Üvegesek Lapja, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
4 ÜVEGESEK LAPJA 1. szám megtekintette, a munka szépen halad, kivitele valóban művészi s a szakma valóban méltó zászlót kap. A hímzési munkálatok február végére, március elejére elkészülnek. Ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy a zászló rúdjának és végződésének megtervezéséért a szobrászművész 151) P tiszteletdíjat kér. Ezt az összeget az elöljáróság a zászlóalap terhére kifizetni rendelte. f) Jegyző jelentette, hogy az 1941. évi január 1-i számnak 16 oldalnyi terjedelemben való megjelenésére a miniszterelnökségtől kért engedélyt. A rendelet megjelenése után az elnökség és a kiadóhivatal megfelelő intézkedéseket tesz. 5. Indítványok: Szász Leó az elnökségnek a kftt-igénylés tárgyában tett munkálatainak a befejezését sürgette meg. Ebben a kérdésben az elnökség ismételten tárgyalt az anyagelosztó és kiutaló bizottsággal. Többek javaslatára az elnökség a legutóbbi nagyobb munkálatok vállalásával kapcsolatosan előfordult árrombolások tárgyában konkrét adatokat szerez be, s ezek kivizsgálása után a törvényes lépéseket megteszi. — Az Országos Egyesület választmányi ülése. Az Oki december 5-én HUM Artur elnöklete mellett választmányi ülést tartott, amelyen huszonegy kortárs vett részt. Hüttl elnök ismertette az Alkormánybiztosság álláspontját a belföldi öblösüvegáruk felárának áthárítási módja ügyében. Az Alkormánybiztosság ugyanis cikkenként történő összegszerű áthárítást kíván, miért is az Elnökség terjedelmes beadványban kimutatta, hogy e szakmában az áremelést csupán százalékszerűen lehet keresztülvinni, és ezért kérte az Alkotmánybiztosság ehhez való hozzájárulását Az Alkotmánybiztosság az elintézésig mindenesetre beleegyezett az OE által megállapított, körlevélben már ismertetett százalékszerű áthárításhoz. A pénztári jelentés elfogadása, négy budapesti és nyolc erdélyi cég tagként való felvétele után Havas Sándor ügyv. társelnök közölte, hogy a porcellángyárak is kérelmezték az Alkotmánybiztosságtól az áremelést. — Ismertette a BM felár következtében előállott helyzetet, melyre vonatkozólag többen példákat hoznak fel annak a kimutatására, hogy ez mily hátrányos állapotot teremt. — Az ügyvezető társelnök ismertette a folyó ügyeket. A választmány egyhangúlag hozzájárult ahhoz, hogy az OE ügyésze akár per útján behajthassa a hátralékos tagdíjakat. Engel Ármin 60 éves szakmai működése alkalmából 1000 pengőt ajánlott fel a rászoruló kartársak segélyezésére, melyet az Elnök és a választmány köszönettel vettek tudomásul. HÍREK — Közellátási miniszter: Laky Dezső. A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére a Kormányzó Úr ő Főméltósága az 1917 :XI. t.-c. alapján az ország közellátásának vezetésére dr. alistáli Laky Dezső, a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem tanára, országgyűlési képviselő, tárcanélküli m. kir. miniszterré kinevezte. Egyidejűleg a kormány felállította az Országos Közellátási Hivatalt, amelynek vezetésével Laky Dezső dr., tárcanélkül minisztert bízta meg. — Feitscher Ernő üvegkereskedő, a Feitscher Ernő és Társa üveg- és porcellánkereskedő miskolci cég társtulajdonosa, Miskolcon dec. hó 3-án elhunyt. Vele a hazai üveg- és porcellánszakma széles látókörű, kiváló szakembere távozott el az élők sorából. Emlékét kegyelettel megőrizzük. A Feitscher Ernő és Társa üveg- és pocellánkereskedés vezetését az örökösök máris átvették, és az elhunyt intencióinak megfelelően tovább folytatják. — Az asztaltársaságok évzáró Ünnepe. A Kovács János elnöklete mellett működő asztaltársaság december hó 15-én, a Szittner Ferenc, Schlesinger József és Dobsa Béla elnöklete mellett működő asztaltársaság december 18-án tartotta meg évzáró, kifizetéssel egybekötött évzáró társasvacsoráját. Mindkét alkalommal a kartársak nagy