Vas- és Fémmunkások Lapja, 1926 (32. évfolyam, 1-22. szám)

1926-01-08 / 1. szám

/ A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPART iifXXXIL évfolyam, 1. szám j|H Előfizetési ár: A Szövetség tagjai részére hetijárulékok ellenében, magánosok részére egész évre 120000 korona, félévre G0000 korona. Rokonszervezeteknek külön megegyezés szerint. Egyes szára ára 5000 korona. — Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP ■MI Budapest, 1926 január 8 in Megjelenik minden hó második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII, Thököly-út 56. Telefon: József 80—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—2 óra között Visszapillantás Ismét elmúlt egy év, a hatodik, a háború befejezése óta. Az életből szintén lemorzsoló­dott egy év, ami a munkásélettel való vonat­kozásban igen nagy jelentőséggel bir, mert a mai társadalmi berendezkedés mellett, a mun­kásosztály tagjai részére csak igen mostohán mérik az életéveket. Az elmúlt év, gazdasági vonatkozásokban még közel sem mutatott olyan változásokat, amelyek a munkások életlehető­ségét megkönnyítették volna, .tanulságai pedig igen szomorú tapasztalatok elé állították a munka népét, ami káros kihatásában még az előbbi éveket is ipessze fölülmúlja. Ha pedig mindehhez még hozzávesszük, hogy azokból a kormányigéretekből, amelyek munkát és ke­nyeret jelenthettek volna, nem lett semmi, úgy az elmúlt évet bátran nevezhetjük az ígé­retek által fölkeltett, és más módon kilátásba helyezett reménykedések temetőjének. Ha polgári fölfogás alapján mérlegelnénk az elmúlt év tanulságait, úgy a fönti néhány sor­ral végezhetnénk is. Munkásmozgalmi .szem­pontból azonban ezekkel a megállapításokkal még nem végeztük cl azt a mini kát, amelyet elvégezni kötelességünk, mert az, hogy pontot tettünk az elmúlt év eseményei után, még nem jelentheti a mindenben való • megnyugvást. A munkásság a múlt tanulságaiból táplálkozva, a jövőnek ól és már ezekből is föltétlenül szük­séges, hogy rövid visszapillantást vetve a múltba- irányt szabjunk a jövő év munkájának. Szövetségünk az elmúlt évben igen nehéz munkát végzett. Belső munkálkodásáról meg- állapithatjuk,, hogy a rendkívüli körülmények folytán beállott lehetetlen gazdasági helyzet nsakueúi teljese«- Tnegabadátyezta- azt a- anw». kát, amelyet a tagok érdekében kifejteni szán­dékozott, Szövetségünk akcióképességére igen káros hatással volt a konjunktúra fokozatos romlása, amely, ugylátszik, az elmúlt év vége felé érte el tetőpontját. A megrendelések el­maradása és az ezzel kapcsolatban mutatkozó munkahiány annyira megnövesztették a mun­káltatók hatalmát, bőgj' vágyaik, amelyek rendszerint a minél nagyobb haszon elérésében jutnak kifejezésre, még a rossz konjunktúra dacára is kielégítésre találtak. Az éhség és a nyomor a gyárak kapui elé zavarták a munka- nélküliek ezreit, ami nemcsak a munkanélküliek esetleges béreire, hanem a dolgozók meglévő kereseteire is igen károsan hatott. Már ez a körülmény egymaga is eléggé magyarázza az elmúlt év mozgalmának az előző évekkel szem­beni eltérő voltát, amihez kiegészitésképen még csak azt kívánjuk hozzáfűzni, hogy amíg a munkáltatókat elhatározásaikban senki sem gáncsolta és igy szabadon intézkedhettek a munkások gazdasági helyzetének megrontása körül, addig a munkásság részére a védelem megszervezése körüli