Textil-Ipar, 1940 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1940-12-31 / 26. szám

*>jsáO1940 december 31 Texlillpar Az elégedett jókedvű munkás nagyobb termelőerőt jelent a magyar többtermelés szolgálatában Felavatták a Richards-kulturházat r­omját MEL I.TARTÓ ÉS GUMIFÜZŐg­umiáruipa­r VI Király­ u. 14. II Tel. 226-467 NADRÁGTARTÓK HARISNYATAR­­­OK VATTAQYAR Kártolt gyapjú és vigogne-fonalak. Gyógy-, tekercs-, juta és paplanvatták. Kamelin vállpárna. Bérfonás, bérfehérítés, bérkártolás, tömítések. U . Iroda, Budapest, V. Deák Ferenc-tér 1 — Győri tudósítónktól — Korunk egyik legfontosabb problémá­jának, a szociális kérdésnek jegyében, a magyar textilgyárak vezetőségei példa­­adó módon gondoskodnak alkalmazottaik kulturális igényeinek kielégítéséről mun­kásjóléti intézményeik ki­építésével.­­ Klubházakat, munkáskaszinókat létesí­tettek. Dalárdákat, sport és turista szak­osztályokat szerveztek. Nyaralási akciói­kon a gondos ápolásban részesülő mun­kásgyermekek megizmosodhattak. Szere­tetteljes munkával tevékenykedő, meleg­szívű vezető férfiak minden törekvése odairányul, hogy szociális intézményei­ket minél jobban fejleszthessék. Most egy újabb intézmény felavatásáról szá­molunk be, amelynek eredeti elgondo­lása, kerek egy esztendeje, éppen a Tex­til-Ipar Újság hasábjain látott napvilá­got. Kertész Nándor, a Richards Richard Győri Finomposztógyár Rt. igazgatója tavaly karácsonykor megjelent .A ma­gyar Copolavoro és a többtermelés« c. cikke szerint: Soha időszerűbb nem volt, hogy a magyar gyárak és nagyüzemek fel­ismerjék korunk parancsoló szavát, amely félreérthetetlenül adja érté­sünkre, hogy a központi hatalom szervezése és irányítása, vagy eset­leg k­ényszere nélkül is oldják meg önként a munkaidő utáni munkás­­foglalkoztatás problémáját. Saját erejükből szervezzék meg a magyar dopolavorót! . .­ Mindaz az áldozat, amelyet gyáraink a dopolavoróért hoznak, a leghálásabb és a legjobb gazdasági befektetés. Mert az elé­gedett, jókedvű munkás nagyobb termelőerőt jelent a magyar több­­termelés szolgálatában. A Richards Richard Győri Finomposz­tógyára Rt. az idők és a gazdasági ész­­szerűség szavát megértve, Kertész igaz­gató kezdeményezésére létesült munkás­­kultúrházát 1940 karácsonyán avatta fel. A szeretet, a barátság és a művelődés hajlékát hangulatosan szép karácsonyi ünnepség keretében adták át rendelteté­sének. A tervező Münich Aladár építő­művész és a kivitelező Marschall Béla győri építész előtt az a cél lebegett, hogy a gyárvezetőség nemes elgondolá­sát megvalósítva, a munka után üdü­lést és szórakozást jelentő második ott­hont teremtsenek. Az ünnepi szónokok egyöntetűen hang­súlyozták, hogy a munkaadót és mun­kástestvéreit ugyanaz a közös cél ková­csolja egybe, a munka,­­ mert a munka megbecsülése a haza érdeke és az egész magyar társadalomnak, a kö­zösség igaz boldogulásának alapja. Az új kultúrház színpadán megható jelenetek játszódtak le. Megelevenedtek a betlehemi jászol, a Háromkirályok bib­likus egyszerűségű, szívhezszóló epizód­jai. Viharos taps csattant fel, amikor egy nagy tűzpiros szívből kilépett két magyarruhás munkásgyermek és talpra­esett versben köszöntötte fel Kertész Nándorné »igazgató nénit« és Kertész »igazgató bácsit«. H hatalmas karácsonyfa alatt a gyer­mekruhák, télikabátok, cipők, játéksze­rek és egyéb ajándéktárgyak garmadát halmozták fel. A munkások egyheti fize­tést kaptak karácsonyi jutalmul. Több mint 300 munkásgyermeket ünnepi uzsonnán vendégeltek meg. * A munkások közt szétosztották a »Richards Híradó Kulturház Emlékfüzeté«-t, amelynek ta­lán a legérdekesebb fejezete a Richards-gyár történetéről szól. 1905 őszén a győri Back­­malom egyik traktusában, a legszerényebb ke­retek között 2­3 munkással és összesen nyolc szövőszékkel indult meg tulajdonképpen, a Ri­chards-gyár. 1907 szeptemberében a Back-malom és vele együtt ez a kis, jóformán csak takács­­műhelynek nevezhető üzem is tűzvész áldozata lett. Akkor már azonban tető alatt volt a mai Richards-gyár alapja, az első épület, ahol az­után a tulajdonképpeni munka megindult. Az új nagyobb gyárépületben Ditró Károly ve­zetésével, aki a gyárnak ma is igazgatója, már 35 szövőszékkel és a szükséges előkészítő be­rendezésekkel folytatódott a munka. A mai te­­lep kis részén elhelyezett gyárban 50 munkás dolgozott és egy ötven lóerős félstabil lokomobil volt a hajtóerő. Ehhez a kis telephez 1909-ben épült hozzá az appretura és a festődő. A fejlő­dés immár szemmel látható volt és a külföld fokozatos kikapcsolása folyamán már csak a fonalak jöttek külföldről. Ezekben a küz­delmes esztendőkben harcolni kellett az előítéle­tekkel, azzal, hogy csak az angol szövet jó. . . Meg kellett küzdeni az osztrák ipari elnyomással, mert Bécsnek mindig az volt a törekvése, hogy a magyar gyapjút elvigyék, osztrák és cseh gyá­rakban dolgozzák fel és drágán szállítsák vissza a magyar fogyasztóknak. Bizony nem nézték jó szemmel a magyar ipar kezdődő megerősödését. Kossuth Ferenc, az akkori kereskedelmi miniszter is meglátogatta az iparvállalatot és többek közt azt mondotta, hogy édesapjának, Kossuth Lajosnak, a Magyar Iparegye­­sület egykori elnökének, ha megláthatta volna, öröme lett volna ebből a gyárból. Az 1917. év újabb lépést jelentett a gyár fejlődése során: ekkor már egy kártrendszerrel és két szelfaktor­­ral dolgozva, a fonalat is Győrött gyártották. 1918-ban vette át a majoritást a Kamme­r T­estvérek cég és a háború utáni években megkezdődött a gyár tulajdonképpeni lendületes fejlődése. Magyarországon még sohasem gyár­tott divatcikkeket honosítottak meg. Hogy ez sikerült, abban igen nagy része volt a magyar munkásságnak, melynek tanulási készsége, szorgalma és becsületessége tették lehetővé, hogy olyan munkásgeneráció serdülhessen fel, mellyel a feltörekvő magyar ipar behozhatta hátrányát az osztrák, a cseh, sőt még az angol iparral szem­ben is! 1918-ban 65 szövőszék és 1 kürtrendszer volt, mostanáig ez megkétszereződött; ugyanígy a fo­noda is,­­­ az appictura megnégyszereződött. Megfelelő előkészítő- és segédgépekkel, modern nagy mintatervezővel és ötszörösére növekedett festődével vezető vállalatunkká fejlődött . Ш- hhards-gyár. A gyapjúmos­ót is modernizálták és bogácsoló osztályt is létesítettek. A Richards-gyárnak az európai háború ki­törését megelőző időpontig­­ húsz országban volt állandó képviselete. Finnországban minden második ember Richards-posztóból készült téli­kabátban járt, Svédországban pedig minden ne­gyedik ember l Richards-szövetből készült ruhát viselt. A déli forró égöv melegét gyakran a könnyű, győri szövetek tették elviselhetőbbé. —­­Angliába,­­a világ legjobb szöveteinek hazájába­ is exportáltak!