Vas- és Fémmunkások Lapja, 1925 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1925-05-22 / 10. szám
mi A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI XXXI. ÉVFOLYÁM 10. SZÁM . Előfizetési ár:A Szövetség tagjai részére heti járulékonellenebCD, magánosok részére egész évre láOOSe-jtorona, félévre 60000 korona. Rokonezer vezetőknek külön megegyezés szerint. Egyes szám ára 5000 korona. — Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP BUDAPEST, 1925 MÁJUS 22 Megjelenik minden hó második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és kiadóhivatali VTI, Thököly út 56. Telefon: József 80—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—2 óra között Egy sor és mind A háború mlőtti évek sorain a tavasz ébredésével egyidőben váltak láthatóvá a gazdasági élet horizontján azok a perspektívák, amelyek egy gazdasági év jó vagy rossz voltára engedtek következtetni. Valamint a természet téli nyugalmát, úgy az ipar téli tespedését is fölváltotta a tavasz pezsdülő élete. A téli zord időjárás és egyébkörülmények mind tavaszra tették esedékessé a munkáik megkezdését, és amint elhangzott az első pacsirta-dal, az élet pezsdülő napja már ott ragyogott a gazdasági élet égein. A gyárak nagy kéményei mellett elterülő műhelyekben milliónyi munkás munkája és szorgalma gyarapította a kincseket, ami az iparnak és kereskedelemnek hasznot, a munkásoknak pedig, ha nem is teljesen gondmentes, de a maiinál sokkal emberségesebb életet biztosított A városokban és falvakban szint© gombamódra szaporodtak az új épületek, munkához juttatva a télen át kényszerpihenésre kárhoztatott munkások nagy tömegeit. . A májusi időjárás volt az agrárgazdálkodásnak és az ezzel járó berendezkedésnek alapja. Ilyenkor már tisztán látta mindenki a várható terméseredményt és ehhez mérten készítette el költségvetését a nagybirtokos, ennek alapján állapította meg szükségleteinek beszerzési lehetőségét a kisbirtokos és a mezőgazdasági munkás. A nagybirtokos sok száz holdnyi kiterjedésű birtoka után várható terméseredmény arányában foganatosította az építkezés munkáját, gyarapította a gazdasági eszközöket és gépeket, ami az iparnak munkát, a kereskedelenmek pedig fokozottabb forgalmat jelentett. A kisgazda is számolva a várható terméseredménnyel, hozzávetőlegesen szintén megállapította, hogy termését a kereskedelem útján milyen iparcikkekkel fogja elcserélni. A kereskedelem erre hivatott szervei mindezen jelenségekből már idejekorán megállapították, hogy milyen iparcikkekre lesz szükség és ehhez mérten tették meg megrendeléseiket a gyárakban is. A mezőgazdasági munkás, az aratás jól fizető voltában találta meg megélhetésének alapját, amiből kiindulva, a falu szatócsa is nagyobb szükségletek kielégítésére tett előkészületeket. Az ipari munkásnak is a tavasz jelentett fordulópontot a megélhetés kérdésében. A jó aratásra való kilátás jó kenyérmagtermést, a jó időjárás pedig kedvező takarmánytermést jelentett, ami ezután az olcsóbb lisztben, kenyérben, húsban stb. jutott kifejezésre. Az ipari és kereskedelmi élet szerves összekapcsolódása pedig megteremtette a megélhetésnek azt az áthidalását, amelynek alapja az általános jólét, akölcsönös bizalom és az emberi megbecsülés. Ma itt állunk, a tavasz életet fakasztó legszebb hónapjának derekán, de a gazdasági élet horizontján sehol sem látjuk azokat a perspektívákat, amelyekből egy olyan gazdasági évre lehetne következtetni, mely a munkások millióinak is megadja mindazt, ami az élethez szükséges. Nincsen munka! A gyárakban, a műhelyekben csend honol, tétlenül hevernek a munkáskezek milliói, a családi életet pedig a nyomor kínzó fájdalma és gyötrelme változtatja pokoli szenvedéssé. Az emberek százezrei vannak hajlék nélkül, de az építkezés mégsem akar megindulni. A terméskilátások kedvezőek, de sehol sem látjuk azokat a jeleket, amelyek a helyzet javulását helyeznék kilátásba. A mezőgazdasági munkások, a várható jó termés dacára, a legnagyobb nyomornak néznek elébe, míg az ipari munkásságnak a jó termés és takarmánybőség nem nagyobb falat kenyeret és húst, hanem az ezidőszerinti nyomor további fokozását jelenti. A nyomor és a közeledő gazdasági év nehéz küzdelme azonban korántsem olyan fenyegető a másik oldalon, ahol mindezek dacára a jómód és