Textil, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1925-06-01 / 11. szám
MmkKm*=7]A10.- Gk^vm% 1 + ¥ 317 Ebben a képletben a szövet m2-enkin’sulva a beállítással és a numerussal a következőképen fejezhető ki: n _(i+bv) '-*kg/m2 — -4----------------------- így eljárva olyan képletekre tettünk szert, amelyek segítségével pontosan megállapíthatjuk, hogy adott anyagból megkívánt jóságú szövetet miképen kell gyártanunk. Tekintetes Akadémia! A maradó alakváltozások törvényeinek alkalmazásával a textilipar oly biztos alapot nyert, hogy a gyártás vezetését az empirikusok kezéből a tudományosan kétezett mérnökök kezébe adhatjuk át. Eddig ugyanis semmiféle számítási alapunk nem volt arra nézve, hogy adott anyagból mely gyártásmódokkal készíthetjük el a megkívánt jóságú és tartósságú szövetet, éppen ezért gyáraink utalva voltak az empirikus képzettségű művezetőkre, akik egy emberöltőn végzett gyakorlati munkásságukban gyűjtötték ismereteiket. Most azonban a tudomány fáklyája annyira bevilágította a textilipart is, hogy annak útján az elméleti képzettségű gépészmérnök nemcsak, hogy éppen olyan biztosan haladhat, mint az empirikus szakember, hanem annál még biztosabban. Az empirikus ugyanis akkor, ha a feldolgozott anyagban vagy a támasztott követelményekben némi változás áll be, csak hosszabb időt s nagy költségeket igénylő próbák után tud feladatának eleget tenni, ellenben a tudományosan képzett mérnök ily esetekben öntudatosan járhat el s pontosan megjelölheti a gyártásban szükséges módosításokat. Meg kell említenem, hogy e kötetemben az eddigi kötetektől eltérően részletesen tárgyalom a gyárak tervezését, ezek berendezését, sőt a gyártmányok önköltségeinek megállapítását is oly célból, hogy mérnökeink rohamosan fejlődő textiliparunk ezirányú követelményeinek is eleget tehessenek és ilykér alkalmat nyerjenek hazánk textiliparának magyar szellemben való fejlesztésére, amire azért van nagy szükségünk, mert textiliparunk majdnem teljesen idegenek kezére jutott. E szomorú állapotot hibás iparpolitikánk szülte. Kereskedelemügyi minisztériumunk ugyanis ma éppen úgy, mint a háború előtti években, csak az iparfejlesztésre fektet súlyt, de annak magyar szellemben való vezetésére súlyt nem helyez. E hibás iparpolitikának káros hatása ma már abban nyilvánul, hogy míg nálunk az alacsony képzettségű külföldiek vezető állásokat töltenek be, addig a mi magasabb képzettségű mérnökeink külföldre kénytelenek vándorolni, hogy munkaalkalmat kapjanak. Adja isten, hogy ipari politikánkban a szükséges irányváltozás mielőbb beálljon! 1091/ io.91„ A kenderhiány, a kendertermelés és kikészítés Irta: Horn József, a Typha textilművek rt. igazgatója A kender egyik fontos textil nyersanyaga volt a régi Magyarországnak. A kender termelése és és a kender ipari feldolgozása nemcsak felvirágoztatta ezt az ipart, hanem a Bácskában, ahol úgy a termelést, mint a kikészítést leginkább űzték, igen kedvező befolyást gyakorolt a lakosság anyagi helyzetére és ezzel a nemzetgazdaságra. A világpiacon Magyarország mennyiség tekintetében a harmadik, minőség tekintetében pedig a második helyet foglalja el. A trianoni határ megfosztotta Magyarországot e fontos nyersanyag forrásától és míg a régi Magyarország igen nagy mennyiségű kendert exportált, addig ma, sajnos, behozatalra szorul. Hogy ez mit jelent a szakmában, az a szakember előtt nagyon jól ismeretes. Hogy az érdekeltek figyelmét felhívjuk a kender- és lentermeléssel járó előnyökre, szükségesnek tartanám, hogy az erre elsősorban hivatottak, a len- és kendertermelési szakintézet szakemberei a szakintézetben, vagy a gazdasági egyesületekben, statisztikai adatokkal alátámasztott és ahol csak módban vetített képekkel kísért felolvasásokat tartsanak a gazdáknak, mint ahogy annak idején a Bácskában tették, — aminek a rohamos fejlődést köszönhettük — és ahogy ezt újabban Németországban teszik. Ilyen módon Németország a legutolsó 10 évben igen nagy lépésekben haladt előre a kenderes lentermelésben. Erről legjobban a német statisztika győz meg bennünket. Míg a háború előtt a szükséglet 90%-át importálták, addig ma a mezőgazdaság a szükséglet 38—40%-át fedezi. Míg a háború előtt pl. Németországban 8000 kát. hold volt lennel bevetve, addig 1924-ben már 48.000 kát. holdon termeltek lent. A kendertermelés szintén emelkedett, ha nem is olyan erős arányban, mint a len. Február havában több hetet töltöttem Németországban és ez alkalommal meglátogattam többek között a Bastfaser Forschungsinstitut-ot