Üvegesek Lapja, 1938 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

XII. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1938. JANUÁR 1­­1. SZÁ­ml. ÜVEGESEK LAPJA AZ ÜVEG- ÉS PORCELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜVEGESEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI Díj Negyed évre.................................1­80 pengő Félévre egész évre 3­50­6 — HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, VIli., HARMINCKETTESEK­ TERE 2. I. 12. Telefon: 1-349-32 MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN. Laptulajdonos a „Budapesti Üvegesek és Rokonszakmák Ipartestülete” Budapest, VIII., Harminckettesek­ tere 2. A BUDAPESTI ÜVEGESEK, ÜVEGCSISZOLÓK, ÜVEGEDZŐK ÉS ÜVEGVÉSŐK, ÜVEGHAJLÍ­­TÓK, ÜVEGFONCSOROZÓK, ÜVEGFORRASZ­­TÓK, ÜVEG-, PORCELLÁN- ÉS FAYENCEFES­­TŐK, MOZAIKMŰVESEK ÉS TÜKÖRKÉSZÍTŐK IPA­RTESTÜLETÉNEK A szakma helyzetképe az évfordulón írta: Kovács János, ipt. elnök. Elbúcsúztunk az ó-évtől, s köszöntjük az újat. Az üvegesszakmának minden oka megvan arra, hogy számbavegye a most távozó esztendő eseményeit, és reménykedve várja az új esztendőt: várjon mit hoz a tarsolyában? Az elsőre nagyon könnyű felelni, hiszen átéltük, végigszenvedtük; nem hiányzott abból egy nap sem. Nincsen okunk arra sem, hogy visszasírjuk az 1937. évet, mert bár itt-ott halvány jelek mutatkoztak arra, hogy a széthúzó üvegesiparosság törekvéseiből egyik­másik talán megvalósul, ha nem is abban a formában, ahogyan azt az Ipar­testület 13 éve szeretné, de ez a halvány reménység és biztató jel is szertefoszlott, s nem maradt belőle más, mint újabb reménységvárás... Kevés kartársunk sajnálja a múltat, még azok sem, akik az elmúlt esztendőben bőven el voltak látva munkával, mert ezek a sok munka mellett csak nagyon keveset, vagy éppen semmit nem kerestek. A nagy forgalmat elért kortársak legtöbbje gyári vevő; mind­egyik úgy számított, hogy ha minél több üveget vásá­rol a gyártól, annál nagyobb lesz a forgalmi jutaléka is; ez a 4,5 százalék volt a keresetük, ha volt. Mert ezeknél is az volt a helyzet, mint minden vállalko­zásnál, hogy nem számoltak az esetleges veszteségek­kel, fillérre, pontosan kalkuláltak, s nem gondoltak arra, hogy a törékeny üvegnél bizony számítani kell esetleges eltérésekre, rizikóra, lásd a Ginczler-esetet. A nagy forgalom mellett sem kerestek a kartár­sak, de igen károsan befolyásolták az egész piacot, mert azok az üvegesmesterek is kénytelenek voltak az alacsonyabb árak után menni, akik nem kalkulálhat­tak az évi jutalékra. Ezért állítom, hogy a gyárak ál­tal nagy buzgalommal védett forgalmi jutalék-rend­szerből senkinek sincsen haszna. Nem is szólok most arról, hogy mennyi kárt okoz az üvegesiparnak, ha azokat a cégeket is részesítik a konzumprémiumban, akik csak asztalosokat, üzemeket stb. szolgálnak ki. Önkéntelenül az a kérdés merül fel, hogy vájjon miből élt tehát ez a szakma az elmúlt évben? Mert az üvegesmesterségből nem nagyon lehetett! Tapasztal­tam, hogy a szezonban sem üveges, sem csiszolósegé­det nem lehetett kapni, nem volt munkanélküli segéd, ugyanakkor pedig a kisebb mesterek munka nélkül állottak, vagy ha volt is munkájuk, ez nem volt annyi, hogy abból akár a rezsijüket, akár a létfenntartáshoz szükséges hasznot megkereshették volna. Hol van itt a kiküszöbölendő baj? Bizony, sok tényező játszik össze, aminek a fentírt jelenség az az eredője. Bizonyos, hogy nem utolsó sorban az, hogy szakmánk 50—70 százalékra kereskedelmi ügy­let, és csak 50—30-ra ipari tevékenység. A kortársak II­. WEISS GYULA TÜKÖR- ÉS TÁB­L­A Ü­V­EG-N­AO V KER­ES­K­ED­ÉS BUDAPEST, V., VADÁSZ UTCA 29. SZ. TELEFON: 1-101-13 és 1-101-12. SÜRGÖNYCÍM: „ÜVEGHÁZ”

Next