Természet és Társadalom, 1955 (114. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9. szám
Katódikus sterilizáló műtőkések számára A sebészeti acéleszközök hatásos sterilizálását tudvalevőleg forró vízben való kifőzéssel végzik. Igen édes késeknél azonban ez az eljárás veszélyezteti a kés vékony élét. Így a szemészeti műtőkések érzékeny élén, a tapasztalat szerint, már néhány percig tartó forralás után rozsdásodás okozta csorbákat fedezhetünk fel. Ennek az az oka, hogy a vas-ionok mozgása a nedves hőhatásra gyorsul, és ezzel a vas elektrokémiai oldódásra való hajlamossága növekszik. Vasszerkezetek rozsdásodásának megakadályozására már hosszabb idő óta alkalmazzák az ún. katódikus eljárást, mely azon a megfigyelésen alapszik, hogy a rozsdásodás helye mindig elektropozitív. Ennél az eljárásnál a védendő acéltárgyat villamos áramforrás negatív sarkával kötik össze, míg ennek pozitív sarkához valamely más fémtárgyat kapcsolnak. Ezt az eljárást alkalmazzák legújabban műtőkések sterilizálására. Ha a kést a leírt módon áramkörbe kapcsoljuk és a sterilizáló folyadékba merítjük, az áram megindul és a kés katód-elektronegatív lesz és így azon elektrokémiai rozsdásodás nem indul meg. A hatás annál jobban érvényesül, minél élesebb a kés. Míg közönséges sterilizálásnál az éles műtőkéseken már 15 percig tartó sterilizálás után megjelennek a csorbák, addig katódikus eljárással ismételten végzett, négy óráig tartó sterilizálás után is épen maradtak az élek. Az új sterilizáló készülék, melyet a »Journal of the American Medical Association« ismertet, mindössze egy 3 V feszültségű áramforrást — két szárazelemet — igényel, és így kezelése teljesen veszélytelen. (d. k.) A bolygószerű ködfoltok kora A sok bolygószerű ködfolt közül néhány nem korong-, vagy gyűrűalakú, hanem egy magból kiinduló spirális ágakból áll. Gurzadián szovjet csillagász legutóbb részletesen tanulmányozta ezeket a különleges ködfoltokat. Eredményei szerint a spirális szerkezet úgy keletkezik, hogy a középponti csillag két átellenes pontjából állandóan anyag áramlik ki. Ezzel kapcsolatos elméleti megfontolásai szerint a spirális bolygószerű ködfoltok centrális csillagainak tengelyforgása rendkívül lassú, egy forgás tartama kb. néhány száz év. Freszenkov szerint egy csillag forgásának gyorsasága egyben korának mértéke, amennyiben a fiatal csillagok gyorsabban forognak, mint az idősebbek. Gurzadián eredményei tehát arra utalnak, hogy a bolygószerű ködfoltok központi csillagai igen régi csillagok. Ez újabb megerősítése a bolygószerű ködfoltok kialakulásáról való jelenlegi nézeteknek. B. J. Mi irányítja a rovarok metamorfózisát ? Az emlős állatokban és emberben sok hormont ismerünk, amelyek a szervezet növekedésére és fejlődésére hatnak. Sok sejt csak specifikus hormonhatásra képes bizonyos funkciókat végezni A Max Planck Intézetben most a — írja • »Naturwissenhatten« — rovarok metamorfózisával kapcsolatban a kutatók a hormonális szabályozás kérdésével foglalkoztak. Megfigyeléseik szerint a rovarok metamorfózisában többféle hormon vesz részt. Az agydúc különleges idegsejtjeiben (neuroszekréciós sejtek) olyan hormon termelődik (adenotrop hormon), amely az előtorban levő mirigyre hat, s ez szintén belső elválasztású mirigy, amelyben viszont a prothorax hormon termelődik. A prothorax hormon hatására a bábozás során az epidermisz átalakul és megkeményszik. Azonban a metamorfózis kapcsán nemcsak ez az egy hormonhatás érvényesül. Egy másik mirigypárban a lárva-stádiumot előkészítő hormon képződik, mely szintén az epidermiszre fejt ki hatást. Ha ez utóbbi hormon hiányzik, bábozódás nem következik be. Kísérletezésképpen lekötötték a rovarok agyát. Ekkor a bábozódás nem fejeződött be, illetőleg nem indult meg, és az epidermiszen nem jöttek létre a jellegzetes elváltozások annak jeleként, hogy az adenotrop hormon nem jutott el a prothorax-mirigyhez. Azokban az esetekben, amikor az összes mirigyeket eltávolították, a fejlődés egy bizonyos fokon megállt. Ha a mirigyeket beültették, akkor a bábok tovább fejlődtek. Meg kell jegyezni azonban, hogy a prothorax hormon csak az adenotrop hormon jelenlétében fejtette ki hatását. A hormon kémiai szerkezetét is megállapították. Tapasztalati képlete: CsangoO,. Milyen Ió a turulmadár ? Egy erről szóló tanulmánynak a megírása akkor született meg bennem, amikor több helyről azt a kérdést kaptam, hogy a magyar mondákban szereplő, úgynevezett turulmadár voltaképpen micsoda, és hogy létezett-e az Attila pajzsán szereplő címermadár mint a bátorság és harckészség jelképe? Szobrászművészeink és festőink a turulmadarat egy képzeletbeli keselyűnek és »griffmadár«-nak képzelték és így is alkották meg. Hatalmas karddal a markaiban. Még Herman Ottó, a nagynevű híres madártudós is valamilyen keselyűnek képzelte a turulmadarat, mert az található a harcnak mezején — mint mondotta. Ha ismerte volna a perzsa és mongol feljegyzéseket a turulról, azaz a thogrulról, akkor más véleménye lett volna. A thogrul még ma is legkedveltebb vadászmadara a turkesztáni és altaj vidéki madarászoknak. Végre Menzbier orosz tudós az 1800-as évek végefelé leírja a voltaképpeni turulmadár meghatározását. Eszerint a turulmadár egy az Altaj-hegységben élő sólyomfaj, a Falco rusticolus Altaiensis Menzbier. A turulmadár tehát egy sólyom, a turulsólyom. Bástyái Lóránt A tzúkembrió sejtjeinek méretei A XX. század elején elterjedt nézetek szerint minden állatfaj sejtjeinek mérete állandó. Valamely állatfaj azonos sejtjeinek mérete a mag nagysága szerint osztályozható. (A mag és plazma között állandó mennyiségi egyensúly van.) Ez a nézet ma már nem minden esetben helytálló. Szovjet kutatókmegvizsgálták, hogy a hőmérsékletnek milyen hatása van a sejtek nagyságára. 48 óráig keltetett tyúkembriót négy alkalommal 0 C fokra hűtöttek le; négy napon keresztül keltetett embriót 0 és 13 C fokra hűtöttek le; nyolcnapos embriót a keltetés során 10 alkalommal 0 C fokra hűtöttek. Az embrió különféle sejtmagjainak nagyságát összehasonlítva a kontroll-állatok hasonló sejtjeinek magvával azt találták, hogy (a gerinchúr kivételével) az összes kezdeményekben az időszakos lehűtés hatására megnövekedtek a sejtmagok, vagy ami ezzel egyenértékű, növekedtek maguk a sejtek. A sejtmagok növekedésének oka: az időszakos lehűtés hatására fellépő fokozott anyagcsere. Mindezekből az következik, hogy a tyúkembrióban a sejt nagysága nem állandó, hanem a környezet hatására változik.