Textil-Ipar, 1940 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-12 / 1. szám

Trictllipar »»*­| 1940 január 12 Kereskedők egyöntetű kívánsága: állapitait meg a viaszonk­ulc­oras Sugges«zeШ az árrazziákat! 22-i árak irányadók, ezektől eltérni csak A Budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara Éber Antal elnökletével értekez­letet tartott, melyen a budapesti és vi­déki érdekképviseletek, így a Baross Szövetség, az OMKE, a FŐVKE, Ke­reskedelmi Csarnok és egyéb érdekszö­vetségek mintegy száz megbízottal kép­viseltették magukat. A gyűlés szónokai kifejtették, hogy a kereskedőtársadalom mennyire sérelmesnek tartja az ár razziá­kat, ami korántsem jelenti azt, mintha az árdrágítók érdekében emelnék fel sza­vukat. Az érdekképviseleti kiküldöttek azon nézetüknek és kívánságuknak ad­tak kifejezést, hogy a tisztes kereskedelem nem bírja az állandó bizonytalanságot. Arra kérik tehát az illetékes hatóságokat, hogy szabatosan állapítsák meg: mit sza­bad és mit nem szabad a kereskedőnek! Szabályozzák mielőbb az eladási haszon­­kulcs körül felmerült egész kérdéskomp­lexumot s a végleges döntésig függesz­­szék fel az árrazziákat. Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának ülésén is megnyilvánult a közóhaj, hogy a zavaros félreértések ki­küszöbölése céljából megnyugvást keltő, sürgős intézkedésekre van szükség. Az egyik felszólaló azt kívánta, hogy az ál­­kormánybizto­ság hozza nyilvánosságra a közszükségleti cikkek tájékoztató árait, miáltal egy csapásra eloszlana a bizony­talanság. Baróthy Pál dr. főügyész rámutatott arra, hogy a kereskedők részére a Vil­. az árkormánybiztosság engedélyével sza­bad. Helytelen az a beállítás, — úgy­mond, — mintha a kereskedők és ipa­rosok üldözéséről lenne szó. Addig is, míg a szabott árak kötelező bevezetésére sor kerül, a régebbi rendelkezéseknek megfelelően a kirakatba tett árucikkek árának megjelölésére fel kell hívni a kereskedőket. A probléma tehát egyre erőteljesebben az érdeklődés homlokterébe kerül, annál is inkább, mert a fővárosban és vidé­ken egyre sűrűbben ismétlődnek meg az árrazziák. Egyszer hatósági intézkedésre tartanak egy-egy körzeten belül árraz­ziát, máskor viszont konkrét feljelentés alapján szállnak ki a detektívek és vizs­gálják felül a kereskedők árkalkuláció­ját. A közelmúlt napokban szállongó hí­rek az árrazziák beszüntetéséről véltek tudni, ezekre az optimista híresztelésekre azonban igen rövid időn belül rácáfolt a valóság: a vizsgálatokat tovább foly­tatták, sőt tempóját még fokozták is. Megírtuk már: távol áll tőlünk a szán­dék, hogy az árdrágító kereskedőket vé­delmezzük, de nem győzzük eléggé hang­súlyozni azt a bizonytalanságot és en­nek káros következményeit, ami a ke­reskedelmi életben az árkérdéssel kap­csolatban előállott. Feltétlenül szükséges tehát sürgős a beavatkozás a haszon­kulcsok megállapítása útján és valóban kívánatos volna, ha a sorozatos razziákat a vonatkozó kormányintézkedés megje­lenéséig felfüggesztenék. REKLÁMRA FEL! A legtöbb üzletember önkéntelenül esik abba a hibába, hogyha az áruja ke­­lendően egyszeriben beszünteti a hirde­tést, reklámozást, sztornírozza plakát­­rendeléseit, leépíti a propagandabüdzsét. Ezért tulajdonképpen nem is