Üvegesek Lapja, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
4 ÜVEGESEK LAPJA 1. szám. Az Üveges Ipartestület elnöksége ez év folyamán igazán érdemes komoly munkásságot fejtett ki, hogy a szakmán javítson, midőn üvegezési irányárakat dolgozott ki, s azokat nagyon helyes, megfelelő indokolással az ipartestület közgyűlése elé terjesztette, amely azt nagy többséggel el is fogadta. Teljesen érthetetlen, hogy akadtak a szakmában olyan kortársak is, akik mindent elkövettek, hogy az irányárak ne valósuljanak meg, és ezt a törekvést úgy állították be, mintha ez a kis emberek érdekében volna. Teljesen lehetetlen megérteni, hogy miért árt a kisebb üvegesek érdekeinek, ha jövőben az elvállalt munkán ők is keresnének. Az az indokolás, amivel egynéhányan az irányárak ellen támadtak, nemcsak alapvetően hamis, hanem pontosan az ellenkezője igaz. Ha egy nagy üveges cég, amelynek megvan a kellő forgótőkéje, berendezése ahhoz, hogy sok munkát vállaljon el, igen alacsony keresettel kalkulál, úgy még talán remélheti, hogy a lebonyolított nagy tömeg munkánál mégis eléri a létezéséhez szükséges keresetet. Természetesen sokkal helyesebben, bölcsebben cselekednék, ha kevesebb munkát vállalna el, jobb haszonra, kisebb kockázat, kevesebb gond és kevesebb lutásfutás mellett. Azt azonban semmiképen sem lehet megérteni, hogyan fogja megtalálni az irányáraknál alacsonyabb, lerontott árak mellett számítását, az a kis mester, akinek nincs módja sok munkát vállalni, aki örül, ha egy-egy kisebb munkát jól le tud bonyolítani, akinek tehát az elvállalt kevés munkánál is meg kell találnia azt a szerény keresetet, amely megélhetését biztosítja. Mi vezette azokat a kartársakat, akik az irányárak és árvédelem életbeléptetését egyelőre megakasztották az üvegesszakmában, azt világos ésszel megérteni nem lehet. Mert hogy mérhetetlen kárt okozott a szakmának mind erkölcsileg, mind anyagilag, főleg a kisembereknek, az kétségtelen. Az árvédelmi és irányárak harca olyan méreteket öltött, hogy ez a néhány, a saját érdekei ellen dolgozó kortárs minden elképzelhető helyen (közgyűlés, napilapok, hatóság stb.) igyekeztek az ipartestület jól felépített és átgondolt akcióját megfúrni. Sajnos, még nem tartunk ott, hogy a kisemberek érdekében kifejtett munkát a kisemberek értsék meg elsősorban. S jobb meggyőződésünk ellenére is igazat kell adnunk annak az öreg üvegkereskedőnek, akinek eddigi magatartásán meghiúsult minden árvédelmi kísérlet. Ez az idős kartársunk, aki úgy látszik nagyon jól ismeri az ő vevőkörét, a maga szókimondó modorában meg szokta mondani a kortársaknak: „Mit akartok Ti avval az árvédelemmel? Hiszen ha én magasabb árakat fogok számítani az én vevőimnek, az asztalosoknak, Ti lesztek az elsők, akik ezt a magasabb árat nem fogjátok betartani, hanem lekonkurráltok ! Mire jó tehát ez a sok felesleges beszéd, mikor veletek úgysem lehet komolyan megállapodni?“ A mi szakmánk igazán komoly és szép szakma, és a mi kartársaink nem is tudják, nem érzik annyira át, amennyire kellene, hogy annak milyen szép és nagy jövője van. A modern építészet napról napra iditerjedtebben használja az üveget, mint az új építészet legfontosabb anyagát. Kortársaink túlnyomó része nem is ismeri mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az üveg nyújtani tud annak, aki az anyagot jól ismeri, helyesen tudja használni. Az, aki a külföldet járja, léptemnyomon meglepődve kiált fel az üveg szebbnél szebb felhasználásánál. A mi építészeink túlnyomó része egyáltalában nem elmaradott, fogékony minden új eszmével szemben, de sajnos, nem kapja meg a szakember, az üveges részéről azt a tájékozást, azt az útbaigazítást, segítséget, amit attól joggal elvárhatna. A modern ház falfelületének majdnem fele üvegből készül, sőt a megmaradó falfelületeket kívül és belül is a legkülönbözőbb üvegnemekkel lehet burkolni, amelyekkel olyan feladatokat oldhatunk meg, amire azelőtt gondolni sem tudtunk. Egész új konstrukciókat, új hatásokat lehet elérni üveggel, de kortársaink túlnyomó része vagy maradi, vagy tájékozatlan. Új szellemet kellene behozni a mi szakmánkba, a haladásnak és a tudásnak szellemét. Az üveg számtalan új lehetőséget nyújt, és a keresetet ne oly módon próbáljuk elérni, azaz sokkal inkább lerontani, hogy kárrontással elvegyük a másik munkáját, hanem azáltal, hogy új eszmékkel új teret találjunk szakmánk részére az építészetben. Ilyen irányban kellene tanulni és tanítani az újabb generációt, amely idáig az idősebbektől nem látott mást, mint korlátolt önzést, folytonos vitákat és legfőképen az árak rontását. Karácsony napján, mikor ezeket a sorokat papírra vetem, befejezésül csak az kerül végül a tollamra, hogy végre a mi szakmánkban is jöjjön ez a „Békesség a földön az embernek!“ Az Ipartestület és az Üveg- és Porcellánkereskedők Orsz. Egyesületének fizető tagjai az ,, Üvegesek Lapját“ díjmentesen kapják. Lapunk pontosan minden hó elsején jelenik meg. Ifj. WEISS GYULA TÜKÖR- ÉS TÁBLAÜVEG-NAGYKERESKEDÉS BUDAPEST, V., VADÁSZ UTCA 29. SZ. TELEFON: 10-1-13 és 10-1-12. SÜRGÖNY CÍM: „ÜVEGHÁZ” !//