Üvegesek Lapja, 1939 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1. szám. ÜVEGESEK LAPJA kezünk munkájának sikerében. Aki nem hisz a maga erejében, nem méltó arra, hogy ennek a nemzetnek tagja legyen. Az új esztendőtől sorsunk további jobbrafordulását, a magyar nemzetnek és a magyar üvegesszakmának további megerősödését, virágbaborulását várjuk. Adjon a Magyarok Istene ennek a sokat megpróbált nemzetnek és ennek a sokat szenvedett szakmának szebb, magyarabb, áldásos új esztendőt! Kovács János ipt. elnök: Eseménye van a szakmának! Megjelent „A Magyar Üvegesipar Története" Olyan nagy eseménye van a mi iparunknak, amelyet nemcsak minden szakmabelinek kell tudomásul vennie, hanem amelyre fel fog figyelni a magyar gazdasági és kultúrárét is. Négy év kemény munkája után elkészült, s igen szép, tetszetős kiállítású könyv alakjában megjelent „A Magyar Üvegesipar Története”. A mai forrongó, zavaros világban, amidőn a kialakulatlan, még tisztázatlan eszmék és irányok harca folyik, a tényleg jószándékú, becsületes és komoly ember, ha világosan akar látni, ha helyesen akar cselekedni, kénytelen okulásért visszanyúlni az elmúlt időkbe, s megvizsgálni a történelem tanulságait. Hiszen a küzdelem évezredek óta ugyanazért folyik: a megélhetésért, a munka árán szerzett jólétért s a haladás lehetőségéért. Ma különböző „-izmusok” folytatnak egymással heves harcot, de az -izmusok mögött lényegében ugyanazok az erők és törekvések állanak, amelyek már évszázadok és évezredek előtt is a gazdasági és kulturális élet irányítói voltak. A harc — mint mindig — előbb-utóbb megszűnik, a harcosok, sőt a vezérek neveit is elfelejtik, de a munka, a kultúra által teremtett értékek megmaradnak, csak azok élik túl a harcokat. Csak a történetíró tárgyilagossága tud a hétköznapok zavaros harcai fölé emelkedni, csak az ő általa levont tanításokból lehet helyes úton elindulni. Sághelyi dr. munkája mindig a legnagyobb elismerést érdemelné meg, de ma e műnek nagy kulturális értékén felül még igen nagy gyakorlati értéke is van. A szerencse, a helyes ösztön az eseményekben nagy szerepet játszik. Ilyen szerencsés ösztön vezette néhai Lochmajer György elnökünket, amidőn dr. vitéz Sághelyi Lajost kérte fel az Üvegesek Lapja szerkesztésére, és ezzel őt bekapcsolta és eljegyezte a mi iparunkkal. Már könnyebb, s érthetőbb, de épp olyan szerencsés elhatározás volt, amidőn az Üvegesek Ipartestülete ügyeinek vezetésével bízta meg. Most Sághelyi dr. ezt a bizalmat olyan nagyszerű ajándékkal köszönte meg, amelyet sohasem remélhettünk, s amely kulturális tekintetben a mi kis létszámú, szerény szakmánkat valamennyi magyar ipar között az első helyre emelte, mert sem nálunk, sem máshol egyetlen iparnak sincs az elmúlt évszázadok munkásságáról olyan kultúrtörténelmi dokumentuma, mint aminőt Sághelyi dr. alkotott. Amidőn kb. öt évvel ezelőtt elhatározta, hogy megírja a magyar üvegesipar történetét, még Sághelyi, a tanult, képzett historikus sem láthatta előre, milyen óriási munkának vágott neki. Mert történelmi munkát lehet úgy is „írni”, hogy valaki elolvas egy-két, az illető szakmával foglalkozó hazai és külföldi monográfiát, átlapoz néhány folyóiratot, s „megír” egy olyan „történelmet”, amely átveszi az addigi írók tévedéseit és hibáit is. A legtöbb munka így szokott készülni, de ritkaság az olyan historikus, aki ásóval, csákánnyal, mérhetetlen szorgalommal s hallatlan akaraterővel vág neki, hogy ő maga kutasson fel adatokat, búvárkodjék, rájöjjön az előtte írók már elfogadott, sőt közkeletűvé lett tévedéseire, s megállapítsa a történelmi, tárgyilagos igazságot. Sághelyi ezt a nehezebb utat választotta, de hogy ez milyen hihetetlenül nagy fáradságot jelentett, azt csak az tudhatja, aki munkáját keletkezésében is figyelemmel kísérte. Ha Sághelyi könyvének utolsó nyolc oldalán a több mint 200 forrásmunka felsorolását átnézzük (közöttük számos többkötetes mű is van), akkor tudjuk megérteni, mit jelentett ezeket mind feldolgozni, hogy ezek üvegipari vonatkozású közléseit felhasználhassa úgy, ahogyan a bányásznak rengeteg kőzetet kell kiemelnie, hogy a keresett ércet megtalálhassa. Sághelyi dr.-nak végig kellett kutatnia a hazai levéltárakat, hogy megtalálja a mi iparunkra vonatkozó okmányokat és okleveleket. Megszállott, ma külföldnek számító régi magyar városok irattárából iratokat, okleveleket kellett megszereznie, városok, gazdaságok számadásait, régi végrendeleteket kellett átnéznie, hogy megtalálja, mit adtak ki üvegre, s milyen üvegtárgyak maradtak a hagyatékokban. Végig kellett járnia a magyar városok gyűjteményeit, múzeumait, hogy megvizsgálja azok üvegtárgyait. Ezek nagyobb részét önmaga fényképezte, mégpedig kitűnően. Így hordta össze önálló kutatásai eredményével, évek munkájával a szükséges anyagot; ebből azután felépítette a magyar üvegesipar emlékművét, amelyre igazán idézhetjük a költő szavát, hogy a magyar hozzáértésnek és szorgalomnak „ércnél ma- Tábla- és tükörüveg nagykereskedés Forgó és Társa rt. Budapest, VII., Dohány utca 16-13 sz. Telefon: *1-384-70. Sürgönyeim: VI TRUM.