szabad elhatározás lehe- tőségé teljesen ki volt zárva. A rossz kon­junktúra ellensúlyozása érdekében a munkál­tatók javára minden megtörtént, ami a haszon biztosítását szolgálta, azonban seliolsem láttuk azokat az intézkedéseket, amelyek a munkások érdekeit szolgálták volna. Amíg a kormányzat a munkáltatók elmaradt hasznát vámtarifával és más módon igyekezett rekompenzálni, addig a munkanélküliektől még azt a csekély segélyt is megtagadta, amely a nyomorgókat némileg átsegíthette volna a szenvedés rettenetességein. A kormányzat helyett tehát Szövetségünknek kellett a segélyekről gondoskodni, vagyis azt a kötelességet teljesíteni, amelyet mindenhol a világon az állam teljesít. Hogy Szövetségünk és a még munkában álló szaktársaink az ezzel járó megpróbáltatást sikeresen kiállották, az annak a munkának az érdeme, amely a sok szenvedés dacára a osüggedői lelkekben föl tudta kelteni a kötelességérzetnek azt a mér­tékét, amely nemes cselekedetekre sarkal és amely a munkásságnak még a mai rettenetes helyzet közepette is erőt ad a nehéz küzdel­mekkel szembeni ellentóllásra. Szövetségünk elmúlt évi munkálkodását rö­vid összefoglalásban a nehéz küzdelmekkel szembeni sikeres ellenállás, tagjaink példa- nélkiil álló áldozatkészsége és az öntudatnak az a mértéke jelzi, amelyre méltán lehet büszke az ország minden vas- és fémmunkása. Ha tehát a múlt tapasztalataiból és tanulsá­gaiból okulva akarunk a jövő nehézségeivel szembeni ellentállásra berendezkedni, úgy egy pillanatra sem szabad eltérnünk arról az útról, amely az elmúlt év céltudatos munkáját jelzi és amelyen haladva, lehetővé fog válni, hogy szaktársaink a hosszú éveken át tartó szenve­dések után végre olyan helyzetbe juthassanak, amely részükre az emberi megélhetés lehetősé­gét biztosítja. ®3eS@$S®®®®®®»S»SSS5SS3S®S „Jo&Bi ügyhöz méltóan“ A mul-t tapasztalatai már régen bebizonyí­tották, hogy a keresztény-szociális szervezke­désnek nincsen semmi komoly alapja, az ilyen irányú szakszervezeti mozgalom pedig nem egyéb közönséges komédiánál. Ennék da­cára — igaz, hogy csak kevesen — még ma is vannak olyan munkások, akik komolyan hisz­nek ebben a mozgalomban és úgy vélik, ahogyan egyik lapjuk is Írja, hogy: „iá szo­ciáldemokraták csak azért kritizálják a ke­resztény-szociális szervezkedést, mert annak tágjai nem ismerik a megalkuvást, vezéreik nem olyan sunyi szemforgatók, mint a szo­ciáldemokraták vezérei, akik bizonyos célok elérése érdekében — .jobb ügyhöz méltóan —- még a zsidó tőkével szembeni alázatcskodástól és az általuk képviselt munkások érdekeinek elárulásától sem riadnak vissza*'. Mindezt per­sze csak úgy mondják, anélkül, hogy bizonyí­tani is tudnának, amit mondani annál is köny- nyebb. mert a kurzuslapok e téren valósággal privilégiumot élveznek. Minthogy .kereszteny-szociálisékuál rendsze­rint másak a szavak és mások1 a tettek, nézzük meg, hogy azok. akik „a tisztultabb erkölcsök­től átkot ottan“, lapjaikban az emberi alávaló- ságokáí mondatokba ffizva, #>, föntebbi idézet- -Jigtt.