Uj Magyar Foto, 1950 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1950-01-01 / 1. szám
[ÚJ MAGYAR J ::::::: :::::::: :::::::: :::::::: :::::::: :::::::: jjjjjjj : **'“ • |Iííjjjj FŐSZERKESZTŐ: VADAS ERNŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: KISZEL ISTVÁN 1960 januAr havi szama j FÉNYKÉPÉSZETI HAVI FOLYÓIRAT / ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 35 FT / FÉLÉVRE 18 FT / EGYES SZÁM ÁRA 350 FT Előfizetési ügyben felvilágosítás és reklamáció: VI., Sztálin - út 25 Telefon : 427-190 / Kiadja: Állami Lapkiadó N. V. / Csekkszámla: 61.053 SZERKESZTŐSÉG: V., NÁDOR-U. 6. TELEFON: 182-299 / KIADÓHIVATAL: V. BAJCSY-ZSILINSZKY- ÚT 78. TELEFON: 129-480, 120-040 SZEGEDI EMIL csimjgjtpd,mjajgjecuc A Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének magyar-lengyel fényképtárlatát a fotóművészet iránt érdeklődő közönség, de elsősorban a fényképezők nagy tábora érthető kíváncsisággal várta. Mindenkit foglalkoztatott az a kérdés, hogy áll a magyar fényképezőművészet ügye, mit alkottak az utóbbi években nagynevű régi és feltörekvő új fényképezőink? A közönség és a fényképezők útmutatást vártak ettől a kiállítástól, hiszen 1945-től egy korszak zárult le és a felszabadulással új korszak nyílt a magyar nép életében. A kérdés az volt : vájjon az ábrázolóművészetnek ez a fiatal ága visszatükrözi-e és hogyan tükrözi vissza a társadalom egész építményében bekövetkezett forradalmi változásokat? * A szemlélet síkján tagadhatatlanul van fejlődés. Új fényképezők jelentkeztek új mondanivalóval. A fényképezők — régiek és újak — érdeklődése jóllehet tapogatózva és kissé bátortalanul, de mégis a szocializmust építő társadalom mindennapi valósága felé fordult. Egyre többen keresik új világunk megörökítésére méltó Fotografikus szépségeit ; egyre többen irányítják fényképezőgépüket és figyelmüket a dolgozó milliók munkája, mindennapi életének mozzanatai, az átalakuló nép és ország eseményei felé. Egyre többen törekszenek arra, hogy jelképes beszéd és tartalmatlan zsonglőrösködés helyett a hús-vér embert, az élet nagyszerű iramát, népünk teremtő erőfeszítéseit rögzítsék együttérzéssel, művészi eszközökkel.* A kiállításnak nem volt úgynevezett »kirobbanó« meglepetése. Az új magyar fotó üstököse még nem bukkant fel, de suhogását éreztük. Minél több magyar dolgozó kezébe kerül fényképezőgép, minél többet törődünk és foglalkozunk velük, minél nagyobb gondot fordítunk a tehetségek nevelésére, annál biztosabb, hogy a realista fényképezőművészetnek megszületnek a mesterei. Első feladat : minél több üzemi fotókört, minél lelkesebb vezetőket, tanítókat. És még valamit : jó felszerelést, jó anyagot a kisemeberek által is megfizethető áron. A fényképezés és az alkotás örömét a tömegek művészetévé és örömévé kell tenni. A fényképezés sem maradhat kevesek fényűző játéka, szórakozása. A fénykép egy kor dokumentuma is. A kitűnő, lengyel fényképezők 34 képpel mutatkoztak be. A képeken meglátszott a gondos válogatás. Ugyanezt nem mondhatnák a magyar anyagról. Kevesebb, több lett volna. Néhány kép legfeljebb szűkebb klubtárlat mértékét érte el. Ilyen képek kiállítása a tanulni vágyó új fényképezőkben, akik még nem rendelkeznek kellő kritikával, a realista fényképezőművészet színvonalát illetően, téves felfogást szül. A lengyel képanyag egészben véve mindenkinek tetszett. Művészi formában jelentést kaptunk a baráti lengyel nép életéről. A legtöbb kép (23) a dolgozók életét, különböző munkamozzanatokat ábrázolt, levegősen, lendületesen, optimizmussal, néhol már riportszerűen. Szívesen láttunk volna művészi képeket a lengyel nép életének más területeiről is. Tájakról is. A portrét határozottan hiányoltuk a lengyel művészektől. * A 16 kiállító lengyel művész 34 képe közül a bírálóbizottság H. Makarewicz munkáit érdemesítette az ezüstéremre. Négy képe egy-egy munkamozzanatot ábrázolt élményszerűen, frissen, jó technikával. Képei mozgalmasak, gyors, jó meglátásról, együttérzésről tanúskodnak. Bronzérmet B. Kupiecz és J. Struminsky kapott.. Kupiecz »Téli Odra« c. képe finom szonett »fényben-ködben« elbeszélve, Struminsky »Reteszeidnél« c. képe jó példa, hogyan lehet egyszerű munkamozzanatot gyönyörködtető, lelkesítő, művészi élménnyé forrósítani. Megemlítjük még Burzijanski R., Falkowsky E., Zdanowsky E. és Ziolkiewitz S. nevét. Fogunk még róluk hallani. A szocializmust építő társadalom élete természetesen sokkal gazdagabb fényképszerű élményekben és realitásokban, semhogy ezt egy kiállítás kimeríthetné. Bátran és szabadon nézzünk szét a körülöttünk épülő új világban, merészebben nyúljunk a képre méltó témák, események változatos tömegébe. Ezt azért említjük, mert a kiállításon egy amatőr munkatársunk a munkásvalóságot ábrázoló egyik művészi képe előtt kissé csüggedten azt mondta : ő nem tudhat ilyen képet készíteni, mert ő a Városházán dolgozik, ahol nincsenek gépek és munkások. Nincs igaza. Az üzemeken és a forrasztópákon kívül is van elég reális fotó téma, ésőképpen meg kell látni, vagy érezni és művészi módon le kell fényképezni. A szocialista való