Vas- és Fémmunkások Lapja, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-09 / 1. szám

14- OLDAL­AI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK ESPJS 00­1. szám Bedaux-rendszernek bekódolni, hirdetménnyel kö­zölte mindhárom gyár munkásaival az igazgatóság az üzem beszüntetését, így akarván nyomást gya­korolni a vagongyár kocsiosztályában dolgozó mun­kásokra, hogy a Bedaux-rendszernek behódoljanak. Egy szerencsés körülmény közrejátszása folytán sikerült a három gyár kizárására vonatkozó vesze­delmet elhárítani és az időközben megtartott tár­gyalásokon megegyezni oly módon, hogy két hónapra eltolódik az az idő, amikor a Bedaux-rendszerben való elszámolás következik. Szólni kell arról, hogy nálunk Magyarországon a munka jogát egyáltalán nem ismerik el és a munka joga elismerése nélkül erőltetnek olyan munkarend­szereket, amely rendszerekhez pedig föltétlenül szük­séges volna a munka jogának legtökéletesebb el­isme­­rése. Szükség volna az üzemi alkotmány oly mértékű kiterjesztésére, amellyel elérhető a termelésnek olyan fokú ellenőrzése a munkásság részéről, amely ellen­őrzésben tisztán állana szemünk előtt a gyártási és értékesítési lehetőség, a­ vállalkozás árai és a mun­kások bérei. Ebben a tisztánlátásban sokkal tökéle­tesebben lehet ahhoz az igazsághoz eljutni, amelyben a munkások érdekeinek megvédéséről van szó, anél­kül hogy ez az érdekvédelem az üzem fönntartását veszélyeztetné. Nagyon szomorú tapasztalataink vannak e téren, mert a magyar munkáltatók, de különösen a gép­ipari munkáltatók valósággal komolytalannak és megvalósíthatatlannak tartják a munka jogának el­ismerését és méginkább az üzemi választmány meg­valósítását. A mi munkáltatóink régóta hangoztat­ják és állanak azon az alapon, hogy „Én vagyok az úr a házban“ és minden olyan beavatkozást kizár­nak, amely a munkáltatói érdekeltségben kívül esik. De nemcsak a munka jogát nem ismerik el és az üzemi alkotmányról, az üzemi tanácsokról hallani sem­ akarnak, hanem valósággal szembehelyezked­nek a gyári bizalmi rendszerrel. Hivatalosan azokat elismerni nem akarják és csak akkor állanak velük hivatalosan szóba, amikor az üzemvitel érdeke ezt megkívánja. Egyébként minden törekvésük odairá­nyul, hogy a bizalmi férj legyen az az üldözött sze­mély, akin a munkáltató vagy annak megbízottjá­nak árgus szeme mindig rajta van és a legelsősor­­ban a bizalmi fér­j mindig az, akit a munkáltató megtorló intézkedése ér. Ezt tanúsítják a rendsza­­bályozási esetek, amelyek elrettentő példát akarnak statuálni és minden munkás számára meg akarják egyszer és mindenkorra utaltatni a bizalm­i tisztsé­­get, mert a munkáltatók által rendszabályozott­­szaktársaink feketelistára kerülnek és azok elhelye­zését a legmesszebbmenő módon megakadályozzák. Ezt teszik már annál inkább is, mert nincs egyet­lenegy fórum sem az országban, amely ezért a lel­ketlen eljárásért megtorlást helyezne kilátásba, sőt nem egy ízben történt meg a törvényhozás termé­ben, hogy a kormány a mögötte álló többségi párt­tal valósággal a munkásság ellen foglalt állást. Ezek a körülmények játszanak közre rendkívüli­­n­agy mértékben arra, hogy nálunk a munkáltatók előállhatnak olyan racionalizálási tervekkel, azok végrehajtásával, amelyek új munkarendszereket foglalnak magukban anélkül, hogy az idegenből ide átvett új munkarendszerhez biztosítsák azokat a föl­tételeket, amely