volna sza­bad szemrehányást tenni az így cselekvő vállalkozónak, hiszen őt a pillanatnyi érzések irányítják, amelyek azt sugal­mazzák, hogy minek fölös pénzeket ki­dobni reklámra, amikor úgyis megy a bolt, sőt, nincs is elegendő portéka a fogyasztói igény kielégítésére. Mily keserű azonban az így gondolkodó üzletembernek az ébredése, midőn egy szép napon arra eszmél, hogy mind ke­vesebbszer nyílik a boltajtó, megszűnt az ostrom a portékáért, mert a vevők egyik hányada, amelyik páni félelmé­ben, hogy nem lesz áru, otthon készle­teket halmozott fel, most már nem vá­sárol, másik hányada pedig, amelyiknek a zord idők alatt nem volt meg az anyagi lehetősége ahhoz, hogy tücsköt­­bogarat összevásároljon, a szolidáltabb állapotok visszaálltával vesz ugyan ezt is, azt is, de csak olyan cégeket keres fel, amelyeknek híte-neve ismerősként cseng fülében. A vevőt mindig a jól­beharangozott, jól reklámozott boltok, áruházak felé hajtja egészséges ösztöne. Ugyanilyen kínos meglepetés érheti a gyári vállalkozót a közvetítő kereskede­lemmel, az angresszistát a detailistával szemben, hogy neve, cége, védjegye fe­ledésbe megy a reklámbeszüntetés, pro­­pagandaleépítés alatt, s dupla költségbe, háromszorosan elmaradt haszonba kerül a hiba jóvátétele, a gőzerővel újra való reklámozás... Ma nagyon játszi, csalóka időket élünk. De, mert hasonló, úgy világháborús, mint inflációs üzleti konjunktúrákra már volt precedens, meg vannak hát a kellő ta­pasztalatok is, amelyek úgy nyugateuró­pai, mint amerikai üzleti példákon okulva, azt bizonyítják, hogy nincs nagyobb vállalkozói esztelen­­ség, mint felhagyni a reklámpropa­gandával, mert a hirdetés, a reklám nemcsak a mának szól, hanem még inkább a hol­napnak, vagy a távolabbi jövőnek. A reklámnak nem szabad elaludnia. A gyárnak, amely termel és a jövőben is gyártani akar, az áruháznak, a nagyke­reskedésnek, a detailüzletnek, amely nemcsak ma árusít, de holnap is, vagy hónapok, esztendők múlva is kereskedni óhajt, folyton hirdetnie kell önmagát, hogy létezik, a világon van, hogy ő a legjobb, a legkeresettebb. Vegyünk egy egyszerű példát. Azért, mert átmenetileg vászonáruban és gyap­­júkelmékben nagyobb a kereslet, mint a kínálat, oktalanság volna ezeknek re­klámozását beszüntetni, mert, tegyük föl, hogy belátható időn belül kvantum satis mindenütt kaphatók lesznek ezek a cik­kek, a hasznot az a vászon-, szövetgyár, az az amgroeszista, az a vászon-, szövet­­kereskedő fogja learatni, amelyik köz­ben és állandóan hirdetett, reklámozott , bevéste nevét, márkáját a fogyasztó emlékezetébe. Reklámra fel! Hirdessünk mindenütt! De legfőképpen a textilszaklapjában ne hagyjon fel a reklámmal a textilszak­ember. A tapasztalat ugyanis azt bizo­nyítja, hogy itt a legfeledékenyebbek az emberek. Az intenzív textilpropaganda mindig meghozta a maga gyümölcsét. Azt, aki nem hirdet, elfelejtik, elhanya­golják. Hirdessünk, reklámozzunk a Tex­til-Ipar Újság hasábjain! Friss szöveg­ről, ötletes reklámrajzokról kívánatra magunk gondoskodunk. VOX IPARI és KERESKEDELMI K.F.T. EZELŐTT JOHN ÉS DUNKEL MEGÉRKEZTEK ÚJABB NAGY GÉPSZÁLLÍTMÁNYAINK a világhírű ELITE DIAMANTWERKE A. G­ legmodernebb kivitelű lapos és acquard kötőgépei — GEBRÜDER LUDWIG „UNION“ bolyhozógépei — VERY BÖTTGERI három szálas cottonvarrógépei BACH & WINTER fedőgépei (Überdeck) - PLFISSAER MASCHINENFABRIK Interlock varró­gépei — LUDWIG & S­. kesztyűvarrógépei — Orsózógépek, felszerelések, alkatrészek, tök stb. BUDAPEST, V. ÚJPESTI RAKPART 2. • TELEFON: 122-915. ban megemlékeztünk arról, hogy a len­­szalma-kotonizálás kérdése Magyarorszá­gon is előtérbe került. Külföldön már nagyszabású kísérleteket végeztek és fő­­leg Németországban sikerült olyan meg­oldást találni, amellyel megfelelő beren­dezések felállításával a lenszalmát koto­­nizálás céljaira felhasználhatják. Említést tettünk arról is, hogy ilyen­­értelmű tárgyalások illetékes körök ré­széről hazánkban is megindultak. Érte­sülésünk szerint az iparügyi körökben a lenszalmakotonizáló gyár szervezésére a tárgyalások most már komoly stádium­ban vannak és valószínűnek látszik, hogy belátható időn belül a döntés is meg­történik, tekintettel arra, hogy ezzel is könnyebbé tehetjük textilnyersanyag el­látásunkat.* Az 1940-es évi gyapjútermés értéke­­sítésére vonatkozólag eddig még nem folytak tárgyalások a termelők, a tex­tilgyárosok és a lebonyolító szerv, a Futura között. Azokat a híreszteléseket, hogy a gazdák az idén 3 pengős kg-on­­kénti minimális átvételi árat szeretnének elérni, az árkormánybiztosság jelenlegi rendelkezéseit, a közszállításokat kiíró hatóságok készáru átvételi árlimitálásait és last not least a világpiaci árakat fi­gyelembe véve, a mai körülmények kö­zött a gyapjúipar túlzottnak tekinti.­­ A háború kirobbanását követő hetek­ben a textilkereskedelem részéről több helyről merültek fel panaszok a készáru utánpótlás nehézségei miatt. A nagykö­zönség részéről jelentkező túlságos ará­nyú vásárlási kedv fokozta ezeket a fel­szólamlásokat, s a kereskedők raktárai­ból egyes cikkek kifogytak, anélkül, hogy megfelelő utánpótlásról gondoskodni le­hetett volna. A Textil-Ipar Újság már akkor rámutatott ezekre a jelenségekre és hangsúlyoztuk azt is, hogy a közön­ség részéről indokolatlan a túlzott vá­sárlási láz, miután textiliparunk fejlett­sége és kitűnő külföldi összeköttetései mellett, ha lesznek is az európai bonyo­dalmakkal természetszerűleg velejáró ne­hézségek a textil nyersanyag beszerzés körül, olyan áruhiánytól, ami széles ré­tegeket érintő tömegcikkekre messzebb­menő kihatással lenne, tartani nem kell. A legújabb jelentésekből úgy látszik, hogy a közönség körében most már helyre is állt a nyugalom. Túlzott vá­sárlások a legutóbbi időben már szór­ványosabbak. Másrészt a nyersanyag el­látás körül jelentkező nehézségek is bi­zonyára enyhülni fognak.­­ Remélhető, hogy külföldi nyersanyagellátásunk egyre normálisabb lesz (és a kereskedők külö­nösebb nehézségek nélkül nagyrészben hozzájutnak a szükséges árukhoz. A ke­reskedelmi életben tehát az árkérdés és haszonkulcs végleges rendezése után las­sacskán újra helyreáll majd az a rendes vérkeringés, amelyet egyrészt a folyta­tólagos áruellátás, másrészt a fogyasztás rendes mederbe való terelődése tart egyensúly­ban.* A Szombathelyi Magyar Pamutipar rt. ré­szére a m. kir. iparügyi miniszter a m. kir. pénzügyminiszter hozzájárulásával az 1931. évi XXI. t.­­..