Tejgazdasági Szemle, 1942 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-15 / 1. szám
A TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1942. január 15. gyermezettségén kívül — jól bedolgozott, alaposan átgondolt szervezetet igényel. Az egymás mellett és nem ritkán egymás ellen működő számtalan mezőgazdasági érdekképviselelet helyére az egységes célkitűzés szolgálatában álló, egyirányítást követő, az összesség érdekét szolgáló apparátus, a Reichsnährstand lépett. Ez a szervezet nemcsak horizontális, hanem vertikális tagozottsággal is rendelkezik, azaz magában foglalja az összes élelmiszerek valamennyi lehető ágazatát, a termelőtől a feldolgozón át a nagy- és kiskereskedőig, sőt a nagy- és kiskereskedőn keresztül a fogyasztóig. Ennek közönheti rendkívüli eredményességét. Felbecsülhetetlen fontossága van az igen gyorsan dolgozó hivatalos német statisztikai hírszolgálatnak is. A német statisztika, mint tudjuk, minden egyes kis parasztgazdaság adatait feldolgozta. Ez adatok jó kiértékelése az intézkedések sikerének záloga. Ezt a statisztikai kiértékelési tevékenységet a németek szinte a tökéletességig fejlesztették és ez a jól kidolgozott rendszer a fő élelmiszerek, mint kenyér-, burgonya-, cukor-, hús-, zsiradékellátás zökkenőmentes, előrelátó biztosításának egyik legfőbb eszköze. Az élelmiszerek igazságos elosztására egészen különös gondot fordítottak. A vezérelv nem az, hogy „mindenkinek ugyanazt“, hanem „mindenkinek, ami megilleti“. Az elmúlt világháborúban ez nem volt lehetséges azért sem, mert hiányzott az egész birodalomra kiterjedő egységes szervezet s a meglévő elosztási szervek sem voltak megfelelők. Az élelmiszerek helyes elosztásának másik döntő jelentőségű előfeltétele a jól kiegyensúlyozott árrendszer, mégpedig úgy a termelő, mint a feldolgozó, mint az elosztó, mint pedig a fogyasztó felé. Akárcsak az 1914—18. évi világháborúban, ma is rögzített árakkal dolgoznak, de ellentétben a múlttal, ezek a mai rögzített árak most sikeresen alkalmazhatók, mégpedig azért, mert minden árura kiterjednek és féltő gonddal ügyelnek arra, hogy az egyes cikkek árai egységes összhangban legyenek egymással. A németek által felmutatott kétségkívül párját ritkító eredmények azonban csak igen alapos, minden irányban kifejtett előmunkálatok, kellő befektetések és szívós szakértelemmel telített munka mellett voltak elérhetők. A termelés növelésének alapozási munkálataiba bepillantást enged, a Donauland területén, a Reichsnährstand által, az Anschluss után indított akció adatai. Ennek során 1940. június 30-ig 23.225 takarmányerjesztőt építettek 470.777 ms űrtartalommal. A mesterséges trágyatelepek felületét 94.400 m2-rel, a trágyalégödrök űrtartalmát pedig 91.800 m3-rel növelték. Az istállók modernizálása 225.000 m2 istállófelületre terjedt ki, 2000 új istálló és 700 új csűr építését fejezték be. Kereken 3.000.000 márka állami támogatást nyújtottak mezőgazdasági gépek beszerzéséhez. A különböző akciók keretében 220 traktor, 3196 cséplőgép, 1509 kévekötő-, 6768 fűkaszálógép, 2395 szénagyűjtőgép, 718 vontatókészülék, 603 vetőmagtisztító berendezés, 1311 cséplőmotor, 1135 forgatóeke, 1045 kombinált gép és több ezer különféle mezőgazdasági gépet állítottak be. A konyhakertészet előmozdítására ugyancsak terjedelmes listára való felszerelést szereztek be. A műtrágyafogyasztást az Anschluss előtti évi 14.628 vagonról évi 34 571 vagonra emelték. A fejőgépakció keretében 653 fejőgépet vettek használatba. A mezőgazdaság különböző ágazataiban ilyen és hasonló előkészületek tették lehetővé a méltán megcsodált eredmények elérését. A német sikerek titka a termelés minden lényeges rávonatkozását tökéletesen felölelő s a legkisebb részletekig gondosan kidolgozott, szakszerű, a legkisebb vonatkozásokban és a legnagyobb összefüggésekben is harmonizáló ezer és ezer találó, a dolgok előbbre vitelére valóban alkalmas, gyakorlatias intézkedésekben, ezeknek hallatlan szorgalommal és komolysággal való végrehajtásában rejlik. „Harc a zsírblokád ellen“ jelszóval a német mezőgazdaság minden erőtényezőjét sorompóba állították a tejtermelési csata sikeres megvívására. 