Textil-Ipar, 1935 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-11 / 1. szám

Korlátozás, mely a szabadságot szolgálja A szabadságnak kétségtelenül az az értelme és célja, hogy az igazi értékek kiválasztódását segítse. Ha pedig mindenkinek minden szabad, akkor anarkia létesül, ami nem segíti, hanem gátol­ja az igazi értékek kiválasztódását. Ez tehát nem szabadság, hanem szabadosság, ami nem a haladást szolgálja, hanem a közösségek de­strukcióját. A szabadságnak a közérdek szabja meg határait, más szóval, a szabadság korláto­zásokat feltételez, amelyek a közösségben élő egyének jogait meghatározzák s az egyének egy­más iránt való kötelességeit és a közösség iránt való felelősségét megállapítják. Ezek a jogsza­bályozó korlátozások a törvények, s ezek az élet változásai szerint módosulnak. A textilszakmának éppen úgy éltető atmo­szférája a szabadság, mint minden más alkotó tevékenységnek és éppen úgy gyilkos méreg rá­nézve az anarkia. A »Textil Ipar« sokszor és sokat írt arról az anarkisztikus jelenségről, mely legerőteljesebb iparunk egységét veszélyezteti és erélyesen hívta fel a figyelmet a szakma kon­társaira, akik hozzáértés és hivatottság és szolid megalapozottság nélkül martalóckodnak a kon­junktúrában. Mikor a komoly és mindenképpen felkészült és felelősségüket érző termelők a ked­vező helyzetükben a virágzó és világszerte ver­senyképes magyar textilipart megteremtették, az egészséges tenyészetet kezdték ellepni az élős­­diek. Az érdemes alkotók nem kihasználták, ha­nem egy nemzeti vagyonforrás megnyitására fel­használták a konjunktúrát, s nemcsak kerestek, hanem lelkiismeretesen megtették kötelességüket is: a magyar áru minőségét felfejlesztették a versenyképesség legmagasabb szintjére, a kö­zönség bizalmát megnyerték és megérdemelték és olyan hitelt és tekintélyt szereztek a magyar árunak, amely azt győzelemre segítheti a fel­szabaduló versenyben. A közösségnek tehát elemi érdeke, hogy amit a munka, az áldozat, a ki­tartás, a szolidság teremtett, azt a konjunktúra maradőrjei ki ne foszthassák és ne legyen sza­bad mindenkinek, akinek elég laza a lelkiisme­rete, hogy zsibvásáron vett, kimustrált gépek­kel olcsó bóvlit termeljen és a maga hirtelen kizsarolt hasznáért eladja a szakma tisztességes hitelét. Ezek belekalkulálják üzletükbe azt a bizonyosságot, hogy a becsapott közönség rövi­desen faképnél hagyja őket, de akkorra már lecsapolták a hasznot és a magyar textilipar tekintélyének bitorlásával befejezték manőverei­ket. Mit bánják ők, hogy miattuk aztán az egész szakmára általánosul a közönség ellenszenve és a nehezen megszerzett bizalom elvész? Mit bán­ják ők, hogy az egész szakma legyengül, s a termő fa nem bírja el a vámfalak megnyitó résein át besüvöltő verseny viharát, ha gyökerei, amelyek a közönség szeretetében megkapaszkod­tak, élősdiek furkálásaitól sorvadnak el. Mit bán­ják ezt a konjunktúra martalócai? Sokat írtunk erről, s hirdettük az élet igéjét, mely azt parancsolja, hogy midőn a textilszakma legtöbb ágazatában a magyar gyárak a teljes szükségletet fedezni tudják, akkor a törvény­nek módosulnia kell az anarkia fenyegető