: TEJKÖZPONT: Magyar Tej­szövetkez­eti MINT SZÖVETKEZET KÖZPONTI IRODA - ZENTRALBUREAU: BUDAPEST, XI., HORTHY MIKLÓS­ ÚT 113-121. Központ TELEFONSZÁM : *2—588—40. 1

Next