Üvegesek Lapja, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1941-02-01 / 2. szám
2. ÜVEGESEK LAPJA 2 . Szám. Az önálló kézmívesiparosok kereseti adójának módosítása A Hivatalos Közlöny közölte a 160.000/1940. P. M. sz. rendeletet, amelynek értelmében az alábbiakra hívjuk fel a kortársak figyelmét. Azok az önálló kézmívesiparosok, akik legfeljebb egy segédet és egy tanoncot, vagy segéd nélkül legfeljebb két tanoncot tartanak, általános kereseti adó fejében fizetnek Budapest székesfővárosban évi 24 pengőt, és ezenkívül a segéd után évi 12 pengőt, minden tanonc után évi 6 pengőt, az évi üzletbér minden 100 P-je után évi 3 pengőt, és az évi lakásbér minden 1000 je után évi 2 pengőt. A 60 éven felüli önálló kézmívesiparosok, valamint azok az önálló kézmívesiparosok, akiknek jövedelme túlnyomórészt napszámkeresetből származik, az adótételeknek csak a felét fizetik, az I. és II. járadékosztályú hadirokkantak és a kézmívesipart özvegyi jogon folytató nők a segéd után nem fizetnek adót. Azt a tényt, hogy a kézmívesiparos hány segédet és hány tanoncot foglalkoztat, az ipartestületben levő bejelentések alapján bírálja el az adóhatóság. Evégből az ipartestület hivatalos összeállítást készít, s eljuttatja az adóhatóságoknak. A több segédet foglalkoztató iparosok kereseti adóját a régi eljárás szerint állapítják meg. A testület a hivatalos nyilvántartásból, valamint a kiküldött kérdőívek alapján állítja össze a kimutatást, s beküldi február hó 15-ig. A kamara ezekre a jutalmakra ezennel pályázatot hirdet. 1. A jutalmakra csak olyan munkások pályázhatnak, illetve olyan munkások hozhatók a munkaadók által javaslatba, akik a kifejezetten ipari (kézművesipari, kisipari vagy gyári) munkások, vagyis az ipartörvény rendelkezései alá tartozó ipartelepeken szakbavágó munkát végeznek vagy végeztek; b) jelenlegi vagy volt munkaadójuknál megszakítás nélkül legalább 25 betöltött év óta varrtak alkalmazva; c) 50. életévüket betöltötték és d) akik sem a miniszter úrtól, sem hivatali elődeitől jutalmat vagy elismerő levelet még nem kaptak, sem pedig szolgálati érdemeik elismeréséül legfelsőbb kitüntetésben még nem részesültek. Ezektől a feltételektől eltérni, semmiképen sem lehet." 2. Minden pályázó munkás köteles pályázatához csatolni: a) munkakönyvét annak igazolására, hogy mennyi idő óta van, vagy volt munkaadójánál megszakítás nélkül alkalmazva; b) munkaadója nyilatkozatát arról, hogy alkalmaztatásának egész ideje alatt — különösen a forradalmi idők és a megszállás alatt — kifogástalan és nemzethű magatartást tanúsított; c) a rendőri hatóság erkölcsi bizonyítványát arról, hogy államhűség és egyéni megbízhatóság szempontjából nincs ellene kifogás. A nem magyarországi születésű pályázók részéről a magyar honosság megszerzését is igazolni kell. Végül ajánlatos a pályázatban hivatkozni az esetleg fennforgó különös méltánylást érdemlő szempontokra (pl. magas kor, betegség, pályázó által eltartott nagyszámú családtag, hadirokkantság, stb.) is. 3. A pályázatok a fentiek szerint felszerelve a munkaadók vagy megbízottjuk által, lehetőleg személyesen adandók át a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkári hivatalában, I emelet 2. szám). Hiányosan felszerelt pályázatok a miniszter úr szigorú utasítása értelmében figyelembe nem vehetők. A pályázat határideje 1941 február 15, amelyen túl beérkező kérelmek figyelembe nem vehetők. Az Országos Egyesülethez az Álkotmánybiztosságtól a következő leirat érkezett: 32.922/1940. sz. T. Üveg- és Porcellánkereskedők