ve­szedelme szerint. Az élősdieket kitakarítani köz­érdek, de közérdek az is, hogy az oktalan túl­termelés ne ronthassa a minőséget, kíméletlen versenyben, tehát még szolidabb alapokon sem lehet megengedni felesleges új gyárait létesülé­­sét, mert valóságos szükségletek, valóságos fo­gyasztás híjján azok is csak­ a szakma életerejé­ből élősködhetnek. Ezért halljuk most örömmel és megnyugvással, hogy az Ipartanács, mely az állami kedvezményeket is véleményezi, legutóbbi ülésén, egy új pamutfonoda alapításával kapcso­latban elvként megállapította, hogy állami ked­vezménynek nincs helye ebben az iparágban, mely a szükségletek 85%/o -ált előállítja. Termé­szetesen nincsenek pozitív értesüléseink a zárt­körű tárgyalás anyagáról, de annyi mégis kiszi­várgott, hogy nemcsak szorosan vett textilérde­kek, hanem az egyetemes magyar gazdaságpoli­tika szükségletei is motiválták ezt a határozatot. A termelési ágak eredményes összeműködése az egyetemes nemzeti cél érdekében szintén azt kö­veteli, hogy a textilipar ne keveredhessék ter­melési anarkiába, ami hamarabb bekövetkezik, mintsem az egész vonalon a túltelítődés beállana. A belföldi fogyasztás egy bizonyos százalékát fel is kell áldozni a behozatalnak, mert agrár­kivitel csak iparcikkek importja ellenében кфр­­zelhető a mai viszonyok között. Ilyen kompen­zációs tételeknek helyet kell adni a magyar pia­con, s a textilipar produkciója sem azonos a piac felvevőképességével, hanem annál valami­vel kisebbre méretezendő. Igen jelentékeny kom­penzációs érdek a pamutfonal, amiből a ma­gyar szük­séglet évi 20—21 millió kilogramm, tehát a velünk szerződő külföldi államoknak az ipar sérelme nélkül k­once­pálhatunk 2—2,5 mil­lió kilogramm importot, amire az agrártermelés­nek föltétlenül szüksége van. Ha azonban most új pamutfonók létesülnek, ez az egyensúly meg­bomlik s a most veszélytelen kompenzációs té­telek a súlyos külföldi verseny nyomását hoznák ránk minden igaz ok nélkül. Nagy megnyugvással üdvözöljük tehát az ipar­­tanács döntését, mert ha ez az előkelő testület nem is prejudikálhat a kormány döntéseinek, viszont a kormány sem szokott vele ellentétes álláspontra helyezkedni. Örvendetes a határozat azért, mert a mi régi álláspontunkat nagy te­kintéllyel erősíti meg és az általunk követelt korlátozásokat nemcsak a szakma jogos érde­keinek, hanem az egész magyar gazdaságpolitika, s a többi termelési ágak érdekeinek szempont­jából is szükségeseknek jelöli. Valóban, egy ipari numerus clausus, a kiselejtezett gépek behoza­talának lehetetlenítése súlyos vámokkal és min­den intézkedés, mely a konjunkturális mohósá­got fékezi és a felesleges, csak önmaguknak kí­vánatos gründolásokat megakadályozza, ez mind az egyetemes magyar gazdaság érdekében fon­tos, ez mind olyan korlátozás, ami a szabadsá­got szolgálja, mert a szabadság csak akkor nem szabadosság, ha nemcsak utat tör a haladásnak, hanem el is tiltja az útról az illetéktelen vám­szedőket. A »Textil Ipar« elvi harcainak iga­zolását üdvözöljük az Ipartanács határozatában. PAMUT ÉS GYAPJÚSZÖVETEK, CLOTHOK. VIGOGNE FONALAK, BÉRFESTÉS ÉS APPRETÁLÁS TEXTILTECHNIKAI BŐRCIKKEK CÉPSZIS ÉS MŰSZAKI BŐRÁRUGYÁR RT BUDAPEST V.KATONA JÓZSEF U. 9 PICKEREK. MŰSZAKI BŐRÁRUK.KAPOK SOLIDOX.PIROX.TRIUMPHLEX CÉPSZUAK lordb­ársonyok rt?elA2 etel C­­m©nîiroze - bársonyok? Az­ országos­­ Rik­U 7 ДУАИА. 