Vas- és Fémmunkások Lapja, 1932 (38. évfolyam, 1-13. szám)

1932-01-08 / 1. szám

3 OLDAL J* VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA I»t szam erőlködésekkel, amelyeket új testűleteikben az „Ipartársulatok“-ban és 1884 óta az „Ipartestület“-ekben fejtettek ki és amelyekkel azt célozták, hogy a céhrendszer egyes — rájuk nézve előnyösnek látszó — maradványait törvényekkel tartsák életben. Ilyen rendelkezések a képesítéshez kötöttség, a testületi kényszer, a vitás ügyek házi elintézése a békéltetőbizottságok útján, ipartestületi munkaközvetítés stb. Mindez nem változtatott sokat a kisiparosság helyzetén, amely látva azt, hogy törvényes testülete — az ipartestület — alig jelent számára Valami előnyt, nem is igen törődött vele, a legtöbbje nyűgnek tekintette csupán és kényszeredetten fizette évi díjait a testületi pénztárba. Magyarországon 1929. évben 357 ipartestület működött, ezekből 42 a fővárosban, 54 a vidéki városokban és 261 a községekben, falvakban. . E .testületek ,kari és kulturális értekére jellemző, hogy a 357 testület, közül csak 51-nek van olvasóköre, 6-nak van rokkantegylete, 23-nnak temetkezési egylete, S-nak nyugdíjegylete, 23-nak mankasszáidója. Munka Közvetítője csak 23-nak van, ebből is 18 a fővárosban, míg a vidéken csupán 5 testület foglalkozik munkaközvetítéssel. Ipari és szakoktatásra 1999. évben csupán 36 ipartestület költött valami csekély összeget. Amint, ezen adatokból látható, ezek az ipartestületek inkább csak olyan pipázgató egyletek, minden komoly törekvés nélkül arra, hogy a kisiparosság gerinces érdekképviseletei legyenek. Egyes ipartestületekbe az utolsó évtizedben némi új szellemet vittek be azok a kisiparosok, akik a szervezett szocialista munkásság sorából emelkedtek ki, de ezek jó törekvése is csak lassan tud érvényesülni azzal a maradi szellemmel szemben, amely a kisiparosság többségének jellemzője. Ez aj szellem tette lehetővé a magyar uralkodó osztályok részére azt, hogy az ország kisiparosságát mindeddig sikerült a maga uszályává, tenni és az osztályuralom szolgálatába állítani. Kormányok és politikai ritterek egymással vetélkedve mutattak jó képet a kisiparosság felé, különösen választások idején, amikor a könnyen hívő kisemberek voksaira volt szükségük. Ritkán fáradtak hiába: a voksokat megkapták, de a kisiparosok hiába várták az ígéretek valóra váltását. Itt-ott kaptak egy-egy koncot, egy mondatban az iparfejlesztési törvényben, egy paragrafusban a közszállítási szabályzatban, ami azonban írott malaszt ,maradt, csupán. . . -Az ORH, a Kisipari Ilitel intézet — amelyek létrejötte ugyancsak a kisipar megsegítésének jelszavávalfügg össze,. m ed dp. segítségekhek bizonyultak. Bábáskodik körülöttük máig is az Országos Iparegyesület, a Kereskedelmi és Iparkamarák, Ipartestületek Országos Szövetsége, ez a gróf, 'az a'lovag, csak éppen hogy a segítség nem jön sehonnan. Most újból segíteni , akar rajtuk a kormány „az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról“ beterjesztett törvényjavaslatávál. Ennél a javaslatnál, vagy ha törvény lesz belőle, az új ipartestületi törvénynél a hangsúly az országos központon van. Egy új hivatalon, újabb hivatalnokgárdával, tekintélyekkel, állami omnipotenciával és a kisiparosok újabb megterhelésével. Az Országos központ fönntartásához az államkassza 50.000 pengővel járul, 25.000 pengőt a kereskedelmi és iparkamaráktól vasalnak be és 25.000 pengőt az ipartestületekbőlsajtolnak ki. A 160.000 pengős évi büdzsével dolgozó új hivatal figyelni fogja a kisiparos sorsát, javaslatokat fog‘ tenni’ törvények, rendeletek módosítására, vagy újak alkotására, tan, ioományozni fogja a. törvényedet, és rendeleteidet, lépt' véleménye —ha a mintezter fölhívja statisztikai fölvételeknél, irányítja — szakszerűen — az ipartestületek működését, támogatja az ipartestületeket kéréseikben és támogatja a szakoktatást is. Énnek a központnak lesz választmánya báropi elisökkel, igazgatója, titkára, fogalmazója, irodatisztje, altisztje, mifid az állanp rendszerű'II., VII., XI.