Textil-Ipar, 1932 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1932-08-15 / 15. szám
2. oldal TEXTILIPAR Detailista segíts önmagadon! Az árustatisztika fontossága és gyakorlati felhasználhatósága Freihof Erich, a Corvin Áruház igazgatója Ami az árucsoportosítást illeti, meg kell jegyeznünk, hogy egy minden üzemre érvényes árucsoportosítási szisztémát felállítani nem lehet, mert ahány áruház, annyiféle az egyes osztályok kiépítési módja s még a szortimenteken belül is nagy a különbség az egyes cégek által forszírozandó árufajták között. Az árufajták száma és a választék nagysága nemcsak az üzlet terjedelméhez, hanem nem utolsó sorban a vevőközönség speciális rétegeihez is kell hogy igazodjék. Az üzlethelyiség fekvése is nagy befolyással van a szortimentosztályozásra, amennyiben, hogy külföldi példával éljünk, Északnémetországban vannak árucikkek, amelyek a birodalom többi részében majdnem ismeretlenek és viszont a Délnémetországban jelentős árucsoportoknak Középnémetországban még jóformán a nevüket sem hallották soha az emberek. A fiókok clearingforgalma konszernek és olyan üzemek részére, amelyeknek azonos felépítésű áruraktárai vannak, adva mly egy olyan összehasonlító árustatisztika megkonstruálásának igen célszerű lehetősége, amely központosítja az elosztási munkát és ellenőrzést, és csak előnyére szolgálhat az egységes és közös diszpozíciónak és minden pillanatban és minden irányban lehetővé teszi a gyors intézkedést nem találgatás és tapogatózás, hanem a biztos tudás alapján. A napi raktárátnézeti jelentéseknek központosított árustatisztikai továbbfejlesztése nem lebecsülendő anyagi jelentőséggel bír a fiókok clearingforgalmánál. Hogy a dolgot könnyebben megérthessük, tegyük fel, hogy az üzemnek лае egy »A«, egy »B« és egy »C« fiókja. Ha példám »A« fiókban bármily oknál fogva visszamarad ezer méter gyapjúvolle, amely holt tőkeként szerepel és az áruforgatási gyorsaságot veszélyezteti, ellenben a központban áttekinthető raktárátnézeti statisztika szerint ugyanez az áru a »B« és »C« fiókokban fogytán лап, az árut az »A« fiókból ezekbe a fióküzemekbe diszponáljuk, még mielőtt a »B« és »C« fiókok ezt a cikket megrendelnék és ezáltal fölösleges külön tőkebefektetést okoznának a központnak. Az árustatisztika alapköve Miként lehet az árustatisztika alapját megteremteni ? A legegyszerűbb mód erre vonatkozóan a következő: Tegyük fel, hogy az eladó éppen kiszolgált egy vevőt és annak egy pár 42-es fekete férfi félcipőt adott el 12 pengőért. Mielőtt az eladó kiállítaná a kasszablokkot, előbb egy külön papírlapra, amely szintén a blokkfüzetben van külön elhelyezve, rájegyzi: pár 42-es fekete fél férficipő 12. És csak ezután tölti ki a kasszablokkot. Ezzel az eljárással, amelynek szigorú betartására figyelmeztetni kell az elárusító személyzetet, elérjük azt, hogy tévedés soha nem történhetik, mert a darab vagy méter szerint eszközölt első feljegyzés a statisztikai szelvényen nemcsak az áruraktárnak mindenkori kontrollja, hanem egyszersmind főellenőri szerepe a napi bevételi kasszának is. Az irodába befutnak ezek a statisztikai szelvények és este, vagy kora reggel az üzletvezetőség anélkül, hogy raktárrevíziót kellene tartania, vagy csak egy lépést kellene tennie, világosan látja, hogy melyik osztályban mi fogyott, miként ürüli ki a pult, hol van szükség azonnali utánpótlásra. Ennek a nem sok munkát adó külön statisztikai rendszernek az az előnye is megvan, hogy az eladó személyzetet ide-oda helyezhetjük, hol az egyik, hol a másik osztályra, aszerint, ahogy a forgalom kívánja, mert az áruraktár szemmeltartását nem ő, hanem ez az egyszerű kis statisztikai cédida végzi. Ha lezárul az üzleti nap, az eladó leszakítja a statisztikai blokkot, melyen például ilyen feljegyzések vannak: 1 pár férfi félcipő, fekete a 12.— 1 pár férfi félcipő, fekete ... a 16.