Üvegesek Lapja, 1934 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
VIk. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1934. JANUÁR 1.1. SZÁM. ÜVEGESEK LAPJA A BUDAPESTI ÜVEGESEK, ÜVEGCSISZOLÓK ÜVEGFONCSOROZÓK ÉS ÜVEGFORRASZTÓK, MOZAIKMŰVESEK, TÜKÖRÜVEG-EDZŐK ÉS ÜVEGVÉSŐK, ÜVEGHAJLÍTÓK, ÜVEG-, PORCELLÁN- ÉS FAYENCEFESTŐK, KÉSZÍTŐK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 12. I. EMELET. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN. Laptulajdonos a „Budapesti Üvegesek és Rokonszakmák Ipartestülete” Budapest, VII., Rákóczi-út 12 AZ ÜVEG- ÉS PORCELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜVEGESEK ELŐFIZETÉSI DÍJ Negyed évre.................................1*80 pengő Félévre..........................................350 „ Egész évre . ... ... ., ps zokszokos egyesületének HIVATALOS LAPJA Újévi gondolatok. Nincs okunk arra, hogy az elmúlt évet visszasírjuk. Nincs okunk arra sem, hogy sok gazdasági sikert könyzeljünk el az elmúlt 1933. esztendőről. Annál több okunk van azonban arra, hogy hálával teljék el a szívünk a felett való örömünkben, hogy ez az esztendő is már a múlté. Keserves tengődés, a leleményességünket próbára tevő keresés, kutatás, próbálgatás, a mindennapi kenyérért folytatott ádáz harc, az egy helyben való taporgástól való szabadulni vágyás, a lassú emésztődés jellemezte ezt az elmúlt esztendőt is. Vane valaki, aki nem tudna még néhány kétségbeesett jelzőt mondani az elmúlt esztendő gazdasági viszonyairól? A kenyérért való harc évek hosszú sora óta folyik mgfeszített idegekkel, elszánt keserűséggel. S a viszonyok nem változnak, sőt, mindig rosszabbak lesznek. Van e kiút, van-e megoldás, van-e remény arra, hogy jobbak is lesznek a viszonyok, van e kilátás arra, hogy az üvegesiparos, az üvegi és porcellánkereskedő is megtalálja a maga számításait, hogy a maga és családja részére a mindennapit megkereshesse? Évek óta azzal áltatjuk magunkat, hogy túl vagyunk a gazdasági élet mélypontján. Évek óta bízunk abban, hogy ez után már csak a javulás következhetik, hogy az új esztendő meghozza a mindnyájunk által hőn óhajtott rendet, gazdasági megerősödést, a betevő falat kenyeret. Remélünk, s megint csak remélünk, és várunk. S hiába ostoroz a mindennapi életünk ezer szenvedése, hiába vagyunk közel a kétségbeeséshez, hiába áhlünk tanácstalanul, amikor arra gondolunk, mi lesz holt nap: a lelkünk mélyén ott virágzik, világít az emberi optimizmus mécsese, amely ma csak pislákol, de csak arra vár, hogy lángra lobbanjon, s világosságával és merlegével elárassza egész valónkat. Mert lehetetlen az, hogy a sok szenvedés után ne következzék be a javulás, lehetetlen, hogy a sok szenvedésnek ne legyen határa, lehetetlen, hogy a népek sokasága ne jöjjön a jobb belátásra, lehetetlen, hogy ez a gazdasági tengődés jó legyen valakinek is; kell, hogy a borúra derű következzék. Az új esztendőtől megint sokat várunk. Várjuk a szakmai élet jobbrafordulását, várjuk a magunk és családunk részére a mindennapi biztosítását, várjuk a nemes üveges tradíciók testtéválását, várjuk a jobb magyar sorsot, várjuk munkánk eredményét, a magunk, városunk és Hazánk szebb és jobb jövőjét. Adjon a Magyarok Istene Mindnyájunknak boldogabb, magyarabb, szebb új esztendőt! Is. Ifj. WEISS GYULA TÜKÖR- ÉP TÁBLAÜVEG,NAGYKERESKEDÉS BUDAPEST, V., VADÁSZ UTCA 29. SZÁM. TELEFON: AUT. 101—13 és 101—12. SÜRGÖNYCIM: „GLASSWEISS**