Vas- és Fémmunkások Lapja, 1925 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1925-05-22 / 10. szám

mi A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI XXXI. ÉVFOL­YÁM 10. SZÁM . Előfizetési ár:A Szövetség tagjai részére heti jár­ulékonellenebCD, magánosok részére egész évre láOOSe-jtorona­, félévre 60000 korona. Rokonezer vezetőknek külön megegyezés szerint. Egyes szám ára 5000 korona. — Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP BUDAPEST, 1925 MÁJUS 22 Megjelenik minden hó második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és kiadóhivatali VTI, Thököly­ út 56. Telefon: József 80—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—2 óra között Egy sor és mind­ A háború ml­őt­ti évek sorain a tavasz ébredé­sével egyidőben váltak láthatóvá a gazdasági élet horizontján azok a perspektívák, amelyek egy gazdasági év jó vagy rossz voltára enged­tek következtetni. Valamint a természet téli nyugalmát, úgy az ipar téli tespedését is föl­váltotta a tavasz pezsdü­lő élete. A téli zord időjárás és egyéb­­körülmények mind tavaszra tették esedékessé a munkáik megkezdését, és amint elhangzott az első pacsirta-dal, az élet pezsdülő napja már ott ragyogott a gazdasági élet égein. A gyárak nagy kéményei mellett el­terülő műhelyekben milliónyi munkás mun­kája és szorgalma gyarapította a kincseket, ami az iparnak és kereskedelemnek hasznot, a munkásoknak pedig, ha nem is teljesen gond­mentes, de a maiinál sokkal emberségesebb éle­tet biztosított A városokban és falvakban szint© gombamódra szaporodtak az új épüle­tek, munkához juttatva a télen át kényszer­­pihenésre kárhoztatott munkások nagy töme­­geit. . A májusi időjárás volt az agrárgazdálkodás­­nak és az ezzel járó berendezkedésnek alapja. Ilyenkor már tisztán látta mindenki a várható terméseredményt és ehhez mérten készítette el költségvetését a nagybirtokos, ennek alapján állapította meg szükségleteinek beszerzési lehe­tőségét a kisbirtokos és a mezőgazdasági mun­kás. A nagybirtokos sok száz holdnyi kiterje­désű birtoka után várható terméseredmény arányában foganatosította az építkezés mun­káját, gyarapította a gazdasági eszközöket és gépeket, ami az iparnak munkát, a keres­kede­­lenmek pedig fokozottabb forgalmat jelentett. A kisgazda is számolva a várható termésered­ménnyel, hozzávetőlegesen szintén megállapí­totta, hogy termését a kereskedelem útján mi­lyen iparcikkekkel fogja elcserélni. A kereskedelem erre hivatott szervei mind­ezen jelenségekből már idejekorán megállapí­tották, hogy milyen iparcikkekre lesz szükség és ehhez mérten tették meg megrendeléseiket a gyárakban is. A mezőgazdasági munkás, az aratás jól fizet­ő voltában találta meg megélhe­tésének alapját, amiből kiindulva, a falu sza­tócsa is nagyobb szükségletek kielégítésére tett előkészületeket. Az ipari munkásnak is a tavasz jelentett fordulópontot a megélhetés kérdésében. A jó aratásra való kilátás jó ke­­nyérmagtermést, a jó időjárás pedig kedvező takarmánytermést jelentett, ami ezután az ol­csóbb lisztben, kenyérben, húsban stb. jutott kifejezésre. Az ipari és kereskedelmi élet szer­ves összekapcsolódása pedig megteremtette a megélhetésnek azt az áthidalását, amelynek alapja az általános jólét, a­­kölcsönös bizalom és az emberi megbecsülés. Ma itt állunk, a tavasz életet fakasztó leg­szebb hónapjának derekán, de a gazdasági élet horizontján sehol sem látjuk azokat a perspek­tívákat, amelyekből egy olyan gazdasági évre lehetne következtetni, mely a munkások milliói­nak is megadja mindazt, ami az élethez szük­séges. Nincsen munka! A gyárakban, a mű­helyekben csend honol, tétlenül hevernek a munkáskezek milliói, a családi életet pedig a nyomor kínzó fájdalma és gyötrelme változ­tatja pokoli szenvedéssé. Az emberek százezrei vannak hajlék nélkül, de az építkezés mégsem akar megindulni. A terméskilátások kedve­zőek, de sehol sem látjuk azokat a jeleket, ame­lyek a­ helyzet javulását helyeznék kilátásba. A mezőgazdasági munkások, a várható jó ter­més dacára, a legnagyobb nyomornak néznek elébe, míg az ipari munkásságnak a jó termés és takarmánybőség nem nagyobb falat kenye­ret és húst, hanem az ezidőszerinti nyomor to­vábbi fokozását jelenti. A nyomor és a közeledő gazdasági év nehéz küzdelme azonban korántsem olyan fenyegető a másik oldalon, ahol mindezek dacára a jó­mód és