-ben meghatározott állami kedvez­ményeket a törvény 6. §-a alapján fontos közgazdasági érdek jogcímén az 1938. évi ja­nuár hó 1-től számítandó 5 évre engedé­lyezte.* A székesfehérvári Szent-György Kórház kü­lönféle fehérnemű szállítására Knazovitzky Béla helybeli cégnek 6517 P értékben adott meg­bízást.♦ Tavaszi férfi és női szöveteket a gyárak még nem szállítják, de már eddig is tekinté­lyes eladások történtek ármegjelölések nélkül. Kacsóh Bálint árkormány­­biztost miniszteri tanácsossá nevezték ki A januári tisztviselői kinevezések és előléptetések során a Kormányzó dr. Kacsóh Bálint ár­kormány­biztosnak a mi­niszteri tanácsosi címet és jelleget ado­mányozta. Kacsóh Bálint három hónapja áll az álkormánybiztosság élén, ahol már előzőleg hosszabb idő óta széleskörű munkásságot fejtett ki. Amióta pedig vezetője ennek a fontos hivatalnak, ter­mészetszerűleg közelebbi érintkezést tart fenn az ipar és kereskedelem köreivel. Fontos munkakörében az új árkormány­biztos kiváló szakértelemről, széles látó­körről, nagy munkabírásról és a gya­korlati problémákat biztos szemmel át­tekintő ügybuzgóságról tett tanúbizony­ságot és ezek a kvalitásai máris bizal­mat biztosítanak részére ipari és keres­kedelmi körökben. A legfelsőbb hely el­ismerését, a miniszteri tanácsosi dm adományozását a textilszakma is őszinte örömmel és rokonszenvvel fogadta. A Kormányzó Úr efőméltósága a m. kir. földművelésügyi miniszter előterjeszté­sére Mihók Ernő dr. miniszteri tanácsosi címmel felruházott selyemtenyésztés­i mi­niszteri meghatalmazottnak a miniszteri osztályfőnöki címet adományozta. * Az április 26-tól május 6-ig tartó Budapesti Nemzetközi Vásár előkészítő munkálatai, Hallóssy István kormányfő­tanácsos, a Vásár ügyvezető igazgatója vezetésével, nagy lendülettel haladnak előre. A régebbi kiállítók közül már ed­dig is számosan küldték be a Vásáriro­dához a Vásáron való részvételre szóló bejelentésüket, annál is inkább, mert a január 15-ig jelentkező kiállítók 10fo-és hely­díjkedvezményben részesülnek. Az idei Vásárszabályzat fontos úyítása, hogy a szabályzat szerinti helydíjak csak a február 29-ig jelentkező kiállítók szá­mára érvényesek és a későbben jelent­kezőknek a sürgősségi munka, pótdíjak stb. miatt számolniuk kell egy esetleg 20 o/p -ig terjedő felárral.­­ A Vásár ugyanis a szükséges építkezéseket és be­rendezési munkálatokat a szabályzat sze­rinti áron csak akkor biztosíthatja, ha ezzel kapcsolatos megrendeléseit, illetve anyagbeszerzéseit a legközelebbi hetek­ben lekötheti és munkába adhatja. * A BUDAPESTI LŐSZŐRFONODA RT. Sorok­­sári­ út 150. alatti ingatlanát a Weiss Manfréd gyár vásárolta meg 80.000 pengőért. * Az Óbudai Fehérítő- és Impregnáló­gyár Rt.-nál igazgatónak nevezték ki Tö­rök Mihályt.* A fehérnem­ű­készítő iparnak képesítéshez kö­tött iparrá történt minősítése következtében a fehérnemükészü­lőket ipartestületbe tömörítették. A főváros fehérneműkészítő iparosai Kozma János és Havas László felszólalása után úgy döntöttek, hogy nem alakítanak külön szerve­zetet, hanem az őket eddig is összefogó ve­gyes ipartestületbe olvadnak be. A Pol feszes Ferenc NAGYKANIZSAI FONALFESTŐGYÁR NAGYKANIZSA @ TELEFON: 3­44 apja és müselzemfonalak festése PKülönleges adágy, fantázia színek, gyapjú és kevert fonalakra

Next