­ A győri Richards-gyár minden mun­kása büszkén és megelégedéssel tekinthet vissza napi munkájára. És ha munka után — amikor elcsendesedik a gépek morajló futása — leveti munkazubbonyát, a mo­dern kulturházban felüdülhet. Fürdők, nagy előadóterem és ebédlő, díszlettár­­ral, öltözőkkel és mozifelszereléssel ki­egészített színpad, könyvtár, orvosi ren­delő, klubszoba otthonosan meleg, meg­hitt környezete egészségesebb és kultú­rában gazdagabb életre neveli majd a munkásságot. És az is bizonyos, hogy az egész munkásság életszínvonalának felemelése egy boldogabb magyar jövő alapját teremti meg. Megvendégelik a munkásgyermekeket a Richards Richard kulturház nagytermében (Fotó: Seidner A győri Richards Richard kulturház főbejárata (Fotó: Seidner) Laky Dezső közellátási miniszter Laky Dezső dr. műegyetemi tanárt Magyarország Kormányzója közellátási miniszterré nevezte ki. Az új miniszter egyik legképzettebb gazdaságpolitiku­sunk, akinek eddigi munkássága biztosí­ték arra, hogy közmegelégedésre fogja megoldani mindazokat a súlyos problé­mákat, amelyek a közélelmezés, anyag­­ellátás, áruszétosztás és az átalakulás te­rén napról napra felmerülnek. Laky Dezső már legutóbbi parlamenti felszó­lalásában jelezte, hogy miképpen gon­dolkodik ezekről a nagy horderejű kér­désekről. Beszédét, amely sok tekintet­ben eltérő felfogásról tett tanúbizony­ságot a korábbi gyakorlathoz képest, a képviselőház minden oldalán általános helyeslés kísérte. A textilipar és keres­kedelem is nagy bizalommal tekint Laky Dezső működése elé. Igazságtevést, ob­jektivitást és bölcs előrelátást vár tőle igen sok olyan kérdésben, amelyeknek az elintézését hosszabb idő óta sürgeti. Illyefalvi I. Lajos az új árkormánybiztos Illyefalvi I. Lajos dr.-t, Budapest szé­kesfőváros statisztikai hivatalának igaz­gatóját az árellenőrzés országos kor­mánybiztosává nevezték ki. Kinevezése a textiltársadalomban általános meg­nyugvást keltett. Illyefalvi I. Lajos a tudós elmélyült alaposságát egyesíti az élesszemű gyakorlati szakember sokol­dalú tájékozottságával. Nincsen a gaz­dasági életnek olyan rejtett zuga, amelybe be ne világított volna a statisztika va­kítóan fényes reflektorával. Nincsen a társadalmi életnek olyan mozzanata, ame­lyet figyelemmel ne kísért volna sta­tisztikai észleleteinek biztos diagnózisá­val. A számok embere! — de a számok mögött meglátja a mélységben lappangó, rejtett összefüggéseket. Piackutató mun­kálatai keretében főleg az élelmiszer­ellátást tanulmányozta. A világháború éveiben, majd azt követőleg 1925-ig te­vékeny részt vett Budapest közellátásá­nak intézésében. Illyefalvi J. Lajos dr. a számok tu­dósa­ — de a számoszlopok belátha­­tatlanul sűrű sorai mögött meglátja a mindennapi kenyérért küszködő ember­­tömegeket. Töviről-hegyire ismeri a textilipari termelés lényegbevágó ténye­zőit. A magyar textilszakma teljes biza­lommal tekint működése elé, mert nem­zetközileg elismert tudományos felké­szültsége, puritán jelleme és tárgyila­gossága felvértezi azzal az erővel, amel­­­­lyel megbirkózhatik a felbukkanó pro­blémákkal.

Next