‘fizetési osztályoknak megfelelő javadalipazászsal. Az elnököket is téríté- Sik illetik t meg és a választmányi tagokat, is. A cipiek, rangok a méltóságostól lefelé lesznek megállapítva. A tekintetes cím talán a szolgának jut majd. Az intézmény a kereskedelmi miniszter fenhatósága alá lesz rendelve, tehát olyan szerve lesz az iparosok életének, amelynek működésébe vajmi kevés beleszólásuk lesz az érdekelteknek. • S képesítéshez lesz kötve — ez Magyarországon a főszempont — az ipartestületi jegyzői tisztség is. Ipartestületi jegyző csak az lehet, aki ipartestületi, ügyvédi, avagy közjegyzői irodában, kereskedelmi, iparkamaránál, valamely hivatalnál, bíróságnál, közintézménynél legalább két évig alkalmazva volt és az ipartestületi jegyzői vizsgát letette. 1000 taglétszámú ipartestületnél csak főiskolai oklevéllel, 500 taglétszámnál középiskolai érettségi bizonyítványval, 500-nál kisebb létszámnál a középiskola negyedik osztálya bizonyítványával bíró egyének választhatók meg jegyzőknek. A jegyzőt egyévi próbaidő után öt évre szerződtetni, öt év után véglegesíteni kell. A kisiparosokat tehát itt is megnyergeli a bürokratikus szellem, rájuk kényszerítve olyan vezetőket, akiknek lelkisége a kérgeskezű iparosokkal aligha lesz összhangban. Az országos központi hivatal és a jegyzői képesítés a gerince ennek a törvényjavaslatnak, a többi rendelkezés ugyanaz a szósz, ami megvan az 1884. évi és az 1922. évi ipartörvényekben. Az ipartestületekben és ezek központjában a törvény rendelkezése szerint tilos lesz a politikai tevékenység, de a kormány felügyelete alá vont bürokráciának lesz gondja rá, hogy az ország kisiparossága ezután ás tolja a mindenkori kormányok szekerét. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden kisiparost büntetés terhe mellett köteleznek a belépésre, hogy a testületi járulékokat közadók módjára hajtják be, hogy az ipartestületi tevékenységet tisztán bürokraták fogják irányítani kormányfelügyelet mellett, elképzelhető, hogy a nagyon zaklatott, az élet terheivel küszködő kisiparosságnak mennyi örönye lesz ebben az új kisiparosboldogító törvényben. MOZGALOM A bádogos- és szerelőszakma munkásainak ünnepe. Bensőséges, őszinte ünneplésben részesítették "a bádogos- és szerelőmunkások azokat a szaktársaikat, akik szövetségi tagságuk 25. évét betöltötték és azokat a régi harcosokat, akik még a múlt század utolsó negyedébenrakták le a szakma munkásai szervezkedésének alapjait a szakma munkásainak betegsegélyzőegylete megalakításával. Ez az egyesület gyűjtötte össze maga körül a bádogos- és szerelőszakma munkásságát és készítette elő a talajt a munkások osztálytudatos szervezkedése számára. Az ünnepély a múlt, év decmberében ment végbe a Betegsegélyző Egylet díszközgyűlése keretében, Otthonunk nagytermében. A vasasdalárda ünnepi éneke után Türk Ödön szaktárs, a szakma elnöke nyitotta meg a díszközgyűlést a szervezőbizottság nevében. „Azért jöttünk össze — mondotta Türk szaktárs —, hogy ezen ünnepélyes, együttléttel becsüljük meg azokat a szaktárcáinkat, akik hosszú évtizedekkel ezelőtt gondoltak már arra szakmánkban, hogy erőteljes megmozdulással a bádogos- és szerelőmunkások osztályharcos szervezetét kell megteremteni, hogy a szervezettség erejével a munkásság jobb megélhetése legyen biztosítható. E téren büszkeséggel lehet megállapítani,hogy a szakma munkásainak öntudatos szervezése úttörő munka volt és hozzájárult mai Szövetségünk megalkotásához. Hálás kegyelettel emlékezünk azokra a szaktárcáinkra, akik már elhaltak sorainkból és örömmel mondjuk, hogy az általuk magasra emelt zászlót, úti, a fiatalabbnemzedék, ,v- büszkeséggel ■ kérdezzuk tovább az általuk kijelölt, úton. Emléküket a mai diszülés jegyzőkönyvében örökítsük meg.“ 7.