Üvegesek Lapja, 1939 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1. szám. ÜVEGESEK LAPJA kezünk munkájának sikerében. Aki nem hisz a maga erejében, nem méltó arra, hogy ennek a nem­zetnek tagja legyen. Az új esztendőtől sorsunk to­vábbi jobbrafordulását, a magyar nemzetnek és a magyar üvegesszakmának további megerősödését, virágbaborulását várjuk. Adjon a Magyarok Istene ennek a sokat megpróbált nemzetnek és ennek a sokat szenvedett szakmának szebb, magyarabb, ál­dásos új esztendőt! Kovács János ipt. elnök: Eseménye van a szakmának! Megjelent „A Magyar Üvegesipar Története" Olyan nagy eseménye van a mi iparunknak, amelyet nemcsak minden szakmabelinek kell tudo­másul vennie, hanem amelyre fel fog figyelni a ma­gyar gazdasági és kultúrárét is. Négy év kemény munkája után elkészült, s igen szép, tetszetős kiállí­tású könyv alakjában megjelent „A Magyar Üvegesipar Története”. A mai forrongó, zavaros világban, amidőn a kialakulatlan, még tisztázatlan eszmék és irányok harca folyik, a tényleg jószándékú, becsületes és komoly ember, ha világosan akar látni, ha helyesen akar cselekedni, kénytelen okulásért visszanyúlni az elmúlt időkbe, s megvizsgálni a történelem tanul­ságait. Hiszen a küzdelem évezredek óta ugyan­azért folyik: a megélhetésért, a munka árán szer­zett jólétért s a haladás lehetőségéért. Ma külön­böző „-izmusok” folytatnak egymással heves harcot, de az -izmusok mögött lényegében ugyanazok az erők és törekvések állanak, amelyek már évszáza­dok és évezredek előtt is a gazdasági és kulturális élet irányítói voltak. A harc — mint mindig — előbb-utóbb megszűnik, a harcosok, sőt a vezérek neveit is elfelejtik, de a munka, a kultúra által te­remtett értékek megmaradnak, csak azok élik túl a harcokat. Csak a történetíró tárgyilagossága tud a hétköz­napok zavaros harcai fölé emelkedni, csak az ő ál­tala levont tanításokból lehet helyes úton elindulni. Sághelyi dr. munkája mindig a legnagyobb elisme­rést érdemelné meg, de ma e műnek nagy kulturális értékén felül még igen nagy gyakorlati értéke is van. A szerencse, a helyes ösztön az eseményekben nagy szerepet játszik. Ilyen szerencsés ösztön ve­zette néhai Lochmajer György elnökünket, amidőn dr. vitéz Sághelyi Lajost kérte fel az Üvegesek Lapja szerkesztésére, és ezzel őt bekapcsolta és el­jegyezte a mi iparunkkal. Már könnyebb, s ért­hetőbb, de épp olyan szerencsés elhatározás volt, amidőn az Üvegesek Ipartestülete ügyeinek veze­tésével bízta meg. Most Sághelyi dr. ezt a bizalmat olyan nagyszerű ajándékkal köszönte meg, amelyet sohasem remélhettünk, s amely kulturális tekintet­ben a mi kis létszámú, szerény szakmánkat vala­mennyi magyar ipar között az első helyre emelte, mert sem nálunk, sem máshol egyetlen iparnak sincs az elmúlt évszázadok munkásságáról olyan kultúrtörténelmi dokumentuma, mint aminőt Ság­helyi dr. alkotott. Amidőn kb. öt évvel ezelőtt elhatározta, hogy megírja a magyar üvegesipar történetét, még Ság­helyi, a tanult, képzett historikus sem láthatta előre, milyen óriási munkának vágott neki. Mert történelmi munkát lehet úgy is „írni”, hogy valaki elolvas egy-két, az illető szakmával foglalkozó hazai és külföldi monográfiát, átlapoz néhány folyóiratot, s „megír” egy olyan „történelmet”, amely átveszi az addigi írók tévedéseit és hibáit is. A legtöbb munka így szokott készülni, de ritkaság az olyan historikus, aki ásóval, csákánnyal, mérhetetlen szor­galommal s hallatlan akaraterővel vág neki, hogy ő maga kutasson fel adatokat, búvárkodjék, rá­jöjjön az előtte írók már elfogadott, sőt közkeletűvé lett tévedéseire, s megállapítsa a történelmi, tárgyi­lagos igazságot. Sághelyi ezt a nehezebb utat választotta, de hogy ez milyen hihetetlenül nagy fáradságot jelen­tett, azt csak az tudhatja, aki munkáját keletkezésé­ben is figyelemmel kísérte. Ha Sághelyi könyvének utolsó nyolc oldalán a több mint 200 forrásmunka felsorolását átnézzük (közöttük számos többkötetes mű is van), akkor tudjuk megérteni, mit jelentett ezeket mind feldolgozni, hogy ezek üvegipari vonat­kozású közléseit felhasználhassa úgy, ahogyan a bányásznak rengeteg kőzetet kell kiemelnie, hogy a keresett ércet megtalálhassa. Sághelyi dr.-nak vé­gig kellett kutatnia a hazai levéltárakat, hogy meg­találja a mi iparunkra vonatkozó okmányokat és ok­leveleket. Megszállott, ma külföldnek számító régi magyar városok irattárából iratokat, okleveleket kellett megszereznie, városok, gazdaságok számadá­sait, régi végrendeleteket kellett átnéznie, hogy megtalálja, mit adtak ki üvegre, s milyen üvegtár­gyak maradtak a hagyatékokban. Végig kellett járnia a magyar városok gyűjteményeit, múzeumait, hogy megvizsgálja azok üvegtárgyait. Ezek nagyobb részét önmaga fényképezte, még­pedig kitűnően. Így hordta össze önálló kutatásai eredményével, évek munkájával a szükséges anyagot; ebből azután felépítette a magyar üvegesipar emlékművét, amelyre igazán idézhetjük a költő szavát, hogy a magyar hozzáértésnek és szorgalomnak „ércnél ma- Tábla- és tükörü­veg nagykereskedés Forgó és Társa rt. Budapest, VII., Dohány utca 16-13 sz. Telefon: *1-384-70. Sürgönyeim: VI TRUM.

Next