Uj Magyar Foto, 1950 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1950-01-01 / 1. szám

[ÚJ MAGYAR J ::::::: :::::::: :::::::: :::::::: :::::::: :::::::: jjjjjjj : **'“ • |Iííjjjj FŐSZERKESZTŐ: VADAS ERNŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: KISZEL ISTVÁN 1960 januAr havi szama j FÉNYKÉPÉSZETI HAVI FOLYÓIRAT / ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 35 FT / FÉLÉVRE 18 FT / EGYES SZÁM ÁRA 3­5­0 FT Előfizetési ügyben felvilágosítás és reklamáció: VI., Sztálin - út 25 Telefon : 427-190 / Kiadja: Állami Lapkiadó N. V. / Csekkszámla: 61.053 SZERKESZTŐSÉG: V., NÁDOR-U. 6. TELEFON: 182-299 / KIADÓHIVATAL: V. BAJCSY-ZSILI­NSZKY- ÚT 78. TELEFON: 129-480, 120-040 SZEGEDI EMIL cs­imjgjtpd,­mjajgjecuc A Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségé­nek magyar-lengyel fényképtárlatát a fotóművészet iránt érdeklődő közönség, de elsősorban a fényképezők nagy tábora érthető kíváncsisággal várta. Mindenkit foglalkoz­tatott az a kérdés, hogy áll a magyar fényképezőművészet ügye, mit alkottak az utóbbi években nagynevű régi és feltörekvő új fényképezőink? A közönség és a fényképezők útmutatást vártak ettől a kiállítástól, hiszen 1945-től egy korszak zárult le és a felszabadulással új korszak nyílt a magyar nép életében. A kérdés az volt : vájjon az ábrázolóművészetnek ez a­ fiatal ága visszatükrözi-e és hogyan tükrözi vissza a társadalom egész építményében bekövetkezett forradalmi változásokat? * A szemlélet síkján tagadhatatlanul van fejlődés. Új fényképezők jelentkeztek új mondanivalóval. A fény­képezők — régiek és újak — érdeklődése jóllehet tapo­gatózva és kissé bátortalanul, de mégis a szocializmust építő társadalom mindennapi valósága felé fordult. Egyre többen keresik új világunk megörökítésére méltó Foto­graf­ikus szépségeit ; egyre többen irányítják fényképező­gépüket és figyelmüket a dolgozó milliók munkája, mindennapi életének mozzanatai, az átalakuló nép és ország eseményei felé. Egyre többen törekszenek arra, hogy jelképes beszéd és tartalmatlan zsonglőrösködés helyett a hús-vér embert, az élet nagyszerű iramát, népünk teremtő erőfeszítéseit rögzítsék együttérzéssel, művészi eszközökkel.* A kiállításnak nem volt úgynevezett »kirobbanó« meg­lepetése. Az új magyar fotó üstököse még nem bukkant fel, de suhogását éreztük. Minél több magyar dolgozó kezébe kerül fényképezőgép, minél­ többet törődünk és foglalkozunk velük, minél nagyobb gondot fordítunk a tehetségek nevelésére, annál biztosabb, hogy a realista fényképezőművészetnek megszületnek a mesterei. Első feladat : minél több üzemi fotókört, minél lelkesebb veze­tőket, tanítókat. És még valamit : jó felszerelést, jó anya­got a kisemeberek által is megfizethető áron. A fényké­pezés és az alkotás örömét a tömegek művészetévé és örömévé kell tenni. A fényképezés sem maradhat kevesek fényűző játéka, szórakozása. A fénykép egy kor doku­mentuma is. A kitűnő, lengyel fényképezők 34 képpel mutatkoztak be. A képeken meglátszott a gondos válogatás. Ugyanezt nem mondhatnák a magyar anyagról. Kevesebb, több lett volna. Néhány kép legfeljebb szűkebb klubtárlat mértékét érte el. Ilyen képek kiállítása a tanulni vágyó új fényképe­­zőkben, akik még nem rendelkeznek kellő kritikával, a realista fényképezőművészet színvonalát illetően, téves felfogást szül. A lengyel képanyag egészben véve mindenkinek tet­szett. Művészi formában jelentést kaptunk a baráti lengyel nép életéről. A legtöbb kép (23) a dolgozók életét, külön­böző munkamozzanatokat ábrázolt, levegősen, lendüle­tesen, optimizmussal, néhol már riportszerűen. Szívesen láttunk volna művészi képeket a lengyel nép életének más területeiről is. Tájakról is. A portrét határozottan hiányol­tuk a lengyel művészektől. * A 16 kiállító lengyel művész 34 képe közül a bíráló­bizottság H. Makarewicz munkáit érdemesítette az e­z­ü­s­t­éremre. Négy képe egy-egy munkamozza­natot ábrázolt élményszerűen, frissen, jó technikával. Képei mozgalmasak, gyors, jó meglátásról, együttérzésről tanúskodnak. Bronzérmet B. Kupiecz és J. Struminsky kapott.. Kupiecz »Téli Odra« c. képe finom szonett »fényben-ködben« elbeszélve, Struminsky »Reteszeidnél« c. képe jó példa, hogyan lehet egyszerű munkamozzanatot gyönyörködtető, lelkesítő, művészi élménnyé forrósítani. Megemlítjük még Burzijanski R., Falkowsky E., Zdanowsky E. és Ziol­­kiewitz S. nevét. Fogunk még róluk hallani. A szocializmust építő társadalom élete természetesen sokkal gazdagabb fényképszerű élményekben és realitá­sokban, semhogy ezt egy kiállítás kimeríthetné. Bátran és szabadon nézzünk szét a körülöttünk épülő új világban, merészebben nyúljunk a képre méltó témák, események változatos tömegébe. Ezt azért említjük, mert a kiállításon egy amatőr munkatársunk a munkásvalóságot ábrázoló egyik művészi képe előtt kissé csüggedten azt mondta : ő nem tudhat ilyen képet készíteni, mert ő a Városházán dolgozik, ahol nincsenek gépek és munkások. Nincs igaza. Az üzemeken és a forrasztópákon kívül is van elég reális fotó téma, ésőképpen meg kell látni, vagy érezni és művészi módon le kell fényképezni. A szocialista való­

Next