számmal jöttek össze, fesztelen hangulatban töltötték az estét, amely így szakmai társadalmi eseménnyé alakult. E megnyilatkozások már csak azért is fontosak voltak, mert az üvegesiparosságot hosszú idő óta először láthattuk együtt a fehér asztalnál. Mindkét asztaltársaság alapos, derék munkát végzett, elismerés jár érte mindkét társaság vezetőségének és ügyvivőinek. — Üzemem más célra való átállítása miatt 1941 január 1-től kénytelen vagyok munkaprogramomból az üveghomályosítást és mintázást kihagyni. A csíkos- és sima jégvirágos üveget és többi cikkeimet továbbra is teljes üzemmel gyártom és legnagyobb készséggel állok rendelkezésre m. t. kartársaimnak. Ligeti László. — Névváltoztatás. Schnetzer György, a Schnetzer Nándor székesfehérvári üveg- és porcellánkereskedés cégvezetője, nevét Sólyomvárira magyarosította. — Meghívó a Magyar Üvegesiparosok Termelő és Beszerző Szövetkezetének 1941. évi január hó 12-én délelőtt 11 órakor a Budapesti Üvegesek stb. Ipartestületének helyiségében (Budapest, VIII., Harminckettesek tere 2, I. emelet 2) tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. Igazgatóság és felügyelőbizottság jelentése. 2. Igazgatóság és felügyelőbizottság választása. 3. Indítványok. Az évi mérleg a közgyűlést megelőző nyolc napon át a Szövetkezet helyiségében (Budapest, VIII., Harminckettesek tere 2, I. em. 12) közszemlén van. — Mérleg: Vagyon: Pénztárkészlet 44.46 P. Leltár 11.40 P. Adósok 22.94 P. Részjegytartás 1669.90 P. 1938. évi veszteség 1339.62 P. 1939. évi veszteség 345 P, összesen 3433.32 P. Teher: Részjegyek 3000 P. Átmeneti tételek 37.20 P. Hitelezők 396.12 P. összesen: 3433.32 P. Veszteség-nyereségszámla. Veszteség: alapítási költség 85.— P. adó 5.— P. költség 255.— P. összesen 345.— P. Nyereség: 1939. évi veszteség 345.— P. Tagok száma 26, üzletrészek száma 28. — A tudományos körök Sághelyi: A magyar üvegesipar története c. könyvéről. A Magyar Történelmi Társulat közlönye, a „Századok" most megjelent számában a többi között így ismerteti Sághelyi könyvét: „. . . . Az ipartörténeti kutatás eddig elhanyagolt volt, s akik művelték is, helytelen irányba terelték a fejlődést. Jórészben ennek tulajdonítható, hogy az ipartörténet, amely mögött pedig százados múlt áll, alig pár éve fejlődésnek indult más gazdaságtörténeti tudományszakoknál csekélyebb eredményeket mutathat be. Annál örvendetesebb, hogy ennyi eredménytelen tapogatódzás, ennyi sikertelen nekirugaszkodás után akadnak kutatók, akik végre-valahára felismerik az ipartörténetírás eminens feladatait, s lemondva a mindenáron való „nagyvonalú szintetizálás" kétes dicsőségéről, megelégszenek a részletkutatás fáradságos munkájával. Ennek az irányzatnak szegődött úttörőjévé Sághelyi, amikor „csupán" a magyar üvegesipar múltjának rekonstruálását tűzte ki céljául. Munkája minden tekintetben például szolgálhat a hasonló feladatokra vállalkozóknak. Lelkiismeretes irodalmi előkészülettel, szorgalmas adatgyűjtéssel, a tárgyi emlékek beható tanulmányozásával s a téma problematikájában való elmélyedéssel sikerült olyan monográfiát alkotni, amely ebben a műfajban eddig egyedülálló. Harminckét ívnél nagyobb terjedelemben, 200- nál több ábrát magában foglaló értékes illusztrációs anyag hozzáadásával rajzolta meg a magyar üvegesmesterség fejlődését egészen a legutóbbi évekig. Főérdeme, hogy eltérőleg a korábbi szakmatörténeti kísérletektől, nem csupán „céhtörténetet" ad, hanem igyekszik kiterjeszkedni az iparélet minden főbb mozzanatára: gyártásra, kereskedelemre, áralakulásra, csakúgy, mint a jogi kérdésekre. Megértette, hogy e vonatkozások, s ezen felül az egyes korok szellemi és materiális hatásainak figyelembevétele nélkül nem lehet még egy különálló szakmáról sem integráns életképet nyújtani.. . Sághelyi könyve mint úttörő munka feltétlenül elismerést érdemel".