a kényelem az, amely az életet széppé és kellemessé teszi. A gyárak részére nem életkérdés a munka megindítása, mert a háborús és az azt követő évek nyereségei a munka megindítása nélkül is nagy osztalékot biztosítanak. A most megjelent évi mérlegek sok milliárdos haszonról számolnak be s bizony vannak olyan vállalatok is, amelyek osztalék gyanánt a részvények névértékének többszörösét fizetik. A fővárosi és vidéki malmok közül csak egynéhány van üzemben és ezek keresik meg a munkát szüneteltető összes malmok osztalékát, ahhez hozzájárul még az is, hogy a malmok liszt- és gabonafölöslegei olyan nagyok, hogy egy kisebb ország egyévi szükséglete teljesen kielégítést nyerhetne. A harmadik gazdasági tényezőnek, a nagybirtokosnak legfontosabb munkája az, hogy már most irányítja kifelé az országból az ez évben várható termésfölösleget, de ugyanezt teszi a vágóállatok külföldre valókiszállítása érdekében is. Így fest az idei május, ilyen perspektívákat mutat a gazdasági élet a keresztény felebaráti szeretet és a kurzus uralkodása idején. Európa világgazdaságának hanyatlása. A háborút viselő európai nagyhatalmak és az Északamerikai Egyesült Államok összeköttetéseik révén a világgazdaságot azon az alapon uralták, hogy más országokból nyersárut kaptak és azt mint készárut értékesítették. Amerika nyersanyagban olyan dús, hogy elsőbbségét a világpiacon a jövőre is bebiztosította. Az európai államok ezen összeköttetését a világháború részben megszüntette, részben pedig megzavarta. A nemzetközi árucsere megváltozott azokban az országokban, amelyek Európából készárut vettek, mert maguk rendezkedtek be ennek a termelésére és egy új ipart teremtettek, amelynek átalakulása még mindig folyik. A világkereskedelem eltolódását világosan igazolják a kivitel számai, amelyek a békeévtől az 1920/22. esztendőig f ez ez irányú fejlődést pontosan mutatják. Átszámítva aranymárkára, a megfelelő valutakurzus mellett a kivitel 1000 korona aranymárka évi átlagban a következő volt: Az emelkedés egyes államokban igen nagy. Bizonyos államok a kivitelt megtöbbszörözték és a haszonélvezők között különösen Japán és az Egyesült Államok szerepelnek, amelyeknek kivitele teljesen az európai államok számlájára írandó. Az európai államok — Franciaország kivételével, amely Németországtól jóvátételi költségeket kap és Anglia kivételével, melynek gyarmatai jó hátvédnek bizonyultak — a kivitel tekintetében visszaesést mutatnak. Valutaértékre átszámítva, az alánt megnevezett országoknak a következő árukivitele volt: A legnagyobb visszaesés Hollandiában és Németországban mutatkozik, ahol relatív számítás mellett 58% a visszaesés, utána követkeik 59%-kal. Egy erre vonatkozó további bizonyítékot, hogy a világpiacon az árukereslet eltolódott, a világ fémszükséglete szolgáltat. (ólom, réz, cin, cink 1000 tonnákban). Európában a vas- és acéltermelésben 39% csökkenés mutatkozik, míg Ausztráliában 717%, Ázsiában 327% az emelkedés. Kínában és Indiában még 1913-ban jelentéktelen volt a termelés és csak a háborús években fejlesztették azt ki. Az európai visszaesés minden nyerstermelő országot érint, kivéve Franciaországot, de legnagyobb a visszaesés Német- és Oroszországban. Az Európán kívüli államok nagy kivitele, továbbá a nagy vas- és acélszükséglete bizonyíték arra, hogy Európa ezen földrészekből a jövőben igen kevés nyersanyagot fog kapni, mert ezt maguk dolgozzák föl készáruvá, ami nemcsak a kivitelnek okoz nehézséget, hanem a készáruval Európa piacát is ellepi. Ezen fejlődésnek tipikus példáját szolgálja Nagybritannia, ahol mindent elkövetnek, hogy fensőbbségüket a világpiacon megtarthassák, mindezek dacára azonban háttérbe lesznek szorítva. Ha áttekintjük a helyzetet Délameriika, Kanada, Ausztrália és az anyaország Anglia között, a háború előtt ezek a gyarmatok többé-kevésbé az anyaországgal függő viszonyban voltak, de a háború után ez a helyzet megváltozott. Délafrikában a termelés és az ipar függetlenségét szorgalmazzák. Délafrika földje igen alkalmas egyes speciális termékek előállítására, amelyekkel az ország szükségletét függetlenül meg tudják termelni. Nemes és nem nemesfémek fölött fölös mértékben rendelkezik, kőszén és vasérc pedig kimeríthetetlen tömegekben található. De vannak aszbeszt-, ólom-, réz-, só- és