Textil, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1925-06-15 / 12. szám
A kenderhiány, a kendertermelés és kikészítés Irta: Horn József, a Typha textilművek rt. igazgatója . A kender-talaj A kender-talaj legjobb előveteménye a lóhere, a repce és hasonló mély gyökérzetű növények. Mivel a kendervágás után a kender gyökere és szárának egy része benmarad a földben és ott elkorhadva a földet porbanyitja, a kender bármilyen véleménynek jó előveteménye. Hogy szép termést nyerjünk, legalább egy őszi mély szántás szükséges. Tavasszal a földet nem szabad bolygatni. Pár héttel a vetés előtt az őszi szántás barázdáit vas boronával széjjel kell simítani. Ez az első teendő. A talajt a gyomoktól meg kell tisztítani. Ha mély gyökérzetű elővetemény volt a kender előtt, akkor az altalaj porbanyitása is szükséges, de úgy, hogy a mély talaj nedvessége felszínre ne kerüljön. Utána a feltalajt természetesen ismét simára kell boronálni. A vetés ideje április utolsó hetétől május közepéig tart. A vetéshez használt mag, — mint már említettem — a legfontosabb kellék, hogy jó termést biztosítsunk. Ezért ajánlatos, hogy a gazdák nagyobb termelőktől, megbízható helyről szerezzék be magszükségletüket, Németországban a sorraui vizsgáló intézet szerzi be az egész magszükségletet, legnagyobbrészt Olaszországból. A gazdák ettől az intézettől kapják a megtörtént csíra-vizsgálat után a szükséges vetőmagot. A holdanként elvetendő magmennyiség attól függ, hogy mire akarjuk termeszteni a kendert. Ha nagyobb területen, kendergyár részére akarjuk termeszteni a kendert, akkor kát. holdanként 50 kg. kendermag elegendő. Mentől több magot vetünk el holdanként 50 kg.-nál, annál alacsonyabb és vékonyabb lesz a kóró, magja pedig kevésbbé megbízható, rostja azonban annál finomabb lesz. Ha gyéren vetjük, pl. 40 kg. magot holdanként, akkor a kóró hosszabbra nő és vastagabb, erőteljesebb, rostja pedig durvább lesz, míg magja megbízhatóbb és nagyobb értékű. Rendesen közönséges sorvető géppel vetik két, de legfeljebb három cm. mélyre. Az elvetett kendermag rögtön csirába imdul és ha az idő kedvez, tehát a meleghez jó eső is járul, akkor szemlátomást növekedik és nem szorul semmiféle további ápolásra. Kárt benne csak huzamosabb ideig tartó nagyobb szárazság tehet. Legveszedelmesebb ellensége a jégeső, amely ha zsenge korában éri, teljesen el is pusztítja. Június végétől játkia közepéig, virágzik. Augusztus elejétől augusztus közepéig a kender elvirágzik és akóró megsárgul. A rostképződés befejeződésére következtethetünk, ha a kóró belseje megszárad. Ekkor elkövetkezett a kender aratásának, vagy vágásának az ideje. A kender aratása Régebben a kendert gyökerestül szálaimként tépték ki a földiből. Eltekintve attól, hogy ha ily módon történikaz aratás, akkor a kokó-hozam holdanként 4—5 méter mázsával töltik, mint ott, ahol a kendert kendervágókicsssel aratják, — ez roppant fárasztó és erős testi munkát igénylő módszer, amellett még a minőség rovására is megy és az aratási munka is nagyon lassan halad előre. Az aratásnak ez is módja csak ott ijedet számításba, ahol nagyon csekély területről van szó és a munkaerő nem számottevő tényező. Ma már csak Szerbiában és Macedóniában aratnak ilyen módon és az így aratott kender jellegzetességénél fogva könnyen felismerhető, mert kitépés esetén, a beáztatás és törés után a kender allsó része, amely — mivel az elfásulás a gyökér felső részétől 10 cm. — a legerősebb, az áztatásnál nem táródik fel, hanem háncsszerűen megmarad. Ezt szaknyelven Flicsik-nek mondják. A kereskedelemiben ez a kender fajta kevesebbet is ér, mint a késsel rendesen learatott kender, ha a minőség egyforma is. A tilolásnál és gerebenézésnél ugyanis ezek a feltáratlan végek (Fütscher- Enden), mivel erősebbek, mint a rost, egy bizonyos százalék rostot leszakítanak és így nagyobb lesz a kóc százalékos aránya. Kenderkéssel az aratás már sokkal gyorsabban halad. A kórót markánként a föld színéig vágjuk és kiterítjük a tarlón, hogy ,a lombozat kiszáradása gyorsan menjen végbe. Ezután kévékbe kötjük és gúlába rarkjuk. Bevárjuk a teljes lefonnyadást, amely rendszerint 4—5 nap allatt megtörténik. Lefonnyadás után a kévékbe kötött kevét kiterített ponyván lelombozzuk és magtalanítjuk. Az összegyűlt magot, az erre a célra szolgáló magtisztító gépben a lombozattól és szeméttől megtisztítjuk, zsákoljuk, a kórót pedig gúlába állítjuk és még 