föltételek között más államokban az­­­j munkarendszereket alkalmazzák. A kollektív szerződéskötés lehetősége, az erre vo­natkozó törvényes védelem óriási jelentőséggel bír a szakszervezeti mozgalomban. Ezt leginkább azok tudhatják, akiknek alkalmuk volt olyan kollektív­szerződéses viszonyban dolgozni, amely kollektív­­szerződéses jogviszonyt törvényes védelem alá lété­tétt­ helyezni. Ez a helyzet magyarázza azt, hogy Németországban, Ausztriában és mindazokban az államokban, ahol hasonlóan áll fönn a munka joga, a kollektív szerződések kötésének lehetősége és vé­delme, nem lehet előállani a munkáltatóknak olyan munkarendszerekkel, amely munkarendszer a munkástól fizikai munkaerejének magasabb igénybe­vételével több termelést kíván és ezzel semmiképpen arányban nem álló fizetést ad. Német és osztrák szaktársainknak nincs is bajuk a Bedaux-rendszer­­rel, mert a munka jogának elismerése, az üzemi alkotmány, az üzemi tanácsok ténye, a béregyeztető­­hivatalok, a döntőbíróságok, a kollektív szerződések kötésének lehetősége és törvényes védelme adja meg azt a segítséget, amellyel a Bodaux-rendszer a munkások munkaerejének kizsákmányolórendszerét elhárítani lehet. Természetesen úgy Ausztriában, mint Német­országban igen nagy mértékben elősegíti a kollek­­tív szerződéses jogviszony megkötésének lehetőségét a munkanélküliség esetére szóló biztosítás törvénye, mert az önhibájukon kívül munka nélkül maradot­tak megélhetésüket biztosító segélyben részesülnek és így nem kénytelenek munkaerejüket feltétel nél­kül a munkáltatók részére fölkínálni. Mindezek együttesen magyarázzák, hogy miért vagyunk mi hátrább e tekintetben és miért vannak előbbre né­met és osztrák szaktársaink. Itt rá kell mutatnunk arra is, hogy a szakszervezeti mozgalmi életre rend­kívüli nagy kihatással bír a politikai életben is megfelelő erőviszony megteremtése, mert a gazda­sági küzdelmeket mint az osztrák és német példák is mutatják, a politikai térhódítással milyen nagy mértékben lehet alátámasztani. Ha tehát mi is nagyot, maradandót és mindany­­nyiunkra vonatkozóan kielégítőt akarunk produ­kálni, fogjunk össze teljes erővel, erősítsük meg szervezeti életünket, de emellett igyekezzünk arra, hogy politikailag is szervezettek legyünk, mert csak úgy tudjuk politikai térhódításaink közé sorozni azokat az eredményeket, amely eredmények mara­dandó értéket jelentenek. Ha csak a sötét jelent tekintjük, vigasztalan kép tárul elénk. Ebből azonban a jövőt megítélni nem szabad, hanem erőt kell merítenünk azokból az ered­ményekből, amelyeket a jobb viszonyok között élő államok munkásai elértek, erőt kell meríteni azok­ból a küzdelmekből, amelyek ezeket az eredménye­ket meghozták. Ha a jövőbe pillantunk, csak a biza­kodás foghat el bennünket. Bizakodnunk kell abban, hogy az egyetemesen feltörő szervezeti erőt el­taposni nem lehet. Ebben való bizakodás sokszo­rozza meg erőnket, erősítse meg elhatározásunkat és lássunk hozzá az elvégzendő munkánkhoz azzal a célkitűzéssel, hogy mi is mihamarább részesei aka­runk lenni mindazoknak az eredményeknek, ame­lyeket a művelt nyugati iparállamok munkásai rég­óta birtokolnak. Bárdos elnök: Az esztergályosok és rokonszakmák szervezőbizottsága indítványt nyújtott be, amely 5 tagú bizottság kiküldését célozza abból a célból, hogy a tisztviselő-ügyeket vizsgálják meg és tegye­nek javaslatot. A vezetőség úgy látja, hogy nin­csen akadálya az 5 tagú bizottság kiküldésének, annál is inkább, mert a küldöttközgyűlés belső ad­minisztratív dolgokkal úgy sem akar foglalkozni. Az indítványozók a bizottságba a következő szaktár­sakat javasolják: Túri János, Sehmiedthoffer Jenő, Tolnay József, Avar István és Gutherl János szak­társakat. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Csacsovszky József az igazolóbizottság nevében tette meg jelentését. Garay Annia, a központi felügyelőválasztmány el­nöke jelentette, hogy az elmúlt két éven át a pénz­tárt és az okmányokat rendszeresen fölülvizsgálták és azokat rendben találták. Mindkét jelentés tudomásul vétetett. Ezután a jelentés fölötti vita következett, amely­hez a következő szaktársak szóltak hozzá: Szabó Lajos (Debrecen), Ligethy Elemér (Győr), Avar István (Szombathely), Tolnay József (Pécs), Gonauer Nándor (Vecsés), Menyhárt István (közüzem), Csa­­csovszky József (Diósgyőr), Pintér Sándor (Győr), Kubinyi István (Ózd), Reviczky András (Pesterzsé­bet), Tóth Rezső (Budapest), Gallián István (Pest­erzsébet). Csapó Sámuel és Kabók Lajos szaktársak viszon­válaszai után a közgyűlés a szövetségi, és a mozgalmi jelentést tudomásul vette. A közgyűlés egyhangúan vette tudomásul a köz­ponti székház és bérház építkezésével kapcsolatos elszámolásokat is. Egyben jóváhagyta a központi vezetőség és az országos nagyválasztmány azon intézkedését, hogy a győri Munkásotthont kiépít­tette és az ehhez szükséges 100.000 pengős kölcsönt fölvette. Nagy lelkesedéssel vette tudomásul a köz­gyűlés a központi vezetőség azon bejelentését, hogy a kivált esztergályos szaktársakkal sikerült a békét megkötni, egyben hozzájárult a közgyűlés azokhoz a feltételekhez, amelyek a békekötés során írásba foglaltattak. Ugyancsak egyhangú határozattal föl­hatalmazta a közgyűlés a központi vezetőséget, hogy szükség esetén a munkanélküli szaktársak támoga­tására havi különjárulékot vessen ki azzal a felté­tellel, hogy az ily módon befolyó összeg csak a munkanélküli és beteg szaktársak támogatására for­dítható. II. nap: Péter József elnök megnyitja az ülést és üdvözli a megjelenteket. Felszólítja a jelölőbizottság tagjait, hogy kezdjék meg munkájukat. Ezután áttért a köz­gyűlés az özvegy- és árvasegélyalap tárgyalására. Csapó Sámuel szaktárs előadó ismerteti a segély bevezetése óta elmúlt két év orr© vonatkozó statisz­tikáját. Megemlíti, hogy a legutóbbi közgyűlés a ne­héz gazdasági viszonyok miatt a segélyt a nőtlen tagok hozzátartozóira is kiterjesztette. Ennek be­vezetése a segélyezés körül változott helyzetet terem­tett. A kiadások megnövekedtek, amivel egyidőben a halottak utáni járulék körül visszaesés mutatkozik. Ennek oka nagyrészt a mai nagy munkanélküliség, ami miatt a szaktársaknak nincsen módjukban a járulékot pontosan fizetni. Ez a körülmény teszi szükségessé, hogy a segélyek leszállíttassanak, erről azonban a mai viszonyok között szó sem lehet Sok­kal célszerűbb az a­ megoldás, hogy az özvegy- és árvaalap járuléka 1 fillérrel fölemeltessék. Habár ez is megterhelést jelent, mégis ez a helyes meg­oldás. Hegyi Imre (Csepel) fölszólalva a kérdéshez, kéri a közgyűlést, hogy fogadja el a csepeli helyi csoport azon javaslatát, amely szerint egyesíteni kell a szö­vetségi és az özvegy- és árvaalap járulékát. A közgyűlés három szavazat ellenében elfogadta a központi vezetőség azon indítványát, amely a