Sorauban. Ezt az intézményt a német len- és kenderkikészítő és fonógyárosok alapították és tartják fenn és megfelel kb. a mi kender- és lentermelési szakintézetünknek. Az intézet tisztán tudományos alapon működik, vizsgálódásai és kísérletei kiterjednek úgy biológiai, vegyi, mint a termeléssel, kikészítéssel, fonással összefüggő összes egyéb műszaki kérdésekre Más szóval, egy a tudomány és technika modern magaslatán álló, minden elképzelhető műszaki eszközökkel felszerelt tudományos intézet ez, amelynek irányítása a szakkörökben ismert és erópai hírnévre szert tett Dr. Tobler, Dr. Kientzly és Dr. Müller tanár urak kezében van. Ezeknek az uraknak a szíves kalauzolása mellett bejártam az egész intézetet és megállapítottam, hogy a német szorgalom, párosulva a tudással, kitartással és szervezéssel aránylag rövid idő alatt csodákat műveit. Nem célom, de nem is lehetne az ott látottakat e cikk keretébe szorítani. Az intézet berendezésének leírása és az egyes szakosztályok ismertetése külön tanulmány lenne különösen a lentermesztés és kikészítés körül értek el korszakalkotó eredményeket. Több mint 100 fajtájú különböző línumhoz (dicityledon, nestalissimum) tartozó lennövénnyel folytatott több évi termesztési kísérletek már olyan típusú lenfajtát eredményeztek, amelynek rosthozama 30%-al több az eddig ismert lenkórókénál, a minősége pedig összehasonlíthatatlanul jobb. A lenkikészítő gépek tökéletesítésében pedig olyan korszakalkotó újításokat alkalmaztak, hogy ezek következtében a len- és kenderkikészítés új alapokra helyeződik. Az intézet második emeletén van az előadó terem, ahol úgy a gazdák, mint a kikészítő és fonógyárosok havonta összejönnek és az egyes szakosztályok előadóit meghallgatva, figyelemmel kisérik és megvitatják hónapról hónapra a haladást és tökéletesítést. A követendő példa vázlatos ismertetése után az alábbiakban röviden foglalkozom a len- és kendertermeléssel és kikészítéssel. A kender és a len úgyszólván ősidők óta az egész földgömbön ismeretes. A kender és a len növénytani szempontból nem rokon növények, de úgy termelésük, mint a kikészítésük annyira hasonlatos, hogy legnagyobb részt fedi egymást. Jómagam főképpen a kenderrel óhajtok foglalkozni. A kender fontos ipari növény. Feldolgozása virágzó hazai ipar volt régente is, amikor a gazda nemcsak termelte, hanem maga ki is készítette, sőt a rostból fehérnemű szükségletét is saját maga állította elő. Mikor a pamut és a juta nagyobb mértékben kezdett Európában és nálunk is teret hódítani és egyre nagyobb mennyiségben hozták be a pamutból készült tetszetősebb és olcsóbb fehérneműt, valamint az eddig kizárólag kenderből készített zsákok pótlására a jutazsákokat, akkor úgy a kendertermesztés, mint a házi ipar jellegű kikészítés, majdnem teljesen megszűnt. Később a földművelésügyi és kereskedelmi minisztérium hathatós támogatása mellett újból nekilendült és a háború előtt, Horvátszlavóniát is beleértve, Nagymagyarországon kb. 46.000 kat. hold volt évente kenderrel bevetve és kb. 36 kisebb-nagyobb kenderkikészítőgyár volt üzemben. Ma, sajnos, úgyszólván nincs kendertermelésünk és kikészítőiparunk, úgyhogy a szükségletet nagyrészt Jugoszláviából és Olaszországból hozzuk be. Ezért tartom szükségesnek, hogy a kendertermelést és kikészítést nagy vonásokban ismertessem. A kender (Cannabis satyra) a csalánfélékhez tartozó kétlaki növény, Keletindiából származik és az egész földön honos. Szereti a mélyebben fekvő melegebb vidéket, mély szántású kövérebb földet bő csapadékkal; ilyen vidéken 3,35 m. magasságra is megnő. Földiekül része a kóró, amelynek felső részén fejlődik ki a leveles rész, ennek hónaljából hajtanak ki a virágok. A nőnemű kender virágjában kifejlődő mag apró borsó nagyságú és fényes, belseje pedig olajtartalmú. Fölalatti része szintén hosszú kóró, amely mélyen nyúlik le a földbe, apró elágazó gyökerekkel. Gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy a hímnemű kender rostja finomabb és erősebb, mint a nőnemű kenderé. Fagy iránt a kender nagyon érzékeny és ha zsenge korába éri fagy, el is pusztul. Rendszerint április közepén vetik és augusztus hónapban aratják. A termelés sikere a vetésnél használt magtól függ. A kender magja rendszerint már a második évben elveszti csiraképességét. Vetés előtt ajánlatos a felhasználandó magot ládában kipróbálni. Próbához vegyünk ICO magot és ha a harmadik nap után legalább 90 mag nem csírázott ki, akkor a mag régi és megbízhatatlan. A jó kendermag hektoliterjének súlya 50—52 kg.