-7 Ezután üdvözölte Türk szaktárs a Szövetség központi vezetősége képviseletében "megjelent. Vinczát Jánosszaktársát, a szociáldemokrata községi frakció két gyisejptében megjelent Pásztor Imre szaktársat és a szakmák képviseletében megjelent Szász Sándor szaktársát, továbbá a Betegsegélyző Egylet orvosát, dr Reich urat. Meleg szeretettel köszöntötte a vendégek sorában Stipán István bádogosmestert, aki már a 10—90-es években tartott, szakoktatásaival állított magának emléket a bádogos- és szerelőszakma munkásai körében, elsőrendű szakembereket nevelvén tanításával és ma is közkézen forgó szakkönyvének megírásával. Weller János szaktárs megindultsággal köszöntötte azokat az öreg harcosokat, akik 25—30 éve állanak a küzdők soraiban, példát adva a' fiatalságnak,' miként kell öntudatos kitartással küzdeni a munkásság egyetemes érdekeiért.. „A mi hálánk és ebben köszönetünk, a szivünkben van — mondotta — és ha ti nem csüggedtetek 25—30 év küzdelmeiben, hanem kitartottatok elveitek és a harc mellett, mi sem csüggedünk és megvan bennünk, a remény, hogy talán a holnap meghozza azt, a szebb jövőt, amelyet,, a .ti nyomdokaitokban járva, akarunk elérni.“Üdvözölte továbbá' a vemségek' sorában megjelent Di’ámau isteni. b,ádogosmester ,szaktársat, aki a szakma szervezkedése * elején az 1.'"számú tagsági könyvét kapta. Lévai Zsigmond szaktársa. Betegsegélyző Egylet nevében ír,d,vözölte a megjelenteket és vendégeket,. Visszapillantást' vetett, arra az "időre,’ amikor "az elődök 56 év előtt megalkották a segélyzőegyletet, olyan időben, amikor a szakiba, munkásainak megszervezésére más alapon gondolni nem lehetett." Az egylet mindenkor arra törekedett, hogy a szakma munkásságának érdekeit szolgálja és ezen az úton fog haladni ezután is, hogy a munkások, amikor erre szükségük van, érezzék társaik gondos segítségét. Matykó János titkár szaktárs vezett ezutánvisszapillantást, a’ bádogos- és szerelőmunkások mozgalmának múltjára, mély eredményekben és cselekvésekben volt, gazdag. Így ■ megemlítette, hogy a szakma munkásaimár 1875-ben tartott értekezlete eredményezte a betegsegélyzőegylet megalakítását, 1890-ben alakult meg a Bádogosok, Légszesz- és Vízvezetékszerelők Szakegylete, 1903-ban pedig a szakma munkásainak szervezete az elsők között csatlakozott a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége megalakításához. Ezekben a küzdelmekben már részük volt az ünnepelt szaktársaknak, akiket meleg szívvel üdvözöl. A fiatalokhoz azt a fölhívást intézi, hogy amint látják, hogy az öregek miként tették meg kötelességüket, akként iparkodjanak minden elfáradt és kidőlt harcosnak helyébe állani, hogy a szakma családfája új, friss lombozatot kapjon bennük, amelynek árnyékában örömmel a szívükben pihenhessenek meg a jubiláltak . II. Vantzok János szaktárs a központi vezetőség és a szövetségi tisztviselők nevében üdvözli az ünnepeléteket. „Nem mindennapi ez az ünnepi óra — mondotta mert olyan harcos társak megbecsülésének van szentelve, akik egy negyedszázad óta, soha megvena tástekolva állanak hűen a Magyarországi Vas-és Fémmunkások Szövetségének várfokán, védelmezve nemcsak szakmai érdekeiket, hanem harcolva az egész nagy vasas-családért és a dolgozó emberiség nagy ideáljának, a szocializmusnak a megvalósításáért is. Hála nektek — mondotta — önzetlen munkásságtokért, megbecsülés hűségtokért, szeretet és ragaszkodás kitartástökért!“. Pásztor Imre szaktárs a községi frakció nevében köszönti a jubilánsokat és a vendégeket. „Köszöntjük — mondotta — azokat a harcos társakat, akiknek küzdelme, a szocializmusba vetett hite, harci készsége hozzájárult, ahhoz,hogy ebben az országban fölszántsuk a feudalizmus és tudatlanság ugarát, és elvethessük a szocializmusmagvát. Törhetetlen hűségük, az eszméhez való ragaszkodásuk segítette elő a munkásságnak olyan színvonalra emelkedését, hogy a munkanélküliség és nyomorúság mai napjaiban nem az alantas emberi gyarlóságokban,"hanem a szocializmusba vetett erős hitében keresi a jövő boldogulásának lehetőségeit. .Amikor a jubiláló íszaktársaik eljegyezték magukat a szocializmussal, még füstös kis kocsmákban kellett kifejteniök apostoli munkájukat, de szívós kitartásuk, harcuk hozzásegítettbennünket ahhoz, hogy ma a díszes palotában ünnepelhetjük meg önzetlen munkásságukat. Legyenek tanítói a fiatalságnak ezután is, hogy az meg tudja becsülni azt a m munkát és küzdelmet, aelyiek alapjait, önök rakták le.