Textil-Ipar, 1938 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-14 / 1. szám

Budapest, 1938 január 14. XI. évfolyam 1. szám Előfizetési ár: egy évre 24 pengő. Hirdetési díj : 1% sor 85 "fm-es hasábszélességben 50 fillér, és 8 fm-es hasábszélességben 40 fillér. FŐSZERKESZTŐ Dr. RADÓ GÉZA „A DETAILISTA“ „MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK LAPJA“ »»A KÖTSZÖVŐ“ A Textilipar Újság számára írta: Bornemisza Géza, magyar kit. ipar-, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter A textiliparban Ugyanúgy, mint a többi iparágakban, a konjunktúra és a dekonjunktúra elsősorban a kereslet és a kínálat egymáshoz való viszonyától függ. Í1a tehát a magyar textilipar hely­zetéről és jövőjéről képet kívánunk kapni, úgy a termelésre és a fogyasz­tásra döntő befolyással bíró különböző tényezőket kell megvizsgálnunk. Ezek­­ből megál­lapíthatjuk, hogy ellentétben az utóbbi időben egyen helyekről felmerült aggodalmakkal, a textilipari termelés és a textil­áru - fogyasztás helyzetében különös je­lentőségű eltolódás M­agyarországon nem állott be és így a szakma jelenlegi, vagy a közel­jövőben várható válságáról nem beszél­hetünk. A magyar textiliparnak a v­ilágháborút követő időszakban történt igen nagy­mérvű fejlődését a kormányzat tervsze­rűen támogatta. Az iparfejlesztési tör­vényben meghatározott állami kedvez­ményeket csak olyan textilipari vállala­tok kapták meg, melyek létesítését a belső szükséglet indokolttá tette. Minthogy e kedvezményekre szinte minden nagyobb vállalkozás igényt tar­tott, végeredményben alig alakult olyan textilipari vállalat, mely a minisztérium iparfejlesztési programuj­jába ne lett volna beilleszthető. Ez pedig azt jelenti, hogy a meglevő üzemek kapacitása a nor­mális szükséglet­h­ez van méretezve, avagy más szóval, hogy nálunk, ha csak nem áll elő nem várt fogyasz­tásbeli visszaesés, komoly méretű textilipari túl­produkció nem követ­­kezhetik be. Azok a kisebb gyárak, melyek az állami kedvezményre nem tartottak igényt és így a minisztérium iparfejlesztési pro­gramján túlmenően keletkeztek, az össz­termeléshez viszonyítva, különösebb je­lentőséggel nem birnük. A fonó- és szövőipar termelési értéke 1931-ben kereken 315, 1932-ben 287, 1933-ban 337, 1934 -en 383, 1935-ben 419, 1936-ban 496 millió pengőt tett ki. Az 1936. évi színvonalat az 1937. évi termelés nem lépte túl, sőt éppen az utolsó hónapokban bekövetkezett üzem­­redukciók következtében valószínűleg ki­sebb mértékű termelési értékcsökkenés­sel számolhatunk. Erre mutat a pamut­­fonóipar heti munkaidejének 144 óráról fokozatosan 88 órára való csökkenése és a gyapjúfonóipar foglalkoztatottsá­gának kisebb mértékű visszaesése is. A C7 szövedék üzemidejének átmeneti reduk­ciójáról is kaptunk jelentéseket. Mind­ezek azt mutatják, hogy az ipar bár igen érzékenyen, de ész­szerűen védekezik a fogyasztás pil­lanatnyi visszahúzódásával szemben. A textilnyersanyagok felhasználásának mérve sem mutat a fogyasztással arány­ban nem álló termelésre. A pamutbehozatali értékkeretek ma is változatlanok, így a csökkentett egységárak mellett a fonóipar a normálisnál nagyobb készleteket volt kénytelen felhalmozni. Ez a körül­mény azonban, f­igy­elemb­e véve a pamutfonóipari vállalatok nagy tő­keerejét és az iparban fennnálló koo­perációt, nem tekinthető aggályos­nak. A gyapjúk­észleteket az érvényben lévő gyapjúszisztéma keretén belül az ipar fokozatosan felvásárolta és ha a polgári fogyasztás nem is merítette ki teljes egészében ezeket a mennyiségeket, a legutóbb megkötött közszállítások a gyárak feleslegeit feltétlenül igény­be veszik. Lentermelésünk ez évben nem sikerült a várakozásnak megfelelően és alig fe­dezi a belső szükségletet. Ez a tény előreláthatólag ez iparágban az árszín­vonal megszilárdítását fogja maga után vonni. Kendertermelésünk 1937-ben nem alakult kedvezőtlenül. A készletek nagy része azonban a normális exportforga­lom keretein belül talál elhelyezésre. — Kenderfeldolgozó gyártásunk készáru ter­melésének tekintélyes hányadát a múlt­ban is külföldi országokban helyezte el; iparunk évtizedeken keresztül tervsze­rűen kiépített eladási organizációja ezt a kivitelt a jövőben minden bizonnyal még fokozni fogja. A fogyasztás terén sem találko­zunk olyan momentumokkal, ame­lyek a kereslet és kínálat egyensúlyi helyzetének megbolygatására vezet­nének. A legfontosabb fogyasztórétegnek, a me­zőgazdaságnak, ez évi helyzete elég ked­vezően alakult. A termés sikerült és a mezőgazdasági termények árszínvonala, külkereskedelmi megállapodásaink ered­ményeképpen, örvendetesen emelkedő irányzatot követett. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági lakosság fogyasztó­képességének emelkedésével számol­hatunk. Ugyanez vonatkozik az ipari munkásságra is. Az 1937. évben életbe léptetett szociális intézkedésekkel igen sok munkanélküli ipari munkást sikerült a termelésbe be­állítani és a már korábban biztos mun­kahelyeken dolgozó munkásság keresetét elfogadható színvonalon stabilizálni. A vidéki városokban, ahol a munkabérek szempontjából volt panaszra ok, a mi­nimális munkabérrendszerek bevezetése lényeges többletjövedelmet biztosít a munkásságnak. A köztisztviselők vásárlóké­pessége az általános megélhetési index emel­kedése következtében átmenetileg leromlott ugyan, azonban itt is meg­találta a módját a kormány a se­gítésnek és 1938 januártól kezdve az időközben megszavazott köztisztviselői fizetéseme­lés bizonyára ebben a relációban is érez­tetni fogja jótékony hatását. A magán­­tisztviselői rétegek kereseti viszonyaira a kormányzat kevésbbé gyakorolhat be­folyást. A szabadfoglalkozásúak, mint vá­sárlótömegek, elsősorban Budapesten és a vidéki nagy­városokban jelentősek és habár itt nem rendelkezünk egész pon­tos adatokkal a a fogyasztóképesség emel­kedésének, vagy csökkenésének mérté­kére nézve, mégis bizonyos közvetett adatok remélni engedik, hogy ennél a rétegnél sem következik be fogyasztás­­csökkenés a jelenlegi helyzettel szem-Nagy szolgálatot tehet a textil­termékek forgalmának fokozása te­rén a »Buda­pest-Divatváros«■ pro­paganda is.­­Nagy jelentőségű ebben a vonatkozás­ban a magyar textilgyárak divatanya­gainak fokozódó sikere, amelyről büsz­kén állapíthatjuk meg, hogy még a pá­risi világkiállításon is reánk irányította a nemzetközi szakközönség figyelmét. Az elmondottak alapján megállapíthat­juk, hogy a fogyasztás diktálta szükséglet an­nak rendje és módja szerint rövid időn belül újból jelentkezni fog és a megnövekedett kereslet feltétlenül maga után fogja vonni a piac pil­lanatnyi hangulatának megjavulását is. Textiliparunk jövőjét tehát ked­vezően ítélhetjük meg és számítha­tunk arra, hogy azok az áldozatok, melyeket az ország textiliparunk ki­­fejlesztéséért hozott, meg fogják érlelni a kívánt gyümölcsöket oly irányban is, hogy textiliparunk nyu­godt és egészséges munkalehetőségei a jövőben is biztosíthatók lesznek. ÁLLANDÓ MELLÉKLETEINK Telefonszámaink­: 1-282-70 és 1-161-86 Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VI. kerület, Hunyadi-tér 7. szám SZERKESZTŐ RADÓ BÉLA TELEFON: 2-964-80 Kötőfonalak Horgolópamut Himzőpamut Kézimunka gyapjúfonalak Vasfonalgyár Bérmercerizáló Bérfehérítő Schüller és Társa r. 1. Budapest, VII. R­ó­n­a­­ u. 95 A Goldberger-gyár a párisi világkiállí­tás kétszeres Grand Prix nyertese Lapzártakor értesülünk arról a magyar textilipar világhíre szem­pontjából nagy jelentőségű kitünte­tésről, amely a Goldberger Seim. F. és Fiai Részvénytársaságot érte a párisi világkiállítás legjobb bíráló­­bizottsága részéről. A kiállítás leg­nagyobb kitüntetését ,a Grand Prix-t ítélték oda két példányban a leg­régibb magyar textilgyárnak, még­pedig külön a selyemnyomás és kü­lön a pamutnyom­ás terén elért ki­váló eredményeinek elismerésekép­pen. [megjelenik MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN ! „IRIS“ gombÁrugyár r.t. Budapest III., Föld­ utca 54. Telefon: 16-31-03 paszományárugyár . xera^ A-U. '10' GS»r ■ imvián­­s zsinórzalok­, Ш női Jival- F paszományos zsinór- ét pas­oményárugyár Budapest, V. Erzsébet­ tér 7.

Next