1940. február havában, tehát nem is egészen két évvel ezelőtt Göring birodalmi marschall azt a feladatot tűzte a német tejgazdaság elé, hogy termeltessék évi 2 milliárd liter tejjel több mint idáig, hogy ezáltal az évi 80—90.000 tonna külföldről importált vaj belföldi termeléssel pótolható legyen. 1940. márciusában Darré birodalmi földmívelésügyi miniszter és parasztvezér felhívta az összes, a tejtermelésben és feldolgozásban résztvevő erőket a több tejtermelés megindítására. Az első lépést ebben az irányban Göring tette meg azzal, hogy felemelte a tej- és vajárakat és bevezette az egész vonalon a tej zsírtartalom szerinti fizetését. A termelő így megkapta tejéért a kielégítő árat, sőt szívesen invesztált is, hogy állatállományát javítsa. A tejtermelés és tejbeszállítás növelésére 4 utat jelölt ki, mégpedig: 1. A teljes tej felhasználásának korlátozása a gazda háztartásában és gazdaságában. 2. Új tejtermelő vidékek felkutatása, régi és új tejtermelők maradéktalan üzemi beszervezése, a tejüzemek legmagasabb teljesítőképességre való emelése. 3. A tejtermelés fokozása a takarmányok fokozottabb termelésével s a takarmányozásnak megfelelő átállításával. 4. A fejőszemélyzet oktatása és jutalmazása. A tejtermelési csata sikere érdekében ezer és ezer termelői és paraszt összejövetelen tartottak oktató előadást a körzeti parasztvezetők, a tejüzemi vezetők, a gazdasági szaktanácsadók és szakértők. Állandóan rámutattak a tejtermelés növelésének, a tejjel legmesszebbmenő takarékosságnak s a minél több tej szállításának rendkívüli fontosságára. Minden körzetben bemutatókat tartottak, amelyek a közvetlen tapasztalás erejével különösen hatásosnak bizonyultak, mert ezeken személyes érintkezésbe hozták a termelőket a csúcsteljesítményt felmutató gazdákkal. Az aprólékos és nagy lelkesedéssel végzett munka nem is maradt eredmény nélkül. A beszállított tej mennyisége az egyes körzetekben 12,57 százalék emelkedést mutatott. A tejelést ellenőrző egyesületek által ellenőrzött gazdaságok száma 76°/o-kal, az ellenőrzött szarvasmarhák száma 53%-kal emelkedett s így Göring birodalmi marschall által meghirdetett „tejtermelési csata“ valóban példátlan eredményt hozott. Az egyik bajor körzetben pl. az előző évivel szemben elért több tejtermelés kereken 1 millió ember részére biztosítja a hivatalos vajadagot. Az utolsó békeévben, 1938-ban az évi tejtermelés 22.6 milliárd liter volt s ez a mennyiség 1939-ben elérte a 25.4 milliárdot, tehát 2.8 milliárd liter az emelkedés. Hogy ez mekkora mennyiség, kitűnik, hogy 1937-ben Magyarország egész évi tejtermelése 1.6 milliárd litert tett ki. Németország évi vajtermelése 40.000 vágón volt s emellett még 8—9000 vágón vajbevitelre szorultak a háború előtt, az 1940. év bezártáig nemcsak a hiányt pótolta, hanem azt messze túlhaladta, mert évi vajtermelése 70.000 vagonra emelkedett. A zsírblokád ellen meghirdetett harc első évének egyik eredménye gyanánt a gazdák háztartásában 10 °/o-kal,az állatnevelésnél pedig 14%-kal kevesebb teljes tejet használtak fel, ami évi 1 milliárd liter tejnek felel meg. Az egyéb intézkedések eredményét is számbavéve, mint zsírelvonás, sajtok zsírtartalmának csökkentése, stb. 1940. évben Németország vajtermelése az 1938. évvel szemben 44 °/c-kal emelkedett. Ezzel a teljesítménnyel az új Németország a hatalom átvétele előtti vajtermelést megkétszerezte s ma a világ második legnagyobb vajtermelő állama, az első USA. .(Folytatjuk.)