Üvegesek Lapja, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1. szám ÜVEGESEK LAPJA „Békesség a földön az embernek“ Írta: Forgó István, az ipartestület díszelnöke Az egyik híres angol egyetemen a közgazdaságtan tanára avval szokta kezdeni előadásait, hogy felteszi a kérdést fiatal hallgatóinak: mi a célja egy cipőgyárnak? A hallgatók többé kevésbbé azt válaszolják, hogy jó minőségű és olcsó cipőket gyártson. A közgazdaság híres professzora azután megmagyarázza a fiatal hallogatóknak, hogy a cipőgyár legelső és legfontosabb célja nem az, hogy cipőket gyártson, hanem hogy a cipők gyártása révén a tulajdonos, a vállalkozó, az ott alkalmazott tisztviselők és munkások emberi módon, tisztességesen megélhessenek. Így akarja a professzor megértetni a hallgatókkal, hogy a gazdálkodás az emberért van, célja az, hogy az emberek, a munka, a termelés, a kereskedelem és ipar révén megélhetésüket biztosítsák. 1 *1*• Jó volna, ha ezt a híres angol egyetemi professzort meghívnók egyszer Budapestre, hogy tartson az üveges szakma tagjai előtt is egy előadást arról, hogy munkánk célja az, hogy megélhetésünket biztosítsuk, hogy munkánkon keressünk, mert sajnos, erre az elemi igazságra úgy látszik a mi szakmánkban még idáig nem igen jöttek rá. Igazán szép és nemes hivatás az üveges feladata, amikor fényt enged be a lakásokba és a műhelyekbe, de még ennél is elsőbbrendű kötelessége, hogy eltartsa önmagát, családját, hogy kereső és adófizető állampolgára legyen az országnak. Nem állíthatom, hogy ezt az egyszerű tételt a mi kartársaink ne tudnák, vagy ne akarnák megérteni. Hiszen ha erre az elemi igazságra maguktól nem eszméltek volna rá, úgy megtaníthatta volna őket erre az a gazdasági válság, amelyről ma már igazán szabad azt állítanunk, hogy körülbelül elmúlott. Azt láttuk ebből a válságból, hogy amikor minden olcsó volt, amikor 8 pengőért lehetett kanni egy métermázsa búzát, akkor volt a válság legmélyebb pontján, mert hiszen az ország lakosságának legnagyobb része, a földművelő népesség, nemcsak nem keresett, hanem egész évi tevékenységére ráfizetett, amidőn az aratás után a termést értékesíteni akarta. Ma örömmel állapítja meg úgy Budapesten, mint mindenütt a vidéken a kereskedő, hogy a viszonyok hál’ istennnek javultak, van már valami forgalom, karácsonyra egész szépen mutatkozik az üzlet, és mindenki egyöntetűen megállapítja, hogy a magyarázat roppant egyszerű. A búza ára megint 18 pengő, keres rajta a termelő, van pénze vásárolni és megindul a pénz természetes és egészséges körforgalma. Ma már a leghangosabb agrárius is tudja, hogy a válságból kivezető út nem az, ha a kereskedelem és ipar árait is lerontják és azért mert a mezőgazdaságnak rosszul megy, tönkreteszik a többi osztályokat is, hanem csak az lehet, ha munkája után mindenki keres, földműves is, iparos is, kereskedő is. De a mi szakmánkban vannak egyesek, akiknek ez az elemi igazság nem megy a fejükbe, akik nem akarják megtanulni, hogyha munkát végzünk, akkor kötelességünk, hogy azon keressünk is, és hogy a kereset nélkül végzett munka bűn önmagunkkal és a társadalommal szemben. A múltkor A. kartársunk mesélte el széles mosolylyal az arcán, hogyan bánt ő el B. kartársunkkal. B. kartárs ugyanis kiütötte őt a nyeregből egy munkánál, egy olyan építésznél, akinek ő szokott dolgozni. B. ugyan azt állítja, hogy azelőtt nem A., hanem Ő dolgozott ennek az építésznek, s hogy A. vette el tőle a régi összeköttetését, de talán jobb lesz, ha itt nem folytatjuk a nyomozást. Tény az, hogy mikor B. kartárs megkapta a munkát, hosszúból B. kartárs a következő munkánál, amelynél valószínű volt, hogy azt B. fogja elnyerni, olyan árakon tett ajánlatot, amely mellett a munkára feltétlenül rá kellett fizetnie. Amidőn pedig megkérdeztem A. kartársat, várjon helyesen járt-e el, nem gondolja-e, hogy ilyen fegyverek alkalmazása visszafelé sülhet el, hogy ennek következtében B. kartárs fog hasonló árakon ajánlatot tenni, s viszont, ha ilyen árakról hallanak a szakmában, hogy az az árak teljes és általános leromlásához vezet? A. úr a vállát vonogatta, és ezt mondotta: „Én pedig nem hagyom az én építészemet tőlem elvenni!’c íme, ez a felfogás az, amely a szakmánkat tönkreteszi. Megállapíthatjuk, hogy a tatarozási kedvezmények további fenntartása, valamint az új házakra vonatkozó újabb adókedvezmények eredményeképen a folyó év közepétől kezdve komoly és jelentékeny építési tevékenység mutatkozott, amely a mi szakmánknak is kellő foglalkozást biztosíthatott volna. Nagyjából ismerjük már az ez évi üvegforgalomra vonatkozó statisztikai adatokat is, amelyek igazolják a táblaüveg- forgalom emelkedését. Ha tehát az ez év folyamán mutatkozó munkákat szakmánk tagjai a normális, legszerényebb keresetet biztosító haszon mellett végezték volna el, úgy ma kielégítő esztendőről szólhatnánk, s bizakodva nézhetnénk a jövő elébe, mert hiszen ma már arról számolhatunk be, hogy nemcsak azokban az országokban van konjunktúra, amelyek idejében eltértek a folytonos spekulációnak kitett aranyvalutától, hanem enyhülőben van a válság nálunk is. Legyünk igazságosak, és állapítsuk meg, amint azt a hivatkozott példa is mutatja, hogy nem általános tendencia szakmánkban az értelmetlen árrontás, a kalkuláció nélküli ajánlatok tétele, hanem ez csak egyesektől származik és ha ezekben a józan értelem és a komoly kereskedelmi felfogás kerekedne felül, úgy szakmánkban normális viszonyok lehetnének. 3 Tábla- és tükörüveg nagykereskedés Forgó és Társa rt. Budapest, VII., Dohány utca 16-18 sz. Telefon: *38-470. Sürgönyeim: VITRUM.