Üvegesek Lapja, 1940 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

- WB XIV. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1940. JANUÁR 1. Júfy£t 1. SZÁM. ÜVEGESEK LAPJA \Z ÜVEG- ÉS PORCELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜVEGESEK ORSZÁGOS E GYESÜLETÉJÍEK HIVATALOS LAPJA ELÖÉ1ZETÉSI Díj Negyed évre ...................................1-80 pengő Félévre ...........................................3'50 „ Fgész évre ......................................6.— „ A BUDAPESTI ÜVEGESEK, ÜVEGCSISZOLÓK ÜVEGEDZŐK ÉS ÜVEGVÉSŐK, ÜVEGHAJLÍ- TÓK, ÜVEGFONCSOROZÓK, ÜVEGFORRASZ- TÓK, ÜVEG-, PORCELLÁN- ÉS FAYENCEFES- TŐK, MOZAIKMŰVESEK ÉS TÜKÖRKÉSZITÖK IPA RTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, Vili., HARMINCKETTESEK-TERE 2. I. 12. Telefon: 134-932. MEG1ELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN. Laptulajdonos a „Budapesti Üvegesek és Rokonszakmák Ipartestülete” Budapest, Vili., Harminckettesek-tere 2­Gondolatok az újév első napján Ősi szokás szerint elbúcsúztunk az ó-évtől és ma­gyar szokás szerint köszöntjük az újat. Ebben a szokásos számbavételben és köszöntés­ben mindig van valami, ami magunkbaszállásra, em­lékezésre és a magunk belső megvizsgálására kész­tet, másfelől meg reménység csillan meg a szívünk­ben. Jó is így mérlegre tenni a régit meg az újat, ugyan melyik az értékesebb. Testületünk életében az elmúlt 1939. év nem ho­zott különös eseményeket, annál többet a szakmában. Az ősi Kárpátalja hazatérésével megnagyobbodott a szakmának is a munkaterülete. Az egész év folyamán nem is volt panasz munkahiányra; a szakmát általá­ban jól foglalkoztatták, kereseti lehetőség tehát volt — kereset nélkül. Mert ebben a szakmában legyen bárminő kevés vagy bármilyen sok munka, keresni a szakma nem akar. Hasztalan dolgoztuk ki már régebben a feldolgozási irányárakat, a szakmában dúló verseny nem akarja az egészséges árakat ki­alakítani. Hasztalan alakulnak itt-ott szakmai csopor­tok, szövetkezetek, hasztalan rögzítette a kormány az árakat, hasztalan állandók a beszerzési árak, a szak­ma mégsem keresett. Panaszt annál többet hallottunk az egész év folyamán. Egyszer a szakmunkások vo­nultak be honvédelmi szolgálatra, máskor a gyár küz­dött anyagbeszerzési nehézségekkel, ismét máskor a tükörkészítők irányárait nem lehetett életbeléptetni, majd a tükörüveg behozatala elé tornyosultak nehéz­ségek, a biztosító munkálatok elosztása körül mutat­koztak elégedetlenségek, egyre több és több lett a panasz, s mindegyik másban kereste a hibát. Ha ebben a szakmában 100 mestert meghallgatunk, mindegyiknek igaza van — a maga szempontjából. Mindenkinek igaza van — és mégsincs igaza. Nincs igaza, mert az ipari életben a munkás­kezek összedolgozása szükséges. Összedolgozás és ter­melési hormónia nélkül nem képzelhető el egészsé­ges ipari termelés. Ennek a termelési harmóniának nemcsak az egyes termelési tényezők között kell fennállnia, hanem az egyazon munkát végzők között is ki kell alakulnia, az ajánlattételtől a munka átadá­sáig. Ez a szükséges azonos gondolkodás hiányzik a mi szakmánkban. Ezért van az, hogy mindenki az ipartestülettől, a testület vezetőségétől vár mindent; hogy munkaalkalmat teremtsen részére, hogy helyette járjon el a hatóságoknál, hogy az anyagbeszerzésnél kedvezményekre tegyen szert, hogy az ajánlatoknál a testület védje meg, hogy az árakat a testület tartassa meg, hogy a termelőmunka zökke­nésmentes legyen, hogy a munka alatt elegendő­számú olcsó segéderő a rendelkezésére álljon, hogy a pénzét idejében megkapja, stb. stb. Mindent csak Üvegtetöcserép, Eternit drótszabvány, valamint mindenféle tábla- és tükörüveg, IFI Wll GYULA :,ü7eVh-2z; I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék