Textil-Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-11 / 1. szám
Korlátozás, mely a szabadságot szolgálja A szabadságnak kétségtelenül az az értelme és célja, hogy az igazi értékek kiválasztódását segítse. Ha pedig mindenkinek minden szabad, akkor anarkia létesül, ami nem segíti, hanem gátolja az igazi értékek kiválasztódását. Ez tehát nem szabadság, hanem szabadosság, ami nem a haladást szolgálja, hanem a közösségek destrukcióját. A szabadságnak a közérdek szabja meg határait, más szóval, a szabadság korlátozásokat feltételez, amelyek a közösségben élő egyének jogait meghatározzák s az egyének egymás iránt való kötelességeit és a közösség iránt való felelősségét megállapítják. Ezek a jogszabályozó korlátozások a törvények, s ezek az élet változásai szerint módosulnak. A textilszakmának éppen úgy éltető atmoszférája a szabadság, mint minden más alkotó tevékenységnek és éppen úgy gyilkos méreg ránézve az anarkia. A »Textil Ipar« sokszor és sokat írt arról az anarkisztikus jelenségről, mely legerőteljesebb iparunk egységét veszélyezteti és erélyesen hívta fel a figyelmet a szakma kontársaira, akik hozzáértés és hivatottság és szolid megalapozottság nélkül martalóckodnak a konjunktúrában. Mikor a komoly és mindenképpen felkészült és felelősségüket érző termelők a kedvező helyzetükben a virágzó és világszerte versenyképes magyar textilipart megteremtették, az egészséges tenyészetet kezdték ellepni az élősdiek. Az érdemes alkotók nem kihasználták, hanem egy nemzeti vagyonforrás megnyitására felhasználták a konjunktúrát, s nemcsak kerestek, hanem lelkiismeretesen megtették kötelességüket is: a magyar áru minőségét felfejlesztették a versenyképesség legmagasabb szintjére, a közönség bizalmát megnyerték és megérdemelték és olyan hitelt és tekintélyt szereztek a magyar árunak, amely azt győzelemre segítheti a felszabaduló versenyben. A közösségnek tehát elemi érdeke, hogy amit a munka, az áldozat, a kitartás, a szolidság teremtett, azt a konjunktúra maradőrjei ki ne foszthassák és ne legyen szabad mindenkinek, akinek elég laza a lelkiismerete, hogy zsibvásáron vett, kimustrált gépekkel olcsó bóvlit termeljen és a maga hirtelen kizsarolt hasznáért eladja a szakma tisztességes hitelét. Ezek belekalkulálják üzletükbe azt a bizonyosságot, hogy a becsapott közönség rövidesen faképnél hagyja őket, de akkorra már lecsapolták a hasznot és a magyar textilipar tekintélyének bitorlásával befejezték manővereiket. Mit bánják ők, hogy miattuk aztán az egész szakmára általánosul a közönség ellenszenve és a nehezen megszerzett bizalom elvész? Mit bánják ők, hogy az egész szakma legyengül, s a termő fa nem bírja el a vámfalak megnyitó résein át besüvöltő verseny viharát, ha gyökerei, amelyek a közönség szeretetében megkapaszkodtak, élősdiek furkálásaitól sorvadnak el. Mit bánják ezt a konjunktúra martalócai? Sokat írtunk erről, s hirdettük az élet igéjét, mely azt parancsolja, hogy midőn a textilszakma legtöbb ágazatában a magyar gyárak a teljes szükségletet fedezni tudják, akkor a törvénynek módosulnia kell az anarkia fenyegető veszedelme szerint. Az élősdieket kitakarítani közérdek, de közérdek az is, hogy az oktalan túltermelés ne ronthassa a minőséget, kíméletlen versenyben, tehát még szolidabb alapokon sem lehet megengedni felesleges új gyárait létesülését, mert valóságos szükségletek, valóságos fogyasztás híjján azok is csak a szakma életerejéből élősködhetnek. Ezért halljuk most örömmel és megnyugvással, hogy az Ipartanács, mely az állami kedvezményeket is véleményezi, legutóbbi ülésén, egy új pamutfonoda alapításával kapcsolatban elvként megállapította, hogy állami kedvezménynek nincs helye ebben az iparágban, mely a szükségletek 85%/o -ált előállítja. Természetesen nincsenek pozitív értesüléseink a zártkörű tárgyalás anyagáról, de annyi mégis kiszivárgott, hogy nemcsak szorosan vett textilérdekek, hanem az egyetemes magyar gazdaságpolitika szükségletei is motiválták ezt a határozatot. A termelési ágak eredményes összeműködése az egyetemes nemzeti cél érdekében szintén azt követeli, hogy a textilipar ne keveredhessék termelési anarkiába, ami hamarabb bekövetkezik, mintsem az egész vonalon a túltelítődés beállana. A belföldi fogyasztás egy bizonyos százalékát fel is kell áldozni a behozatalnak, mert agrárkivitel csak iparcikkek importja ellenében кфрzelhető a mai viszonyok között. Ilyen kompenzációs tételeknek helyet kell adni a magyar piacon, s a textilipar produkciója sem azonos a piac felvevőképességével, hanem annál valamivel kisebbre méretezendő. Igen jelentékeny kompenzációs érdek a pamutfonal, amiből a magyar szükséglet