Újítók Lapja, 1953 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1953-01-05 / 1. szám
Bányászakadémista — a bányászújításokról Martinkó Mátyás egy sok közül, aki felszabadulásunknak köszönheti azt, hogy tehetségére felfigyeltek. 1921-ben Ormospusztán született. Édesapja gazdasági cseléd volt. Hatelemit végzett és még 16 éves sem ■volt, amikor napszámos lett az ormospusztai bányában. Addig pásztorködött, éhbérért őrizte az urak jószágát A nyirkos, huzatos bányában rövidesen megfázott, s addig dolgozott betegen, amíg a láz teljesen le nem vette a lábáról. Hosszú hónapok múltán gyógyult csak fel a mellhártyagyulladásból, akkor ismét visszakerült a bányába. Aztán kitört a háború és Martinkó Mátyást katonának hívták be. 1943 decemberében került a szovjet frontra, 1944 júniusában hadifogságba esett. Ahogy ő mondja, „akkor szabadult fel". Nem sokkal ezután meglátogatta a hadifogolytábort Nógrádi elvtárs, aki elbeszélgetett a hadifoglyokkal. Felfigyelt az értelmes fiatal bányászra és megkérdezte, nem lenne-e kedve tanulni. Martinkó elvtárs számára a tanulás a tőkés kizsákmányolás korszakában elérhetetlen álom volt. Mindig nagyon szeretett volna tanulni, így hát boldog volt, hogy végre lehetősége nyílt a tanulásra. A moszkvai antifasiszta iskolán felnyílt a szeme, megtanulta, amit addig csak sejtett, hogy a háborút kik és miért csinálták, hogy öt és még sok millió munkást zsákmányol ki a tőke s kerget háborúba a még nagyobb profitért. Megismerkedett Marx, Lenin, Sztálin elvtársak tanításaival, s öntudatban megerősödve került haza 1945 decemberében a felszabadult Magyarországra. Az ormospusztai bányába ment viszsza. A megyebizottság javaslatára a Vidéki Kapitányságra került. A párt 1946. november 20-án, — a bányák államosításának napján — a Magyar Állami Szénbányák Központjába küldte Martinkó elvtársat, s ott 1950- ben osztályvezető lett. Addig is állandóan tanult, fejlesztette mind szakmai, mind politikai tudását. Ennek köszönhettél, hogy pártunk a Gazdasági és Műszaki Akadémiára küldte, ahol kiváló tanulmányi előmenetelével, harcos magatartásával a legjobbak közé emelkedett. Otthonában látogattuk meg Martinkó elvtársat. Csinos, tiszta kis lakásában két apróság játszadozik, egy nagyobb lányka és egy kisebb fiúcska. Martinkó elvtárs komoly arccal hajol rajzai fölé. A rajzokból kibontakozik egy aknarakodó és szivattyútelep és a zsemprágat helyszíni rajza. Szigorlati munka, saját magának kellett megterveznie a rajzot! Meglepődött, hogy lakásán keressük fel. Szerényen szabódik, hogy hiszen ő még nem érdemelte meg, hogy írjunk róla. Végre mégis elmondja, hogyan él, hogyan dolgozik. Amikor az újítómozgalomra térünk át, Martinkó elvtárs előadja, hogy mit tapasztalt eddig a bányákban. — Kétségtelen, hogy ezzel a mozgalommal óriási eredményeket értünk el a bányászatban eddig is, de ezek jóval nagyobbak lehetnének. A hibák szerintem legfőképpen a rossz szervezésből adódnak. A legtöbb bányában a vezetőség nem értékeli kellőképpen a mozgalmat. A tervteljesítés ürügye alatt hanyagolják el. Persze a tervet teljesíteni kell, sőt túl is kell teljesíteni, ez azonban az újítások gyakorlatbavételével könnyebbé válik. A termelékenység fokozásának, az önköltségcsökkentésnek, a takarékosságnak egyik legfontosabb forrása az újítómozgalom. Ha jól szervezik, ha a dolgozók kezdeményezéseit kellőképpen felhasználják, akkor ezzel a mozgalommal — mint ahogy már régen bebizonyosodott — az eddigieknél jóval nagyobb eredményeket lehet elérni. De ha úgy kezelik az újításokat, találmányokat, ahogyan ez sokhelyütt történtéves tervünk egyik célkitűzése, hogy hazai nyersanyagbázisaink felhasználását kiszélesítve új , eddig nálunk elmaradott állapotban lévő, vagy teljesen hiányzó , iparágakat teremtsen meg. Emiatt vált döntő fontosságúvá a műanyagipar létrehívása is. A munkát elsősorban kutatási vonalon kellett megindítani, ezért létesítette pártunk útmutatása nyomán a kormányzat az ötéves terv