cintelepei is. Világos tehát, hogy e földterület országai termelő országokká kell, hogy átváltozzanak, annál is inkább, mert igen nagymértékű gyapotültetvényeik is vannak. Jelenleg az üzemek csak gyári jellegűek, de országok, amelyek olyan gazdagok nyersanyagokban, azok rövidesen a saját szükségletüket maguk fogják előteremteni. Másrészről arra lesznek szorítva — mivel a földmivelés és állattenyésztés nem bsz elég megélhetést biztosítani —, hogy az ott dolgozó és elő népeknek szükségszerűen az ipari termelésre kell áttérni, hogy a fölösleges munkaerő munkához jusson. De Afrika eladósodása is arra kényszerít, hogy az ipari termelésre térjen át, mert csak így tudja függetlenségét biztosítani. Északamerikában is érezteti hatását a többi országok ipari fejlődése. Argentinia, Chilié, Brazília úgynevezett délamerikai blokkot alakítottak, abból a célból, hogy Északamerika és Európa iparától függetlenítsék magukat. Hogy ez mennyire sikerült nekik, igazolja Brazília textiltermelése, amely szükségleteit maga állítja elő. Nagymértékben meglévő nyersanyagát sem viszi ki, hanem maga dolgozza föl. A japán ipar szintén annyira fejlődött, hogy Keletázsia és India nagy területét áruval látja el, egyben pedig módok után kutat, hogy ezen kivitelét Európáig kiterjeszthesse. Nagy jelentősége van még Kínának, amelynek kimeríthetetlen nyersanyagkészletei vannak. Egyelőre Japán és az Egyesült Államok igyekeznek Kínának ipari jelentőségét kihasználni, ami később oda fog fejlődni, hogy Kína Európával szemben mint konkurrens fog a világpiacon föllépni. Európa vezető helye a világpiacon, amelyet a háború előtt biztosítottnak mondhatott, eltűnt. Európa irányítóinak ezen világgazdasági eseményekre igen nagy figyelmet kell fordítani. Európa összes gazdasági tényezőinek a konkurrencia kikapcsolásával össze kell fogni és egy olyan közgazdasági szervet kell létesíteni, amely technikai továbbfejlődéssel, az emberi szükségletek kielégítésének biztosításával, a munkaművelet racionalizálásával jól képzett, magas kvalitású munkaerőt nevel és azt a termelésben gazdaságilag előnyösen föl is tudja használni. És segíthet csak Európa sorsán. Kanada szintén azzal foglalkozik, hogy nyersanyag- és agrártermékét az ipar fejlődésével kapcsolja össze. Ebben az országban ezt az agrár termelésének gyors emelkedése követeli. Az általános szükséglet és az igények annyira növekedtek, hogy ez az ország belső termeléséből akarja biztosítani saját szükségletét. Az ipari termelést az országban található nyersanyagok igen kedvezően befolyásolhatják. Geológiai szempontból bírálva, ez az ország a világ egyik leggazdagabb országa. A világ nikkelszükségletét 80%-ban Kanada biztosítja. Tekintélyes szállító ólom-, arany-, kobald-, réz-, ezüst- és cinkércekben. Neuschottlandban igen tekintélyes vasipar fejlődött, amely neufundlandi érceket dolgoz föl Ehhez járulnak még azok a nagymértékű széntelepek, amelyek mind az Atlanti-óceán partjain fekszenek, továbbá az óriási vízesések. 19111.bói 1920/'^*2-b6" _ Emelkedés Ausztrália --------- - — 140R ' 2212 ’ 57% Egyiptom — -,------645 931 15% Kanada----------------------- 1812 3796 109% Kuba------- --------------- 687 2141 211% •Japán ----------------- 1828 32114 149% India ----------------- 8399 8161 16% Peru-------------- ----------- 184 377 105% Egyesült Államok — — 10428 22752 118% 1913-ban 1920/22-ben Csökkenés Németország---------------10068 4202 58% Belgium-----------------------2937 2141 27% Olaszország---------------2030 1642 lg’/„ Spanyolország---------908 628 31% Hollandia-----------------5191 2180 59% 1913-ban 1921/23-ban Európa - -----------2186 11812 Ázsia-----------------------9106 2085 Afrika-----------------------141 149 Amerika-------------------1110 13976 Ausztrália--------------294 228 44.7% 129.0% 6.0% 26.0% 22.0% Összesen 1 33805 28250 16.4% A nyersvas- és acélgyártásnál ugyanez az eredmény mutatkozik. A nyersvas- és acéltermelés a világpiacon, 1000 tonnában számítva, a következő volt: 1913-ban 1921/23-ban Európa----------------------- 82824 50230 39% Amerika---------------------- 65453 86907 33% Ázsia--------------------------- 470 2005 327% Ausztrália------------------- 62 507 717% XKipsinológiai és * Anyao-viZsgáló intézet Budapest VIIT József krt. 6