^ogtoliak^zejuiti4'jivxn3^i'j|uzziijL.. íixettnjrkfe veszik komolyan a saját ánirásaikst. Erre az összehasonlításra a legjobb alkalmat az az ak­ció szolgáltatja, amelyet egy otthon fölépítése érdekében a kereszteny-szociái’is vasmuukós- .szövetség megindított. Nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy keresztény-szociálisét, a szo­ciáldemokrata vas- és iemmunkásmozgalom ellensúlyozása céljából fölépítendő munkás­otthon tervezgetésénél pontosan kiszámították, hogy hány gazdag püspök és pap van ebben az országban és valószínűen szám bevették a magukat jó. keresztényeknek valló gazdag fő­urakat, bárókat, nemeseket, minisztereket, stb. urakat is, mint olyanokat, akik már annál is inkább össze fogják adni a munkásotthon föl­építéséhez szükséges összeget, mert vagyoni helyzetüknél fogva ez alig jelenthet részükre számottevő anyagi megterhelést. A gyűjtés megkezdése után azonban, alig néhány hónap múlva, kiderült, hogy a ,ió keresztények áldo­zatkészségéhez fűzött reménykedés csődöt mondott, mert addig, amíg ia keresztényi szere­tőiről és áldozatkészségről csak papolni kel­lett, mindenki megtette a magáét, de egészen másképen alakult ki a helyzet akkor, amikor a keresztényi szeretet és áldozatkészség nevé­ben a zsebek megnyitásával kellett volna az „elvért“ anyagi áldozatot hozni. Itt jutnak azután szerephez azok az állítá­sok, amelyeket e cikkünk elején idézőjelek kö­zött hozunk s amelyekben keresztény-szociá- lisék bennünket és vezetőembereinket a leg- csuuyább módon rágalmazzák. Ugyanis á gyűjtés megakadása által szenvedett fiaskó és az ezzel járó tapasztalatok minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a nagynevű „támogatókra“ és a nagy „keresztényekre“ számítani nem lehet, tehát más pénzforrás után kellett kutatni. A tisztultabb elkötésük­től áthatoitan és jobb ügyhöz méltó buzgalom­mal, keresztény-szociáliséi: az annyira lecse- pült zsidó munkáltatókhoz és tőkésekhez for­dultak. akik sem nem keresztények, sem nem jóbarátai a munkásoknak, mert hiszen a ha­szon a kizsákmányolás gyümölcse és igy a jóbarát fogalma már ezokból is kifejezett el­lenfélte a tőke természetéből folyó ténykedések­nek. Tették pedig ezt egy körlevél utján, amelynek szószerinti szövege a következő: Budapest, 1925 december 22. Tekintetes I (jazffaiósáfj! \ Magyar Kcre.fr,tér.y-szoeialista Vasmunkás Szövet­ség kötelékébe tömörült vasipari munkásság tisztelet­tel kéri a tele. Igazgatóságot, hogy a fölépítendő „Ma­gyar Vasmunkás-Otthon'4 megvalósítását elősegíteni m éltóz tassón, A szövetség kifejezetten gazdasági egyesülés minden pártpolitikai mozgalomtól függetlenül. Célunk a. ma­gyar ipar megerősítésé vei a magyar vasipari munkás­ság kedvezőbb gazdasági helyzetének elérése. Beesü­letes és igazságos munkát adni, becsületes ós igazságos munkabért kapni. Szövetségünk Ingjál a megértő magyar társadalom segítségével ezideig 68 millió koronát adtak a Magyar Vasmunkás-Otthon“ megvalósítására. A tele. Igazgató­ságot a Belügyminiszter Ur 172.853/1924. VII. számú or­szágos gyűjtési engedélyének alapján kérjük, hogy ter­vünk megvalósításában segítségünkre lenni méltóz- tasson. Tiszteletteljes kérelmünk jóindulatú méltánylását re­mélve, maradunk hazafias tisztelettel Ankner Béla s. k. Kovács Ferenc s. k. titkár elnök. Vájjon mit jelent ez a gyakorlatban! Semmi mást, mint amit kereszíény-szociálisék miró- lnnk írtak, rájuk vonatkoztatva. Vagyis: meg­alkuvók, szemforgatók, bizonyos célok elérése érdekében — jobb ügyhöz méltóan, — még a zsidó tőkével szembeni alázatoskodástól és az általuk képviselt munkások érdekeinek eláru­lásától sem riadnak vissza. Bár a körlevélből levont következtetések es tények szembeállításával még tüzetesebben, is kidomboríthatnánk azt a munkásellenes eljá­rást, amelyet keresztény-szociáliáék folytatnak, még sem tesszük. Nem pedig azért, mert ezzel az alkalommal a zsidó tőkéseknek és munkál­tatóknak küldött írásukkal olyannyira lerán­tották magukról a leplet, hogy elveik és _cél; .iáik tüzetesebb megjelölés nélkül is eléggé pőrén ,állanak a munkások nyilvánossága előtt. 