Többtermelés, 1955 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
a Román Z. : A termelés szervezése lat munkájának eredményességét. A választék, a minőség és a mennyiség kérdése is mind csak a profit szemszögéből bír számára jelentőséggel : értékesíthető-e a termék és milyen mennyiség gyártása biztosít nagyobb profitot. A tőkés termelési költségek csökkentésére a profit növelése érdekében természetesen törekszik, a munkavédelemre viszont egyáltalán nem fordít gondot. A fentiekből következik, hogy a szocialista gazdaságban a termelés mennyiségi növekedése önmagában egyáltalán nem bizonyítja egy vállalat vagy egy iparág munkájának helyes fejlődését. Minden esetben elengedhetetlen követelmény a minőség javítása, a takarékosság eleven munkával, anyaggal, készletekkel (vagyis a munka termelékenységének fokozása, az önköltség csökkentése, a forgóeszközök forgási sebességének növeléseegyszóval : mindazon feladatok végrehajtása, melyeket a termelés »minőségi« mutatóival szoktunk megjelölni. Talán nem hat erőltetettnek, ha e feladatokat együttesen mint a termelés tökéletesítésének feladatait jelölöm meg, ha a szocializmus Sztálin által megfogalmazott gazdasági alaptörvényére utalva ilyen értelemben hangsúlyozzuk, hogy a szükségletek kielégítésének eszköze a termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése. Ezt az értelmezést használva megállapíthatjuk, hogy iparunk a termelés növelése terén hatalmas sikereket ért el, a termelés tökéletesítése terén viszont elmaradt a követelményektől : azt a jelszót tűzhetjük ki iparunk elé, hogy a termelés növelése mellett (és ma sok esetben még az előtt is) a termelés tökéletesítését kell fő feladatnak tekinteni. Természetesen e követelmények — választék, minőség, mennyiség, önköltség — együttes teljesítése nehéz feladat, sokkal nehezebb, mintha akárcsak egyet is elhagyunk e követelmények közül. Önmagunkat csapjuk azonban be, ha bármelyik követelményből is engedünk , kockára tesszük, hogy amit a vámon nyertünk, elveszítjük a réven. Az iparvállalatban végbemenő egységes termelőfolyamatban a választék, minőség, mennyiség, önköltség — akár egyetlen munkaműveletet nézünk, akár a kész termelést — elválaszthatatlan egymástól, ugyanígy csak együttesen vizsgálható a népgazdaság szempontjából is. Egy-egy vállalatot vagy iparágat vizsgálva a különböző tervmutatók előírásával és számonkérésével mesterségesen bontjuk szét elemeire a termelőfolyamatot és végső eredményét ; ez szükséges és helyes ; veszélyes és káros azonban, ha ezeket az elemeket, a különböző mutatókat egymástól elszigetelten vizsgáljuk, mintha a népgazdaságnak nem meghatározott ráfordításokkal előállított meghatározott választékú, minőségű és mennyiségű termékre, hanem különböző tervmutatók teljesítésére lenne szüksége. 2. A termelés szervezésének fogalmához Sztálin a szocializmus gazdasági alaptörvényében a termelés növelésének és tökéletesítésének legfőbb alapjaként a »legfejlettebb technikát«, azaz a technika fejlesztését jelöli meg. A technika fejlesztése döntő, de természetesen nem egyetlen alapja a termelés növelésének és tökéletesítésének. A termelés növelésének és tökéletesítésének másik alapja a termelés szervezésének fejlesztése.E két tényezőben, a technika és a termelés szervezésének fejlesztésében a termelés növelésének és tökéletesítésének alapjait kell látni. Az erő azonban, mely mozgásba hozza a technikát, mely a technika és a termelés szervezésének tökéletesítését megvalósítja és kihasználja — az ember, az alkotó, dolgozó ember. Egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől Sztálin tanítását (Beszéd a sztahanovisták első szovjetuniós tanácskozásán) : »Lehet elsőrangú technikánk, lehetnek elsőrangú üzemeink és gyáraink, de ha nincsenek embereink, akik ezt a technikát meg tudják nyergelni, a technika megmarad puszta technikának. Ahhoz, hogy az új technika meghozza a maga eredményeit, szükség van még emberekre is, munkás- és munkásnő káderekre, akik a technika élére tudnak állni és azt előre tudják vinni.« A termelés növelése és tökéletesítése szempontjából tehát az első és legfontosabb kérdés — a káderek kérdése. Különleges szerepe van e kérdésnél a termelési viszonyoknak, annak a körülménynek, hogy a dolgozók érdekeltek-e a technika és a termelés szervezésének fejlesztésében, vagy közömbös, esetleg ellenséges az számukra. A szocialista gazdaság hatalmas fölényének egyik forrása éppen ebben rejlik : a dolgozók maguknak dolgoznak, érdekeltek a társadalom termelőerőinek és termelésének fejlesztésében. Ez a körülmény sem érvényesül azonban teljesen spontán módon : politikai nevelő-felvilágosító munkával, a munkaverseny fejlesztésével, közvetlen anyagi érdekeltséggel is elő kell segíteni e tényező érvényesülését. A továbbiakban elsősorban a termelés szervezésének kérdésével foglalkozom, de ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, mintha a káderek és a technika fejlesztésének kérdéseit kisebb fontosságúnak tartanám. Szeretném ezért a technika fejlesztésének szerepét is külön aláhúzni. A technika fejlesztése — vagyis az előállítandó gyártmányok, az alkalmazott munkaeszközök, gyártási eljárások tökéletesítése létkérdés, az ipar fejlődése szempontjából általában és a mi iparunk fejlődése szempontjából különösen. Iparunknak e téren sok, a termelés egyoldalú mennyiségi növelése során elkövetett mulasztást kell pótolnia. A gyártmányok minőségének javítása, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése (és természetesen : a termelés növelése, nem nagy beruházások, hanem belső tartalékok kihasználása útján) — a műszaki problémák százait és ezreit vetik fel. Hogy e területeken lassan haladtunk előre annak nem kis mértékben éppen az volt az oka, hogy nem tudtuk műszaki gárdánkat e feladatok megoldására ráállítani, figyelmüket a termelés egyoldalú mennyiségi növelése kötötte le. A technika fejlesztése — nagyobb ütemben, helyes irányban — az iparunk előtt álló feladatok megoldásának nélkülözhetetlen feltétele. A termelés szervezésének jelentőségét nem szabad tehát túlbecsülnünk, de látni sajátos szerepét bizonyos átfogó jellegét is látni kell. A termelés szervezésének feladatkörébe tartoznak ugyanis mindazok az igen