a kényelem az, amely az életet széppé és kellemessé teszi. A gyárak részére nem élet­kérdés a munka megindítása, mert a háborús és az azt követő évek nyereségei a munka megindítása nélkül is nagy osztalékot biztosí­tanak. A most megjelent évi mérlegek sok mil­liárdos haszonról számolnak be s bizony vannak olyan vállalatok is, amelyek osztalék gyanánt a részvé­nyek névértékének többszörösét fizetik. A fővárosi és vidéki malmok közül csak egy­néhány van üzem­ben és ezek keresik meg a munkát szüneteltető összes malmok osztalékát, a­h­hez hozzájárul még az is, hogy a malmok­­ liszt- és gabonafölöslegei olyan nagyok, hogy egy kisebb ország egyévi szükséglete telje­sen kielégítést nyerhetne. A harmadik gazda­sági tényezőnek, a nagybirtokosnak legfonto­sabb munkája a­z, hogy már most irányítja ki­felé az országból az ez évben várható termés­­fölösleget, de ugyanezt teszi a vágóállatok kül­földre való­­kiszállítása érdekében is. Így fest az idei május, ilyen perspektívákat­ mutat a gazdasági élet a keresztény felebaráti szeretet és a kurzus uralkodása idején. Európa világgazdaságának hanyatlása. A háborút viselő európai nagyhatalmak és az Északamerikai Egyesült Államok összekötteté­seik révén a világgazdaságot azon az alapon uralták, hogy más országokból nyersárut kap­tak és azt mint készárut értékesítették. Ame­rika nyersanyagban olyan dús, hogy elsőbbsé­gét a világpiacon a jövőre is bebiztosította. Az európai államok ezen összeköttetését a világ­háború részben megszüntette, részben pedig megzavarta. A nemzetközi árucsere megválto­­zott­ azokban az országokban, amelyek Euró­pából készárut vettek, mert maguk rendezked­tek be ennek a termelésére és egy új ipart te­remtettek, amelynek átalakulása még mindig folyik. A világkereskedelem eltolódását világosan igazolják a kivitel számai, amelyek a békeév­től az 1920/22. esztendőig f ez ez irányú fejlődést pontosan mutatják. Átszámítva aranymárkára, a megfelelő va­lutakurzus mellett a kivitel 1000 korona arany­­márka évi átlagban a következő volt: Az emelkedés egyes államokban igen nagy. Bizonyos államok a kivitelt megtöbbszörözték és a haszonélvezők között különösen Japán és az Egyesült Államok szerepelnek, amelyeknek kivitele teljesen az európai államok számlájára írandó. Az európai államok — Franciaország kivé­telével, amely Németországtól jóvátételi költ­ségeket kap és Anglia kivételével, melynek gyarmatai jó hátvédnek bizonyultak — a ki­vitel tekintetében visszaesést mutatnak. Valutaértékre átszámítva, az alánt megneve­zett országoknak a következő árukivitele volt: A legnagyobb visszaesés Hollandiában és Németországban mutatkozik, ahol relatív szá­mítás mellett 58% a visszaesés, utána kö­vetke­ik 59%-kal. Egy erre vonatkozó to­vábbi bizonyítékot, hogy a világpiacon az áru­­kereslet eltolódott, a világ fémszükséglete szol­gáltat. (ólom, réz, cin, cink 1000 tonnákban). Európában a vas- és acéltermelésben 39% csökkenés mutatkozik, míg Ausztráliában 717%, Ázsiában 327% az emelkedés. Kínában és In­diában még 1913-ban jelentéktelen volt a ter­melés és csak a háborús években fejlesztették azt ki. Az európai visszaesés minden nyers­­termelő országot érint, kivéve Franciaországot, de legnagyobb a visszaesés Német- és Orosz­országban. Az Európán kívü­li államok nagy kivitele, továbbá a nagy vas- és acélszükséglete bizo­nyíték arra, hogy Európa ezen földrészekből a jövőben igen kevés nyersanyagot fog kapni, mert ezt maguk dolgozzák föl készáruvá, ami nemcsak a kivitelnek okoz nehézséget, hanem a készáruval Európa piacát is ellepi. Ezen fej­lődésnek tipikus példáját szolgálja Nagybri­­tannia, ahol mindent elkövetnek, hogy fen­­sőbbségüket a világpiacon megtarthassák, mindezek dacára azonban háttérbe lesznek­ szorítva. Ha áttekintjük a helyzetet Délame­­riika, Kanada, Ausztrália és az anyaország Anglia között, a háború előtt ezek a gyarmatok többé-kevésbé az anyaországgal függő viszony­ban­ voltak, de a háború után ez a helyzet meg­változott. Délafrikában a termelés és az ipar függetlenségét szorgalmazzák. Délafrika földje igen alkalmas egyes speciális termékek előállí­tására, amelyekkel az ország­ szükségletét füg­getlenül meg tudják termelni. Nemes és nem nemes­fémek fölött fölös mértékben rendelke­zik, kőszén és vasérc pedig kimeríthetetlen tö­megekben található. De vannak