“ Külön is kifejezte Pásztor szaktárs a közüzemi munkások nevében elismerését, akikneksoraiban számosan vannak a jubilánsok által megszervezett szaktársaink közül. . Farkas Izor a munkáltatókká lett szaktársak részéről üdvözölte a közgyűlést, és az ünnepelteket, régi emlékeket idézve" föl a bádogos- és szerelőmunkásság 25—30 év előtti élet- és munkaviszonyairól. A régi harcosok sorából kiemeli Steftii Mór, Zsigmondi, Bató, Kaas Imre, Lohner, Szloboda. Flatschmann Mihály, Engelsmanni, Fleischmann Izidor, Hajduska, Adamovics. Izrael Jakab. ’Diamantenstein. Mándl Jakab, Schneider Péter, Fischer és Stipán István nevét. Arra kéri a fiatalokat, hogy ne csüggedjenek el, emeljék magasra a rájuk testált harci lobogót, hogy dicsőséges küzdelemben vihessék győzelemre az eszmét és megválthassák a szenvedő emberiséget. Kardos Jakab is üdvözölte az ünnepelteket és azt mondotta, hogy a bádogosok és szeretők nemcsak a szakmai szervezkedés terén lehetnek büszkék, az elmúlt időkre, hanem az általános munkásmozgalom fölépítésének nagy munkájában is, mert a szakmából úgy a Szövetség előharcosai, mit az általános mozgalomban is országosan és Európában annyi harcos került ki, mint kevés más szakmából. A mai súlyos gazdasági helyzetben nem tud más útmutatást adni, mint azt, hogy higyjenek a szocializmus igazságában, abban, hogy a történelem kereke nem áll meg, de halad a szocializmus diadalra jutása felé. Jakobovics József szaktárs az ünnepeltek részéről fejezi ki köszönetét, a megbecsülésért és a fiatalokat szólítja föl, hogy vigyék diadalra az öregek által kibontott lobogót, ... - _ , 7 Z Orünfeld Béni a segélyzőegyesület. Vélszerekéri a tolvábbi megértést és támogatást. Ezután kiosztották az ünnepeltek között az • ez alkalomra-készített emléklap irkát, és Türk Ödön szaktárs buzdító szavaival a közgyűlés befejezést nyert. A budapesti vas- és rézesztergályosok, gépimunkások és rokonszakmák szervezőbizottsága értesíti az alapra fölsorolt helyeken lakó összes szaktársakat, hogy a Pesterzsébeten lakók és dolgozók január hó 18-án, hétfőn délután 6 órakor a pesterzsébeti Munkásotthonban, Csillag uceán, az Újpesten lakók és dolgozók január 25-én, hétfőn délután 6 órakor az újpesti Munkásotthonban, Kolozsvári’ utca 55, a Kispesten lakók és dolgozók január 22-én, pénteken este 6 órakor a kispesti Munkásotthonban, Teleki utca ’48, az Óbudán lakók és dolgozók január hó 27-én, szerdán délután 6 órakor az óbudai Munkásotthonban, Selmeci út 14—16, a Rákospalotán’lakók'és dolgozók február hó 1-én, hétfőn .délután 6 órakor a rákospalotai Munkásotthonban, Klapka György utca 122 alatt tartják'a'szokásos kerületi értekezétet. A szervezőbizottság kéri az összes szaktársak föltétlen és pontos megjelenését. Autószerelők és soffőrökfigyelmébe! A gépkocsivezetők és szerelők 1932 január hó 25-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a szokott helyen rendes évi beszámoló közgyűlést tartanak-Tekintettel arra, hogy ez alkaloma, a szervezőbizottság beszámol évi működéséről és a taggyűlés új szervezőbizottságot választ, fontosnak tartjuk, hogy a szakmához tartozó munkástársaink valamennyien, pontosan a kitűzött időben megjelenjenek. Tagságikönyv elhozandó! Megjelenésüket elvárja a szervezőbizottság. 1 i tni:OE‚lfll‹3E‹:iHl:”3E‹IHNBl:3£‹,lBroCaHI,OE›IHl Új év küszöbén Valami megállít ma engem Az év utolsó napján. Valami mintha fájna bennem, S mintha meg is siratnán. Az óév ablakán benézek... Sötét árnyakkal küszködöm. Fekete évből undok rémek Robognak át a küszöbön. Ó, sok szép harcunk temetője. Lelkünk becsülni megtanult. Új hitet építünk belőle. Szebb lesz a jövő, mint a múlt: Tuba Károly.