és üvegesek Országos Egyesülete, Budapest. A felárak áthárításának módosítása tárgyában folyó évi november hó 23-án kelt kérelmére hozzájárulok ahhoz, hogy a belföldön előállított fehér és zöld öblös- és palacküvegáruk forgalombahozatalánál a 19.700/1940. Á. K. számú rendeletemben engedélyezett százalékos felárakat a nagy- és kiskereskedők az alábbiak szerint háríthassák át vevőikre: a nagykereskedők az 1939 augusztus 26-ával rögzített eladási áraikat 1. a préselt üvegáruknál legfeljebb — 6 °/o 2. fúvott üvegáruknál legfeljebb — — 7.5"/o 3. szervisz és díszműáruknál (kizárólag a Vámtarifa 962/e. tétele alatt felsorolt üvegáru) legfeljebb — — — 11 "/o a kiskereskedők pedig egységesen 5n/o-kal emelhetik fel. Aláírás, az árellenőrzés országos kormánybiztosának helyettese. A Kamara pályázati hirdetménye az 1941. évi ipari munkásjutalmakra A m. kir. iparügyi miniszter a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara területén (Pest, Fejér, Nógrád, Bars és Hont k. e. e. vm.) levő ipartelepeken hosszabb idő óta megszakítás nélkül alkalmazásban álló vagy állott és minden tekintetben érdemes ielősebb ipari munkások részére az 1941. évben 30 (harminc) egyenként 100 (egyszáz) pengő jutalmat adományoz. A kézművesipar gazdasági helyzete Az Ipartestületek Országos Központja a január 26-iki közgyűlése elé részletes jelentésben számol be a kézművesipar helyzetéről és a Központ munkájáról. Az IPOK évi jelentése ismerteti az iparügyi minisztérium kisipari programját és a kézművesipar törekvéseit, kimerítő statisztikai adatokkal képet ad a kézművesipar gazdasági viszonyairól, közli egyben a Magyar Gazdaságkutató Intézet jelentését a kézművesipar konjunkturális helyzetéről. Megállapítja a jelentés, hogy a megnagyobbodott Magyarország kézművesiparossága közel negyedmillió önálló kézművesmestert és legalább ugyanannyi alkalmazottat számlál és termelésének értéke csaknem egymiilliárd pengőre becsülhető. A kisipar helyzetének javulása már 1981-ben elmaradt a nagyipar kedvező fejlődésétől és a háborús gazdasági viszonyok következtében lényegesen rosszabb helyzetbe jutott, mint az előző években volt. A magánlépítkezés pangása az építőipari és a vele kapcsolatos iparágakat sodorta nehéz helyzetbe és különösen súlyos viszonyokkal küzdenek a vidéki, főleg a falusi iparosok. Bár a nagyobb mértékű kincstári munkák egyes iparágakban szerény keresetet nyújtottak, az anyagbeszerzési nehézségek, az árrögzítés, az árszabályozás és az anyagáremelkedések kapcsán előállott veszteségek, a katonai bevonulások, forgalmi korlátozások, a kereskedelem zavarai, az ezzel kapcsolatos hitelmegvonások egyre fokozódó nehézségek elé állították a kézművesipari termelést, amely agyáripar kedvező konjunktúrájával nem osztozott. Beszámol az IPOK évi jelentése az egyes kézművesipari szakmák helyzetéről, ismerteti a vidéki ipartestületek gazdasági helyzetjelentéseit, az erdélyi kézművesipar újjászervezését, a vidéki közigazgatási hatóságok beszámolóit. Az évi jelentés további fejezetei részletes képet nyújtanak az ipartestületi intézmény fejlődéséről, az ipari közigazgatásról, a munkaalkalmak- és közmunkákról, az anyagellátás és árszabályozás, a szövetkezeti szervezés, kisipari kivitel, munkabér és munkaidő, hitelellátás, adózás, az öregségi biztosítás, szakoktatás, nemzetközi kapcsolatok kérdéseiről. Ismerteti az IPOK jóléti intézményeinek örvendetes fejlődését, az iroda ügyforgalmát és számadásait. A jelentést az iparügyi hatóságok, érdekképviseletek, ipartestületek címtára egészíti ki.