8—10 napig kint hagyjuk, amíg elégszárazzá válik. A légszáraz kóró azután a gyáriba, vagy a gazda szállására kerül, ahol kazlakba rakják, vagy pedig mindjárt az áztatóba jut. (Folytatjuk). II. A lakkfestékek csoportjában az azofestékek azok, amelyek álló festőfürdőn kifestve, a nüanszirozást illetőleg nem okoznak nagy nehézséget. A nüanszirozás e festékek esetében csak igen szoros keretek között mozoghat. Az elérhető szín legtöbbnyire adva van a festék alapszínével, kompozíció igen kevés esetben lehetséges. Ezek a festékek azonban szappelnüanszok , raktárszínek gyanánt könnyen alkalmazhatók, mert a festőnek a velük való festési eljárás folytán feltétlenül mindig sikerül azonos színezési hatást elérnie. E festékegyedeket, amelyek közül sok újabb gyártmány van már forgalomban, bővebben fogom ismertetni. A festőt a festés nemcsak technikai, hanem gazdasági feladatok elé is állítja. Ilyen szempontból sok esetben felette kívánatos ránézve, hogy a festék vegyi szerkezetét is ismerje. Különösen előnyös, ha ennek birtokába jut az azofestékeket illetőleg. Módja nyílik ekkor ugyanis, hogy a festékeiket olcsóbban állíthassa elő, mint aiminő költségek különben a gyárat még adott recepturák révén is terhelik. A festékgyárak a recepturákat azokban az esetekben, amikor konkurrens festékanyag egy festékegyedre nincs, rendszerint úgy adják közre, hogy a felfestések biztos kimenetele érdekében a biztonsági faktorokat túlságos bőséggel veszik számításba, ami gazdasági szempontból észrevehető eltéréseket vonhat maga után. Receptúrát viszont észszerűen csak a vegyi komponensek teljes ismeretével lehet kidolgozni, bár igaz az is, hogy ezeket az empirikus észleletek és a különböző körülmények módosítják. Éppen ezek az empirikus tényezők azok, amelyek a helyi körülmények szerint változnak, ezeknek a megállapítása pedig már nem tartozik a receptúrák amúgy is közismert anyagához. Viszont a vegyi szerkezetek ismerete nemcsak gazdasági körülmények megállapítására fontos, hanem tudatos munka mellett módot nyújt újabb eljárásoknak a kidolgozására i is. A festékgyárak természetesen ebből a szempontból a festőidőkkel szemben előnyben, vannak s a mutatkozó hasznot elsősorban élvezik. Külföldön az ipar ezeket a körülményeket már felismerte és ott a tudományos intézetek karöltve dolgoznak az iparral, amely utóbbi amazokat hathatós támogatásban is részesíti és ilyenformán ezek ,az intézmények a versenyképesség forrásává és támaszává is lesznek. A mi iparunknak is meg kellene találnia a módot arra, hogy valamelyik technikai intézményünket ebből a szempontból kifejlessze. Ennek az intézménynek a feladatává kellene tenni azt, hogy a textiliparban felhasznált anyagokat minden tekintetben a tudományos és gyakorlati vizsgálódás tárgyává tegye, így a festékchémia, zsiradékok, appretura anyagok ismerete, értékesítésük lehetősége olyan nagy kiterjedésű elméleti terület, amelyen csak egyetemes munkálkodással lehet keresztülhatolni. Ez a vizsgálódás nem lehet az ipar feladata, amelynek szempontjából csak e vizsgálódás alkalmazható végeredménye fontos és jelentős. Ezekről a körülményekről azért írok ennyit, mert éppen az azofestékek esetében lefolytatott vizsgálatok eredményéről számolok ezennel be. Az idevonatkozó kísérletezéseket a manchesteri technikai főiskola festéklaboratóriumában F. M. Rowe és Miss C. Lewin vegyészek végezték. A kísérletezések célja az volt, hogy az azofestékek újabb típusainak vegyi szerkezetét megállapítsák, hogy ennek a révén mód nyíljék festékanyagok vegyi kimutatására minőségileg és mennyiségileg. Az azovegyületek chémiája az azovegyületek megbontási módszereit már régebb idő óta kutatta. Witt kutatásai előtt e vegyületek meghatározása a kövekezőkből állott: Megfigyelték az azovegyületek kinézését, conc. kénsavas oldatuk színét, kalcium-, barium-, magnéziumsójk alakját és oldhatóságát, ha azokat elő lehetett állítani. Witt az azovegyületeket úgy vizsgálta, hogy savanyú zinnchlerűrrel redukálta és ezzel széthasította őket komponenseikre. Ha az azocsoporton kívül más redukálható csoport is van jelen, úgy nyilvánvalóan a komponensek elváltozott alakjait nyerte azonban ezzel a módszerrel. A víziben oldható azovegyületeket conc. vizes oldatban redukálta, míg az oldhatatlanokat alkoholos közegben. Nagy hátránya e módszernek Jegyzetek a textilfestés köréből Irta: Stabó Olivér oki. vegyészmérnök (Minden jog fentartva)