Új Építészet, 1947 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Mindezek a lakóépületek, lakótelepek, egészségügyi, testedző, kulturális és más nem kifejezetten vasútüzemi, de azzal szorosan összefüggő épületek egészítik ki. Akármelyik csoportba tartozik azonban egy vasúti épület, az üzem speciális volta mindegyikre rányomja bélyegét, így jellemző a vasúti épületekre az erős helyszínrajzi kötöttség. A vasúti vágányzat, mint az üzem gerince, az azon elhelyezett berendezések, a kilátási viszonyok, a vasút területére befutó és az azt keresztező közutak elsődlegesen befolyásolják az épületek elhelyezését és így azokat gyakran kedvezőtlen égtáji és alapozási viszonyok ellenére az üzem szempontjából előnyös helyeken kell felépíteni. Ezért a múltban az üzemi épületek rendkívül széttagoltan, elszórva, gyakran a változó szükségnek megfelelően, későbbi bővítések, toldalékok formájában épültek. Ha az építész feladatát az üzem szükségletének hiánytalan kielégítésében látjuk, úgy az építészre hárul ennek a széttagoltságnak magasabb szempontok szerinti egyesítése és rendszerbe foglalása is. Sőt elismerjük annak jogosságát, hogy az építész ténykedése közben még az üzem menetének bizonyos korrekciójára is törekedjék. Másik jelegzetes követelménye a vasúti épületeknek az átalakíthatóság és a bővíthetőség. Az előbbi az üzem menetének és fejlődésének előre nem látott tényezőiből következik, az utóbbi szükségesség pedig a várható forgalomnövekedés, üzembővítés stb. miatt csaknem mindenütt fennáll. Végül jellemző a vasúti épületekre a nagy igénybevétel. Ez egyrészt a szünet nélküli üzemből, a nagy tömegek állandó kicserélődéséből és az utazóközönség felfokozott idegállapotú viselkedéséből, az ezáltal okozott nagymérvű elhasználódásból folyik. Mindezekkel nemcsak az épületek alaprajzi és szerkezeti kialakításánál, de a felhasználandó anyagok megválasztásánál is számolni kell. A vasút újjáépítésének kivitele előtt tehát valamennyi üzemépület rendeltetését újból és alaposan revízió alá kell venni. A bennük lejátszódó funkciók észszerű menetét tisztázni és ennek megfelelően nemcsak a legjobb alaprajzi megoldás elveit kell rögzíteni, hanem a célszerű anyagokat és szerkezeteket is meg kell állapítani. (A mellékelt vázlaton egy két szintben elhelyezett, korszerű fejpályaudvarnak, a fentiek szerint kidolgozott üzemtervét mutatjuk be. Ez, az érdekelt szakmák hozzászólása után, a részletes tervezési program alapja lesz.) Nem véletlen, hogy ennek a munkának során — ha az egyébként is nem lenne aktuális — a szabványosítás, tipizálás és ezt követően az előgyártás szükségessége is felmerül. Talán nem vitatjuk el más közülettől az elsőséget, ha azt állítjuk, hogy hazánkban — de a többi államokban is — a vasút építkezett legelőször típustervek alapján, hiszen a múlt század nagy vasútépítési tevékenységét másként, mint típustervekkel és szabványosított szerkezetekkel lebonyolítani nem lehetett. Kétségkívül igaz azonban az, hogy ily módon egyrészt feleslegesen uniformizálódtak a vasútnak éppen azok az épületei is, amelyeknél a változás nemcsak esztétikai előnyt, hanem a helyi adottságokhoz való jobb alkalmazkodás lehetőségét is jelentette volna. Az épületek tipizálásának ellenségei azonban főként — és joggal — a vasúti épülettípusok sivár architektúrája és a helyi, sőt hazai tájjellegtől teljesen idegen volta miatt emeltek szót. Ezért a jövő típusterveit ezeknek az észrevételeknek figyelembevételével kell kidolgozni. A felhasználandó szerkezetek szabványosítása természetesen párhuzamosan halad a típustervek kidolgozásával. A radikális végrehajtást itt egyrészt a sokféleség, másrészt a részben elpusztult épületekben meglévő szerkezetek kényszerű figyelembevétele nehezíti meg. Ahol lehet így is az Országos Szabványügyi Intézet által már kimunkált és még kimunkálandó szabványokra kíván a vasút is támaszkodni. Még szorosabb kapcsolatot kell létesíteni az újjáépítésnek a vasúton kívül álló hivatalos szerveivel a lakásépítés terén. A vasút alkalmazottai részére épült lakások közül kb. 1000 pusztult el s a vasút, újjáépítési programjai során kb. 2000 lakás felépítését tervezi. Ezek alaprajzi kiállítása és szerkezeti részletei az országosan kialakult típusokkal legteljesebb összhangban kell, hogy legyenek. A vasúti épületek újjáépítésénél, de a helyreállításnál is, számos lehetőség kínálkozik az előgyártás alkalmazására. A teherpályaudvarokon a leégett és azonos fesztávolságú tetőszerkezetek hosszú sorának gyors és gazdaságos pótlása önként kínálkozik erre a célra. Igazán jó lehetőség azonban akkor fog nyílni az előgyártott szerkezetek alkalmazására, amikor az új beruházásokra, tehát a tényleges újjáépítésre kerül a sor. Az elmondottak röviden összefoglalták a feladatokat, amelyek a vasút újjáépítése során megoldásra várnak, a részletkérdések ismertetésére más alkalommal fogunk visszatérni. Fodor Jenő Firenzei pályaudvar: kereszt perron és fedett perron