— 2 önkötős selyem nyakkendő . . á 2.50 3 pár férfizokni............................... 1.25 stb. A statisztika blokkon mindjárt elvégzi a szorzási és összegezési műveleteket is és a végeredménynek stimmelnie kell a kasszablokkok végösszegeivel. így áll elő nemcsak a kasszakontroll, hanem egyszersmind maga az árustatisztika is. Az osztályevzető összegyűjti ezeket a statisztikai cédulákat, amelyek alapján pár perc alatt összeállítható egy olyan generális kimutatás, amely összegezve, üzletnyitás után egy órával, legkésőbben 9 óráig bevezethető az árustatisztikai főkönyvbe. Tévedések nem fordulhatnak elő, mert a kasszablokkok és statisztikai szelvények végösszegeinek mindenkor egyezniük kell. Ezzel az üzletvezetési rendszerrel nemcsak az üzletvezetőség, hanem maga a kiszolgáló személyzet is áttekinthető képet nyer az áruraktár nagyságáról, pontosan van mindenkor informálva, hogy melyik árucsoport megy jól és melyik nem és így legtöbb esetben magától adódik, hogy mi a teendő. Az üzletvezetőség részére ilyenformán ez az árustatisztika jelentős segítőtárs annak kivizsgálásánál, hogy a rosszul menő árufajtáknál mi a hiba, miért nincs forgalom bizonyos cikkekben és hogy a versenyképesség esetleges csökkenésének mi az igazi oka. Ennél ideálisabb üzletvezetési metódust, mint ezt a minden egyéb segédeszközt kizáró árustatisztikai összegezést, éppen egyszerűsége és célszerűsége folytán, el sem lehet képzelni. Az üzletvezetési költségek emelése nélkül áll elő egy nagyon kedvező helyzet, hogy árufajták szerint a napi forgalomról ha képet ad anélkül, hogy fölösleges részletekbe bocsátkoznánk, folyton szemünk előtt pereg le. Jobban tudunk diszponálni és a raktárfelügyeletet megkönnyíti ez az eljárási mód és mindenféle esztelen komplikáció nélkül tudjuk az üzleti lehetőségeket kiaknázni. Alapjában véve, mint ahogy semmi sem új a nap alatt, az árustatisztika fogalma sem újdonság. Csak az »árustatisztika« szó és kifejezés új, mert az ilyen árufeljegyzések egészen kezdetleges fajtájával már régebben is találkoztunk és pedig a konfekciós szakmában. Régi kereskedők is összegyűjtötték esténként a fizetési blokkokat és megnézték, hány felöltő, hány öltöny, hány nadrág kelt el, de akkor még nem ismerték fel az árustatisztika jelentőségét, amenynyiben ezeket a feljegyzéseket elfelejtették öszszegezni, csoportosítani és egy raktáráttekintési kimutatás céljaira felhasználni, mint az ma már, sajnos azonban, még igen szórványosan divatos. A konfekciós üzemeknél az árustatisztika még külön árcsoport áttekintéssel is kombinálható, amennyiben az eladott darabszámok mellé az árat is odajegyezzük. (Olvasóink figyelmét felhívjuk mai számunk 1. oldalán megjelent hirdetésre, mely utal arra a korszakalkotó munkára, amelyből a fenti fejezetet vettük ki mutatóul.) 1. közlemény megjelent 1932. VII. 15-i számunkban MOFERK KÖNYVKÖTŐ lakkos anyagvágást és bölegezés M ►Budagg TV Szen Zsítfán tér 9 .p.A 201-85/1 Hungária Jaguard Szövőgyár Rt. Gyár: Iroda KISPEST BUDAPEST, V. HARMINCAD UTCA 30 SZ. TELEFON: A. 823-19. HIVATKOZZÉK MEGRENDELÉSEINÉL a „TEXTILIPAR“-ra 15. szám Ausztráliában rekord gyapjúnyitás várható Sydney-i jelentés szerint a rendelkezésre álló Merinoállományok a jelenleg lehetséges feltételek mellett észrevehetően gyors kelendőségnek örvendenek, habár az európai érdeklődés, amely elengedhetetlen feltétele volna az élénkebb üzletnek és az aukciós árak feljavításának, aránylag igen csekély. Az Ausztráliában várható hozzávetőleges gyapjúnyitási eredményt 3 millió 168 ezer bálára becsüli. Ez tehát ismét egy újabb rekordot jelent, amennyiben a minőség sem hagy kívánni valót maga után. " Karstadt"áruházak 57 millió márkát veszítettek A hamburg-berlini Karstadt áruházi mammut-konszern most adta ki mérlegjelentését s az erről szóló kommüniké a legsötétebb gyászjelentés, amelyet valaha áruházi részvénytársaság önmagáról kiadhatott. A jelentésből kiderül, hogy Németországban óriási bajok vannak. Nemcsak a politikai, hanem az áruházi életben is. A vásárlóközönség vásárlóképességének csökkenése katasztrofális méreteket ölt. Az előző évben 310 millió márkát tett ki az összforgalom a Karstadt-áruházakban, 1932. január 31-én záruló üzletévben már csak 252 milliót. Érdekes azonban, hogy míg tavaly 133 millió kasszablokkot számláltak össz, ugyanennyi volt csodálatosképpen az idén is a blokkok száma, ami azt bizonyítja, hogy a vásárlók száma nem csökkent, ellenben kevesebb és roszszabb minőségű árut vettek olcsóbban. Ez a forgalom visszafejlődés 1932 február-június hónapokban folytatódott és újabb 206/v-al immár szinte katasztrofális jelleget ölt. Tavaly is csúfosan végződött Karstadték üzleti éve, amennyiben 23 millió volt az üzleti veszteség. Az idén még csúfondárosabb a deficit: 34 millió! Két év alatt 57 milliót veszteni, nem kis dolog. A hitelező bankok ismét kicserélik a vezetőséget. Nagy kérdés azonban, hogy a Karstadt krízis a vezetőség ügye-e, avagy sokkal mélyebben fekvő okokban rejlik, amelyek drámai gyorsasággal vetették felszínre Németországban éppenúgy, mint a világ többi államában a túldimenzionált áruházak problémáját. Felére csökkent Németország textiltermelése A német konjunktúrakutató-intézet külön füzetet adott ki a németországi munkanélküliség okairól és ebben szenzációs adatok vannak a textilipar hanyatlásáról. A német textiliparban 1931-ben 832.000 munkás dolgozott, ezzel szemben 1927-ben 1.053.000 és 1928-ban 1.051.000 volt a munkások száma. A ruházati iparban 1927-ben 679.000, 1928-ban 672.000, ellenben 1931- ben már csak 553.000 munkásnak tudtak kenyeret adni. A textilipar termelési teljesítménye 1927—ЬвП 9 milliárdot, 1928-ban 8 és fél milliárdot tett ki, míg 1931-ben 4 és fél milliárd márkára zuhant vissza. A ruházati iparban 1927-ben 4.6, 1928-ban 5.0, míg 1931-ben már csak 3.1 milliárd márka volt a forgalom. A belső fogyasztás a textiliparban 1931- ben 3.6 milliárd volt, holott 1927-ben 7.9 milliárd, 1928-ban 7.3 milliárd márkát könyvelt el a statisztika. A ruházati iparban Németország 1931-ben 2.7 milliárdot forgalmazott szemben az 1927.-i 4.2 és 1928. évi 4.6 milliárd márkával. Meg kell jegyezni, hogy legnagyobb volt 1929-ben a forgalom, 4.7 milliárd márkával. A textilipar exportja 1931-ben 888 millió márkára csökkent, míg 1927-ben 1086, 1928-ban pedig 1167 millió márka értékű textilárut vittek ki. A ruházati iparban az export 1931-ben 360 millió márka forgalmat mutat, míg a kivitel 1927-ben 382, 1928-ban 454 millió volt. Összehasonlításul azért ragadjuk ki az 1927-es és 1928-as éveket, mert a háború utáni textilkonjunktúrának ezek voltak a kimagasló esztendei. Az 1928-as év után, amikor a különféle iparágakban, így a textilipar fejlődése által fellendült gépiparban is hirtelen megszűnt az invesztíciós konjunktúra, a termelési mennyiség erős visszafejlődésnek indult s a munkanélküliség következményeképpen a textilipari termelés 9 milliárd márkáról 41 ,5 milliárdra, tehát éppen a felére sülyedt. A textil és ruházati ipar mint tömegcikkeket gyártó iparágak reakcióra való hajlamosságukban rendkívül érzékenyek, sokkal inkább, mint például az élelmezési és élvezet cikkekeket produkáló üzemek, amelyek a fenti válságos időben 20 milliárdról mindössze 16 milliárd márkára estek vissza. E téren a textilszakmának van tehát a legkedvezőtlenebb helyzete, eltérően a többi iparágtól, amelyek 1928-tól 1931-ig csupán 54,8 milliárd márkára estek vissza, a korábbi 79,4 milliárd márkáról, tehát még csak megközelítőleg sem tesz ki ez a visszaesés 50o/o-ot. Csak a bőr- és kaucsukipar az, amely, ha konjunktúraválság van, a termelésmennyiség visszaesésében mindjárt a textilszakma után következik.