halottankénti járulék egy fillérrel való fölemelését javasolja. Ezen javaslat elfogadásával az özvegy- és árvasegéllyel kapcsolatos többi indítvány tárgy­talanná vált. Az indítványok fölött a közgyűlés a következők­ben határozott (az indítványokat sorrendi számmal ellátva, lapunk legutóbbi számában közöltük): 1. „Mondja ki a közgyűlés, hogy mindazon szak­társak, akik 52 hetet befizettek és 4 héten keresztül egyfolytában munkahelyükről szabadságolva van­nak, a helyi csoportok, illetve szervezőbizottságok javaslata alapján havonta 2 darab ingyenbélyeget kapjanak. Az ingyenbélyegek száma egy éven belül maximálisan 24 lehet.“ Elfogadva. A 2. számú indítvány az 1. számú indítvány el­fogadásával tárgytalanná vált. 3. „Mondja ki a közgyűlés, hogy mindazon munka­­nélküli szaktársak, akik az 1926. évi közgyűlés hatá­rozata alapján évenként 26 darab ingyenbélyegre jogosultak, indokolt esetekben a helyi csoportok, illetve a szakmai szervezőbizottságok javaslata alap­ján továbbra is évenként 26 heti ingyenbélyeget kapjanak.“ Elfogadva. A 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 12. számú indítványok a 3. számú indítvány elfogadása által tárgytalanná váltak. A 13. és 14., 15. és 16. számú indítványokat, ame­lyek a rokkantbiztosításra vonatkoznak, a közgyűlés elutasította, mert erre vonatkozóan az előző köz­gyűléseknek már van határozata. 17. „Indítványozzuk, hogy a Szövetség tegye lehe­tővé a vidéki helyi csoportoknak, hogy olcsó és hosszúlejáratú kölcsönöket kaphassanak a csoport­­könyvtárak gyarapítása céljából.“ Az új vezetőséghez utalva: 18. „Mondja ki a közgyűlés, hogy a szaklap ismé­­telten kéthetenként jelenjen meg.“ Átutalva az új vezetőséghez, miáltal a 19. számú hasonló indítvány tárgytalanná vált. A 20. számú indítványt a közgyűlés elvetette, mert erről az ügykezelési szabályzat intézkedik A 21. számú indítvány tárgytalan, mert az abban feltüntetett újabbi igényjogosultságra az ügykeze-,­lési szabályzat intézkedik. A 22. számú indítvány elutasítva. A 23. számú indítvány tárgytalan, mert az eddigi gyakorlat is az indítvány szellemében történik. Ugyanez a határozat vonatkozik a 24. számú indít­ványra is. A 25. számú indítvány elutasítva. 26. „Indítványozzuk, hogy a helyi csoportok elnökei és titkárai tárgyalási és szavazati joggal részt.­ vehessenek az összszervező- és főbizalmi üléseken." Elfogadva. A 27. és 28. számú indítványokat a közgyűlés által megválasztott ötösbizottsághoz utaltatták át. 29. „Indítványozzuk, hogy a nehézvasipari telepe­ken a szövetségi tagok oktatását valósítsa meg a Szövetség vezetősége.“ Az új vezetőséghez utalva. 30. „Indítványozzuk, hogy az újonnan megválasz­­­tott vezetőség kezdjen tárgyalást a Bánya- és Kohó­munkások Országos Szövetségével a két szervezet egyesítésére.­ Az új vezetőséghez utalva: 31 „Indítványozzuk, hogy a vasiparban foglalkoz­tatott, segédmunkások szervezésére nagyobb súly helyeztessék és az összes szakmák utasíttassanak arra, hogy a szakmájuk körében dolgozó segédmun­kásokat megszervezni tartoznak.“ 32. „Mondja ki a közgyűlés, hogy a Szövetség tulajdonában lévő összes Munkásotthonok pénzügyi és egyéb ügyvitelét a jövőben a Szövetség központi vezetősége szigorúan ellenőrzi és a jövedelmek fölös­­­legét a Munkásotthonok fejlesztésére fordítja.“ A 31. és 32. számú indítványok elfogadva. 