első évében a Műanyagipari Kutató Intézetet. Az intézet feladata kettős: egyrészt a műanyagok alkalmazása terén kell az iparnak állandóan támogatást és tanácsadást nyújtania, másrészt az ötéves terv létesítményeihez kell kutatómunka alapján adatokat szolgáltatnia. A kultúrmunka elsősorban a hazailag gyorsan kifejleszthető műanyagtípusok előállításának kidolgozására irányul, így pl. az intézet kutatói eljárást dolgoztak ki a sellak pótlására a hanglemezgyártásnál, az eddig más célra alkalmatlan dorogi krezol felhasználásával. Ugyancsak jelentős eredményeket ért el az intézet a fahulladékokból fatárgyak préseléses úton történő előállítása terén. Itt a megfelelő minőségű kötőanyagokat is sikerült kidolgozni. Az intézet munkaterülete természetesen igen kiterjedt. Az előbb említett termékeken kívül számos más műanyag kidolgozása van folyamatban, az elektromosipar,, bőripar, textilipar, építőanyagipar és gépipar részére. A műanyagok jelentősége állandóan növekszik, egyrészt azért, mert bizonyos hiányanyagok pótlására kizárólag a műanyagok alkalmasak, másrészt, mert műnyagok felhasználásával sok olyan konstrukció megoldására van lehetőségünk, amelyek ezen anyagok nélkül egyáltalán nem lennének elképzelhetők, így pl. a szilikongyanták különleges elektromos tulajdonságai, vagy a szilikonolajok trafó- és vacuumolajként való felhasználása, nemcsak az ezen a téren eddig használt anyagok pótlását teszik lehetővé, hanem ezeknél lényegesen jobb minőnik, ha rájuk se hederítenek, a termelés adja meg az árát. Az Ajtay—Szilárd-féle fejtőgépet és más fontos gépeket például magam láttam, ahogy kint rozsdásodtak az esőben, sárban. Holott ezekkel a gépekkel kiváló eredmények érhetők el. Nagy eredményeket mutathatnak fel a bányászújítók a takarékosság terén is, így a bányafa újrafelhasználásával. Sokhelyütt mégis tönkre hagyják menni a használt bányáját. De ezer ilyet mondhatnék. A Gazda-mozgalom számára a bányákban még rengeteg új terület nyílhatna meg. Martinkó elvtárs újból rajzai fölé hajol. Tervezi a jövő bányáit, ahol a Szovjetunió bányáihoz hasonlóan az embernek már nincs megerőltető munkája, ahol a gép végzi ennek a munkának nagy részét amit ma még arca verejtékében, kétkezi munkával végez a bányász ,ségű termékeket is jelentenek. Általában a műanyagokat csak részben szabad pótanyagoknak tekintenünk, legnagyobbrészt új, az eddiginél lényegesen jobb és célravezetőbb megoldások érhetők el felhasználásukkal. Gyakorlatilag fontos eredmény, hogy a kohóművek generátorgázainak gázvizében lévő hulladékanyagnak számító fenolból és fenolhomológokból különféle ragasztóanyagokat sikerült előállítani. A Műanyagipari Kutató Intézet külön részlege foglalkozik az egyes műanyagok alkalmazási területeinek kiszélesítésével. Ebben a munkában sok nehézséget jelent, hogy ezen a téren még kevés tapasztalattal rendelkezünk és a felhasználó iparágakban sokszor nagy az ellenszenv a műanyagok alkalmazásával szemben. A tapasztalatok hiányán elsősorban külföldi segítséggel kívánunk segíteni. A Szovjetunióban, valamint a többi népi demokratikus államokban megtartott tanulmányutak tapasztalatai máris jelentős mértékben vitték előbbre a kutatás munkáját. Az újítómozgalom és az anyagtakarékossági mozgalom terén számos lehetőség van a műanyagok alkalmazására, fejlesztésére és ezen keresztül újabb megtakarítások elérésére. Ilyen jellegű munkába kapcsolódik be az intézet, amikor pl. sejtbőr ragasztónál alkalmas olyan kopolimer latex kidolgozásán munkálkodik, amelynek elkészítésével — a hazai gyártás megvalósítása után — nemcsak importanyagokat takaríthatunk meg, hanem az eddiginél jobb minőségű termékek előállítása is lehetővé válik. A Műanyagipari Kutató Intézet és az ipar kapcsolatainál természetesen figyelembekell vennünk, hogy jelenleg hazánkban csak kisméretű műanyagipar van és éppenaz intézet egyik feladata lesz, hogy a műanyagipar megteremtéséhez segítséget nyújtson. Műanyagkutatásunk fő irányai 14