1 ftÁlOOA TEXTIL IPAR, 3. М. WIHHRRil LENSZÜVŰGYÖR KÓRHÁZI BERENDEZÉS ÉS MINTÁS ÁRU Az egész magyar gyapjutermést átveszi a textilipari érdekeltség A gyapjuértékesítés új rendszerének kidolgo­zásával az illetékes körök még nem készültek el. A gyárak és a mezőgazdasági érdekeltségek kö­zött további tárgyalásokra lesz még szükség, hogy az árkérdésben mutatkozó differenciák eliminálhatók legyenek. A gyáripar, teljesen meg­bízható helyről nyert értesüléseink szerint, az egész magyar gyapjútermés átvételét garantálni fogja, természetesen a gyapjúkereskedelem, így elsősorban a Futura bekapcsolásával, amelynek pompásan kiépített organizációját ezen a téren nem lehet nélkülözni. A valószínű termésből, amelyet 6 millió kg-ra becsülnek, a magyar gyapjúipar mintegy 3,5—4 millió kg-ot hasz­nálhat fel, a többletmennyiség, ugyancsak a gyapjúkereskedelem bekapcsolásával, fog ex­portra kerülni a magyar ipar által szükségelt külföldi gyapjúf­éleségek ellenében. Az átvételi árak, beavatott körök szerint, 1,60—2 pengő kö­zött fognak variálni. Az árbázist a békésmegyei 1.A gyapjú fogja képezni 1,65 pengős árral. Magyarországon a legutóbbi két héten úgy­szólván 1 kg gyapjú sem került eladásra. A külföldi piacokon a gyapjúpiac évzáró tenden­ciája nyugodtabbá vált s az árak lemorzsolódása megtorpant, jóllehet még igen nagyok az eladat­lan készletek, így pl. Délafrika kikötőiben ok­tóber végén 117.000 bála tárolt (1933 októberé­ben 38.000 bála!). Az ausztráliai készletek ér­tékesítése is csak lassan történik: ez év novem­beréig mindössze 815.000 bálát adtak el, 1933 azonos időszakában pedig 1,216.000 bála gyapjút értékesítettek. Téli Vásár A Téli Vásár (január 14.-től 28.-ig) a beállott rendkívüli hideg következtében nagy remények­kel kecsegtet. Különösen abból a szempontból bír jelentőséggel a Vásár, hogy a kereskedők raktárain maradt téli áruk értékesítését lehetővé teszi és ezáltal az egyes cégek mobilitását fo­kozza. Gyáripari körök a téli áruk visszamara­dása miatt komolyan aggódtak a már aktuális esedékességek miatt, könnyen lehetséges azon­ban, hogy a téli vásár olyan nagytömegű téli árut mozdít meg, hogy a fizetésképtelenségi hullám kimélyülése semmi körülmények között sem fog azzal a vehemenciával bekövetkezni, mint ahogy azt egyesek bejósolták. A budapesti cégek és a vidéki nagyobb városok detailkeres­­kedői igen nagy előkészületeket tesznek a vá­sárra. Remélhető azonban, hogy túlzott áruslei­­derozásra, a szakma jól felfogott érdekében, nem fog sor kerülni. Bradfordi gyapjuindex A nyersgyapju aranyban számított évi átlagértéke tehát 1934. évben az 1914. júliusi árnak mér csupán 49 °/o-a volt. 1914.július­ 100 Nyers­gyapju Fétüs­szalag Fonalak Átlag Legmagasabb háború utáni ár 368 403 592 450 1934 november 39 44 56 47 1934 december 38 42 54 45 Évi átlagindex: 1919 271 296 405 324 1925 162 163 177 167 1930 75 84­­ 107 88 1933 48 54 64 55 1934 49 54 64 56

Next