33. „Indítványozzuk, hogy a Szövetség központi vezetőség© összeköttetésbe lépve az érdekelt szerve­zetekkel és testületekkel, indítson erős akciót a 8 órás munkanap és az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások állami segélyezésének törvénybe iktatása érdekében.“ 34. „Indítványozzuk: Utasítsa a közgyűlés az újon­­­nan megválasztott, központi vezetőséget, hogy indít­son harcot a heti 40 órás munkahét bevezetése ér­dekében, tekintettel arra, hogy a munkanélkü­liek nagy létszáma miatt a 8 órai munkaidő további kö­vetelése túlhaladott álláspont.“ A 33. és 34. indítványok elfogadva. 35. Indítványozzuk, hogy mozgalmi szabadszerve­­zeteink a mai kornak megfelelőért átszerveztessenek. Ennek záros határidőn belül való megvalósításával bízassák meg az újonnan megválasztott központi ve­zetőség.“ 36. „Utasítsa a közgyűlés az újonnan megválasz­tott vezetőséget, hogy Budapest és környékét a leg­sürgősebben ossza föl kerületekre és hívja életre az új vezetőségeket Az­ így életrehívott vezetőségek szakmai különbségek nélkül a szabadszervezeti iroda irányítása mellett végezzék a mozgalommal és az agi­­tációval járó munkákat.“ A 35. és 36. számú indítvány elfogadva. 37. „Indítványozzuk a szakmai szervezet központo­sítását egy átfogó rendszer kiépítésével. E célból ki­mondandó, hogy mindazon szakmák központosíttas­­sanak, amelyek 1000 fővel nem rendelkeznek.“ 38. „Indítványozzuk a szakmai központosítás 100%-ban való keresztülvitelét.“ 39. „Indítványozzuk, hogy szervezeti és agitációs vonatkozásban a szabadszervezeti irodá hatáskör© ki­bővíttessék olyan vonatkozásban, hogy a szakmák tisztviselőit és szervezőbizottságait szervezési mun­kára fölhasználhassa. A 37., 38. és 39. számú indítványok az új vezető­séghez utalva. 10. „Indítványozzuk, hogy a vasas ifjúság a jövő­ben fokozottabb mértékben nevelésben részesüljön és ennek végrehajtása céljából szerveztessék meg a vasasifjúság titkársága. Erre bízassák a szervezés és a nevelés munkája is.“ 41. „Indítványozzuk, hogy Budapest és környék© összes gyáraiban induljon meg a vasas-ifjúság to­borzása. A cél tökéletes végrehajtása érdekében szerveztessék meg az ifjúmunkástitkárság, amely kizáróan a tanonckérdéssel és azok nevelésével fog­lalkozna. A 40. és 41. számú indítványok átutalva az új ve­zetőséghez. . A 42., 43. és 44. számú indítványok átutalva a jelölőbizottsághoz. A 45. számú indítvány elfogadva. A 46., 47. és 48. számú indítványok az özvegy- és árvaalapra vonatkozó központi vezetőségi javaslat elfogadásával tárgytalanná váltak. Szabályszerű indítvány létezett a közgyűlésen 34 küldött aláírásával, amely azt javasolja, hogy az Állandó Választottbíróság tagjai, mint a közgyűlés rendes tagjai, fölszólalási és szavazati joggal bír­janak. Minthogy erre az ez idő szerinti­ alapszabályok módot nem nyújtanak, a közgyűlés a javaslatot el­vetette. Egy másik javaslat, amelyet 39 küldött írt alá, azt kéri, hogy az új központi vezetőség a központtól távolálló lakatosokkal kísérelje meg a béke meg­teremtését. Elfogadva­. A központi vezetőség a következő indítványt ter­jesztett© a közgyűlés elé: „Tekintettel a súlyos gazdasági­ viszonyokra és a nagy munkanélküliség­re, az országos közgyűlés kül­dötteinek költségeit a helyi csoportok a 20%-ból fe­dezzék. MŰSZERÉSZBÁL JANUÁR 24-ÉN, SZOMBATON ESTE 8 ÓRAKOR SZÖVETSÉGI SZÉKHÁZUNK DÍSZTERMÉBEN. A TISZTA JÖVEDELEM A SZAKMABELI MUNKA­­NÉLKÜLIEK SEGÉLYEZÉSÉRE LESZ FORDÍTVA

Next