8Í9»S3S«88S8SS88®®SS8*8»88 ! MlmU és máshol Az emberiség, kulturális fejlődésének egyik alapja a szakszervezeti mozgalom. Minden oiy.au országban. ahol az embereket néni a .gyű­lölet, hanem íz'igaz éri élemben vétf." általános boldogulás vágya, a kulturális fölülemelkedés vezérli, már régen fölismerték azt a hasznos munkát, amelyet a szakszervezetek kulturális téren végeznek. És habár máshol is kellemetlen a »rövidebb munkaidő és a magasabb munkabér követelése, mégsem teszik azt, hogy az egyéni boldogulás biztosítása érdekében a kultúrát és az emberi jobblétet jelentő szakszervezeteik megszüntetését követelnék. Mindenhol tisztában vannak azzal, hogy a szakszervezti tagok azon követelése, hogy rövidebb munkaidőt dolgozva rendes munkabért kapjanak, együk sarkköve a kulturális fejlődésnek, mert a több bér több könyvet, a rövidebb munkaidő több olvasást, a több olvasás pedig magasabb kultúrát jelent. Nálunk minden megfordítva van. A haran­gozótói kezdve, csaknem a legmagasabb fóru­mokig mindenki arra törekszik, hogy a mun­kásmozgalmat lehetetlenné tegye, úgy véleked­vén, hogy ha nem lesz munkásmozgalom, nem lesz elégedetlen munkás, ha nem lesz elégedet­len mnn"ás. úgy ismét visszatérnek azok a régi jó idők, amikor zavartalanul lehetett á munkásság millióit kizsákmányolni. A kultúrál Az maradjon meg a műveltebb néprétegeknek, ami alatt a nmnikások sorain kivid állók önnönmagukat értik. Vannak azonban esetek, amikor még ezek az egyének is elszégyenlik magukat azon közép­kori gondolkozásukért, amely a szakszierveztok üldözésében jut kifejezésre. Ilyenkor akaratla­nul bár, de beismerik, hogy a szakszervezeti mozgalom nem az a rém, amelynek tartják. Azonban rögtön hozzáteszik, hogy: „Azok az angol, német, belga vagy más nemzetek szocia­listái egészen mások, mint a magyar szocia­listák.“ Természetesen, ez csak üres kifogás, mert hiszen mi, akik közvetlen érintkezést tar­tunk fönn a világ "összes szakszervezeteivel, jól tudjuk, hogy- a szervezett munkások és a szak- szervezeti mozgalmak között csak annyiban vau különbség, hogy egyes országok munkásságá­nak milyen az egyesülési és gyülekezési sza­badsága, továbbá a szociális helyzete, és ettől függ az alkalmazásba vett taktika is. Ha tehát a ma uralkodó osztályok a magyar munkásság harci taktikáját rosszalják, úgy vegyék csak figyelembe a föntebb elmondottakat és rögtön meg fogják látni, hogy itt nem a munkásság a hibás, hanem azok, akik a munkásság rossznak mondott taktikáját kiprovokálják. Azonban beszéljenek a tények: A német birodalmi kancellár november bú. 17-éii meghívta magához a német szakszervezetek képviselőit, hogy a locarnói tárgyalásokról és ezek kihatásáról tájékoztassa őket. Megokolta előttük az egyezmény alá­írásának szükségességét, amit föképen a német gazda­ág érdeke parancsolt, és azt a reményét fejezte ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék