Üvegesek Lapja, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

4 ÜVEGESE­K LAP­J­A 1. szám megtekintette, a munka szépen halad, kivitele valóban művészi s a szakma valóban méltó zászlót kap. A hímzési munkálatok február végére, március elejére elkészülnek. Ezzel kapcsolato­san bejelentette, hogy a zászló rúdjának és végződésének meg­tervezéséért a szobrászművész 151) P tiszteletdíjat kér. Ezt az összeget az elöljáróság a zászlóalap terhére kifizetni rendelte. f) Jegyző jelentette, hogy az 1941. évi január 1-i számnak 16 oldalnyi terjedelemben való megjelenésére a miniszterelnök­ségtől kért engedélyt. A rendelet megjelenése után az elnökség és a kiadóhivatal megfelelő intézkedéseket tesz. 5. Indítványok: Szász Leó az elnökségnek a kftt-igénylés tárgyában tett munkálatainak a befejezését sürgette meg. Ebben a kérdésben az elnökség ismételten tárgyalt az anyagelosztó és kiutaló bi­zottsággal.­­ Többek javaslatára az elnökség a legutóbbi nagyobb mun­kálatok vállalásával kapcsolatosan előfordult árrombolások tár­gyában konkrét adatokat szerez be, s ezek kivizsgálása után a törvényes lépéseket megteszi. — Az Országos Egyesület választmányi ülése. Az Oki de­cember 5-én HUM Artur elnöklete mellett választmányi ülést tartott, amelyen huszonegy kortárs vett részt. Hüttl elnök ismertette az Alkormánybiztosság álláspontját a belföldi öblösüvegáruk felárának áthárítási módja ügyében. Az Alkormánybiztosság ugyanis cikkenként történő összegszerű áthárítást kíván, miért is az Elnökség terjedelmes beadványban kimutatta, hogy e szakmában az áremelést csupán százalék­­szerűen lehet keresztülvinni, és ezért kérte az Alkotmánybiz­tosság ehhez való hozzájárulását Az Alkotmánybiztosság az el­intézésig mindenesetre beleegyezett az OE által megállapított, körlevélben már ismertetett százalékszerű áthárításhoz. A pénztári jelentés elfogadása, négy budapesti és nyolc erdélyi cég tagként való felvétele után Havas Sándor ügyv. társelnök közölte, hogy­ a porcellángyárak is kérelmezték az Alkotmánybiztosságtól az áremelést. — Ismertette a BM felár következtében előállott helyzetet, melyre vonatkozólag többen példákat hoznak fel annak a kimutatására, hogy ez mily hátrá­nyos állapotot teremt. — Az ügyvezető társelnök ismertette a folyó ügyeket. A választmány egyhangúlag hozzájárult ahhoz, hogy az OE ügyésze akár per útján behajthassa a hátralékos tagdíjakat. Engel Ármin 60 éves szakmai működése alkalmából 1000 pengőt ajánlott fel a rászoruló kartársak segélyezésére, melyet az Elnök és a választmány köszönettel vettek tudomásul. H­ÍREK — Közellátási miniszter: Laky Dezső. A m. kir. mi­niszterelnök előterjesztésére a Kormányzó Úr ő Fő­méltósága az 1917 :XI. t.-c. alapján az ország közellá­tásának vezetésére dr. alistáli Laky Dezső, a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem tanára, országgyűlési képviselő, tárcanélküli m. kir. miniszterré kinevezte. Egyidejűleg a kormány felállí­totta az Országos Közellátási Hivatalt, amelynek ve­zetésével Laky Dezső dr., tárcanélkül minisztert bízta meg. — Feitscher Ernő üvegkereskedő, a Feitscher Ernő és Társa üveg- és porcellánkereskedő miskolci cég társtulajdonosa, Miskolcon dec. hó 3-án elhunyt. Vele a hazai üveg- és porcellánszakma széles látókörű, kiváló szakembere távozott el az élők sorából. Emlékét ke­gyelettel megőrizzük. A Feitscher Ernő és Társa üveg- és pocellánkereskedés vezetését az örökösök máris átvették, és az elhunyt intencióinak megfelelően to­vább folytatják. — Az asztaltársaságok évzáró Ünnepe. A Kovács János elnöklete mellett működő asztaltársaság decem­ber hó 15-én, a Szittner Ferenc, Schlesinger Jó­zsef és Dobsa Béla elnöklete mellett működő asztal­­társaság december 18-án tartotta meg évzáró, kifize­téssel egybekötött évzáró társasvacsoráját. Mindkét alkalommal a kartársak nagy számmal jöttek össze, fesztelen