Textil, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1925-06-01 / 11. szám

MmkKm*=7]A10.- Gk^vm% 1 + ¥ 317 Ebben a képletben a szövet m2-enkin’­­sulva a beállítással és a numerussal a következőképen fejezhető ki: n _(i+bv) '-*kg/m2 — -4----------------------- így eljárva olyan képletekre tettünk szert, amelyek segítségé­­vel pontosan megállapíthatjuk, hogy adott anyagból megkívánt jóságú szövetet miképen kell gyártanunk. Tekintetes Akadémia! A maradó alakváltozások törvényei­nek alkalmazásával a textilipar oly biztos alapot nyert, hogy a gyártás vezetését az empirikusok kezéből a tudományosan kéte­­zett mérnökök kezébe adhatjuk át. Eddig ugyanis semmiféle számítási alapunk nem volt arra nézve, hogy adott anyagból mely gyártás­módokkal készíthetjük el a megkívánt jóságú és tartósságú szövetet, éppen ezért gyáraink utalva voltak az empi­rikus képzettségű művezetőkre, akik egy emberöltőn végzett gyakorlati munkásságukban gyűjtötték ismereteiket. Most azon­ban a tudomány fáklyája annyira bevilágította a textilipart is, hogy annak útján az elméleti képzettségű gépészmérnök nem­csak, hogy éppen olyan biztosan haladhat, mint az empirikus szakember, hanem annál még biztosabban. Az empirikus ugyanis akkor, ha a feldolgozott anyagban vagy a támasztott követel­ményekben némi változás áll be, csak hosszabb időt s nagy költ­ségeket igénylő próbák után tud feladatának eleget tenni, ellen­ben a tudományosan képzett mérnök ily esetekben öntudatosan járhat el s pontosan megjelölheti a gyártásban szükséges módo­sításokat. Meg kell említenem, hogy e kötetemben az eddigi kötetek­től eltérően részletesen tárgyalom a gyárak tervezését, ezek be­rendezését, sőt a gyártmányok önköltségeinek megállapítását is oly célból, hogy mérnökeink rohamosan fejlődő textiliparunk ezirányú követelményeinek is eleget tehessenek és ilykér alkal­mat nyerjenek hazánk textiliparának magyar szellemben való fejlesztésére, amire azért van nagy szükségünk, mert textil­iparunk majdnem teljesen idegenek kezére jutott. E szomorú állapotot hibás iparpolitikánk szülte. Kereskede­lemügyi minisztériumunk ugyanis ma éppen úgy, mint a háború előtti években, csak az iparfejlesztésre fektet súlyt, de annak magyar szellemben való vezetésére súlyt nem helyez. E hibás iparpolitikának káros hatása ma már abban nyilvánul, hogy míg nálunk az alacsony képzettségű külföldiek vezető állásokat töl­tenek be, addig a mi magasabb képzettségű mérnökeink kül­földre kénytelenek vándorolni, hogy munkaalkalmat kapjanak. Adja isten, hogy ipari politikánkban a szükséges irányvál­tozás mielőbb beálljon! 10­91/ io.91„ A kenderhiány, a kendertermelés és kikészítés Irta: Horn József, a Typha textilművek rt. igazgatója A kender egyik fontos textil nyersanyaga volt a régi Magyarországnak. A kender termelése és és a kender ipari feldolgozása nemcsak felvirágoztatta ezt az ipart, hanem a Bácskában, ahol úgy a termelést, mint a kikészítést leginkább űzték, igen kedvező befolyást gyakorolt a lakosság anyagi helyzetére és ezzel a nemzetgazdaságra. A világpiacon Magyar­­ország mennyiség tekintetében a harmadik, minőség tekinteté­ben pedig a második helyet foglalja el. A trianoni határ meg­fosztotta Magyarországot e fontos nyersanyag forrásától és míg a régi Magyarország igen nagy mennyiségű kendert exportált, addig ma, sajnos, behozatalra szorul. Hogy ez mit jelent a szakmában, az a szakember előtt nagyon jól ismeretes. Hogy az érdekeltek figyelmét felhívjuk a kender- és len­termeléssel járó előnyökre, szükségesnek tartanám, hogy az erre elsősorban hivatottak, a len- és kendertermelési szakintézet szakemberei a szakintézetben, vagy a gazdasági egyesületek­ben, statisztikai adatokkal alátámasztott és ahol csak mód­ban vetített képekkel kísért felolvasásokat tartsanak a gazdáknak, mint a­hogy annak idején a Bácskában tették, — aminek a rohamos fejlődést köszönhettük — és ahogy ezt újabban Németországban teszik. Ilyen módon Németország a legutolsó 10 évben igen nagy lépésekben haladt előre a kender­es lentermelésben. Erről legjobban a német statisztika győz meg bennünket. Míg a háború előtt a szükséglet 90%-át im­portálták, addig ma a mezőgazdaság a szükséglet 38—40%-át fedezi. Míg a háború előtt pl. Németországban 8000 kát. hold volt lennel bevetve, addig 1924-ben már 48.000 kát. holdon termeltek lent. A kendertermelés szintén emelkedett, ha nem is olyan erős arányban, mint a len. Február havában több hetet töltöttem Németországban és ez alkalommal meglátogattam többek között a Bastfaser Forschungsinstitut-ot Sorauban. Ezt az intézményt a német len- és kenderkikészítő és fonó­gyárosok alapították és tartják fenn és megfelel kb. a mi ken­der- és lentermelési szakintézetünknek. Az intézet tisztán tudo­mányos alapon működik, vizsgálódásai és kísérletei kiterjednek úgy biológiai, vegyi, mint a termeléssel, kikészítéssel, fonással összefüggő összes egyéb műszaki kérdésekre Más szóval, egy a tudomány és technika modern magaslatán álló, minden elkép­zelhető műszaki eszközökkel felszerelt tudományos intézet ez, amelynek irányítása a szakkörökben ismert és erópai hírnévre szert tett Dr. Tobler, Dr. Kientzly és Dr. Müller tanár urak kezében van. Ezeknek az uraknak a szíves kalauzolása mel­lett bejártam az egész intézetet és megállapítottam, hogy a német szorgalom, párosulva a tudással, kitartással és szerve­zéssel aránylag rövid idő alatt csodákat műveit. Nem célom, de nem is lehetne az ott látottakat e cikk keretébe szorítani. Az intézet berendezésének leírása és az egyes szakosztályok ismertetése külön tanulmány lenne különösen a lentermesz­tés és kikészítés körül értek el korszakalkotó eredményeket. Több mint 100 fajtájú különböző línumhoz (dicityledon, nestalissi­­mum) tartozó lennövénnyel folytatott több évi termesztési kísérletek már olyan típusú lenfajtát eredményeztek, amely­nek rosthozama 30%-al több az eddig ismert lenkórókénál, a minősége pedig összehasonlíthatatlanul jobb. A lenkikészítő gépek tökéletesítésében pedig olyan korszakalkotó újításokat alkalmaztak, hogy ezek következtében a len- és kenderkiké­szítés új alapokra helyeződik. Az intézet második emeletén van az előadó terem, ahol úgy a gazdák, mint a kikészítő és fonógyárosok havonta össze­jönnek és az egyes szakosztályok előadóit meghallgatva, figye­lemmel kisérik és megvitatják hónapról hónapra a haladást és tökéletesítést. A követendő példa vázlatos ismertetése után az alábbi­akban röviden foglalkozom a len- és kendertermeléssel és kikészítéssel. A kender és a len úgyszólván ős­idők óta az egész föld­gömbön ismeretes. A kender és a len növénytani szempontból nem rokon növények, de úgy termelésük, mint a kikészítésük annyira hasonlatos, hogy legnagyobb részt fedi egymást. Jómagam főképpen a kenderrel óhajtok foglalkozni. A kender fontos ipari növény. Feldolgozása virágzó hazai ipar volt régente is, amikor a gazda nemcsak termelte, hanem maga ki is készítette, sőt a rostból fehérnemű szükség­letét is saját maga állította elő. Mikor a pamut és a juta nagyobb mértékben kezdett Európában és nálunk is teret hódítani és egyre­ nagyobb mennyiségben hozták be a pamutból készült tetszetősebb és olcsóbb fehérneműt, valamint az eddig kizáró­lag kenderből készített zsákok pótlására a jutazsákokat, akkor úgy a kendertermesztés, mint a házi ipar jellegű kikészítés, majdnem teljesen megszűnt. Később a földművelésügyi és kereskedelmi minisztérium hathatós támogatása mellett újból nekilendült és a háború előtt, Horvátszlavóniát is beleértve, Nagymagyarországon kb. 46.000 kat. hold volt évente kenderrel bevetve és kb. 36 kisebb-nagyobb kenderkikészítőgyár volt üzemben. Ma, sajnos, úgyszólván nincs kendertermelésünk és kikészítőiparunk, úgyhogy a szükségletet nagyrészt Jugoszlá­viából és Olaszországból hozzuk be. Ezért tartom szükségesnek, hogy a kendertermelést és kiké­szítést nagy vonásokban ismertessem. A kender (Cannabis satyra) a csalánfélékhez tartozó kétlaki növény, Keletindiából származik és az egész földön honos. Szereti a mélyebben fekvő melegebb vidéket, mély szántású kövérebb földet bő csapadék­kal; ilyen vidéken 3,35 m. magasságra is megnő. Földiekül része a kóró, amelynek felső részén fejlődik ki a leveles rész, ennek hónaljából hajtanak ki a virágok. A nőnemű kender virágjában kifejlődő mag apró borsó nagyságú és fényes, bel­seje pedig olajtartalmú. Fölalatti része szintén hosszú kóró, amely mélyen nyúlik le a földbe, apró elágazó gyökerekkel. Gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy a hímnemű kender rostja finomabb és erősebb, mint a nőnemű kenderé. Fagy iránt a kender nagyon érzékeny és ha zsenge korába éri fagy, el is pusztul. Rendszerint április közepén vetik és augusztus hónapban aratják. A termelés sikere a vetésnél hasz­nált magtól függ. A kender magja rendszerint már a második évben elveszti csiraképességét. Vetés előtt ajánlatos a felhasz­nálandó­ magot ládában kipróbálni. Próbához vegyünk ICO magot és ha a harmadik nap után legalább 90 mag nem csírá­zott ki, akkor a mag régi és megbízhatatlan. A jó kendermag hektoliterjének súlya 50—52 kg.

Next