Új Építészet, 1947 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Mindezek a lakóépületek, lakótelepek, egészségügyi, testedző, kulturális és más nem kifejezetten vasút­üzemi, de azzal szorosan összefüggő épületek egészítik ki. Akármelyik csoportba tartozik azonban egy vasúti épület, az üzem speciális volta mindegyikre rányomja bélyegét, így jellemző a vasúti épületekre az erős helyszínrajzi kötöttség. A vasúti vágányzat, mint az üzem gerince, az azon elhelyezett berendezések, a ki­látási viszonyok, a vasút területére befutó és az azt keresztező közutak elsődlegesen befolyásolják az épü­letek elhelyezését és így azokat gyakran kedvezőtlen égtáji és alapozási viszonyok ellenére az üzem szem­pontjából előnyös helyeken kell felépíteni. Ezért a múltban az üzemi épületek rendkívül széttagoltan, elszórva, gyakran a változó szükségnek megfelelően, későbbi bővítések, toldalékok formájában épültek. Ha az építész feladatát az üzem szükségletének hiány­talan kielégítésében látjuk, úgy az építészre hárul ennek a széttagoltságnak magasabb szempontok sze­rinti egyesítése és rendszerbe foglalása is. Sőt elismer­jük annak jogosságát, hogy az építész ténykedése köz­ben még az üzem menetének bizonyos korrekciójára is törekedjék. Másik jelegzetes követelménye a vasúti épületeknek az átalakíthatóság és a bővíthetőség. Az előbbi az üzem menetének és fejlődésének előre nem látott tényezői­ből következik, az utóbbi szükségesség pedig a vár­ható forgalomnövekedés, üzembővítés stb. miatt csak­nem mindenütt fennáll. Végül jellemző a vasúti épületekre a nagy igénybevé­tel. Ez egyrészt a szünet nélküli üzemből, a nagy töme­gek állandó kicserélődéséből és az utazóközönség felfokozott idegállapotú viselkedéséből, az ezáltal okozott nagymérvű elhasználódásból folyik. Mind­ezekkel nemcsak az épületek alaprajzi és szerkezeti kialakításánál, de a felhasználandó anyagok megvá­lasztásánál is számolni kell. A vasút újjáépítésének kivitele előtt tehát valamennyi üzemépület rendeltetését újból és alaposan revízió alá kell venni. A bennük lejátszódó funkciók észszerű menetét tisztázni és ennek megfelelően nemcsak a leg­jobb alaprajzi megoldás elveit kell rögzíteni, hanem a célszerű anyagokat és szerkezeteket is meg kell állapítani. (A mellékelt vázlaton egy két szintben elhelyezett, korszerű fejpályaudvarnak, a fentiek szerint kidolgo­zott üzemtervét mutatjuk be. Ez, az érdekelt szakmák hozzászólása után, a részletes tervezési program alapja lesz.) Nem véletlen, hogy ennek a munkának során — ha az egyébként is nem lenne aktuális — a szabványosí­tás, tipizálás és ezt követően az előgyártás szükséges­sége is felmerül. Talán nem vitatjuk el más közülettől az elsőséget, ha azt állítjuk, hogy hazánkban — de a többi államokban is — a vasút építkezett legelőször típustervek alapján, hiszen a múlt század nagy vasútépítési tevékenységét másként, mint típustervekkel és szabványosított szer­kezetekkel lebonyolítani nem lehetett. Kétségkívül igaz azonban az, hogy ily módon egyrészt feleslegesen uniformizálódtak a vasútnak éppen azok az épületei is, amelyeknél a változás nemcsak eszté­tikai előnyt, hanem a helyi adottságokhoz való jobb alkalmazkodás lehetőségét is jelentette volna. Az épü­letek tipizálásának ellenségei azonban főként — és joggal — a vasúti épülettípusok sivár architektúrája és a helyi, sőt hazai tájjellegtől teljesen idegen volta miatt emeltek szót. Ezért a jövő típusterveit ezeknek az észrevételeknek figyelembevételével kell kidol­gozni. A felhasználandó szerkezetek szabványosítása termé­szetesen párhuzamosan halad a típustervek kidolgo­zásával. A radikális végrehajtást itt egyrészt a sokféle­ség, másrészt a részben elpusztult épületekben meg­lévő szerkezetek kényszerű figyelembevétele nehe­zíti meg. Ahol lehet így is az Országos Szabványügyi Intézet által már kimunkált és még kimunkálandó szabványokra kíván a vasút is támaszkodni. Még szo­rosabb kapcsolatot kell létesíteni az újjáépítésnek a vasúton kívül álló hivatalos szerveivel a lakásépítés terén. A vasút alkalmazottai részére épült lakások közül kb. 1000 pusztult el s a vasút, újjáépítési prog­ramjai során kb. 2000 lakás felépítését tervezi. Ezek alaprajzi kiállítása és szerkezeti részletei az országosan kialakult típusokkal legteljesebb összhangban kell, hogy legyenek. A vasúti épületek újjáépítésénél, de a helyreállításnál is, számos lehetőség kínálkozik az előgyártás alkalma­zására. A teherpályaudvarokon a leégett és azonos fesztávolságú tetőszerkezetek hosszú sorának gyors és gazdaságos pótlása önként kínálkozik erre a célra. Igazán jó lehetőség azonban akkor fog nyílni az elő­gyártott szerkezetek alkalmazására, amikor az új be­ruházásokra, tehát a tényleges újjáépítésre kerül a sor. Az elmondottak röviden összefoglalták a feladatokat, amelyek a vasút újjáépítése során megoldásra várnak, a részletkérdések ismertetésére más alkalommal fo­gunk visszatérni. Fodor Jenő Firenzei pályaudvar: kereszt perron és fedett perron

Next