hangulatban töltötték az estét, amely így szakmai társadalmi eseménnyé alakult. E megnyilat­kozások már csak azért is fontosak voltak, mert az üvegesiparosságot hosszú idő óta először láthattuk együtt a fehér asztalnál. Mindkét asztaltársaság ala­pos, derék munkát végzett, elismerés jár érte mindkét társaság vezetőségének és ügyvivőinek. — Üzemem más célra való átállítása miatt 1941 január 1-től kénytelen vagyok munkaprogramomból az üveghomályosítást­ és mintázást kihagyni. A csíkos- és sima jégvirágos üveget és többi cikkeimet továbbra is teljes üzemmel gyártom és legnagyobb készséggel állok rendelkezésre m. t. kartársaimnak. Ligeti László. — Névváltoztatás. Schnetzer György, a Schne­­tzer Nándor székesfehérvári üveg- és porcellánkeres­­kedés cégvezetője, nevét Sólyomvárira magyaro­­sította. — Meghívó a Magyar Üvegesiparosok Termelő és Beszerző Szövetkezetének 1941. évi január hó 12-én délelőtt 11 órakor a Budapesti Üvegesek stb. Ipartes­tületének helyiségében (Budapest, VIII., Harmincket­tesek tere 2, I. emelet 2) tartandó évi rendes közgyű­lésére. Tárgysorozat: 1. Igazgatóság és felügyelő­­bizottság jelentése. 2. Igazgatóság és felügyelőbizott­­ság választása. 3. Indítványok. Az évi mérleg a köz­gyűlést megelőző nyolc napon át a Szövetkezet helyi­ségében (Budapest, VIII., Harminckettesek tere 2, I. em. 12) közszemlén van. — Mérleg: Vagyon: Pénztár­készlet 44.46 P. Leltár 11.40 P. Adósok 22.94 P. Rész­jegytartás 1669.90 P. 1938. évi veszteség 1339.62 P. 1939. évi veszteség 345 P, összesen 3433.32 P. Teher: Részjegyek 3000 P. Átmeneti tételek 37.20 P. Hitelezők 396.12 P. összesen: 3433.32 P. Veszteség-nyere­­ségszámla. Veszteség: alapítási költség 85.— P. adó 5.— P. költség 255.— P. összesen 345.— P. Nyereség: 1939. évi veszteség 345.— P. Tagok száma 26, üzletré­szek száma 28. — A tudományos körök Sághelyi: A magyar üve­gesipar története c. könyvéről. A Magyar Történelmi Társulat közlönye, a „Századok" most megjelent számában a többi között így ismerteti Sághelyi köny­vét: „. . . . Az ipartörténeti kutatás eddig elhanyagolt volt, s akik művelték is, helytelen irányba terelték a fejlődést. Jórészben ennek tulajdonítható, hogy az ipar­­történet, amely mögött pedig százados múlt áll, alig pár éve fejlődésnek indult más gazdaságtörténeti tu­dományszakoknál csekélyebb eredményeket mutat­hat be. Annál örvendetesebb, hogy ennyi eredményte­len tapogatódzás, ennyi sikertelen nekirugaszkodás után akadnak kutatók, akik végre-valahára felismerik az ipartörténetírás eminens feladatait, s lemondva a mindenáron való „nagyvonalú szintetizálás" kétes di­csőségéről, megelégszenek a részletkutatás fáradsá­gos munkájával. Ennek az irányzatnak szegődött út­törőjévé Sághelyi, amikor „csupán" a magyar üve­gesipar múltjának rekonstruálását tűzte ki céljául. Mun­kája minden tekintetben például szolgálhat a hasonló feladatokra vállalkozóknak. Lelkiismeretes irodalmi előkészülettel, szorgalmas adatgyűjtéssel, a tárgyi em­lékek beható tanulmányozásával s a téma problemati­kájában való elmélyedéssel sikerült olyan monográ­fiát alkotni, amely ebben a műfajban eddig egyedül­álló. Harminckét ívnél nagyobb terjedelemben, 200- nál több ábrát magában foglaló értékes illusztrációs anyag hozzáadásával rajzolta meg a magyar üveges­mesterség fejlődését egészen a legutóbbi évekig. Fő­érdeme, hogy eltérőleg a korábbi szakmatörténeti kí­sérletektől, nem csupán „céhtörténetet" ad, hanem igyekszik kiterjeszkedni az iparélet minden főbb moz­zanatára: gyártásra, kereskedelemre, áralakulásra, csakúgy, mint a jogi kérdésekre. Megértette, hogy e vonatkozások, s ezen felül az egyes korok szellemi és materiális hatásainak figyelembevétele nélkül nem lehet még egy különálló szakmáról sem integráns élet­képet nyújtani.. . Sághelyi könyve mint úttörő munka feltétlenül elismerést érdemel".

Next