évi 20—21 millió kilogramm, tehát a velünk szerződő külföldi államoknak az ipar sérelme nélkül koncepálhatunk 2—2,5 millió kilogramm importot, amire az agrártermelésnek föltétlenül szüksége van. Ha azonban most új pamutfonók létesülnek, ez az egyensúly megbomlik s a most veszélytelen kompenzációs tételek a súlyos külföldi verseny nyomását hoznák ránk minden igaz ok nélkül. Nagy megnyugvással üdvözöljük tehát az ipartanács döntését, mert ha ez az előkelő testület nem is prejudikálhat a kormány döntéseinek, viszont a kormány sem szokott vele ellentétes álláspontra helyezkedni. Örvendetes a határozat azért, mert a mi régi álláspontunkat nagy tekintéllyel erősíti meg és az általunk követelt korlátozásokat nemcsak a szakma jogos érdekeinek, hanem az egész magyar gazdaságpolitika, s a többi termelési ágak érdekeinek szempontjából is szükségeseknek jelöli. Valóban, egy ipari numerus clausus, a kiselejtezett gépek behozatalának lehetetlenítése súlyos vámokkal és minden intézkedés, mely a konjunkturális mohóságot fékezi és a felesleges, csak önmaguknak kívánatos gründolásokat megakadályozza, ez mind az egyetemes magyar gazdaság érdekében fontos, ez mind olyan korlátozás, ami a szabadságot szolgálja, mert a szabadság csak akkor nem szabadosság, ha nemcsak utat tör a haladásnak, hanem el is tiltja az útról az illetéktelen vámszedőket. A »Textil Ipar« elvi harcainak igazolását üdvözöljük az Ipartanács határozatában. PAMUT ÉS GYAPJÚSZÖVETEK, CLOTHOK. VIGOGNE FONALAK, BÉRFESTÉS ÉS APPRETÁLÁS TEXTILTECHNIKAI BŐRCIKKEK CÉPSZIS ÉS MŰSZAKI BŐRÁRUGYÁR RT BUDAPEST V.KATONA JÓZSEF U. 9 PICKEREK. MŰSZAKI BŐRÁRUK.KAPOK SOLIDOX.PIROX.TRIUMPHLEX CÉPSZUAK lordbársonyok rt?elA2 etel Cm©nîiroze - bársonyok? Az országos RikU 7 ДУАИА. 1 ftÁlOOA TEXTIL IPAR, 3. М. WIHHRRil LENSZÜVŰGYÖR KÓRHÁZI BERENDEZÉS ÉS MINTÁS ÁRU Az egész magyar gyapjutermést átveszi a textilipari érdekeltség A gyapjuértékesítés új rendszerének kidolgozásával az illetékes körök még nem készültek el. A gyárak és a mezőgazdasági érdekeltségek között további tárgyalásokra lesz még szükség, hogy az árkérdésben mutatkozó differenciák eliminálhatók legyenek. A gyáripar, teljesen megbízható helyről nyert értesüléseink szerint, az egész magyar gyapjútermés átvételét garantálni fogja, természetesen a gyapjúkereskedelem, így elsősorban a Futura bekapcsolásával, amelynek pompásan kiépített organizációját ezen a téren nem lehet nélkülözni. A valószínű termésből, amelyet 6 millió kg-ra becsülnek, a magyar gyapjúipar mintegy 3,5—4 millió kg-ot használhat fel, a többletmennyiség, ugyancsak a gyapjúkereskedelem bekapcsolásával, fog exportra kerülni a magyar ipar által szükségelt külföldi gyapjúféleségek ellenében. Az átvételi árak, beavatott körök szerint, 1,60—2 pengő között fognak variálni. Az árbázist a békésmegyei 1.A gyapjú fogja képezni 1,65 pengős árral. Magyarországon a legutóbbi két héten úgyszólván 1 kg gyapjú sem került eladásra. A külföldi piacokon a gyapjúpiac évzáró tendenciája nyugodtabbá vált s az árak lemorzsolódása megtorpant, jóllehet még igen nagyok az eladatlan készletek, így pl. Délafrika kikötőiben október végén 117.000 bála tárolt (1933 októberében 38.000 bála!). Az ausztráliai készletek értékesítése is csak lassan történik: ez év novemberéig mindössze 815.000 bálát adtak el, 1933 azonos időszakában pedig 1,216.000 bála gyapjút értékesítettek. Téli Vásár A Téli Vásár (január 14.-től 28.-ig) a beállott rendkívüli hideg következtében nagy reményekkel kecsegtet. Különösen abból a szempontból bír jelentőséggel a Vásár, hogy a kereskedők raktárain maradt téli áruk értékesítését lehetővé teszi és ezáltal az egyes cégek mobilitását fokozza. Gyáripari körök a téli áruk visszamaradása miatt komolyan aggódtak a már aktuális esedékességek miatt, könnyen lehetséges azonban, hogy a téli vásár olyan nagytömegű téli árut mozdít meg, hogy a fizetésképtelenségi hullám kimélyülése semmi körülmények között sem fog azzal a vehemenciával bekövetkezni, mint ahogy azt egyesek bejósolták. A budapesti cégek és a vidéki nagyobb városok detailkereskedői igen nagy előkészületeket tesznek a vásárra. Remélhető azonban, hogy túlzott árusleiderozásra, a szakma jól felfogott érdekében, nem fog sor kerülni. Bradfordi gyapjuindex A nyersgyapju aranyban számított évi átlagértéke tehát 1934. évben az 1914. júliusi árnak mér csupán 49 °/o-a volt. 1914.július 100 Nyersgyapju Fétüsszalag Fonalak Átlag Legmagasabb háború utáni ár 368 403 592 450 1934 november 39 44 56 47 1934 december 38 42 54 45 Évi átlagindex: 1919 271 296 405 324 1925 162 163 177 167 1930 75 84 107 88 1933 48 54 64 55 1934 49 54 64 56