aszbeszt-, ólom-, réz-, só- és cintelepei is. Világos tehát, hogy e földterület országai termelő orszá­gokká kell, hogy átváltozzanak, annál is in­kább, mert igen nagymértékű gyapotültetvé­nyeik is vannak. Jelenleg az üzemek csak gyári jellegűek, de országok, amelyek olyan gazdagok nyersanyagokban, azok rövidesen a saját szükségletüket maguk fogják előterem­teni. Másrészről arra lesznek szorítva — mivel a földmivelés és állattenyésztés nem bsz elég megélhetést biztosítani —, hogy­ az ott dolgozó és elő népeknek szükségszerűen az ipari terme­lésre kell áttérni, hogy a fölösleges munkaerő munkához jusson. De Afrika eladósodása is arra kényszerít, hogy az ipari termelésre tér­jen át, mert csak így tudja függetlenségét biz­tosítani. Északamerikában is érezteti hatását a többi országok ipari fejlődése. Argentinia, Chilié, Brazília úgynevezett délamerikai blokkot ala­kítottak, abból a célból, hogy Északamerika és Európa iparától függetlenítsék magukat. Hogy ez mennyire sikerült nekik, igazolja Brazília textiltermelése, amely szükségleteit maga állítja elő. Nagymértékben meglévő nyersanyagát sem viszi ki, hanem maga dol­gozza föl. A japán ipar szintén annyira fejlő­dött, hogy Keletázsia és India nagy területét áruval látja el, egyben pedig módok után ku­tat, hogy ezen kivitelét Európáig­ kiterjeszt­hesse. Nagy jelentősége van még Kínának, amelynek kimeríthetetlen nyersanyagkészletei vannak. Egyelőre Japán és az Egyesült Államok igyekeznek Kínának ipari jelentőségét kihasz­nálni, ami később oda fog fejlődni, hogy Kína Európával szemben mint konkurrens fog a világpiacon föllépni. Európa vezető helye a világpiacon, amelyet a háború előtt biztosított­nak mondhatott, eltűnt. Európa irányítóinak ezen világgazdasági eseményekre igen nagy figyelmet kell fordítani. Európa összes gazda­sági tényezőinek a konkurrencia kikapcsolásá­val össze kell fogni és egy olyan közgazdasági szervet kell létesíteni, amely technikai tovább­fejlődéssel, az emberi szükségletek kielégítésé­nek biztosításával, a munkaművelet racionali­zálásával jól képzett, magas kvalitású munka­erőt nevel és azt a termelésben gazdaságilag előnyösen föl is tudja használni. És segíthet csak Európa sorsán. Kanada szintén azzal foglalkozik, hogy nyersanyag- és agrártermékét az ipar fejlődé­sével kapcsolja össze. Ebben az országban ezt az agrár termelésének gyors emelkedése köve­teli. Az általános szükséglet és az igények annyira növekedtek, hogy ez az ország belső termeléséből akarja biztosítani saját szükség­letét. Az ipari termelést az országban talál­ható nyersanyagok igen kedvezően befolyá­solhatják. Geológiai szempontból bírálva, ez az ország a világ egyik leggazdagabb országa. A világ nikkelszükségle­tét 80%-ban Kanada biztosítja. Tekintélyes szállító ólom-, arany-, kobald-, réz-, ezüst- és cinkércekben. Neu­­schottlandban igen tekintélyes vasipar fejlő­dött, amely neufundlandi érceket dolgoz föl Ehhez járulnak még azok a nagymértékű széntelepek, amelyek mind az Atlanti-óceán partjain fekszenek, továbbá az óriási vízesések. 19111.bó­i 1920/'^*2-b6" _ Emelke­­dés Ausztrália --------- - — 140R ' 2212 ’ 57% Egyiptom — -,------645 931 15% Kanada----------------------- 1812 3796 109% Kuba------- --------------- 687 2141 211% •Japán ----------------- 1828 32114 149% India ----------------- 8399 8161 16% Peru-------------- ----------- 184 377 105% Egyesült Államok — — 10428 22752 118% 1913-ban 1920/22-ben Csökkenés Németország---------------10068 4202 58% Belgium-----------------------2937 2141 27% Olaszország---------------2030 1642 lg’/„ Spanyolország---------­­908 628 31% Hollandia-----------------5191 2180 59% 1913-ban 1921/23-ban Európa - -----------2186­ 11812 Ázsia-----------------------9106 2085 Afrika-----------------------141 149 Amerika-------------------1110 13976 Ausztrália--------------294 228 44.7% 129.0% 6.0% 26.0% 22.0% Összesen 1 33805 28250 16.4% A nyersvas- és acélgyártásnál ugyanez az eredmény mutatkozik. A nyersvas- és acélter­melés a világpiacon, 1000 tonnában számítva, a következő volt: 1913-ban 1921/23-ban Európa----------------------- 82824 50230 39% Amerika---------------------- 65453 86907 33% Ázsia--------------------------- 470 2005 327% Ausztrália------------------- 62 507 717% XK­­i­psinológiai és * Anyao-viZsgáló intézet Budapest VIIT József krt. 6

Next